Az ezerfős Martonosra már 300 koszovói roma lett betelepítve

Az ezerfős Martonos lakosságából mintegy 300-ra tehető már a koszovói roma betelepülők száma, ami a helyiek szerint aggodalomra ad okot, mivel nem hajlandóak asszimilálódni, illetve úgy viselkedni, ahogy az elvárható.
A helyiek már több ízben is nemtetszésüknek adtak hangot, mert azon felül, hogy úgy érzik, nem egyforma szabályok vonatkoznak rájuk és a betelepülőkre, sokszor nemcsak bosszúsággal, hanem félelemmel is tölti el őket a jelenlétük, ugyanis több inzultus elszenvedői is voltak a helyiek – írja a Magyar Szó.
A helybeliek veszélyeztetve érzik magukat, és szeretnék, hogy a mindennapjaik a pár évvel ezelőtti kerékvágásba lendüljenek vissza, mert napjainkban a magán- és köztulajdonukat is féltik és gyermekeik, valamint saját jövőjükre is borúlátóan tekintenek. A bosszúság mindennapos Martonoson, a helybeliek azt szeretnék elérni, hogy a betelepülők, ha már nem hajlandóak beilleszkedni, álljanak tovább – olvasható az idézett írásban.

Magyarországi pénzek a románokkal szembeni őszinteség fokozására

Tessék nyugodtan megszámolni a szövegben található ordas hazugságokat. De előre szólunk, tíz ujjnál jóval több kell hozzá.
A budapesti kormány egy április elejei kormányhatározattal csaknem egymillió eurót nyújt az RMDSZ Ezer év Erdélyben, 100 év Romániában című programjára. Ugyanebből a forrásból megtudjuk, hogy a pénz a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkezik majd az RMDSZ egyik házi civil szervezetéhez, az Iskola Alapítványhoz, melynek Kelemen Hunor kabinetfőnöke, Nagy Zoltán áll az élén.
Bár eddig nincs semmi rendkívüli, hiszen szinte közismert dolog a romániai magyar szervezetek Budapest általi finanszírozása, a magyar pénzek fő haszonélvezőinek ismételt tagadása ellenére, a kérdéses programra végzett rövid keresés feltárja a valódi célját:
egy olyan kép kialakítása, hogy a romániai magyarok elkülönülnek a többségi lakosságtól,nem százévnyi együttélés közös megünneplésével, hanem a modern Románia testén belüli százévnyi önkéntes elszigetelődés kiemelésével.

VAJDA EMIL – Az elfeledett karnagy

Ez alkalommal, amikor a Székely Dalegylet megalakulásának 150. évfordulójára emlékezünk, illő, hogy idézzük az akkori kezdeményezők, kulcsemberek alakját. Az ezernyolcszázas évek végén Székelyudvarhelyen élt egy kiváló okleveles középiskolai tanár-ember, Vajda Emil volt a becsületes neve. Rövid ittléte alatt tehetségével, munkájával, lázba hozta az egész várost és annak környékét.
A sokoldalú fiatalember Kolozsvárott született 1858-ban, a kolozsvári tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, 1881-ben doktorált. Örömmel fogadta kinevezését 1882 szeptemberében, ekkor került Székelyudvarhelyre az állami főreáliskolába. Életcéljául a székelység kulturális, műveltségi felemelését tűzte ki. Nem volt olyan városi rendezvény, amelyből nem vette volna ki részét. Tanította a testgyakorlást, a magyart, a szépírást, a gyorsírást és a németet. Megszervezte és vezette a városi dalárdát, az iskola énekkarát és zenekarát. Ettől kezdve a főreál iskola tornaterme gyakran volt ünnepi hangversenyek helyszíne. A zene iránt a székelyek fogékonyak, a dalt nemcsak szeretik, de művelik is, s a zenéért áldozni is tudnak, mondta egyik barátjának.

„S elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt” – Pogány Erzsébet emlékére

Hihetetlenül fájdalmas hírrel köszöntött ránk az idei anyák napja. Ma délelőtt, életének 59. évében visszaadta lelkét teremtőjének Pogány Erzsébet, az Édesanya, az Ember, a Társ, a Barát, a hírportálunkat kiadó Szövetség a Közös Célokért igazgatója, és nem utolsósorban a felvidéki magyar közösség rendületlen harcosa.
Ezerkilencszázkilencvenegyben találkoztam vele először, akkor a Duray Miklós által irányított Együttélés politikai mozgalom központi irodájának a vezetője volt. Több választási kampányt vitt sikerre, nemcsak itthon, hanem Magyarországon, a Magyar Demokrata Fórumnál is. Később a Csoóri Sándor és Dobos László nevével fémjelzett Magyarok Világszövetségében dolgozott, majd 2001-től jött a Szövetség a Közös Célokért időszaka, melyben többek között 2005-ben elindította az első felvidéki magyar hírportált. Közben a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságot is irányította. Elévülhetetlen érdemei vannak a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya szobor állításában, a felvidéki kisebbségi jogsegélyszolgálat működésében, számos kiadvány, könyv megszületésében. És mindez csak néhány kiragadott szelet egy elképesztően gazdag életútból.

Fehér liliomszál – magyar gyermekjátékok és táncok

„Aki nem szereti a magyar népet, az leghamarább a gyermekeken át fogja megszeretni, amint e játékok csodálatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeségtől gyengéd ellágyulásig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri… Szomorú gyermekkora nyomait viseli, aki úgy nőtt föl, hogy nem volt része bennük.”(Kodály Zoltán,1951)
A gyermekjátékok, -táncok, -dalok a legősibb elemeit őrzik a népi kultúrának. Még a mai néprajzkutatók is olyan ősi elemeket találnak bennük, melyek a felnőtt korosztály kultúrájából már régen kivesztek. A mozgással, a dal szövegének a misztikus megjátszásával kapcsolt ének sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség is, mint az egyszerű dal. A gondolat alaposabb kifejezésére több eszközt alkalmazva jeleníti azt meg: elmondja szövegben, megjeleníti képben, és őszinte átéléssel, mimikával, gesztusokkal és zenei dallammal kísért mozgásban.

Palesztin elnök: Mészárlás történt Gázánál

Erőszakos, halálos áldozatokat is követelő tüntetések zajlottak a Gázai övezet határán hétfőn. A palesztinok az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése ellen tiltakoztak.
Gumiabroncsokat égettek és parittyákból köveket lőttek az izraeli katonák felé, akik könnygázzal és éles lőszerrel válaszoltak.
“Békésen jöttünk ide, fegyvertelenül, üres kézzel . Az egész világ látja, mennyi fegyverük, tankjuk és rakétájuk van. Tudják, hogy igazából a miénk ez a föld, és ezért bújnak ezek mögé. Félnek. Mi vagyunk a tulajdonosai ennek a földnek.”  –  mondta egy fiatal férfi.
“Az ügyünk miatt jöttem ma ide. 1948-ban Izrael elfoglalta ezt a földet, miután rengeteg palesztint lemészároltak, és a népem egy része menekültté vált. A nemzetközi törvények garantálják a jogot arra, hogy visszatérjenek, és senkinek nincs joga ellenezni azt, amit most teszünk.” – mondta egy nő.
A legrissebb információk szerint az összecsapásokban több mint 50 palesztin vesztette életét, és mintegy kétezren megsérültek. Közülük több mint 1200 ember kapott lőtt sebet. Mahmúd Abbász palesztin elnök mészárlásnak nevezte a történteket.

Muskátli - 2018. május

A bilincs a szabadság legyen

Por alatt parázs

Azt mondja, annak idején őt is megérintette az emberarcú szocializmus eszménye, de vértként védte meg az addig csak félig megértett falusi, kisvárosi gyermekkor tapasztalati világa. Beszélgetés megkésett transzilvanizmusról és nemzedéki vonulásokról a friss Kossuth-díjas és Pro Urbe díjas költővel.

Szent György Napok – Szabadságról, hitről az unitáriusoknál

450 éve fogadta el a tordai országgyűlés a vallásszabadság törvényét, ezen évforduló okán is tartotta fontosnak a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség, hogy hozzátegyen valamit a Szent György Napokhoz, így beszélgetést kezdeményeztek közéleti személyiségekkel, művészekkel. Csütörtök este Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Rácz Norbert unitárius lelkész és Pálffy Tibor színművész beszélgetett a házigazda Kovács Istvánnal, majd bemutatták az egyházközség József Lajos Közösségi Termében helyet kapott, az unitárius egyház múltjába és jelenébe betekintést nyújtó kiállítást.

Elkészült az erdélyi magyar evangélikusok első számadása a kommunista múltról

Csendes László könyve a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közelmúltját tárja fel, megnevezve azokat az ügynököket, akik rendszeresen jelentettek a politikai rendőrségnek.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak a rendszerváltás óta eltelt huszonkilenc évben változó módon gyakoroltak önvizsgálatot, és tárták fel az egyház és a kommunista politikai rendőrség viszonyát, többnyire a téma kényességének megfelelően, fokozott óvatossággal ismertették a közösségük tagjai közé beépült, vagy azzá vált ügynökök nevét, akik más-más motivációval, kényszerből, félelemből vagy önérdekből jelentettek a Szekuritáténak.

Lévai diagnózis – felvidéki ko(ó)rkép

A közösségi média, az elektronikus és nyomtatott sajtó hasábjain az elmúlt napokban komoly felhördülést okozott néhány téma, amely a lévai magyarokat diszkrimináló eseményekhez kötődik. Minden esetben a magyar nyelv használatáról van szó. Sorra veszem most őket, s az eddig nem publikált eseteket is, de nemcsak bicskanyitogató jellegük miatt, hanem azért, hogy szélesebb kontextusba helyezzük őket.
A múlt év végén a lévai városi hivatal elismerő oklevéllel szerette volna jutalmazni két pedagógus, köztük az igazgató munkáját. Ám ők ezt nem fogadták el, ugyanis az alapvetően –ová végződés nélkül használt nevüket a hivatal „ovás” formában ragozta. Tiltakozásukra válaszul a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetére hivatkozva azt közölték, hogy a női nevek a szlovákban határozóesetben ( „pre XY”) csak „ovával” ragozhatók. Ráadásul a hivatal oktatási osztálya jegyzőkönyvben rögzítette, hogy ajánlják ezt az eljárást a tantárgyi versenyeken szereplő gyerekek okleveleinek kitöltése esetében is.

A Nagy Háborúban jártam: A baka és a „katonaköltő”

Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.
Baka szülötte baka
Pozsonyban élő barátommal sorstársaknak számítottunk, mivel mindketten a Csallóközből érkeztünk, gazdálkodással foglalkozó családok gyermekeként. Zoltán Fel-Bakán született, és a gyermekkorát is ott töltötte. Meghívására jártam ebben a faluban, amelynek közvetlen szomszédtelepülése Al-Baka.

Bemutatták a kárpátaljai magyar anekdotakincset összefoglaló kötetet

Kovács Elemér A vasfüggönyön innen. Kárpátaljai magyar anekdotakincs című könyvének bemutatóját április 26-án tartották a beregszászi központi könyvtárban.
A rendezvényen Varga Éva, a könyvtár igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, és osztotta meg gondolatait. Ezt követően Dupka György, az Intermix Kiadó vezetője szólt az egybegyűltekhez. Felvázolta Kovács Elemér munkásságát, beszélt közös munkájukról. Felelevenítette a sztálini időket és annak jellegzetességeit az irodalomra nézve.

„Az idő kereke össze fogja zúzni mindazt, ami mesterkélt” – Trianon a Hősök terén

Közel 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-i királyi kastélyt övező hatalmas park Grand Trianon nevű palotájában, az első világháború győztesei által diktált békeszerződés megpecsételte a XX. századi magyarság sorsát. A történelmi Magyarországot megcsonkították, területének – Horvátország nélkül – több mint kétharmadát és a magyar nemzetiségű lakosságának közel egyharmadát veszítette el.
A majd 19 milliós európai középhatalomból a nyolcmillió lakost csak megközelítő kis állam jött létre. A természeti, ásványi kincsek, termőföldek, erdők, folyók, vasútvonalak, gyárak, üzemek, iskolák, kulturális intézmények jelentős részének elveszítése gyógyíthatatlannak tűnő sebeket ejtett a nemzet testén. Mégis, a tudatos szellemi-kulturális-gazdasági építkezés eredményeként ez a halálra ítélt ország a ‘30-as évek közepére a közepesen fejlett európai országok közé emelkedett.