Szávay Gyula: Ki arat?

Zizeg a búza, zavarog,
Kusza ijedtek a sorok,
Hánykolódva súg-búg a kalász,
Valami rejtélyt magyaráz:
Ma is a régi a határ,
Tavalyi fészkén a madár,
A tanya ott áll a helyén,
S ehol a két sor jegenyém,
Hímes a rét és iratos,
Búzavirágos, pipacsos,
Sűrű vetésben idebenn
A kicsi fürj sem idegen,
Magyarul szól, hogy pitypalatty,
Pici fiókám, itt szaladj!
A kasza is peng, de szava
Nem olyan az, mint valaha,
A kasza sír, a kasza vág,
S az aratásban se öröm,
Se aratódal, se virág!
S zizeg a búza a kalász
Valami rejtélyt magyaráz,
Mi lehet itt most, mi lehet?
Van-e reája felelet?
Ijedve kérdez bogarat,
Riadva faggat madarat:
Ki arat? Ki arat?

Hol a mezők gyolcs hada, hol?
Az árvalányhaj s darutoll?
A figurázva mulató
Dalos, bokrétás arató?…

– Ki az a zsandár-katona,
Mire való a szuronya,
S mire a lompos, fekete
Szomorú népek menete?
Vadidegen mord alakok,
Sohase hallott a szavok,
Kezök alatt a kasza nyög,
Ki-kiszivárog a szemök,
Megijed tőlük a vetés,
Nem aratás ez: temetés…
– Fut a pipiske, menekül,
Jegenye kővé merevül,
A tanyafüst a fa megett
Fekete fátylat tereget,
A napraforgó egyre forog,
Neki is új még ez a dolog…
– Szűzaranyában a kalász
Nekiszegődve hadonáz,
Kepe alól is kitekint:
Mi van, Úristen, odakint?
– S a kasza vág, a kasza peng,
Panaszosan hull ravatalra
A szeme-pergő búzarend.
A hegy, völgy s aki csak él,
A bokor és a falevél
Csupa titok mind, csupa láz,
Susog az éjben s magyaráz,
Ijedve kérdez bogarat,
Riadva faggat madarat:
Ezen a nyáron magyar határon
Ki arat? Ki arat?