Szeredai-Gruber Károly: Ima

Uram, ki győztél gyötrelmen s halálon,
Lásd: kínkereszt vonaglik minden vállon
És bú borítja bimbók bíborát.
Nagy vértoron gyehennák kénje kéklett
S vész-orgián ránk rémes Éj sötétlett, –
Megváltónk, tégy csodát!

Gyertyáit gyújtsd meg új tavaszgyönyörnek,
S mik lázt lihegve tárt szívünkre törnek,
Ó űzzed el az átkos árnyakat!

szozattovabbacikkhez

Tompa László: Úton a Jóság elébe

tovisTestvéreim, kiket már
Fojt a sok könny meg a vér,
Még tudtok-e bízni néha,
Hogy a Jóság visszatér?

S ilyenkor szíveteknek
Enyhül-e zord hidege?
S bent minden kis zugocskát
Tisztára sepertetek-e?

szozattovabbacikkhez

Veress Miklós: Az igék születése

Az Ige testté lett: bizonyság
gyanánt hogy végre kimondhassák
kik nem értették égi mását
Évmilliárdokig várt és készült
amíg Mária csecsemőt szült
s tán akkor már méhében hordta
mikor az ember ősi horda
vagy még előbb hogy az anyagnak
rejtett bimbai kifakadnak

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Ha egyszer elfogyunk

                         A Márciusi Frontnak

Sokszor nem bírok elaludni,
forró az ágy, dobál a hab,
álmot látok: a népem sorsa
nem nagy temetés – sorvadás.
S felnyögök, mint a gályaraáb.

Nem értem magunk s téged, Isten,
hát nincs szíved, hát nincs eszünk?
virágtalan lesz kalapod,
s kár lesz, ha egyszer elfogyunk,
s nagy kár, ha egyszer nem leszünk.

                                                 1937

Jánosy István: Óda

Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!
Néked szánom oda kérész életemet.
Míg más bódult világgal, szerelemmel,
fóliánsokba bújva láthattál engemet:
Zrínyi, Balassi, Pázmány, Apor Péter
volt számomra fájó vizsgatétel.

magyar

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: Feltámadás

Szegény hazánk, édes hazánk
Hányszor volt már halott!
Koporsói mély álmából,
Csillagtalan éjszakából
Mindig feltámadott!

Hol van az a nagy koporsó?
Szedjük, törjük széjjel!
Vigye a szél a porát is,
A hírét is, a nyomát is
Egy viharos éjjel!

szozattovabbacikkhez

Somló Sári: Szent anyaföld

A rege így szól: „pusztulunk, – veszünk…
Mint oldott kéve széthull nemzetünk”
Múltak borúja… az idő halad
S e régi gyász – örökre új marad…

Szent anyaföld! Te takaró, te termő!
Oly sok nagyot – dicsőt magadba rejtő –
Hol annyi eszem, áldozatrakészség,
Honszerelem, erő, harcos vitézség,
Tudás, alkotni vágyás, akarat
Porlad – a vérrel ázott hant alatt…

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Magyar Bábel

Áll a torony. Mi építettük.
Az égbe nyúlik csonka orma
és körülötte veszetten, búsan
csak tart a torna, tart a torna…

Nagy torna ez. Nyelvek csatája,
(Ezer éve, hogy belekezdtünk)
Köröttünk mások mindig nyernek
s mi mindig vesztünk, mindig vesztünk…

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ÉNEK

nadas

Hess karvaly, hess
karvaly! mélyen alvó éjszaka
van, álmodik
az ország, alszik
népem, kaszáspók az éjszaka,
megmenti az álma,
hess karvaly, hess karvaly!
juhaimtól, juhaim
közt arcaimmal hova legyek?

szozattovabbacikkhez

Bazsó Dombi Attila görögkatolikus lelkipásztor beszéde a Sepsiszentgyörgyi Autonómia-rendezvényen*

Elmélkedés: »Uram, ki megáldod a téged áldókat és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet és áldd meg örökségedet, Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk! Ajándékozz békességet a te világodnak, Egyházadnak, papjaidnak, Nagyasszonyunk Országának és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a Világosság Atyjától. És téged dicsőítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.«

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: A világ sója

     Kedves Hallgatóim!

Rothadó világban, rothadó korban nagyon időszerű a mai Evangélium. A só a gyógy- és óvszer a rothadás ellenében. Egyenesen megdöbbent, megreszkettet minket az, hogy a Hegyi- beszédben, annak a parancsa és képesítése szerint mi hívők vagyunk a világnak a sója. Mi vagyunk az Istennek az eszközei.

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: A hó alatt nem alhat a vetés…

Kint tél van, de bent
vérszínű virágok nyílnak – a lelkemben.
Halál. Kétség, mardosó önvád – – –
Sohse lesz-e másképp?…
A hó alatt nem alhat a vetés?

Lelkem hava alatt
a Te vetésed meg nem pihen –
Uram!
Meg nem nyugszik, ki nem simul,
E mély tó mindétig hánykolódik, forr.
Nincs csend e nagy birodalomban.
Csak örökös pokol.

Bódás János: Károli Gáspár emlékezete

           A Vizsolyi Biblia megjelenésének 350. évfordulójára

Bár a csontod is régen porrá vált már,
itt élsz közöttünk, jó Károli Gáspár.
Ha élhet az, ki történelmet formált
s neve ragyoghat évszázadokon át,
ha élhet az, ki kőbe, dalba, képbe
nagy lelkét, álmát írta, sírta, véste,
neked örökebb élet lett jutalmad
s amíg magyar él, neved ki nem halhat.

szozattovabbacikkhez

Gulyás Pál: A Biblia siratása

Mentem az őszi fák alatt,
nem néztem hátra, sem előre,
kettéhasadt a Biblia,
elszállt az üzenet belőle.

Minek itt nézni hátra és
előre vak, üres szemekkel?
Kettéhasadt a Biblia,
eltűnt kősírjából a Mester.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Hajnali harangszó

Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom.

Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek,
vad vigyorral vért körött a máskor lányos, szűzi hold.
És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek
elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt.
Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén
s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt…

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Isten rabságában

Az ablakrésen a szigetre látok.
Az ablakrésen nem lát senki be.
Kereszt tövénél ülök. Künn a nyár ég.
Dalol és táncol. Nem gondol ide.

Dalol és táncol. Sebét mind behoztam.
Krisztus vérével balzsamként kenem.
Daloljatok csak. Magam vétke mellett
Világ bűnét is kell vezeklenem.

Rab Zsuzsa: A XC. zsoltárra

Elejitől
magamban kellett volna bíznom.
Most már
az öncsalás se tesz csodát.
Fejem alá szorítom
megszenvedett nyugalmam
hűvös és tiszta vánkosát.

Agyagfalvi Hegyi István: Haza izenek…

Izenek a romnak, a falnak, a kőnek:
– szülőházamból ami megmaradt –
a kőmívesek, ácsok egyszer csak jőnek!

Izenek a kertnek, a gyomverte-sivárnak:
fenem már a sarlót, jól kifenem,
ahogy eddig várt, most már csak kivárhat!

szozattovabbacikkhez

Erdélyi Tibor: Feszülnek a húrok

Feszülő húrok világa ez.
Nagyon csúf világ, biz annyi szent.
Az ész a szívnek, s a szív az észnek
– nem tudom miért – hadat izent.

Ott túl az ellen! Nem közöttünk!
Vigyorgó képpel pusztít, rabol.
A Tátra képe ködlik felénk,
s hazánk népe mégsem egy akol.

Ahányan vagyunk annyifelé
húz a szívünk s rikolt a szánk.
És sírva, nyögve, könnyek között
sínylődik szegény magyar hazánk.

Juhász Ferenc: Himnusz töredék

hymnEmeld föl fejedet
   büszke nép!
Viseld el a világ
   szégyenét!
Emelkedj magasba
   kis haza,
te, elnyomatás
   iszonya!
Emeld föl szívedet
   nemzetem:
lángoljon a világ-
   egyetem!

 

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf