Reményik Sándor: Isten

Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,
De Te se kívánj szívemtől semmit,
Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor
Mosta le rólam a Te törvényeid.

pax

szozattovabbacikkhez

báró Orczy Lőrinc: A magyar hazának

Föld! kinek határát az Isten őrzötte,
Hogy háború lángja csak nem is érhette,
Békességen a sok veszélyt távul nézte,
Szabadség, áldomás, bőség ékesítse:

Föld! kinek a jó Isten minden változástól,
Megmentett, fegyveres kéznek rontásától
Ki nyertes tábornak nem félsz haragjától,
Sem erőszakosnak rád rohanásától.

Mondd meg édes hazám! Istennek kegyelmét
Ismered-e vajon különös szerelmét,
Látván sok népeknek szörnyű veszedelmét,
Egyéb országoknak sűrűn vett sérelmét?

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: A hontalanhoz

ellisislandKi a végzet bús útjára léptél
és elhagytad szülőotthonod,
míg szerencséd hálóját fonod
sejted-e, hogy hazát is cseréltél?

Nem búgja búsan falud harangja?
Nem érzed a rozmaring szagán?
Vagy aranyló szérűk asztagán
nem siratja a pacsirta hangja?

Csak fonod a hálót mohón, vakon
s lesed szerencséd arany halát.
Halál paripák futnak alád
és száguldoztok ködös utakon.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi Tibor: A magyar harcos bátran énekel

Ne hallgass, múzsa! Ne hallgass el!
Lángol a határ, az ágyúk torka bőg,
vércsemódra vijjog a gránát
s jajongnak erdők, földek és mezők.
Sír a lángvető, kattog a gép,
tótágast áll a világ botorul.
Csak a hősök szíve van helyén,
azokra kétség fátyla nem borul.
Ne hallgass, múzsa! Ne hallgass el!
Hisz fegyver vagy te is: dallam és derű.
Minden robajon át mosolyra bír szavad:
a hárfahangú aranyhegedű.

szozattovabbacikkhez

Garay János: Unio

     Kimondatott, kimondatott végtére,
A rég epedt, a hőn várt égi szó;
Eggyé lőn a magyar hazával Erdély,
Kimondatott a szent szó: unió!
Oh ne szakadj meg szív e pillanatban,
Midőn magyar s magyar közt kapcsolat van!

12 pont

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Magyar dal

Vándor madár száll messze délre,
Most a hazáját hagyta el.
De mindhiába fény, virág ott!
Nem hódítják meg új világok
Szíve csak vissza-visszaver.

Hogy hagyhatnám el én hazámat,
Mikor a dal csak itt hevít?
Itt sújt az élet annyi terhe,
De szállok új erőre kelve,
Ha látom völgyét, bérceit.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Magyar izenet

Ha Némaságtok hasznosabb a szónál
Csukódjék össze némán ajkatok!
Ha Szó hatalma visz közelb a célhoz:
Hangos jajszókkal égig sírjatok!

Ha szeretet hint enyhülést a kínra,
Szeressetek forrón, amint lehet!
Ha gyűlölet hoz megváltást reátok
Akkor hajrá, csak gyűlölködjetek!

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: A szerződések szentsége

Vannak a nagypolitikának titokzatos jelenségei, melyeket mink a polgári eszünkkel semmiképpen sem tudunk megérteni. Például: hogyan hihették komoly államférfiak, aminők a párizsi békeszerzők voltak, hogy a lefegyverzett Németország fegyvertelen marad akkor is, ha erre már nem tudja senki sem kényszeríteni?
   Vagy: hogyan gondolhatták a szóbanforgó államférfiak, hogy Ausztria, ha megfosztják ősi uralkodóházától és elválasztják a nem-német tartományoktól, melyeknek hatalmát és gazdagságát köszönhette, szóval: ha életképtelen néptorzót csinálnak belőle, nem fog előbb-utóbb a Németbirodalom vonzási körébe jutni?
   És végül: miért hitték az urak, hogy Magyarország valaha is bele fog nyugodni ezeréves területének megcsonkításába és a magyarok millióinak elvesztésébe, mikor pedig már az iskolában tanulták, hogy az elmúlt száz esztendőben olaszok, franciák, németek, görögök, lengyelek, románok, szerbek és bolgárok föltették az egzisztenciájukat arra, hogy a fajtestvéreikkel egyesüljenek.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid: Az élet szövete

viragA 2010-ben bezárt szegedi Virág cukrászda keresi a herendi porcelán burkolatú kávéfőző gépét, hogy visszaállíthassa az eredeti állapotot. Nemrégiben osztottam meg a hírt a facebookon. De hogy jön ez ide? Elmesélem. Nagymamám, Szalkai Jusztina énekelni tanult a szegedi konzervatóriumban, s a „szegedi Gerbaud”-nak hívott cukrászdába randevúzott, kávézott az ő első szerelmével a színész Szilassy Lászlóval 1940-41-ben. Ma már tudjuk, hogy Szilassy nagy nőcsábász, kiderül Dominica Margittal kötött házasságának bontóperi dokumentumaiból. Sikeres, tehetős ember, még saját sportrepülője is volt! Nagymamám pedig szép nő volt 1939-ben, a vásárhelyi Sas étteremben tartott bálnak ő lett a bálkirálynője. Nagymamám apja, Szalkai Lajos tiltotta a kapcsolatot, amelyről már mindenki tudott, ő talán legutoljára.

szozattovabbacikkhez

Törőcsik Attila: A posztmodernitás társadalomelmélete

A modernitásnak nevezett történelmi, gazdasági és kulturális korszak meghaladottságát és fenntarthatatlanságát a XX. század két világháborúja, a felszabadult gyarmatok társadalmainak elszegényedése, a kommunizmus térnyerése és az atombomba bevetése igazolta, mivel azok az álmok, melyeket az emberiség dédelgetett a gazdasági és társadalmi csodavárás kapcsán, nem jöttek el. A modernitás azonban nem múlt el, legalábbis abban az értelemben, ahogy egy történelmi korszakot lezárunk semmiképpen, hiszen nem követte olyan új berendezkedés, ami a társadalmak radikális átalakulásához vezetett volna, így „nincs értelme az „újkor végéről” beszélni, hanem csak a hajdan modern elavulásáról és egy újabb modernitással történő felváltásáról; valami másról, ami divatba jött.”(Spaemann, 1986).

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Kegyelem

romaRómába mentek a szavak.
Kőtáblákon bukdácsol
ítéletünkre vérdíjjal megbérült,
hamis horizont,
elfoszlunk rendre,
akárha krómsikoly
körénkfüggönyödő süketszobában;
csak bőrré kifordult tüdő ízleli már
szívbénulásnyi időnk
fanyar illatait.
Lágy ágsusogás,
azután zuhogó vasak dübögése
vérfröccsenő rozsdán.
Hiába mentek
elkárhozni a szók, itt,
begyakorlott tapsrend igazul
hites mészárszéktudományhoz.

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohasem
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
É sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit,
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság, s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

Garay János: Hit, remény és szeretet

Téged hiszünk nagy Isten,
hitremenyMindenható király!
Ki földön és az égen
Örökké vagy s valál,
Ki térben és időben
Megfoghatatlanul,
Múlt és jelen s jövendő
Áldásként átvonul.

Benned remélünk Isten!
Mert nyilatkoztatád,
Hogy úgy imádhatunk mint
Kegyes szelíd atyát,
Ki szent gondviseléssel
Fejünk felett virraszt,
Ki tévedőknek is nyújt
Szelíd, kegyes vigaszt.

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Az imádság

Szavak, ti rossz gebék, lusták, szárnytalanok,
Korbáccsal ösztökél lelkem: siessetek.
Érzések, vágyaim, repülő gyors sasok,
Imámnak szárnyakul mily lassú követek!

Villanó gondolat, te is elcsavarogsz
S mire az Úrhoz érsz, hány hosszú pillanat.
Jöjj, ó te vidd imám s tapadj meg a szívén,
Áldott odaadás. Vigy egész magamat.

Podolszki József: Hiszek a megváltóban

Hiszek a megváltóban
hiszek azokban akik vízre lépve lépkednek tovább
akik elé tépett ruháját vetkőzi a nép
akikről zsoltárokat zsongva zsonganak
hiszek szamaragoló királyaitokban
könyörületükben irgalmukban
hiszek a szavakba vésett ígéretben
hogy volt és lesz még másképp
e földön itt
hogy világmindenségek hiába sürögnek
mert intett a tiszta őszinte ítélet

Reményik Sándor: Angelus

Uram – mióta első este ez,
Hogy a kezem nem tördelem,
De összefonom áldott mozdulattal,
S az ölembe leengedem?
S úgy figyelem a másik mozdulást:
A harang lengő lebbenését,
Ahogyan hangra válni indul
Szinte-szinte súlytalanul
A kínzott érc-tömeg.
Remeg, remeg.

harang

 szozattovabbacikkhez

Sík Sándor: Megértettem, hogy kenyérnek születtem

Van, aki toronynak születik, és van, aki remetének,
Van, aki őrlő szájnak, és van, aki csemegének:
kenyerEngem magnak vetett a Magvető,
És kenyérnek, annak is feketének.

Mintha csak játszani, bújtam elő
Meleg mélyedből, drága földem,
Kíváncsian, szelesen, zölden.
Babusgattak öreg barázdák,
Hízlalgattak kövér májusi pászták,
Éreztem a jó napsugarak csókját,
Míg körülem pitypalatty furulyáz,
És borzas szelek játszanak fogócskát.
Így nő ki nyurgán fiú és kalász.

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: A magyar sors

Állhatok kincsek halmazán,
árvább vagyok a madárnál,
nincsen fészkem, nincsen hazám.

Dallal van tele a lelkem
s bujdosásra kárhoztatva
könnyeimmel sárba ejtem.

Ami régen dalra hangolt,
magyar szellő csókolása,
minden, ami fény, arany volt,

ma szakadt húr, tört hegedű…
Magyar vagyok s a magyar sors,
keresztet vinni egyedül.

Diószeghy Dezső: Magyar, sorban

Lehet-e az, hogy a magyart
Mindég sújtsa az átkoz végzet?
Kit nagylelkűn testvérré fogadott,
Az vele testvérként nem érzett?…
Mikor véresen és kimerülten
Saját fia ellene támadt,
Akkor az, ki asztalánál úr volt,
Gyáván mégis ellene támadt?

szozattovabbacikkhez

Erdélyi Tibor: Egyetlen haza

         Csuka Zoltánnak meleg szeretettel

Ehhez a földhöz kötözött a sors.
És foglyul ejtett a könnyekkel sózott,
szép, fehér kenyér.
És ideláncol a vér
és nem enged el innen
a szó, a beszéd.
S a szerteszétszórt
sokmillió magyarnak
az Isten se kegyelmez,
mert nincs más hazája:
csak egyetlen, csak ez!

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf