Alaksza Ambrus: Az ember, ki magot vetett…
Ősszel megindul,
a barázda mentén lépeget a magvető,
erős karját kinyújtja gyakran: szórva életet
s a nap még-meleg szaván búza tápászkodik,
a tél hóban füröszti sarjú szárait,
aztán szagos esővel szoptatja a tavasz,
az ember, ki magot vetett
gyámoltalan, ha ver a jég, fekete felhő megfakad
villan és reszket,
a június sárga, szépséges nyár,
ímhol pacsirta énekel, lobbanván pipacs-tüzek,
az ember, ki magot vetett, gőgös
és arat,
a Tisza fennen forgatja a malom kerekét,
sima a víz
alkonyat fűlik, lila zivatar,
a molnár csak ül, néz és pipázgat,
az asszony karja meztelen,
dagaszt,
fiak éhes száját érzi mellein
és mosolyog,
szakajtja, altatja kenyerét;
nyögvén ágyán
nem hiába szült ím gyermeket,
most boldog,
Úrangyalát kondítván a harang
kenyér terül az asztalon,
mindenki szívében éhség
és áhítat,
az ember, ki magot vetett
kezébe veszi,
elméláz egy pillanatig,
azután megszegi.
(Kenderes)
Egy ősi nemesi család tán legjelesebb leszármazottja. A színes, szorgalmas és intelligens Zichy família egyik legkiválóbbja, ősei, oldalági rokonai közt volt szorgos mezőgazdász, aki hozzáértően és eredményesen gazdálkodott 10 ezer kataszteri holdon a Fejér megyei Zichyfalván, volt Budán, Óbudán és a pesti Józsefvárosban is palotát építő oroszlánvadász, és volt olyan is, mint gróf Zichy Ödön, akit 1848 őszén, Lóréven hazaárulás vádjával felakasztottak. Még két Zichyről kell megemlékeznünk, az 1829-ben született Zichy Nándorról, aki a Katolikus Néppárt alapító elnöke volt. Valamint az 1837-ben született Zichy Jenőről, aki saját költségén Oroszországba, több ázsiai országba valamint a Kaukázusba is több tudományos expedíciót szervezett és vezetett a magyarság eredetének felkutatására, neves tudósok részvételével.Zichy Géza már gyermekkorában nagy akaraterőt mutatott, tizennégy éves korában súlyos szerencsétlenség érte: egy vadászat alkalmával fegyvere véletlenül elsült s jobb karját a lövés úgy összezúzta, hogy ezt a karját le kellett vágni. Nem esett kétségbe; páratlan szívóssággal képezte ki bal kezét; meg akarta mutatni, hogy az ember félkézzel is egész férfi lehet. Néhány év múlva már – Liszt Ferenc tanítványaként, aki egy Budapesten tartott hangverseny alkalmával a fölzúgott tapsvihar után, melyet Zichy aratott, maga az ősz mester, Liszt is így szólt lelkesülten: »Ennyit már magam sem akartam«. – a legkiválóbb előadó-zongoraművészek sorába emelkedett, villámsebességű futamait csodálattal hallgatták. A magyar művészetek története zeneszerzői érdemeit is számontartja; műdalai, rapszódiái, fantáziái, oratóriumai nem közönséges tehetségre vallottak; operái érdemes helyet töltöttek be a magyar dalmű fejlődésében. 
Ezelőtt bizony több mint 147 évvel — 1874 őszén — ismeretlen név állott Vadnay Károly kedves Fővárosi Lapok-ja egyik számának élén közölt vers alatt. A népballadák hangján és formájában írt versnek az volt a címe, hogy „Nem látták a kicsi fiam?”. Az új költő neve pedig: Jakab Ödön, később a M. T. Akadémia, Kisfaludy-Társaság és Petőfi-Társaság tagja, főállású budapesti állami reáliskolai tanár, akinek költészete a nép- nemzeti irányvonalat képviselte. Huszonkét kötet jelzi Jakab Ödön írói pályáját. Irt lírai és elbeszélő költeményeket, prózai elbeszéléseket és drámákat. Azoknak a hagyományoknak volt az ápolója, melyeket az Arany—Gyulai költői iskola témakör, nyelv- és kifejezésmód terén örökségképpen hagyott a XIX. századvégi nemzedékre. E nemzedék költőinek működése általánosságban csaknem iskolás példája az irodalmi hanyatlásnak, melyben üde forrásként jelentkezik később egy-két kiválóbb költőnek, mint például Vargha Gyulának különösen öregkori lírája, mintegy bizonyságul arra, hogy a hagyományos formák gazdag költői kép és egyéni szín révén még mindig megtelhetnek átható erővel. Jakab Ödön, aki e század nyolcvanas éveiben lépett fel verseivel, szintén előnyösen különbözött társaitól. Új színnek, a maga székely patriotizmusát, izzó fajszeretetét vitte be a lírába s jórészt ennek köszönhette akkori népszerűségét. Költészetének halk, kissé fátyolozott hangja a növekvő évek során egyre észrevétlenebből halt el az új irányok csatazajában; az új költészetnek az ő eszményeitől eltérő törekvéseivel szemben leplezetlenül nyilvánított ellenérzése nemegyszer a fölényeskedő kipellengérezésnek mérgezett nyilait vonta fejére. Székely szívóssággal s felfogásának határozottságából mit sem engedve állta – élete végéig – a támadásokat.
A kincses Erdély mindig is bő tárháza volt a rendkívüli embereknek, igazgyöngyként ékesítve a magyar kultúrát, a művészeteket, szellemi javainkat. Ilyen ember volt Szervátiusz Tibor szobrász, a Nemzet Művésze is. Nevét már kis gyerekkoromban hallottam az édesapámtól, aki még a második világháború alatt ismerte meg Szervátiusz Jenőt, Tibor édesapját. A kommunizmus alatt odahaza üldözték, zaklatták a családot a román hatóságok, így kénytelenek voltak áttelepülni a csonka Anyaországba. Szervátiusz Tibort sokan csak egy jó fafaragónak vélték[az 1970-es évek számtalan csángó Madonna került ki vésői alól], holott művésze volt a fa mellet a kőnek is. Andezitből Adyt, mészkőből Móricz Zsigmondot is megalkotta, számtalan más alkotással együtt. Faragványai egyszerre voltak hol meghökkentőek, hol szívbemarkolóak, de mindannyiszor érezni lehetett bennük a szeretetet és a mű anyagának végtelen tiszteletét. Sokoldalúsága, jó keze, és kiváló térlátása mellett leginkább szorgalma, megszállott alkotókedve segítette fel a csúcsra. Sikerei ellenére is szerény, bár kicsit mindig magába húzódó ember volt, aki életének utolsó évtizedében számos nagy, kőből készült emlékművet alkotott. Számomra legmegrázóbb műve még is a 2002-ben elkészült Rózsakert Madonna. Teljes életet élt Szervátiusz Tibor, írt és könyveket is alkotott, mindenkinek a figyelmébe ajánlanám feleségével, Klára asszonnyal való közös kötetét, a 2009-ben kiadott Mindörökké Erdély című beszélgetéseket. Több film is készült vele, szintén érdemes megnézni a 2010-ben készült Szerelmes földrajz című alkotást. Szervátiusz Tibor immár három éve, 87 éves korában hunyt el egy tartalmas élet végén, alussza örök álmát,és ballagott fel szüleihez, szeretteihez a csillagösvényen.
