Mécs László: Fiatal magyaroknak írtam

Fiúk, féltett, szerelmetes öcséim, hetyke hőseink,
divatba jött: a verklitek újabban egyet kornyikál:
a béna vének bűneit, irigylitek Olympusuk
Zeus-pálcáit s éhesen rongyos babéraikra vágytok.

Mijük van nékik? Semmijük. Préposti gyűrű ujjukon,
kitüntetés a mellükön, kegyelmes címjük, rangjaik,
öreg lelkük odvában a bölcsesség barna baglya ül,
joguk van élni nékik is s ez kell nekik az életükhöz.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Honvágy

Akik honuktól távol estek,
miképpen én is egy napon,
valamit mindig úgy keresnek
a földön, égen, csillagon.
A szívük kellős közepében
valami jajgat, valami fáj.
Csak egy segít e szenvedésben:
ha feltűnik a hazai táj!

sator hegyA messzeség ködén keresztül
a vágyam fénysugára rezdül,
s megáll a bércek homlokán.
Onnét tekint lelkem a tájra,
ahol fiát szeretve várja
fenyőktől ékes, kis Hazám.

szozattovabbacikkhez

Somló Sári: Tomboljatok!

Tomboljatok új élet hírnöki!
Száguldjatok kerengő fellegek!
Zúgó, viharzó, lázító szelek!
Tépjétek fel a föld göröngyeit!
Hogy feltáruljon méhe mint kehely,
Világra szülje szörnyetegjeit,
S termékenysége részegítse vágyra
S vadítsa zúzó életakarásra
E százszor megcsalatott embertörzset,
E rágalomba fojtott termőföldet,
Hogy egy maga helyén – száz kalászt szakasszon,
Rügye repesszen – sziklaóriást,
Hogy minden átok száz bosszút fakasszon
És minden könnycsepp – vérleszámolást…

Tomboljatok ti lázító szelek!
Dévény – a Tátra – s Hargita között!
A földnek bődül harci harsonása,
Termés fogan! – és kaszát fen a gazda
Egy kánaáni élet aratásra!…

Tóth Ferenc: Égig érő erdőn

eletfa2Első kakasszókor
Levelekkel üzent:
Szállj el, madár, szállj el
Hollómadár-házhoz!
Égig érő erdőn
Lesz a te szállásod,
Hogyha madár leszel,
Szárnyadat emelem,
Hollómadár-szárnyon
Hogyha meglelsz engem.

Másod kakasszókor
Ágaival üzent:
Hogyha folyóm leszel,
Medredet apaszd ki:
Égig folyó erdő
Tudjon abba folyni.
Hogyha felhőm leszel,
Fáimon vérzel el;
Erdő-ölelésben
Hullsz a levelekkel.

szozattovabbacikkhez

Vargha Gyula: A halál hídjánál

Körülöttem a tél hava pelyhez,
A föld hólepte, fehér.
Elértem a hídhoz, amelyhez
Egyszer mindenki elér.

Rozoga rossz híd, mélyen alatta
A meg-megakadt
Jégtorlatokat
Rohanó folyam árja ragadja,
Bömbölve vadul.

Odatúl
Nem látszik a part,
De a hóban a nyom
Minid, mind oda tart.
Szememet behunyom,
Ajkamat összeszorítom,
Úgy megyek által a hídon.

Wass Albert: Fekete gálya a Sajón

Most indulok útnak,
most tépte el a szél a láncát
valahol a fűzek alatt,
fekete rönk, fekete gálya,
halad, halad.

Tölgyfa volt. Bús magyar tölgyfa,
fekete hant sötét lakója,
mokányképű és érckemény,
hányiveti betyár legény:
akárcsak a mi sorsunk volna.

Mi is egyszer leroskadunk,
s akkor hajrá, magyar kedvvel,
törött derékkal, szürke fejjel
ragad tovább nagy vizek árja,
s leszünk azontúl fekete koporsó:
parttól szakadt és partjavesztett gálya.

Mindszenty József: Karácsonyi szentbeszéd

    Kedves Híveim és Testvéreim!
    Az Ige testté lőn és miköztünk lakozik. Az Apostol szerint megjelent a mi Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete az Ő végtelen irgalmából. Az angyalok kezdik és mi emberek folytatjuk: Dicsőség a  magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.
    De támad bennünk a kérdés: Szól-e a karácsony a menekült hontalanoknak is? Igen, hisz senki se áll olyan közel Istenhez, mint a romlatlan gyermek és a szenvedő, gyötrődő felnőtt. A ma Született is zarándok a földön a maga 33 földi évével. Az első Karácsonyon, az ő nagy útján a sajátjába jött és övéi nem fogadták be. Ezért szorul ki Betlehembe, istállóba, a barmok világába. Az Ő udvarlói az emberi közösségtől távol élő pásztorok és a messze Mezopotámiában vagy Asszíriában élő napkeleti bölcsek, akik a Messiás rendkívüli csillagára indultak útnak lassan imbolygó tevéken.

szozattovabbacikkhez

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevele a felvidéki magyarellenes jogtiprásokról /részlet/

Kedves Híveink! Az Egyház hajóját viharos tengeren bölcsen kormányzó Szentséges Atyánk azt állapította meg 1945. évi karácsonyi szózatában, hogy a béke, amely után oly sóvárogva áhítoznak a népek, egyre távolodik tőlünk. Az emberek fiai csüggedt madarakként tekintenek a ködbevesző békeremények felé. A világ azt a békét, amely neki nincs, nem adhatja meg. A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke, a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá, nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kívül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit is, vagyis az egyetlen alapot, a mi Urunk Jézus Krisztust (Kor. I. 3, 11.).

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Isten kezében

Jött villámcsapás, jött fegyver.
Jött fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.
Jött éhség és szomorúság.
Jött megalázás.
Jött üldözés és megpróbáltatás.
Jött bujdosás lélek-pusztában
és nem volt hová lehajtani fejet.
Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.
Jött korbácsütés testen és lelken.
Jött börtön…
Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:
„Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legjobb helyen.”

szozattovabbacikkhez

Sidló András: Csendes elődeim

…rossz idők járnak

Csendes, jámbor elődeim.
Vaskapcsos könyvekre hajló
Együgyű, istenfélő, szűzi lelkek.
Betűmagoknak álmatag vetői,
Kiknek aranybetű raratása scak
Életük végén látott Pál-napot.

Csendes, jámbor elődeim.
Krisztust ismerő papmagyarok,
Kik kevesebb búját, bántalmát
Láttátok, kinézvén a szürke
Szűk cellák barnás rácsain, a
Kereszten törődő árva magyarnak.

szozattovabbacikkhez

Sík Sándor: Búzavirág

Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.

Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.

buzavirag

Szilágyi Domokos: Kyrie

„Könyörülj rajtam, Uram, mert ellankadtam,
gyógyíts meg engem, Uram, mert megháborodtak
csontjaim!” (6. Zs. 3. v.)

Mint Krisztus, midőn született,
a nem-sejtett feszületet
bömbölve már mint csecsemő –
sírok befelé – engem, ő,
a cserbenhagyó, hűtelen
– hisz nem vagyok bűntelen –
eléget – éget szüntelen;
ó, mennyi, mennyi bűn terem
egünk, lelkünk, szívünk alatt –
hogy fiainknak is marad
s unokáink fiainak.

szozattovabbacikkhez

Szuhai Antal: Mikor az est leszáll…

Mikor az est leszáll, s a csillag rezdül,
S egy szebb világnak tiszta fénye int:
Leomló árnyak fátyolán keresztül
Irgalmas hű szemed reám tekint.

Szavadat hallom én az esti csöndben,
Mely oly szelíden, suttogón beszél,
Hűs fuvalom ha elsuhan fölöttem
S mozdul a fákon megmaradt levél.

Átfinomul és tiszta lelkiség lesz
Az érzés; mert az est lenn betakar
Mindent, mi földi, szennyes bús avar.

Az estharangszó is oly ünnepélyes…
S arannyal átvert baldachin alatt
Szűz tisztaságos lényed áthalad…

Alföldi Géza: Magyarnak lenni

Magyarnak lenni: nem a szó,
a név, az ősök, az élet,
magyarrá csak a szív tesz
és a lélek!

magyarzaszlo

Fáy Ferenc: Kivégzés

Szabó Dezső emlékének

    I.

Egy perc, aztán a kard acélja villan.
Kendőm csupán csak jó papos burok,
kegyes spanyolfal köztem és az ég közt,
– államköltségen készült szemfedő,
amelyet később visszairigyelve
lelopnak úgyis. És egy zsák-darab
kartonpapír, vagy ócska láda léce
kerül helyére, melyből meztelen
pimaszsággal fog arcom visszalesni
a törvény, rend s a kéklő ég felé
ahhoz, kinek nevében kezdi el
útját e földön mindenik csíra
és minden bűn. S kinek nevét ma, itt
a tarsolyodba lopták – bamba képpel –
mint egy sódart anyáskodó papok,
hogy majd jóságra éhezőn, az úton
zabáljam azt, – az ég és föld között.

szozattovabbacikkhez

Flórián Tibor: Bölcsőmtől síromig

Egy vagyok a néppel, s egy a földdel,
bölcsőmtől síromig velük élek.
Nézem a vetés és a fű, hogy zöldell,
vihartól és villámtól sem félek.

Apám halott, most apám a zord paraszt,
anyám a föld, a rozs, árpa, búza,
óvnak, hogy nőjek minden nap egy araszt.
Kezem az igát most velük húzza.

Egy velük a hazám, és egy a testem,
s a titok, melyre ezer éve lestem.
Ha felnövök, velük növök égig.

Szívemben, mint szellemek, ki-be járnak,
ha írok, mind a versem mögé állnak.
Életem a sírig ők kisérik.

Kerényi Grácia: Hazám földje

A földeddel teli a szám,
mégsem ráglak meg, drága hazám.
Csak forgat a nyelvem, kicsordul a könnyem,
jönnek a kínok özönnen.

Jégvihar, lavina rám ha szakad:
hozzád hajlít sors-akarat.
Karámodból ha olykor kitörök,
számban a földed mégis örök.

Visegrád, 1956. október 9.

Rab Zsuzsa: Haza

egboltSzétcsörgedeznek
öles havak,
szakadnak fel bennem
olyan szavak –
diktálja őket
tavaszi tüdejű szél.
Én rég nem én vagyok,
hanem
az, aki helyettem beszél.
Pedig tudom,
nem vagyok médium,
hogy az a szél
csak úgy zeng,
ahogyan én akarom.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Keresztfához megyek…

Hamuszín-szürke fátyolával
Nagypéntek búja szerteszárnyal:
A szomorúság terhes csendje
Ránehezedik a szívemre;
Mintha gyászhárfák zengenének,
Lelkemben sír egy régi ének,
S ahogy bolyongok egymagamban,
Templomba térek öntudatlan:
A keresztfához megyek.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Rossz politika

/Francia nyelven is megjelent/

A régi Habsburg-monarchiában a külügy politika az osztrák-magyar bürokrácia ez zárt testületére tartozott. Ez a testület, mely tulajdonképpen sem osztrák, sem magyar nem volt előkelő távolságban a profán nyilvánosságtól intézte az ügyeket. Ha a magyar embert, hazája sorsáért aggódva, fölemelte szavát egy-egy külpolitikai kérdésben: ez a laikus illetéktelen és megrovást érdemlő beavatkozása volt. Sajnos, a gyakorlati eredmények, melyeket az előkelő hivatalnoki kar elért, nem igazolták a nagy tekintélyt, melyet magának követelt.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf