Levelek a Don-kanyarból

A magyar 2. hadsereg arcvonalán 1943. január 12-én – hetvenhat esztendeje – szabadult el a pokol, s a honvédek heteken keresztül kilátástalan küzdelmet folytattak a Vörös Hadsereggel szemben. A „doni” hadsereg zöme odaveszett, véres vesztesége 125-128 ezer hősi halott, sebesült, eltűnt és hadifogságba esett honvéd és munkaszolgálatos volt. Jelen írásunkban egy tartalékos tisztes leveleinek közreadásával szeretnénk bepillantást engedni a honvédek akkori lelkivilágába és tisztelegni azok emléke előtt, akik a legtöbbet, az életüket áldozták a Donnál.

Hát már senki sem tud itt ukránul?

Az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelye kapcsán kialakult vitában sok butaságot, rengeteg fél-igazságot, időnként hazugságokat is hallhattunk-olvashattunk már. Ma már azon se lepődünk meg különösebben, ha a törvényt és annak nyelvi cikkelyét védelmező ukrán politikus vagy hivatalnok azzal érvel a kisebbségek nyelvén folyó oktatást ellehetetlenítő törvényi rendelkezések mellett, hogy az a mi érdekeinket szolgálja. Sokszor hallhattuk, olvashattuk ezt Lilija Hrinevics oktatási minisztertől is. Amikor például – még jóval az oktatási törvény elfogadása előtt, a jogszabály tervezetével kapcsolatban – Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője két társával együtt levélben kérte Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának vezetőjét, hogy ne fogadja el Kijev ezt a mára már nemzetközi botrányt kiváltó jogszabályt, Hrinevics asszony (2016. december 16-án keltezett N 1/11-15930. iktatási számú) levelében többek között ezt írta az EP képviselőinek küldött válaszában:
„Történelmileg úgy alakult, hogy Ukrajnában a közoktatási intézményekben az oktatás hat nyelven (ukránul, moldávul, lengyelül, oroszul, románul, magyarul) folyik, az elemi oktatásban pedig nyolc nyelven (ukránul, bolgárul, moldávul, lengyelül, oroszul, románul, szlovákul, magyarul), tantárgyként 30 nyelvet tanítanak (az ideiglenesen megszállt területek nélkül).

A legnehezebb helyzetben a kárpátaljai magyarság van

A világ összes magyar közössége közül a legnehezebb helyzetben a kárpátaljai magyarság van, ezért mindenkor számíthat Magyarország feltétlen támogatására - jelentette ki Grezsa István miniszteri biztos szombaton Kárpátalja legnagyobb magyar községében, Nagydobronyban, ahol anyaországi kormányzati támogatással épült Magyar Házat adott át.

A Csiga hűlt helyétől a Három Hollóig

Petőfi kedvenc sportja a biliárd volt, Vörösmarty saját szivarjaival rémisztgette igaz híveit, zsenge költőink pedig örültek, ha a New York Kávéház főpincérének hitelére szorultak. Ezekre és még vagy tucatnyi érdekességre is fény derült a Petőfi Irodalmi Múzeum ez évi első városi sétáján, január 4-én.
A séta különlegességét a témáján túl garantálta a sétát vezetők személye is: Czékmány Anna, a PIM múzeumpedagógusa és Balázs Péter az Önállóan lakni – közösségben élni csoport aktivistája először vezettek együtt ilyen túrát, amelyet a jövőben még jó pár fog követni. A vezetés dátumát irodalmi apropóján túl az Önállóan lakni – közösségben élni csoport kiállításának záró időpontja is meghatározta, a sétán részt vevők utolsó állomásként Ady Endre legendás törzshelyének, a Három Hollónak emléket állító, nemrégiben megnyílt kávéházban megtekinthették a csoport Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal című kiállítását.

Daniel Greenfield: A házasság lerombolása

Az egyetlen kérdés, amit az azonos neműek „házasságával” kapcsolatban érdemes feltenni, az, hogy vajon érdekelne-e bárkit is a baloldalon ez a harc, ha nem egy újabb civilizációs intézmény ledózerolásáról lenne szó.
Az azonos neműek „házassága” nem arról szól, hogy a férfiak házasodhassanak férfiakkal, a nők pedig nőkkel, hanem a férfiak és a nők közti házasság lerombolásáról. Olyan dolog ez, amit az idősebb nemzedék tagjai közül sokan még értenek, de a fiatalabbaknak, akik számára a házasság intézménye már alig létezik, nemigen tudnak átadni.

Megkezdte munkáját a Magyarságkutató Intézet

Január elsejétől megkezdte munkáját a Magyarságkutató Intézet, ahol elsősorban identitásképző kutatások zajlanak majd - mondta az intézet főigazgatója a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! és az M1 aktuális csatorna közös műsorában január 8-án.
Horváth-Lugossy Gábor József hozzátette: első körben az ötödik és a kilencedik század közötti időszakkal, a magyarság őstörténetének kutatásával foglalkozik majd az intézet.

„Egyesek politikai vitát akarnak kavarni”

Micsoda cirkuszt csaptak József Attila szobra kapcsán, pedig jobb helyre került, mint ahol korábban volt.
A forradalmat nem Nagy Imre vezette, sodródott az eseményekkel, ám amikor választania kellett az eszme és a nemzet között, utóbbi mellett döntött – véli Szakály Sándor.
Nem értem, miért azok a „bűnösök”, akik a leromboltat visszaállítják, s miért azok a „hősök”, akik romboltak – mondta lapunknak a Vértanúk tere története, illetve Nagy Imre szobrának áthelyezése kapcsán Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság tagja.

Az új esztendő küszöbére

Francois Villon: Ellentétek

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszuság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Vajon miféle csend ülte meg a lelkeket évtizedeken át, hogy szó sem esett azokról, akiknek feledésbe borítása temetővé teheti e földet?
A döbbenet csendje, a félelem csendje, a kiszolgáltatottság csendje?
Az enyészet vagy a belenyugvás csendje? Esetleg a dac és ellenállás, az állhatatosság és kitartás csendje? Az erőgyűjtés és újrakezdés csendje?
Magyar földön hazátlanul, szülőföldön hontalanul!

Az idő mezsgyéjén

Lőrincz Sarolta Aranka, az Ipolybalogon élő nyugalmazott óvónő a felvidéki palócság hiteles krónikása és jeles kutatója. Eddig összesen hat könyve jelent meg különböző témákban. Folyamatosan publikál a Muskátli elektronikus gyermeklapban is. Sokak örömére népszokásokat gyűjt, szívesen hordja a népviseletét, több hangszeren játszik, énekel, fellépésekre, könyvbemutatókra jár, s kifogyhatatlan a témákból.

Zadravecz püspök és az 1919-es patkányforradalom – a tüntetések margójára…

A baloldal és a vele azonos liberálisok 1919-es "centenáriumi megemlékezéseket" tartanak ebben az évben. Az értékrombolás nagymesterei azonban ma igen precízen követik gazdáik parancsait, s élvezik a kialakult helyzetet annak hiú reményében, hogy ez a harc lesz a végső. Nekik… de nem az eredeti szöveg szerint, hanem valahogy úgy, hogy „ez a harc lesz az utolsó”… s ez a kis szövegváltoztatás érzékenyen érinti őket, tehát mindenre képesek annak érdekében, hogy a nemzeti gondolkodásúak ne tudják végképp elsöpörni a múltat, azaz, azt a sok mocskot, amelyet a szocialista-liberális eszme az elmúlt száz évben felhalmozott Európában.
A negyedik esztendeje tartó európai háború pont olyan történelmi körülményeket teremtett nekik, mint a 14-es világégés, és ezt is ugyanazok szervezték és kivitelezik, akik a 14-est, majd kis idő múlva a másodikat. Nem sok változott az első és a második esetében, ám a szervezők mára nagy figyelemmel korszerűsítettek, tapasztalataikat felhasználva. Ugyanis, ha a kereszténységet és annak ideológiáját, azaz a krisztusi hitet akarják felszámolni, és egységes, globális vallást akarnak kialakítani, akkor ennek a keresztény vallásnak a központját kell támadni, nehogy a XV. Benedeki, illetve a XII. Pius által vezetett római egyház erős vallásvédelmébe botoljanak. A két pápa minden apró mozzanatra felhívta a világegyház figyelmét, s igyekezett meggátolni a vallás és istenellenes propaganda terjedését, ám, azok akkoriban nem tudtak olyan hatással rombolni, mint a mai internetes korban, amikor már a hatéves gyerekek is téveszmékkel tűzdelt netes játékokkal foglalatoskodnak szellemi fogyatékos, önmegsemmisítő szüleik tudtával és beleegyezésével. 1920. körül hasonló volt a helyzet, mint ma, ám akkor a katolikus hívek és a papság ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint ma. A Vatikán támasza, sőt védelmezője volt a kereszténységnek, s ezt a védelmet és támaszt XV. Benedek pápa biztosította.

A szabadság költőjére emlékeztek Badalóban

Közismert, hogy Petőfi Sándor 1847 nyarán több napos körutazást tett az akkori Felső-Magyarországon, érintve Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt is. Beregszászból Badalóba ment.
Már hagyomány, hogy a falu KMKSZ alapszervezete minden év első napján a református templomban – melynek falán emléktábla őrzi a költő ottjártának tényét – szervez ünnepséget. Ezúttal Jakab Lajos családorvos köszöntötte az egybegyűlteket, aki röviden felelevenítette Petőfi életútját. Ünnepi gondolatokat osztott meg a megjelentekkel Kulcsár Ferenc, beregszászi magyar konzul, Csoma Zoltán, a község testvértelepülésének, Szatmárcsekének a polgármestere, valamint Szalai Imre, Badaló polgármestere. A gyülekezet zárásképp együtt énekelte el a Szózatot.

Egy magyar főpap bevonulása Rómába

Magyarországnak a XVI. század elején is volt papabilis bíborosa. Bakócz Tamás (1442, Erdőd – Esztergom, 1521. június 15.) személyében, aki igen mélyről jött, jobbágycsaládból származott. Domonkosrendi szerzetes, bíboros, egri püspök, majd esztergomi érsek, címzetes konstatinápolyi pátriárka, gyakorlatilag a pápa után a második egyházi méltóság az akkori katolikus egyházban.
Mindenekelőtt azonban annyit, hogy az első „személyes” találkozásom Bakócz Tamással egy, az elég szegényes családi „őskönyvtárban” őrzött kiadvány jóvoltából történt. És ez a találkozás a mai napig is emlékezetes.

Az összetartozás jelképei

A trianoni békediktátummal megcsonkított ország és szétszakított nemzet egységét jelképezni kívánó országzászló állítási mozgalom megyénk béli mozzanatait ismerteti József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész Országzászló – állítások Háromszéken címet viselő könyve. Bemutatására közvetlenül karácsony előtt került sor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
Amint a Tortoma Könyvkiadó tulajdonosa és igazgatója Demeter László bevezetőjéből kiderült, ezúttal a témával már egyszer foglalkozó, 2006 – ban ugyancsak általuk megjelentetett kötet bővített változatát tették le az olvasók asztalára. Erre pedig azért volt szükség, mert adatok hiányában az elsőből több minden kimaradt.

Mohácsi busójárás régen és ma

A farsangi ünnepkör UNESCO által szellemi kulturális örökségként elismert hagyományáról, a mohácsi busójárásról nyílik kiállítás a Hagyományok Házában január 12-én. A tárlaton Kolbe Mihály képzőművész busó témájú alkotásait, valamint Répásy Zsolt fotográfus munkáit is láthatjuk. A megnyitón a busók a mohácsi Poklade zenekarral dél-szláv táncházat is tartanak.
A mohácsi sokácok híres népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. A mulatság régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott. A más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepet a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.

A legrégebbi ismert Mária-himnusz Kr.u. 250-ig visszavezethető

A Mária-tisztelet csupán a késő középkor találmánya, nem igaz? Gondold ezt újra!
Amellett, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak a Szűzanyának az újszövetségi evangéliumok, az ún. "mariológiai" tanítások Mária egyedülállóan fontos szerepéről a megváltásban egészen a második század elejéig vezethetők vissza.
A legkorábbról ismert imádság, ami a Szűzanyához szól, a történeti forrásokkal a Kr.u. 250 körüli évekig vezethető vissza. Ez a híres Sub tuum, amit sokan az "Oltalmad alá futunk" kezdetű énekből ismerünk.

Az imádság szövege magyarul:

    Oltalmad alá futunk,
    Istennek szent Szülője,
    könyörgésünket meg ne vesd
    szükségünk idején.
    Hanem oltalmazz meg minket
    minden veszedelemtől,
    ó dicsőséges és áldott Szűz.

Az eredetileg görögül írt imát a III. században a kopt (ortodox) karácsonyi liturgiában mondták. Ma a kopt, a bizánci, az ambrózián, és a latin liturgiákban is szerepel.