Fogarasi Sámuel: Marosvásárhelyi professzor az emlékezés tükrében

– Kovásznai Sándor –

Ez a Kovásznai volt a kakasdi, azután fintaházi papnak fia. Deákkorában a csak előbb említett nagy Lázár János Imre nevű fiának volt tanítója, mely úrfi nagy reménységű ifjú korában meghalt. Ezen gróf patriciuma által tétetett Kovásznai marosvásárhelyi professzornak, mely statiót kívánta volna elérni Medicinae Doctor Mátyus István, de el nem érhetvén, nem is voltak egymásnak soha jó emberei.

    Kovásznai nőtelen életet élt, durva, darabos ember volt, és szatirikus, de nagy orator, nagy poéta, kivált deákul. Az asszonyokat sokat bosszantotta. Azt az anekdotát beszélik róla, hogy udvari tanító korában a grófné vastag vászonból csináltatván neki lábravalót, azt az ingen kívül kötötte, melyért midőn megkérdeztetett volt, azt felelete: Hadd lássék az őnagysága gráciája. Midőn a grófné Gyalakutáról egy s más vásárlás végett Marosvásárhelyre beküldötte, nevezetesen csizmavásárlás végett, s pénzt adott neki, a fraj csizmájára 4 márjást, más csizmára 5 vagy 6 márjást, elment a csizmaszínbe, s kérdezvén a mérték szerint való csizmák árát, ha többet vagy kevesebbet kértek, semmi legkisebb alkuba sem ereszkedett, hanem mindaddig járt, míg olyanra talált, mely mind a mértéket, mind a kiszabott árat találta, akár jó, akár hitványabb volt, s midőn hazavitte, a grófné csak elbámult, hogy mindenért annyit adott, amennyit reája adtak volt, azután a grófné is félbehagyta vele való vásároltatást.

   Tartott maga mellett mindenkor szolgának egy tanulót, és az ilyenekből sok derék emberek lette, papok, professzorok, nevezetesen enyedi professzor, a még most is élő öreg Nemegyei, meghalt marosvásárhelyi professzor Zilai, dési doktor Sós, mostani marosvásárhelyi professzorok, Dósa és Antal. Maga egyedül az elsőházba hált, a szolgája egyedül hátul. Ebédet a városról hordatott, vacsorán pedig tojást vagy vereshagymát evett. Szolgája a kertjében dohányt csinált, erős pipás volt, még a könyvei is a pipafüsttől mind büdösek voltak, a tanuló- vagy oldalháza pádimentoma a papaszéntől sok helyt egészen átégett. Az asszonyokkal örökké csúfolódott, mégis utolsó betegágyában azt mondta, hogy az ördög találmánya volt, hogy az ember meg ne házasodjék. Hogy az akadémiákról hazajött, a német köntöst mind elhányta, amilyenbe szoktak volt járni az akadémikusok, hogy a domidoctusoktól megkülönböztessenek. A parókájának vuklijaiba egy-egy pár verset tett, s azzal eltemette s nyírt hajat viselt. Minden öltözete magyaros volt, még csak a csizmája sem volt bőrsarkú, hanem ipplikes és nagy vaspatkó rajta. Viselt rókatorkos prémmel, bőrrel bélelt hosszú tógát és három egyenlő szegre felakasztott kalapot. Nyomtatott orációi s versei mutatják, ilyen nagy literátor volt zsidóul szeretett énekelni is. A patriae historiában mindent bátran kibeszélt, még revocáltatták is vele a katedrából sok szavait, amelyet így szokott vala véghezvinni: Nekem a gubernium parancsolja ezen s ezen szavaimat visszamondani, íme, most előttetek vissza is mondom, ne legyen úgy, amint volt. Ezen históriát hallgatni még a városiak [is] feljártak az auditórumba, s a pápista papok árulkodtak ellene.

 

Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf