A fiú sziklája

Erdélyi monda, gyűjtötte Benedek Elek

Erdélyben, a csíki hegyek közt, egy falu felett, egy magas szikla van. Ennek a sziklának a tetején olyan csodafű terem, hogy az öregeket megfiatalítja, a nehéz betegeket meggyógyítja.

    Élt réges-régen ezen a környéken egy szántóvető ember. Egyszer nehéz betegségbe esett. Jártak hozzá minden féle javasasszonyok, kuruzsolták, de hiába kenték a testét mindenféle csodaírral, nem tudták meggyógyítani.

    Azt mondja egyszer a javasasszony a beteg embernek:

    - Megpróbáltunk már mindenféle csodafüvet, ami a Maros két partján terem. Arra már nincs több csodafű. Hanem látja-e kend azt a magas sziklát? Annak a tetején olyan csodafű terem, amelyik meggyógyítaná kendet.

    Hiszen teremhetett annak a sziklának tetején, akármilyen csodafű, mikor az olyan magas és meredek volt, hogy oda csak madár repült fel, de ember még nem járt soha.

    Volt a szegény embernek egy növendék fia. Hallotta ám, hogy mit mondott a javasasszony. Nagyon, nagyon szerette az édesapját, azért feltette magában egy élete, egy halála, de felmászik a sziklára azért a csodafűért. Mondta az apja:

    - Hagyjad fiam, meg se próbáld, úgyis hiábavaló.

    Jöttek a szomszédok, jöttek a falubeliek mind, mind, hogy lebeszéljék. De hiába volt minden!

    Egy napon a fiú mégis nekiindult a hegymászásnak. S az Isten megsegítette. Sikerült felkapaszkodnia a szikla tetejére. Hát azon tengersok füvet talált, olyat, amilyet azelőtt még sohasem látott. Szedett egy jó csomót s azután indult volna, ha lehetett volna. Felkapaszkodni valahogy még

    csak sikerült, de leereszkednie sehogy sem. Most már mit csináljon. Egyet gondolt. Kinyújtotta a karját s meglobogtatta benne a sok füve, hogy lássák a falubeliek, akik ott állottak a szikla alján, nézni ezt a merész vállalkozást. Aztán a kebelébe dugta a sok füvet s egy szempillantás alatt

    leugrott a szikla tetejéről. Szörnyethalt a szegény fiú, de a csodafű meggyógyította szeretett édesapját.

    Azóta hívják ezt a sziklát Fiú-sziklájának.