Pethő László Árpád: ÍGY ÉNEKELVE

- H.L.-nek -

Mert  ha ott vagyunk
akkor énekelni kell
akár a himnuszt

akár a léted
bányamély sóját nyelve-
den is ízlelni

mert ez adatott
ebben az égből hullott
áradásban  hó

nélküli tájon
mikor a télben őszülsz
tavaszban nyár van

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ODA, TÚLOLDALRA

Vetített,
vetített mezőn
megy,
megy a hold
az égen, vetített mezőn
megyen ő is,
gyönyörű,
gyönyörű ösvényen,
gyűrött földi
vonzás elkoszlott
ingét leveti,

szozattovabbacikkhez

tarsolylemez

Vasi Ferenc Zoltán: ALKALMI VERS OLÁH JÁNOSNAK

Könnygyöngy ruhában csönd csilingje
könnypapíron könnysorok.
Tégy, isten, életemre tétet,
ahogy Ő, Te s (tán) én akarom.
S ragyogjon Rád mondatom szépen:
    „kérd akár tőlem is
    s ajándékba kapod
    az emberi létben lelt
    csodás összhangzatot”
Göröngygyöngy-zenére hallgatok,
a szememre játszották a dallamot,
S hogy – jó az élet, de milyen jó!

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Tavaszi fáradtság

Lassan elkotródik talán
ez a próbáló hosszú tél
vele a maskarák évada is
cserbenhagyott arcunkból
készül majd nyári mosoly
félrenyelt szavak asztmája csitul
szájunkon kivirult fagyölő vegyszer
bizony jó lesz a langy-meleg eső
lomtalanítás farsangos szívünkben
készülődnek az érdes böjti szelek
egünket fényesre csiszolják
a sürgönydróton vándormadarak:

szozattovabbacikkhez

Zsille Gábor: Idő-vers

Édesapám emlékének

oraszamlapokÁtgázol rajtunk, cserbenhagy,
táncba szédít és megforgat,
rovátkát rajzol, barázdát:
tegeznéd-e vagy magáznád,
rimánkodnál vagy gúnyolnád,
várat emelnél, kápolnát,
fegyvereid ugyan merre
s ugyan mikor hajítanád,
mit írnál, tintád ha marad –

szozattovabbacikkhez

Ásgúthy Erzsébet: Hiába űz idegen tájra

Jaj, öl a fény, s keserű lesz ott számban az íz zsenge virága.
Hiába űz idegenn tájra napfény-keresés, új bor vágya,

Hiába nem volt még az ég tán soha azúrabb, soha kékebb,
A déltől visszakövetelnek északibb, zordonabb vidékek.

kopjafakhargita

szozattovabbacikkhez

Greguss Ágost: A boldogság útja

« – Mióta elhunyt édes jó atyánk,
Azóta bátyám, együtt nem valánk.
Én élni vágytam, türelmetlenül,
S frissen kiszálltam ősim fészkibül,
Keresni mind, mi csábbal integet:
Szerelmet, hírt, hatalmat, kincseket:
Futottam a küzdelmes pályasíkon,
És sikerült is ezt meg azt kivívnom;
De veszteségem mindig több vala
Mint amit ért ügyem diadala.
A díj, amelyért lelkem lángra gyúlt,
Megnyerve, semmiségnek bizonyult.
Hírek és irigyek zengték nevemet,
De szívem, ah mindinkább árva lett.

szozattovabbacikkhez

Kelembéri Sándor: Magyarok a rádió előtt

Arcuk szikkadt, csontos, tatár koponya,
a lábuk csoszogva, nehézkesen lépdel.
Baktatnak az utcán némán, komoran,
szemük parázsa a messzeségbe néz el.

Egy boltajtóból rádió hallik szét:
baktató magyarok szótlanul megállnak,
s szomjasan hallgatják a szót, a zenét. –
Egy püspök szól Pesten a mai vasárnap.

Előbb hallgatják, majd fölcsillan hittel
a zsoltár, hogy erős várunk nekünk Isten,
a rádióval együtt énekelik.

Aztán elhal a szó, véget ér az ének:
szomorú magyarok némán összenéznek,
és tovább ballagnak lassan, csöndesen …

1941

Kerényi Frigyes: Az erdei lak

Költői verseny Petőfivel és Tompával

 Erdős ormok alján, völgyi sík felett
Siető kis csermely kunyhóhoz vezet.
A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák,
 Régi ismerői, nem támasztanák;

Kéményen a fecske bizton száll bele,
Hisz csak olykor-olykor füstöl tűzhelye.
 Ily szegény tanyához minek a sövény?
 Csak azért, hogy ágas-bogas tetején
Elmulasson egy-két jókedvű madár,
Mely a tüske közt is fütyürészve jár.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Civis Romanus sum

Én magyarságom soha nem tagadtam,
de soha nem is kérkedtem vele,
nem pávatoll: egy mártír-pillanatban
csak a bőrömmel együtt jönne le.

Magyarságom nem is átkoztam: könnyen
fizettem az adómat. Tizedem
kálváriajárásban, jajban, könnyben,
kacajban, dalban ma is fizetem.

De aztán pont! Nem csempészek dugárut,
se rém-gázt! Római polgár vagyok.
Okmányomon a százszor is elárult
Krisztus-Király pecsétje ég, ragyog.

Az iskolás földgömbön rég kis ujjom
földrészeken suhant át perc alatt,
– most az Isten földgömbjén járva, fújom
a tarka szappanbuborékokat.

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: Itthon

Hazajöttem… odahagytam
A nagy élet harcterét,
Hol az ember könnyel eszi
Mindennapi kenyerét.
Hazajöttem megpihenni,
Oly édes a nyugalom:
Őgyelegni egymagamban
Erdőn, mezőn, ugaron!

Összejárok minden bokrot,
Zeget-zugot, dombtetőt.
Fütyörészek, dudorászok,
Szívom a friss levegőt.
Meredek part oldalában
Vadvirágot szaggatok…
Krumplit ásnak odalenn a
Mezítlábas angyalok.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: ELÁGAZÓ ÖSVÉNYEK KERTJE

Az életem felén túlcsorduló bánat
rég megkövült a csipkefüggönyön.
Lemoshatnám könnyel, mint zápor a fákat,
de már a könnyekhez sincs sok közöm.

csipke fuggonyÁlmaim bújnak, miként régi ruhákat
elrejtő szekrényekben a sötét,
de úgy dalol lelkem az alvó világnak,
mint némafilmbe képzelt ”nyitnikék”.

Tudom, hogy sokáig alvajáró voltam,
s vigasztalan –  de újrakezdeném,
hogy a lélek földjét oly magokkal szórjam,
melyekből nem kél más, csak tiszta fény.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Félénk dalocska

Még alszik a május a földben,
s hallgat a dal, a tavaszról nem szól.
Holt havak rongya roskad a vékony
üvegű fészken. Bokrok ölében

éled a tél. Rőt avar roppan.
Dér horgol, mintát csíp a sötétre.
Virágzó torokkal a föld sebe
lázít. Varjú vitázik a szóval.

Még alszik a május a szívben,
hol összefogódzva rím, s hóvirág
vívják értünk az örök csatát.

Beáll a jég, s a kérgek alatt
küzd ellene, harcol, forr a dalom;
mert ránk tört újra a középkor.

Czigány György: Szadai leander

Kis leander bokor, szegény,
testvéred Korfu szigetén
nem sejti, hogy te pince börtön
mélyén esel át éji flörtön:
hordó mered rád s kapanyél –
örök sötétség itt a tél.
De várja már a kert, a rét
szerelmes, hű leanderét,
rideg falak közt tűrni, bízni
tanít pirulva sok ribizli:
túlélted itt a lét halálát,
szomorú virágzás ad hálát
s ragyog, ki életet nyert.
Csábítsd ide a tengert!

leander

Czipott György: Őrtüzek

Reng dúlt idő, írmagja
ront, akárha cselvetés.
Szabatott napvégre-nap,
döglegyet teremni konc,
s angyal is, silány, kevés
tudású istentanonc.
*
Tán láncot kéne fűzni
csöndből. Pitypangvirágból.
Báránynak gyónni végre,
nem voltam és nem vagyok.
Romlás határa lángol,
perzselődnek csillagok.

Mozivászon az ablak,
csapkod, künn benőtte rács.
Villódznak tükörképek
nincsről, túlnancsodákról...
Kopott a szív, térdkalács,
vasak között a távol.

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: BENNEM DOBBAN

gyertyaknegnagyapám szíve most újra bennem dobban

azt üti, a mama már sokkal jobban van

azt dobbanja, ne fájjon neked ez a hideg

nem a te hideged, ez istent veszi meg

nekünk csak azért kell az isten hidege
hogy te soha ne fázz, ne te küzdjél  vele
az isten hidege az maga az isten
nem várhatod tőle, hogy megmelegítsen

a halálommal már én is  része lettem
így akarta mama, így akartuk ketten
tízen, százan, ezren és még millióan
hogy ti ne fázzatok, ne járjatok hóban

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Rém furcsa játék

Ez itt egy más világ-
az időből kitépett forró
nyár tüze mikor éget-
egy mondatfoszlány
aprópénzre vált-

hideg-meleg,
egyszerre hull fejemre-
rém furcsa játék,
amelyből rég kiszálltam
s éveim súlyán
átütő vitákban,
úgy néztek rám mint
sosem volt gyerekre-

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Bújócska

S ha szemedbe néz a tükör,
látod ott az évezredeket,
Márialelkeket mosott el a szenny,
s mosoly takarta rút könny
ráncai fésülködnek széppé.
Mivé lettél drága népem?
Bűnt köpköd rád a szégyen.
Hiába őrizte tiszta véred
a legtisztább mindenséget!
Hiába szülted meg ezerszer
Isten hű nemzetét, s fiát,
hátba döfnek az angyalok,
szenvedés-halálmindennapok
ölelgetnek, mind Sophia szajhái,

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: ÜDVÖZLET A VÁNDORNAK

Embernek fia vagyok én,
arcomon annyi minden látszik,
eljutottam csapásokon
ama tölcséres hurrikánig.

Visszautak poklaitól
szájamat szigorúra zárom,
birtokom immár önmagam,
súgom ezt – és nem kiabálom.

Üdvözöllek, megtért vándor,
s végleg hazatalálva kérem,
mostantól maradj ifjúnak:
idő előtti vénülésem!

Madár János: AZ IDŐ CÉLKERESZTJE ELŐTT

Elveszíti múltját,
történelmét a lábnyom is.
Megromlanak lassan talpam alatt
a fényhez feszülő, forrásokban rejtező erek.
 
Állok az idő célkeresztje előtt,
mint akinek senkije sincsen.
Elárvult szívemen örvénylik
a Nap áldott sugara és a hulló levelek.

celkereszt 
szozattovabbacikkhez

Onody Gyula : Temesvár, Csalogány utca

Apámat kevesen látták könnyezni,
de én tudom, néha befelé, lelkében sírtak
fájón régi emlékek...
a múltból, mikor vele együtt a Bega partján
játszódtak vidám,
kis magyar gyermekek,
kik még nem gyötrődtek akkor
a múlton, jövőn,
mindegy volt, kin hogy áll
s milyen szabású a "ruha",
szászon, cigányon, székelyen,
vagy éppen kereskedőn.
Ők akkor még úgy tudták,
egyformán gurul a labda,
és játék közben
hol egyik,
hol meg másik rúgja...
Eltőtt az idő, a mennyei grundon
tán most is együtt vannak
s elfeledve felnőtt életük vétkeit, kínjait,
vidám angyalkák közt
gyermekként futnak, kacagnak...

2015. 12. 19. Siófok

Pethő László Árpád: GYILKOLTAK VELE

Ponthoise-ban öntött
ágyú lett a vége -:
Rákóczi harangjának
és gyilkoltak vele(1789)
a „szabad” forradalomban

lásd így végzi ki hisz
ama légtelen  feltámadás-
ban – hát rémüldözhetünk
mi következik még  -
Cléry-en-Vexin földjén

tán elfekvővé lesz a
föld feletti – föld alatti
végzet – míg Rákoczi
György – fia Ferencnek
magyarázat híján csak
tátoghat ha Jézus Krisztus
jövetele  suhintja felénk
Isten ostorát – mit tettetek
 hitemmel  – harangommal?

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: TÉRDRE, IMÁHOZ!

Félni? félni már
késő, surrogja kenderfonalad
szála, Veronkám.
Acéltornyok omlanak.
Honnan ennyi korom?
ellenőrzött omlás alól pénz
pusztító kábítószere füstöl?
kifosztott világ adósrabszolgáinak sülő húsa?
Porfüggöny mögött, sátáni
színjáték főpróbáján
acéldárdák vigyorognak.

tarkoloves


szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: A FEGYŐR KÉTELYE

őr, vár, vigyázz, miért, fejében –
szökni, mindig, miattuk, előle –
bilincsben! -
szökni miért akarnak előle,
ha mindig miattuk vár?

Zonda Tamás: Zsarátnok

galambtetemMegérkezünk
Ülünk a kertben
Patkányigyekezettel
szétrágott atlaszunkat
szemünkbe hinti
lassan az éjszaka
rizling-zuhanyban leázik
sosemvolt nemzetőr ruhánk
csak a keselyűvállalás lobog
csontkosarunkban tehetetlen –

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: A patkányok dala

patkanyokÉljen a halál! Éljen a pusztulás!
Éljen a szenny, a mocsok, a szemét!
Piszokról, bűzről zengjen most dalunk,
Mert mi vagyunk a kiválasztott nép:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Ahol rothad, erjed, gennyed, ami szép,
S a csatornákban szennyvíz possadoz, –
Vidám dalunkkal odarohanunk,
Hol dögöket az ár hulláma hoz:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Határtalanul

Zsille Zoltánnak és feleségének, Balajthy Annának

Bontsd le magadban várad hét falát,
mely lelked s mások lelke közt határt
súlyos és néma kövekből rakott!
Társak szemére nyissál ablakot,
ismerd föl végre: ők s te, egyazon
lélek vagytok e földi csillagon!

Küszöbön túl sem magányos az űr,
mert nincs halál és nem vagy egyedül,

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Egy száműzött balladája

kengyelfutóból
kivetkezett
kékszemű
felhőszelet

gongantikmélyrétegekben
nyíló faág
legyőzhetetlen
szűkszavúság

fejével játszik
de nem sikong
szól mindhalálig
egy messzi gong

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Prófétafa

Vörös fenyő a zöld fenyők között,
kinek már odasúgta a Halál:
„velem gyere!”
        de azért mégis áll.
Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,
csupán az élet színe-változása.
Vörösen áll, de azért mégis áll.
Ágai közt, éjfél felé,
az örökélet szele muzsikál.

Zas Lóránt: Nem tudom

Czike Lászlónak

Nem tudom, mióta mondom már, hogy félek,
keleten tank hörög, és véresek a vetések.
Nem hallani itt ágyúszót, a golfpálya világít,
nem megyek arra, ahol a kézre kötnek fáslit.
Megszoktam, hogy a homok füvet hajt, ha ázik,
szorgos kezek ültetik, így lesz belőle pázsit.
A katonákra gondolok, vörös csillag a vállon,
Kabul mellett haraptak fűbe, idegen tájon.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Epitáfium

– Uzsoki emlék –

Éjjel az ég fekete bársonyán
Ezüst betűkkel ragyogjon e vers
És nap szakán, – vándor, ha pihenőben
Kis patak partján hűsölve heversz
S az égbe nézel – messzi felhők selymén
Arany láng írja mindegyik betűt,
– Nincs hova írjam, sírjuk ismeretlen,
Kis fakeresztjük réges-rég ledűlt –
– Itt nyugszanak katonák ezrei,
Lux perpetua luceat ei –
Éltek huszonkét évet – harminckettőt,
Ki tudná végig, – volt, ki negyven évet –
Bakák, huszárok, legénysorba illók
És öreg csontok, szakállas vitézek.

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: CSAK A SZERETET

Csak a szeretet hiányzik
tovatűnő életünkből,
mit a reggeli ébredés
oly várakozással fogad.
Vágyainkat úgy rejtjük el,
miképp a búcsú szavából
a „várlak” kimarad.

Csak a szeretet hiányzik
a szűkölő ölelésből.
Még a fáradt megérkezés
kézfogása is elmarad.
Egymás szavát felejtjük el,
így lesz mondandónk javából
mellőzött gondolat.

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Külvárosban

/Óda egy nemrég otthagyott újpesti lakótelep nyomasztó légkörében/

Kis utca, lámpák,  lányok nélkül
Egy-két lépés – és vége…
Göröngyös, durva, füstös, kurta
/épp olyan, mint az élet./

Befordulunk az utcasorba
Legényesen, nagy hanggal –

Egyet botlunk…s temetnek máris
Meghasadt haranggal.

lakotelepdog

Czigány György: Szigligeti buszmegálló

Szeretteinktől elszakítva a remény
lesz vakmerő hatalmunk – anyám
hangja megvan egy álom-töredékben
s bár nem hallom, nem értem: lehetne
hinni, hogy mégis ő az (csak
föl nem ismerhetem), ő áll
szemközt a  betonfülkében –
ajtótlan és homállyal teli
a távolsági buszmegálló háza,
szürke Mária-szoborként az
asszony, külön a kosara, keskeny
arcán kis kosár-mozdulatlanság
és fakéreg-barázdák fájdalommentes
türelme, nem ismer mást, csak a
várakozások kutya-fegyelmét, várja
a holtak föltámadását – szikár
fában, száraz ágakban észrevétlen

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Létcserék közt

madárban
madár verdes
lángban fény vergődik
csak elkoppintani tudok lángot
csak megölni tudok madarat
kezeimbe
    temetem
        arcom

            *

csillag leszáll föld alá
fák égben gyökereznek
semmi elől nincs hová
végét majmolja kezdet

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HETYKE LEGÉNY

tokalsohetyke legény közeleg
kiisszuk a kék eget
kiisszuk feketére
ha nem délre
estére

kicsavarjuk a felhőt
hetet és tizenkettőt
minek lógott a lába
a pálinkáspohárba

ennek vége sose lesz
a pálinka lefelez
a vörösbor rádupláz
már a tök alsó is ász

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Átmosott világ

Én megpróbálom
kiszürni
a szépet

amíg kapám
a föld
szívébe  vág

s szivárvány fényre
aggatom
a képet

hogy láthassa
az átmosott
világ.

Gavallér János: Öregisten földjén

Minden szónak, hatalmi lózungnak
fejet hajt vakon a csonka-magyar.
Kitépték szívéből, amivel lát;
évszázadok ölték, korcsosították,
minden vért bemocskoltak, vagy buján
fátylat vontak köré, mondván: Zavart.
Mert ki szívével lát, nem lesz szolga soha!
Az egész nem hull darabokra.
Nem lesz áruló talpnyaló az,
akinek az igazság a szívében,
akinek szívében lakik az Isten.
Nem lesz csalók hűséges cselédje,
gyarmatosítók kedvenc hű ebe.

szozattovabbacikkhez

Onody Gyula: Megszabnák

zaszlo copyMegszabnák, hogy mit mondhatok,
mit írhatok, mit tehetek,
hogyan, miben, meddig higgyek,...
talán azt is, kit szeressek,
milyen zászló, milyen színek,
melyik folyó, hegyek-völgyek,
féltett kincse tört szívemnek,
miről szóljanak a versek,
mit is szabad egy költőnek.

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: SÜTKÉREZŐ HAZA

Újból itt: felhők
fölött - fénysebességben
látomás nélkül -

a fenyők között
szerelmetes tájon - ég
és föld párája

von be - részegít
hisz itthon vagy otthon már
fenyővíz dallal

szóra bírhatod
a sütkérező hazát
utazó múltadat.

Rajki Miklós: Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: BELSŐ

Jég. Jégvirág.
Ablak, ablak,
jégvirágablak, égen
napsugárjégcsapok, akkor,
akkor mostan beköltözik,
beköltözik, be,
be, oda, egészen,
ajtó zárva, ablak zárva,
ki sem néz majd a világra,
kifelé bezárja, befelé
kitárja, belső,
belső.

Vasi Ferenc Zoltán: Ébredj, ország!

Csete Örsnek szeretettel
áldozatos missziójáért

Ébredj, Ország!
Vezeklésed
a föld alá vezet.
Bilincsektől foszlik
a hús,
a csontokon rozsdamarta
hegek.
Ébreszd halottaid!
Fájdalmukban a szemgolyók
szét-
repednek;

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Nap, nap után

bohoc1Ma már megint ver a szívem
felkelt megint a nap
a dolgok belenyugszanak
hogy erősebb vagyok
még lobog a csók a szádban
még benne lehetek egy
dadogásban
de ügynök szelek
suttogják ráncaimnak:
majd elmegyek

szozattovabbacikkhez

Adonyi Nagy Mária: Schaffhauseni fúgák

1.

orgonasipokTéged ki elkallódtál
az esők árnyékában
fölkoszorúzlak a dolgok félmúltjával

2.

Állni az idegen város fölött
képzelt magaslaton
s beszívni tavaszi messzeségek
elérhetetlen illatát
átlátni se múlt se jövő
idejű igék időtlenségén
a határokon mindig
éppen egy picit túlgondolni
ami egy picit innen él

szozattovabbacikkhez

Gagyi József: Utam hazafele a Mezőségen

Szélben kifeszítetten,
dombokba merevítetten.
Gerincet bontó búzával együtt
suvad az oldal,
kiöntő patak árjába leér.
Kora nyárban ez a zöld
már halott-sárga, üveges,
vasszájú juhoknak való.
Mezőségi délutánban
ingázók állnak rá
az egyszemélyes betonösvényre.
Egy falu libasorban.
Érezhető, követhető áramlás:
ha egyikük megakad, majd továbbindul:
érezhető lüktetés.

szozattovabbacikkhez

Szász Károly: Hazámhoz

Hírt se hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám!
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet,
Soha nem feledhetem
S kél szívemben vágyó érzet:
Hogy zokogjak kebleden!

Semmi, semmi ki nem pótol
El nem mossa képedet.
Kérdem a sebes folyótól:
Mért hagyott el tégedet?
Kérdem a szálló madártól:
Tán kiszáradt a berek,
Hogy tőled ő is elpártol,
Mint a hűtlen emberek?

szozattovabbacikkhez

Szentimrei Jenő: Falak

Falak, falak, falak, köröskörül…

Falak szívem körül a bordák,
Falak agyam körül a csontok,
Falak a testemen a holt ruhák.
Falak szorítják, pántolják az utcát,
Falak szürkítik el munkaszobámat,
Falak szűkítik hitem templomát…
Falakat vontak emberek köré.
Falakat vontak országok köré.

Fal

szozattovabbacikkhez

Tompa László: Őszi látogatás Csipkerózsa erdejében

Szilvák meg almák, mohos, régi kertben,
Most is úgy érnek, mint húsz éve, régen.
Kaszált fű szaga száll a régi réten,
Mint amikor még könnyebb volt a kedvem.

Anyám is itt van, múltam gondos őre,
– Most is nekem süt, főz a kályha mellett –
Habár azóta gondtól öregebb lett:
Nekem csak úgy él, s mutat múlt időmre.

Itt-ott bizalmas szögletek homályán
Egy-egy vén kandúr – mint mesékben olykor –
Egy-egy titkomat őrizgetve mormol:
Titkot, mely itt várt, rég-gazdátlan-árván.

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Mért sír a szél?

Gróf Wass Györgynek

Mért sír a szél? jaj, mért zokognak
ezek a könnyes, régi nóták,
rügyek között a hervadást
mért dalolják?

Mért hajtja le fejét a fenyves,
s mért tép az est szívünkbe jobban
mikor a rózsaszínű némaságba dobban?

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 09 20 Sinka István megemlékezés sajosandorest szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf