Csurka 85: fősodorrá vált az egykori számkivetett öröksége
Az egykor ünnepelt, aztán szélre szorult Csurka István egy sor olyan dolgot kimondott, amik mára a magyar jobboldali fősodor alapvetéseit jelentik.
„Minden politika, az egész élet politika. Attól pedig nem félek, hogy emiatt az utókor számára elavulok, és nem tudok örökérvényűeket írni.” (Csurka István, 1977-ben)
Nyolcvanöt éves lenne most Csurka István.
A születésnap évfordulóján eltűnődtem: van néhány elsőre meghökkentőnek tűnő, ugyanakkor letagadhatatlan hasonlóság Donald Trump és Csurka István életútjában – és nem csak az, hogy mindkettő életvidám, nagytermészetű ember hírében állt.
Sajtóközleményt adtak ki arról, hogy az egykor kedvelt kuvasz egyedszáma 1800 regisztrált egyedre csökkent. A hivatalos adatok alapján az éves szaporulat 150-250 egyed közötti, ez a kihalási fázis. A megmentéséhez, a számban és minőségben való fejlesztéséhez elhivatott kiállás szükséges szerintük. Az egyesületben a minőségi kuvasz szukacsaládok és erős génállományú alapállomány létrehozását 5-10 év alatt tervezik.
A magyarságot minden sorstragédiáját követően kultúrája állította talpra. Gondoljunk csak az 1526-ot követő időszakra, a protestáns kollégiumok megjelenésére, amelyek a százötven éves török hódoltság alatt a kultúra továbbvitelével megőrizték a magyarságtudatot. Vagy Klebelsberg Kunóra, arra, hogy jóval a trianoni országszaggatás után is egységes nemzetről beszéltek, Kárpát-medencei területről írtak a tankönyvek.
A magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának 171. évében tegnap Kézdivásárhelyen több ezer ember ünnepelt együtt a Gábor Áron téren és lobogtatta a magyar és székely zászlót. A rendszerváltás óta harmincadik alkalommal ünnepeltek együtt a céhes város fiataljai, az oktatási intézmények tanulói és pedagógusai, a hagyományőrző csapatok, civil szervezetek és a térség magyarsága, akik azért jönnek évről évre a Gábor Áron térre, hogy leróják tiszteletüket az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az idei megemlékezés díszvendége Kató Béla, az erdélyi református egyházkerület püspöke és Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő, korábbi csíkszeredai főkonzul volt.
Nem elvárható a jelentől egy Petőfi korabeli mentalitás, de korunknak kihívása, hogyan lehetne hatni ifjainkra úgy, hogy szenvedéllyel legyenek a haza iránt. Nem gőgből, élcből, gyűlöletből, hanem olyanokká hogyan lesznek, akiknek élete nemcsak a nemzet jövője, hanem mindenkié, akit ember nemzett a világban. Mert a haza szó – nekem – a világnemzetség s annak minden emberfia, akikért küzdeni, akikért harcolni hivatottak vagyunk minden színtéren, ahol jelen lehetünk.
A Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (rövidítve 
Az elmúlt évtizedek európai kisebbségvédelmének egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – sikertörténete a Minority SafePack európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés. 2018 áprilisában zárult le az aláírásgyűjtés, amelynek keretén belül több mint 63 ezer hiteles támogató nyilatkozat gyűlt össze a Felvidéken a kezdeményezés mellett. Az aláírásgyűlés lezárulta után azonban keveset hallottunk az ügyről.
Jobbra a hátán Ábel, balra Káin... ismerjük a történetüket s ha nem vagyunk elég éberek akkor megismétlődik az ószövetségi múlt! Olyan, hogy Magyar-zsidó nem létezik, az ideologiájuk pontosan a Magyar szellemiség ellentéte, mindkettő vállalás! Lehet zsidóból magyar szellemiségű, de akkor már nem lesz többé zsidó és ugyanez fordítva is igaz...
Ki nem beszélt, tömeges igazságtalanságot segítettek feltárni a Válasz riportjának szereplői: az állam hosszú éveken át úgy spórolt a rokkantnyugdíjakon, hogy a betegek csak papíron lettek egészségesebbek. Az Alkotmánybíróság nemrég két határozatban is úgy találta, hogy a 2012-es rokkantszabályozás alapjogokat sért, ezért március 31-ig új törvényt kell írni. Riport „csodás gyógyulásokról” és politikai kuruzslásról.
Pierbattista Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin pátriárkátus apostoli adminisztrátora arra buzdítja a híveket, hogy Nagyböjtben hallgassák Isten szavát, imádkozzanak a plébániákon, hittel és meggyőződéssel ünnepeljék a kiengesztelődés szentségét. Böjtöljenek, nem is annyira testben, mint lélekben, és térjenek vissza az eucharisztiához, ahhoz a szeretethez, ami betölti életünket és valóban boldoggá tesz.
A Magyar Írószövetség és a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) közös megemlékezésén Radnainé Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója kiemelte: Kodolányi János gondolatai mai napig iránytűt jelentenek mindannyiunk számára. Történelmi regényei a magyar sorsot igyekeztek feltárni, lelkesen kutatta a középkori magyarság történetét, leghíresebb művei a honfoglalás és a tatárjárás időszakát idézik fel.
... Helytelen és történelmileg megalapozatlan hogy román tudósaink politikai okokból olyan származási elméletet találtak ki, mely szerint Erdély földjén őshonosok volnánk. Mi csak körülbelül hat évszázada élünk e földön, és büszkék vagyunk rá, hogy a már régebben itt élt magyarokkal, németekkel együtt átvettük a nyugati kultúrát és az európai népek közösségének tagjai lettünk, így alakult ki az a sajátos erdélyi kultúra, mely egyedülálló a világon. Az itt élő népek adták ebbe a kultúrközösségbe a maguk sajátos értékeit, s így jött létre az erdélyi kultúra. Mindig azt reméltem, hogy egyszer a három nép véglegesen egymásra találásából megvalósul az álom: Erdély, mint a keleti Svájc. Sajnos, ez a remény eddig nem teljesült be. A II. világháború előtt a hitleri Németország tüzelte egymás ellen az erdélyi nemzetiségeket, hogy azután így megosztva őket, kihasználhassa a nemzeti gyűlöletet. A háború után - habár az un. "szocialista alkotmány" a nemzetiségeknek a legszélesebb egyenjogúságot biztosította - a rendszer fokozatosan rátért a legkegyetlenebb elnyomási politikára. Ez különösen 1956 után kezdődött el Erdélyben a legdrasztikusabb eszközökkel, amikor az erdélyi magyarságot az 1956-os magyar forradalommal való szimpatizálással vádolták. Ez volt az ürügy, melynek leple alatt megindult az erdélyi magyarság elnyomási folyamata.
Az igazi remekművek a csúcson találkoznak, és ott már nem az fontos, hogy egymástól világnézetileg különböző írók hozták létre őket, hanem csak a minőségük számít — mondta az irodalmi megosztottságról a 87 éves Czigány György József Attila-díjas költő, író, zenei szerkesztő, érdemes művész. A társadalom legszélesebb rétegeit megszólító, idén ötvenéves Ki nyer ma? című, klasszikus zenei rádiós játékműsor alapítója szerint a műsor sikere abban állt, hogy az emberek ösztönösen kötődnek a széphez, a zenéhez, a költészethez, tehát mindahhoz, ami az életüket szebbé teszi.
