Gáspár Imre: Szeresd hazád!

Szeresd hazád, ó, mert e honnál
Nincs szebb hazája senkinek…
Ott délibábos sík, ragyognak
Vén bérc körül a fellegek;
Ott büszke folyamok sietnek,
Fényes főváros vár reád,
Erdők kínálnak csöndes árnyat…
Gyermek, szeresd a szép hazát!

Szeresd hazád! Bőség szaruja
Eléd csodás, nagy kincset önt.
Kenyeret ád a föld kalásza,
Midőn hullámival köszönt.
Kincses a bánya és a vén hegy
Kínálja színarany borát,
Gyümölcse édes, szép virága…
Gyermek, szeresd e jó hazát!

Szeresd hazád! Az iskolában
Tanultad-e történetét?
Hunyadi János hősi karja
Pogány igánk hogy zúzta szét…
Mátyás vagy Nagy Lajos hatalma,
Mint ős bérc volt, úgy tekint reád.
Néped dicső hős volt s hatalmas…
Gyermek, szeresd dicső hazád!

Szeresd hazád! A szabadságért
Itt küzdtek sok dicső csatán!
Rákóczi harcai nagyok, nincs
A történetben párja tán…
Vagy hogyha van, kérdezd atyától,
Mi seb köríti homlokát?
Mi harc folyt Vác alatt, Budánál?
Gyermek, szeresd hősi hazád!

Szeresd hazád, úgy mint anyádat,
Jobban szeresd miként magad.
Nyelve oly édes, népe oly nagy,
Tested, lelked, szíved szabad!
Európa büszke, hogy e nemzet
Itt élt, itt vívott nagy csatát…
Míg élted tart, míg szíved érez,
Gyermek, szeresd dicső hazád!