Varga Rudolf: VISSZA A BABARUHÁT!

kolokÚgy, de úgy szállna,
vagy valami égigérő
fa csúcsára holdnak támasztott
lajtorján hétpettyes
katicák után mászna,
gyí, táltos! gyí, te fakó!
régi sebek nyerítsenek,
fájjanak, korcsul forrt csontok
sajduljanak, szakadjon varrás,
nyereg, legyen,

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Híradó

A Jánusz-arcú fény már halódó,
kinn töpreng a hó vagy dér szipog,
benn villog a képernyő, mint
hajnali napsugár a léckerítés verklijén:
gengszterek babrálnak térképünk felett,
gigantikus rabló-römiben csonkolt
hazánkra klórmeszet löttyint
a győzelem vicsorgó mámora,
hullahegyekkel bűvészkednek  buldózerek,

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Ars poetica

Lejárták magukat a mazna nyafkaságok
s nyavalgós nyim-nyám lelkek halk bágyadt sóhaját
csak elrettentő filmben iszonyítja elénk
gépharcok vértengerét kiállt hősünk: a ma.

Postakocsi, szélmalom és rózsaszín levél
beteg szentimentális kamaszlányként fut el
a repülők, mozik s a gyors búgó telefon
lüktető diadalmas asszonyi vágya elől.
Másult világban be megmásultunk mi is,
be vadabb, be szenvedőbb, be nyomorultak lettünk,
be összezavarodtunk, be igen gyötrődünk
régi nyűgből ránkszorult szűk hurokforma alatt
s úgy keresünk, kívánunk újforma életet.

szozattovabbacikkhez

Márai Sándor: A varázsló

Már el kellene dobni a játékok tarka matricáit
És leülni csukott szemekkel a magányosság hideg cellájában
Már elmúlt a játék és nagy, bozontos árnyékok jöttek
A réten hűvösödött és én üres kezekkel álltam.
A pajtások elbújtak a sötét házakban és szuszogva
Esti imákat hadartak és nagy findzsákból itták a biztos levest
De én csillagot festettem homlokomra
S elmentem a hegyeken át és halkan gajdoltam az éjszakákon.

szozattovabbacikkhez

Mészáros József: Hívott a föld

A végtelen rónák felett, nyári napfény kacag, nevet,
Csókolja az áldott földet, szerelmesen, vágyón, szépen,
Mesés titkok suhannak át a virágos illatréten.
Méltóságos folyó parton, a végtelen rónák felett;
Nyári napfény kacag, nevet.

Messze városok ködében, hazug minden mámor, éden.
Úgy lopja el a lelkeket, hamis fénnyel, csókos tűzzel,
Viharzik a hazug élet, tele szennyel, tele bűnnel,
Nincs kitérés, nincs megállás, messze városok ködében;
Hazug minden mámor, éden.

szozattovabbacikkhez

N. Jaczkó Olga: Tükör előtt

Utállak homlokom, te művészívű boltozat!
Nagy eszmék látszatát freskózod magadra,
pedig törpeálmok melegágya vagy.

Megvetlek szemeim hamis zafír éke!
Csalfán égszínben kelleted magad,
nem tárul őszintén tárnád poklos mélye.

arc

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: A föld

Folyó mentén, faluvégen, arra mentem épp a réten,
Ahol az út, kis erecske, virágtengerbe szakad,
És zuhogva, muzsikálva ömlik forró színpatak.
Bíborfelhő leng a fákon tündéreste csókja képen.
Folyómentén, faluvégen, arra mentem épp a réten.
   Éreztem, hogy hív a föld.

Hazavár az idegenbül, hol az élet harca zendül
És dühödten tülekednek éhes, kapzsi milliók.
Miért szállasz messze-messze megtépett madárfiók?
Ott megöl a véres mámor, itt a fű is dalba zsendül.
Hazavár az idegenbül, hol az élet harca zendül,
   Egy tékozló rossz fiút.

szozattovabbacikkhez

Szenes Erzsi: Kétely

Magamba, mint kútba, naponta arany vedret merítek,
Gyöngyöző ital, amit felszínre hozok,
Naponta megmámorosodom
S a gyöngyöket boldog-boldogtalannak osztom szerte szét.
Magamba naponta arany vedret merítek
S a szívem ilyenkor ijedten kalimpálja,
Hátha csak gázló s nem feneketlen kút vagy
és örökké frissítő forrást nem rejtegetsz?

kut

Arany-Tóth Katalin: VÁRAKOZÁS

Ma csendben átöltözöm
mosolyszínű reggelek
csillanó, friss fényébe.

Villanásnyi ünnepem
pirkadatnyi lélegzet
csupán. Futnék elébe,

hogy itt marasztaljam szűz
tisztaságom vánkosán
e koldus-szegénységbe',

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Barázdák

még elhagyni: már kezdeni

aratni búza, vetni tengeri

a tanácstalanság: legföljebb emberi

csak föld kell és egy kis ész – ahogy az Úr rendeli

a tanácstalanság: legföljebb emberi

aratni búza, vetni tengeri

még elhagyni: már kezdeni

Czipott György: Bőrünk rongya

galyarabbírhatlan már hallani
országlószirén kofalármát
alkonyi gyászfény
lidérclobogásban...
keresztül kellene ordítani
végre kusza csöndet:
szabadítóleveles rabsághoz
csillagmart szemeink előtt
már új láncpadokat ácsolnak
viperagerincű presbiterek!

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: CERUZARAJZ

a rétre szöcskenyájat hajtok
a bárányokra felleget
megtámaszkodik a vakondok
ez a gyerek nem is gyerek

átcirógatom a bundáját
sosem megyünk a föld alá
onnan ahol van pont rálát
a háztetőre ami nagy Á

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Lángok dallama

Éget most
magányom tüze,
átölelni
volna kedvem,
s szemét nézni
kedvesemnek
amint éppen
felém rebben.

Bent a meleg
kis szobában,
lobogó tűz
meséjében-
keresni szavak
zenéjét s
lángok dallamát
szemében.

Füzesi Magda: A feleki gömbkő árnyékában

A gesztenyét
egy szarka hozta hajdan:
belepte sár, avar,
piszkos lábnyom,
üvegdarab, kavics,
és mégis, mégis megmaradt
a feleki gömbkő árnyékában.
Hosszú, tetszhalott időkben
gyökerével benőtte a földet,
kapaszkodott,
mindig csak lefelé,

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: KI MADÁRRAL BESZÉLGET

Megtalált: fránya
égben – végtére madár
tollászkodott – ott

fenekedett lent
a kereszt végett várta
rogyadozásom

látva – remélte
hullásom – reggelente
füttyömet hallva

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: EZER ÉVRE

Farkas Lászlónak

Azt az álmot nem adom,
selymekbe burkolom,
szívem kamrájába zárom,
esti fuvallattal simogatom,
csókjaimba pólyálgatom,
hónom madárfészkében
babusgatom, idegeim hálójában
ringatom, fogaim közt
bulldogharapással
szorítom, gatyám korcában
hordozom, éjszaka
párnám alá dugdosom,
agyam feketedobozában
ezer évre titkosítom.

Vasi Zoltán: HARMADNAPOS

Itt ülök a ránk maradt keddben
fekete csendben
téveteg-réveteg
barázdált semmit-gondolásban
vallási tudhatatlanság emészt
múlt-virágzón mégis
sírkert-kerítést érintő barkaág –
tulipántot izzó aioni virrasztások
után –
felhő-dagadt források
hajnala-közel
útban-módban
nagyszombat rózsavízesése
zápor-szemek a szóban:
Anyám három napja halott.

Zonda Tamás: Nap, nap után

Ma már megint ver a szívem
felkelt megint a nap
a dolgok belenyugszanak
hogy erősebb vagyok
még lobog a csók a szádban
még benne lehetek egy
dadogásban
de ügynök szelek
suttogják ráncaimnak:

szozattovabbacikkhez

Bözödi György: Lópásztorunk

Neki pitymallik legelőször az ég, ő érte jön fel a nap,
ő köti fel reggel az első disznóbőr bocskort
s virradatkor már kinn álla a faluvégén a
suppogó, nehéz porban.
– Hóhehó, emberek és állatok ébredjetek,
itt vagyok én már a faluvégén és ott vagyon immár
a nap a hegyem túl. Olyan ő,
mint a gondviselés. Egyszerű gondviselés,
falusi gondviselés, a mi gondviselésünk,
ostor a vállán és kürt a kezében.

szozattovabbacikkhez

Jakab Ödön: Ott születtem…

Ott születtem a hegyvidéken,
Oda köt minden jó emlékem;
A hegyi dalt még most is hallom
Vándorolni a hűs fuvalmon.

Van egy sír ott a hegyvidéken,
Csemete bokrok sűrűjében;
Annak a sírnak gyász engem
Elkísér egész életemben.

És leszakadtam mégis onnan,
Hogy utam árván kóboroljam,
Hogy az idegen messzi tájon
Szívem örökké visszafájjon.

szozattovabbacikkhez

Soltészné Nagy Emma: Asszonynak lenni

Asszonynak lenni – oly szép és nehéz:
lesni a párunk rebbenő szemét –

Nincsen-e bánat fellege benne,
nem rejt-é gondot szótalan csendje?…

Asszonynak lenni mégis csodaszép:
derűbe vonni a párunk szemét –

Nagy meleg jóság dagadó árján
szép meleg szóakt bontani száján…

Arccal megbújni kemény tenyeren -
asszonynak lenni több mint szerelem…

szozattovabbacikkhez

Szemlér Ferenc: Kárpáti erdő

Mint katonát, kiket megvertek,
fáradtan hajlongnak a fák,
s nyögve tűrik az ellenséges
szél kardsuhintó rohamát.

Még állanak, de már a törzsek
derekán mély, nedves sebek
és rosszul forrott széleikből
nagy mézcseppek vérzenek.

karp

szozattovabbacikkhez

Walter Gyula: Erdély, Erdély, áldott Erdély

Erdély, Erdély, féltett Erdély,
lelket belém te leheltél,
te emeltél, te neveltél,
Erdély, Erdély, féltett Erdély.

Erdély, Erdély, büszke Erdély,
földre is hányszor tepertél,
levertél és felemeltél,
Erdély, Erdély, büszke Erdély.

Erdély, Erdély, ősi Erdély,
megvertél, majd megöleltél,
nincs szentebb öl az ölednél,
Erdély, Erdély, ősi Erdély,

szozattovabbacikkhez

Zajoni Rab István: Borulni sírodra

Borulni sírodra
És sírni halálig,
Míg fénye az égnek
Lelkemre világlik;
Csak ezt tehetem most,
Te szent haza, érted,
Midőn a halálnak
Ösvényét elérted.

Hiába kiáltok
Hol erre, hol arra:
Oh, magyarok ura
Tekints a magyarra!
Mindenhol az élet
Unalma kerülget,
Mindenhol a halál
Elvérezni sürget.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram-augusztus 2015.

Róma, nem lélegzik,
szemét és por lepte ezeréves telkét,
darabolta, szétmorzsolva,
turisták hordták szét lelkét.
 
ókeresztény graffitik a spíneák alatt,
számok: L, M, D néhány X
mohos fontánákból galambok isznak,
vigyázzott ránk egy obeliszk…
 
vártam valamit, hogy súgjon,
ahogy Goethének, Adynak tette,
éjszaka volt a legszebb,
köpönyegét terítette
rá a hold

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: SZAVAK NÉLKÜL IS

Más ez az ősz.
Szeretem, ahogy hozzám bújsz reggelente,
s a derengő fény veled együtt ölel.
Más az ébredés, mikor meghitt csöndedbe
feledkezve, szavak nélkül mondhatom el,
mennyire szeretlek.

Más ez a csönd.
A letört ágak is egymásra találnak
erdők avarának dús illatában.
Madarak magányát takarják az árnyak,
de ködpalástomból ha kibontod vállam,
szívemhez vezetlek.

Botz Domonkos: Befejezetlen gondolat

„hazátlanabb az én szavam a szónál”
P. J. 




rablancVan-e még helyünk a jognak
asztalánál, és van-e még jog
és törvény, és ha van, kit és
milyen urat, érdeket szolgál?

Volnál-e, maradnál-e rab,
éhbérért dolgozó, örököst
rettegő, reszkető kézzel a
semmin, a koncon osztozó?

Viselnéd e némán a jármot,
a billogot, vagy tovább
hunyorogsz hályoggal
szemeden, miközben, mint

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Talán mégis

talán mégis,
máshogy kellett volna…
szunnyadva néznék fát, eget, falat,
zsíros ebédtől telten és bután,
csöndesen, mint kötött ladik alatt
kotyogna híg vasárnap délután.samsara

talán mégis,
máshogy kellett volna…
mérgelődnék kitervelt híreken,
mert jól tudnám, ki miben ostoba,
ügyelnék, fölhabzó söröm legyen,
rangadót ne múlasszak el soha.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Széteső mozdulat

Az átjáron egy
percre megállt
az idő
s önmagát faggatta
sétapálcám
szilárdságán a léptem
amely az
aszfalt szennyén
maradt mint
papirra
kivánkozó versek
a széteső mozdulatban.

Füzesi Magda: Hibernáció

Kiszór zsákjából az idő
valami nyirkos ingoványon,
poromból egyszer nyírfa nő,
virágmag-tavaszt ringatok,
titkosírást az őszi ég alatt:
Nagyvárad, Árkos, Egeres, Arad.

Lőrincz P. Gabriella: Éjszaka

Csecsemőpózban alszol el
Minden szokásod
Rabja vagy
Párnát nem osztassz senkivel
Ágyadban alkalmi kúrvának
csecsemopozFizetsz
Nekem hiába gyónnál
Bűnöd nem érdekel
Az Isten szabadnapos
Menj idd le magad
Köteled már régóta
Fonják

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: ÖSSZEFONÓDÁS

I.M. Kusztos Endre

Ahogy a víz csobog
mintha Isten kürtje –:
ébresztene – ébreszt ám
hogy lerajzolhasd a
láthatatlan remegést az
összetartozást és végül
az ég csillogása mellett
az összefonódást – a
lélegzetvételnyi ölelést
mely benne van az ég
és föld közötti levegőég-
ben – a lét és nemlét
mítoszában örökkön örökké
s a halál utáni létben…

Varga Rudolf: IRKAFIRKA AZ ÉGEN?

Mágneses mezőin
sarkon fordul, sarkon
fordul a lélek saját mágneses
mezőin. Irkafirka az égen?
sátán leple? valami
egészen más? Elterelt
viharok, irányított
villámok, saját mágneses
mezőin a remény fordul sarkon.
Gyere, hívjál
megint elkószált
csillagot,
Rafaelarkangyal,
égi keltetőnk másik
végén állj, tereld
a Fiastyúk szétszéledt csibéit!

Vasi Ferenc Zoltán: FELHAGYOTT KÍSÉRLET

Fogadalmi elhatározásom
egy töltényhüvely.
Hogy főbe röpítem magam.
loszerDe ha az kitudódik,
hogy nem Egy van,
három volt (ellopták)…
Így hát vagyok –
tetszhalott.
Fejben épen,
tettre készen.
Elmaradott,
csonka-országnyi „önhatalom”.

Zonda Tamás: Prospektus

Elmegyek kicsit
túl sok az őrület
elmegyek
egy volt hazát keresni
ott ahol egyik felem
századok óta élt
még láthatatlanul
ahonnan génjeim felét
elűzték
piszkos idegen
vagyok most ha arra járok

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Látogató

A szomszédjárás régi jó szokás
Ma mintha tépő kötelesség lenne.
Komor arccal még be-beköszönünk
Komához, vőhöz.
De nincsen semmi köszönet se benne.

Bor még kerül, cigány is húzza néha,
Tán még mámor is van. És még több hallgatás.
A szomszédjárás régi jószokása
Mégis csak olyan,
Akár egy férfi halottat-siratás.

szozattovabbacikkhez

Kersék János: Volt, nincs

Hol a kedvem, nevetésem?
Volt. Nincs.
Próbálgatom. Nem megy még sem?
Volt, nincs.
Sok szép tervem, akaratom
Szétporzott a sorsgaraton;
Büszke vágyam, édes álmom,
Jaj nem lehet rátalálnom:
Óceánba süllyedt, holt kincs…
Volt, nincs.

szozattovabbacikkhez

Márai Sándor: Afrika

Talán oda kellene menni, barátom; betolni fiatal fejünket
a forró és édes homokba; s hinni a struccokkal, hogy elmúlt
a Számum. És fűszeres, zsúfolt levegőben arcunkat
megmosni a város páctól. Talán oda,
Afrikába, oda – összeszedni mindent sietősen, egypár üzenetet
lenyelni még és, mint bukott játékos,

szozattovabbacikkhez

Mészáros József: Én megállok

Hiába óvnak megriadt szemek,
Merre lelkem hajt, én arra megyek,
Zúghat a vihar, moshat a zápor,
Kacsinthat felém ármány és mámor;
Azon az úton, amerre járok,
Minden veszéllyel én szembe szállok.

Tarka már az út fagyos göröngye,
Ráhullott szívem sok piros gyöngye,
De messze bámul két szemem mélye,
Zajlik benne az élet örvénye.
S hiába kérnek esdőn a könnyek,
Engem a vészek már meg nem törnek.

szozattovabbacikkhez

Sárosi Árpád: Egy ibolyacsokor

ibolyaElküldelek hozzá…
Nem vagy szerelmi posta többé.
Nincs üzenet, választ se kérek,
Nem vagy te már ma hírvivője
Remények, vágynak, szenvedélynek.

Elküldelek hozzá…
Nem fürösztlek meg csóközönben,
Könnyem sem hull a leveledre,
Elmúlt a láz, tavasznak láza
Mind eltemetve, elfeledve.

szozattovabbacikkhez

Sziklay Ferenc: Öt lépés…

Öt lépés előre, öt lépés hátra. –
Zajtalan lépésem
Kíséri kiskocsi vetélő-járása.

Álmodó kis fiam és álmos apja
Szőnyeget szövünk:
Álomfonálból, láthatatlanba.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2015. július

Gazduram
 
amikor elnyújtózkodnak a percek,
majd zsugorodnak lüktető pillanatokká,
s Te a hiányaiddal az ölben remegsz.
 
a túlélés közönye nem metaforikus,
a fűszálakba kapaszkodás görcse után
ironikus a Mindenható és az Üdvözlégy.

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: LÉT-REFLEXIÓK

1.
A pókhálóban vergődő
aprócska rovar
egy szoba sötét sarkában
senkit nem zavar.
Minden, ami láthatatlan,
tudaton kívüliként
porlad szét. Így lesz belőle
talp alatti söpredék.

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Ballada

Valaki egyszer, valahol
egy tiszta forrásra lelt.
Senki nem tudta addig, hol volt.
Izmai újjászülettek,
gerince kiegyenesedett,
láthatatlan szárnyai nőttek.
Az újságok és a tévé hírt faragtak
az új patak felfedezéséből.

szozattovabbacikkhez

Botz Domonkos: Visszanézve

Megsarcoltak az évek.
Inkább csak elvettek, mint
adtak, 's tovaléptek.
Kérhettem, ... és tán kaptam
volna békét, kegyelmet,
irgalmat és jó szót, de
nem kellett. Megmaradt a
gerinc, az egyenes hát,
és persze szakadt maradt
a cipő és a kabát....

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Fölmagzott idő

burkaPoklok
lakkos karmú
kufárai jönnek.
Jönnek kútmérgezők,
kínbombacsináló
szelídített apák,
rácsosíriszű anyák,
bársonytokú kést örökítők
és aprószent tekintetű
kilencéletgyermek katonák.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Forma és utánzat

Vannak pillanatok

amikor nem ismerek

magamra, formát keresek

s úgy öntöm szavakba

a ruhátlan éjet öltöztetve

a Göncölszekér

rúdjának dölve

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: Lamenta

egyre rosszabb versek
akarják magukat megíratni
porosodnak gondolataim
mint nagymamák fekete ovális asztalán a csipkék
elszürkült álmokba takaródzom mindig
már minden bugyrát ismerem
ennek az elpiszkolódott
satnya kis világnak
úgy elhajítanám ezt az ócska életet
a turkálóban keresnék másikat

szozattovabbacikkhez

Lőrincz P. Gabriella: Csönd

Nekem az Úristen
Máma nem beszél
Ő lett néma
Vagy én vagyok süket
Éjjel lázas álom
Nappal a nincs kényszerít
Térdre
Vaksi szememet hiába
Meresztem
Végtagom még Dombászon
Megfagyott
Értem hiába kiált a
Fiú a kereszten
Rongyos lett az égbolt

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: SZÍVEDEN ÉLNEK

Reggelre mindig
kiderül:Hold körüli
pályán landolt-e

fekete rigónk
vagy itt benn a cinegék
alatti bokron

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sinka minosz 2018 06 22 MÁTYÁS 2018 06 30 VÁC MÁRIANOSZTRA trianon 768x432 lovaijjász kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf