Illésfalvy Szabó József: Fohász

Honszerző szittya magyarok
Csillagos palástú Hadúr Istene!
Halld, mint esdi szavát Hozzád,
Létét fojtó pogány vésszel
Küzdő hazám nemzete!
Óh’ ne hagyd el, segítsd meg,
Tartsd meg Uram Őt.
A százezernyi vész között
Krisztust követőt.
S mindeneken túl, jöttödben hívőt.

Ha vész kering felette,
Önts lelkébe fényt!
Adj szívébe hős hitet,
Erőt és reményt!
Hogy léte zord éjszakáján,
Mígnem a föld minden táján
Szól a harangszó,
Bárha közben vont kard mellett,
Legyen Krisztus hite felett,
Éber virrasztó.

II.

Áldd meg ősi szent honát,
Melyért ezer éven át,
Ha a pogányhad virágos
Mezeire rontott,
Hulló hősi éltek mellett
E megtépett árva nemzet.

Drága hősi magyar vért
Patakokban ontott.
Óh’ hol ennyi küzdelmeket
Vívtak a honért,
Áldd meg Uram a rögöt, a ráhullt
Drága magyar vért.

Óh’ ne hagyd el, segítsd meg,
Tartsd meg Uram őt,
Fényt és szabadságot oly nélkülözőt.
Csillagos palástú Hadúr Istenem,
Hallgasd meg fohászom, –
Mentsd meg nemzetem, – tartsd meg nemzetem.