A magyar nyelv jelene és jövője – tudománymetriai nézőpontból

A tudománymetria a tudományos kutatással foglalkozó szakemberek (kutatók, oktatók, tudósok) teljesítményének, munkája hatékonyságának és szakmai hatásának objektivitásra törekvő, számszerűsített értékelése. A tudománymetriai elemzések elsősorban a tudományos közlemények számát, a publikációk megjelenési helyét (milyen szakmai rangú kiadó vagy folyóirat közölte az írásokat), valamint azt veszik figyelembe, hogy az adott szerző tudományos munkáira mennyi külső, független hivatkozás érkezik. A tudományban ugyanis nemcsak a publikációk száma és jellege, a közlemények megjelenési helye lényeges, hanem az is érdekes és meghatározó, hogy az egyes közlemények milyen hatással vannak a szakmára, a tudomány fejlődésére: olvassák-e a terület kutatói a megjelentetett közleményeket, és hasznosítják-e azokat saját kutatásaik, publikációk elkészítése során, vagy csak a könyvtárak polcain porosodnak, mindenféle olvasottság és szakmai visszhang nélkül. Azokat a tudományos közleményeket, amelyek valóban beépülnek az adott tudományterület szakmai körforgásába, amelyeket a téma kutatói rendszeresen olvasnak és hasznosítnak, azokat rendszeresen idézik a szakma képviselői.

Legyen végre igazi ünnep…., a március 15.

/Bíró József hitvallásával/

Egyszer ünnepeltem felhőtlenül március 15-ét életemben, 1989-ben. Sem előtte, sem azóta sem. Az ezerkilencszázhatvanas-hetvenes években csak a Szabad Európa Rádió, London, no meg a suttogó pesti adta hírül, kocsmákban, egyetemeken, munkahelyeken, március 15-én megint letartóztattak valakit-valakiket a „néphatalom elleni uszítás” vádjával. Nagyon halkan beszéltünk róla, féltek-féltünk… Ezután eljöttek a nyolcvanas évek első évei. A legtöbben, pláne ha jó volt az idő [bár nem volt munkaszüneti nap március 15], rohantak a telkekre, kiskertekbe, vagy éppen a háztáji szőlőbe az épp kiköszöntött tavasz hírnökeiként.  
Aztán bekövetkezett 1989 márciusa, amikor Cserhalmi György felolvasta, hogy mit kíván a magyar nemzet. Őszinte, tiszta szívvel tudtunk végre ünnepelni, igazságai végre félreérthetetlenné váltak, mégsem indultunk el a helyes úton. A „rendszerváltó politikai erők becsaptak minket, pontosabban naivak voltunk, hagytuk, hogy „kiénekeljék szájunkból” azt a reményteli jövőt, amit Szabó Dezső, [beállva a jobb és a baloldal közé] már 1920-ban kimondott a „népi radikalizmusról”, bár a Válasz magyar radikalizmusának nem volt egy igazi éles kardja. A Válasz után Németh László megindította a Tanút, amely maga teljességében ugrott rá a magyar problémákra. Nekünk csak akkor, a Tanúval a hónunk alatt [hogy bármikor kéznél legyen], alá kellet volna húzódnunk annak a nagyszerű reménysugár alá, ami Szabó Dezsőből kirobbant, az egymaga megalapozott új hídfőből, magunkévá téve nyers indulatait, kemény meg nem alkuvását és megfellebbezhetetlen igazságait. Tény, sokan nem is olvasták- olvastuk, akik meg tudtak róla, hallgattak. Pedig akkor még, ott, mindannyin hittünk a változásokban, hittük, hogy szebb, jobb, boldogabb márciusok jöttek el, ráéreztünk [legtöbben] a két legmagyarabb forradalom ünnep egyikének [a másik,1956. október 23.] ízére. Mindkettőt fiatalok robbantották ki, és ezek a fiatalok vállalták el később a bukás utáni megtorlások javát [minden más állítással szemben], igaz, a rendszerváltás ránk paterolt terheit és csalódásait is. Petőfi és a márciusi ifjak, annak idején, szintén a pokol mélyéből törtek a felszínre, a magyar infernó láttán. Akkor negyvennyolcban elég volt száz-százhúsz elszánt ifjú, akik szablyát rántva elmondták, elég volt, ne bántsd többé a magyart! Nekünk ma tíz és tíz vagy száz-ezernek kell, hogy legyünk, hogy a baloldalon Sztálin anarchista örökösei, és liberálisék, ott Brüsszelben is megértsék, ennyi volt. Most, az ünnep előestéjén ne hagyjuk felszalámizni magunkat az idegenszívűek és asszimiláltak által mozgatott pártoktól, csináljuk meg végre a magunk forradalmát, az eredeti célokért megtartott március 15-ét.

-cspb-

Bíró József:

RÖVIDEN AZ IDENTITÁSRÓL

/ceruzával  lejegyzett  kéziratból:/

Hallgatni Aranyt!

Hamarosan: Nyelvek és nyelvváltozatok térben és időben

Hamarosan megjelenik a Tanulmányok a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont kutatásaiból című könyvsorozat IV. kötete.
A soron következő tanulmánykötet a Nyelvek és nyelvváltozatok térben és időben címet viseli.  A sorozat előző köteteihez hasonlóan azokból a kutatási eredmé­nyekből kíván ízelítőt nyújtani, melyekkel a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munka­társai jelenleg foglalkoznak, valamint helyet kaptak benne a velük szorosan együttműködő kollé­gák írásai is.

Callidus: Vigyázz, mit kívánsz!

Az elmúlt hetekben volt szerencsém számos helyen megfordulni és számos emberrel szóba elegyedni. Amolyan kisemberek ők, vagy ha úgy tetszik, az utca emberei, akik között akadt hentes, fodrász, kórházi ápoló, hivatali tisztségviselő, és természetesen néhány távoli rokon is; utóbbiakkal csak szökő évente találkozik az ember, ha valamely jelentős életesemény úgy kívánja, s ők ilyenkor megkérdik: hogy vagy? És: írogatol-e még? Hát persze, válaszolom, csupán néhány évvel és kilóval gyarapodtam, meg talán némi tapasztalattal, írok rendületlenül, de csak politikáról, mert mi másról is írhatna valaki, akit hidegen hagy a celebek nemi élete? És amikor mindezt önkéntelenül bevallom, még nem is tudom, milyen szellemet engedtem ki a palackból.
Mindenekelőtt rögzítenem kell, egytől-egyig rendes, segítőkész emberekről beszélek, akik a hétköznapokban becsülettel élik az életüket, dolgoznak, gyereket nevelnek, vagy épp a nyugdíjas éveiket töltik. Semmi deviancia, semmi elhajlás. Ám mégis megdöbbentő a logikus gondolkodás általános hiánya, amely szinte mindegyiküknél szembetűnik néhány keresztkérdés föltétele után. Átlagemberek ők, akiknek nyilvánvalóan sem idejük, sem igényük nincs arra, hogy napi nyolc-tíz órában politikával foglalkozzanak, vagy közéleti híreket olvassanak. És abban sem vagyok biztos, hogy mindegyikük neoliberális volna, vagy épp munkásőr nagypapák szellemi táplálékán nevelkedtek, de mégis, mégis…

Megillet az önrendelkezés joga (Székely szabadság napja Marosvásárhelyen)

Marosvásárhelyen, ott, ahol a Makk-féle Habsburg-ellenes összeesküvést előkészítő Gálffy Mihályt, Török Jánost, Horváth Károlyt, Benedek Dánielt és Bertalan Lászlót 1854-ben kivégezték, ismét ezrek gyűltek össze szombaton, hogy a székely szabadság napján a vértanúk emlékére emelt obeliszk tövében nemzeti összetartozásunkról szóljanak s hangot adjanak autonómiakövetelésünknek.
A kora délutáni órákban a Székelyföld minden szegletéből ünnepelni érkezőket rendőrök és csendőrök százai felügyelték. Találkoztunk olyanokkal, akik azt mondták, a város bejárata előtt a belső útsávról „szólították ki” mikrobuszukat, s átvizsgálták csomagtartójukat, mások pedig arról számoltak be, lefilmezték az utasokat; mindezek ellenére a rendfenntartók nem voltak ellenségesek, csak arra figyelmeztettek, hogy kollégáik nem fogják megengedni a zászlórudak bevitelét az esemény helyszínére.

A Nagy Háborúban jártam: a tengerészből lett huszár

Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a Hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.
A szerdahelyi sorozás
Vince pajtásom egy csallóközi, szép múltú család tagjaként járta meg a háborút. Már a huszonegy esztendőt is betöltötte, amikor 1911-ben a közeli városba, Dunaszerdahelyre kellett mennie, sorozásra. Kortársai közül több legénnyel indult útnak. Eligazításuk után név szerint szólították őket a katonaorvos elé, aki körültekintően végezte a munkáját. A magasság megmérése után következett a hallás, a látás és a karok vizsgálata.
A sorozóbizottság előtt a jegyzőkönyvbe rögzítették a kitanult mesterséget is. A katonai vizitáción átesett és bevált fiatalok csendőri kíséret mellett mentek a többi besorozotthoz. A falu bírója minden regrutát meghívott a kocsmába, ahol fejenként gulyást és egy liter bort kaptak. A sorozást a közös mulatás zárta.

Steve Bannon: „a történelem minket igazol”

Az amerikai elnök volt tanácsadója Franciaországban, a Nemzeti Front kongresszusán mondott beszédet.
Európai turnéja során látogatott Steve Bannon Franciaországba, ahol a Nemzeti Front (FN) tartotta vasárnap kongresszusát. A rendezvényen felszólalt Donal Trump volt tanácsadója, Steve Bannon is, aki régóta követi a párt munkásságát.
„Ha rasszistának, idegengyűlölőnek, bevándorlásellenesnek hívnak titeket, hadd tegyék. Egy olyan, világméretű mozgalom részei vagytok, amely túlmutat Franciaországon, és Olaszországon.”

A menekültekkel a halál is érkezik: egyre több német fertőződik meg ritka betegségekkel

Az ellenőrizetlen bevándorlással újra olyan halálos járványok és ritka betegségek terjednek Németországban, melyek már régóta végleg letűntnek számítottak – eddig. A becsődített migránsok által egyre több német fertőződik meg tetűvel, Lassa-lázzal, rühhel, maláriával, diftériával, tuberkulózissal, kolerával, hepatitisszel, Aids-el, vérhassal, leprával, szifilisszel és szamárköhögéssel. Némelyik megbetegedés gyakran halálosan végződik. A politika és a fősodrú média azonban erről hallgat. Ehelyett továbbra is elfogadásról, kulturális gyarapodásról és világra való nyitottságról áradoznak.

A kínai hatóságok megfosztottak egy katolikus templomot minden külső vallási jegyétől

A Hszincsiang tartomány Yining katolikus templomáról eltávolították a kereszteket és a szobrokat. Nem kímélték az épület harangtornyait sem.
A kommunista hatóságok parancsára bontómunkások jelentek meg daruval az ürümcsi egyházmegye Yining katolikus templománál azért, hogy a templomot megfosszák a külső vallási jegyeitől. Az esetről az ucanews.com ázsiai katolikus híroldal közölt beszámolót.

Miként cenzúrázza Izrael az internetet „haszbara” hadseregei segítségével?

Számos, igen komoly pénzösszegekkel ellátott, Izrael által és annak érdekében szervezett projekt dolgozik azon, hogy a közösségi médiát elárasszák Izrael-barát propagandával és blokkolják azon tényeket, amelyeket Izrael nem kedvel.
A projektek izraeli katonákat, diákokat, amerikai tizenéveseket és másokat alkalmaznak, akiket feladata a Wikipediába történő behatolástól a YouTube befolyásolásáig terjed és mindenre kiterjed, ami közötte van.
E projektek egy részét az Egyesült Államokban lévő zsidó közösségi központokban üzemeltetik.
Nemrégiben a YouTube hirtelen lezárta az If Americans Knew (Ha tudnák az amerikaiak) YouTube csatornát. Az 70 videót  tartalmaz és tény alapú információkat közöl Izraelről és Palesztináról.
Akik a csatornát meg akarták nézni, üzenetet olvashattak, mely tudatta velük, hogy a helyet lezárták, amiért „megsértette a YouTube útmutatásait”.

Európában is üldözik a közel-keleti keresztényeket az iszlamisták

Megdöbbentő adatokról és tényekről számol be a svéd Jacob Rudenstrand és Peter Paulsson, akik évek óta próbálják nyomon követni Európában a muszlimok által sanyargatott keresztény bevándorlók sorsát.
Elmondásuk szerint tavaly Németországban mintegy 100 keresztényellenes támadás következett be. A legbrutálisabbak a migránsok által lakott szállókon történtek, ezzel kapcsolatosan a német politikusok is egyre gyakrabban fejtik ki aggodalmukat. Az Open Doors Deutschland – amely egy üldöztetett keresztényeket segítő szervezet – számításai szerint 2016 óta 736 ilyesfajta incidens történt. Miután hullámszerűen bántalmazták a menekültszállókon a keresztényeket, sokan elkülönített szálláshelyet kérvényeztek.
Azonban – néhány esetet leszámítva – a hatóságok nem vették figyelembe a beadott kérvényeket.
Írásukban hangsúlyozzák, Svédországban is hasonló minta kezd kirajzolódni a keresztényeket ért erőszakkal kapcsolatban. „A többi európai országhoz képest – Németországhoz hasonlatosan – Svédország is aránytalanul magas számban fogadott be bevándorlókat, vallásuktól függetlenül. Azonban úgy tűnik, ez sok esetben erőszakos konfliktusokhoz vezetett, hiszen a vallásos kisebbségek közti feszültség és gyűlölet Szíriából és Irakból Svédországba emigrált.”

Nagy Ervin: Folytassa Ferenc!

Gyurcsány szerint is káosz, instabilitás, legalább félév kormányzás nélküli ország, sötétben tapogatózó parlament, és előrehozott választás lesz itt, ha nyernek a “nem-fideszes” pártok; és ez szerinte nagyszerű volna – kell még valamit mondanom, Ildikó?
Mondják, hogy az őszödi rém reálpolitikus. Szerintem nem… Hazug, mint ahogy az egy kiugrott, és az egykori társait eláruló politikustól elvárható; álszent, mikor folyton-folyvást moralizál és mindenki másban rosszat talál; és ravasz, mint a róka, de olyan rosszféle, nem éppen Vuk örököse. És végül gyűlölködő, hisz úgy süt belőle az ellenszenv az egyház, a vallásos emberek és a határon túli magyarok iránt, hogy az már-már kiégeti szemünket.
De létezik, és tudomásul kell vennünk, hogy van; és vannak követői is. És most, végre valahára, valóban megcsillogtatta reálpolitikusi erényeit is, hisz elismerte, hogy ha veszít a Fidesz, és nyernek a nem-fideszesek (cakompakk), akkor jön az instabilitás, és nem lesz itt semmiféle kényszer-koalíció, alkotmánymódosítás, köztársaság visszaállítása, de nem tör ki hirtelen a demokrácia, és nem lesz szakértői kormány se. Amely amúgy egyébként sincs.
És ez a realitás. Végre igazat mondott. Folytassa Ferenc!
Az ex-miniszterelnök egyébként a Civil Rádió adásában, Fiala János kérdésére ismerte el azt, hogy ha a kormánypártok elvesztik a választásokat, a „nem-Fidesz pártok” pedig többségbe kerülnek a parlamentben, akkor „elhúzódó koalíciós tárgyalások” lesznek, „aminek a végén új választás” fog következni.
Kell még valamit mondanom, Ildikó? – hogy a klasszikus őszödi beszéd végét idézzük.
Szerintem nem. Mert ebben a mondatában minden benne van. És annál is több…

Ezért kell újra a békemenet

Őszintén meg kell mondanom, hogy már több hónapja sorra kaptuk a nemzeti táborhoz tartozó ismerőseinktől, barátoktól, idegenektől az e-maileket és telefonhívásokat, amelyekben arra buzdítottak – egyre hangosabban – bennünket, szervezőket, hogy most már tényleg induljon el a békemenet, mert újra meg kell védeni a hazánkat, a szuverenitásunkat.
Bár csábító volt a gondolat, mégis ellenálltunk ennek, mert úgy éreztük, hogy még nem jött el az a bizonyos pillanat, a békemenetet pedig nem lehet, nem szabad elinflálni, elkoptatni. Néhány hete azonban már világossá vált: nem lehet várni tovább, eljött a pillanat. Bayer Zsolt, Bencsik András, Csizmadia László, Stefka István, Széles Gábor és jómagam egyformán láttuk ezt, és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) elindította a szervezést. A február 25-i hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredménye ismeretében pedig nem lehetett tovább várni a nyilvános bejelentéssel sem, amely 26-án meg is történt: március 15-én lesz békemenet.

Vétkesek közt cinkos, aki néma

Tisztelt Bugár Béla pártelnök úr!
Nyílt levéllel fordulok Önhöz, mint felvidéki, szlovákiai magyar polgár.
A tegnapi események után felszólítom, hogy közösségünk erkölcsi megbélyegzését az Ön tegnapi hozzáállásával fejezze be! Ön sajnos nemcsak egy politikus, hanem magyar nemzetiségű politikus lévén a számbeli többségi nemzet elképzeléseiben a szlovákiai magyarokról alkotott képben is megjelenik. Tehát ha Ön utolsó csatlósaként és esetlegesen csápjaként kitart a polipnak, a jelenlegi erkölcsileg megbukott kormány mellett, olyan pontra viszi a felvidéki magyarság megítélését, ahonnan megint éveknek kell eltelnie, hogy visszahozzuk! Mi, felvidéki magyarok, igenis tisztességes közösség vagyunk, akik semmilyen körülmények között nem támogatják a maffia és a korrupt állam meglétét.
Figyelmébe ajánlom, hogy a felvidéki, szlovákiai magyar közösség mindig motorja és kezdeményezője volt a demokratikus, morálisan tiszta, szolidáris jogállam megteremtésének!