Írás jelent meg Gyóni Gézáról a „XXI. században”, a litvániai Kaunas érsekségének hetilapjában

Néhai szerkesztőnk Gaál Áron nem sokkal tavalyi halála előtt írt egy hosszabb cikket Gyóni Gézáról a litvániai Kaunas érsekségének, a „XXI. század”-nak. Lajma Debeszjunene,[ http://www.szozat.org/index.php/kitekinto/tartalommutato/6420-lajma-debeszjunene] a hetilap belső munkatársa most beszerkesztette a két oldalas írást, amely 2020. április 24-én jelent meg. Gyóni Géza életútja és költészetének ismertetése mellet bemutatta a Hungarovox Kiadó által megjelentetett, Gyóni Gézáról szóló, „Tizenkét hónap, tizenkét érv Gyóni Géza mellet” című [http://www.szozat.org/index.php/ajanlo/tartalommutato/11411-gyoni-geza-tizenket-honap-tizenket-erv-gyoni-geza-mellett] kötetet, valamint Balogh Géza ugyancsak Gyóni témájú könyvét. – cspb –

A globalizáció elérte a korlátait. Az EU elérte a korlátait. Újra felfedezzük Romániát

Az Európai Unió nagy lendülettel kritizálta a határzárat szorgalmazó nacionalista politikusokat. Most meg az ágy alá bújva várja a pandémia elmúlását. És Románia? Tessék elolvasni...
A globalizálás vízen, levegőben és vasúton szállított, árukkal megpakolt konténereket, illetve vezetékeken vagy az éterben száguldozó biteket jelent; a túlzott globalizálás pedig azt, hogy rendkívül különböző népességeket és életmódokat hoznak közvetlen kapcsolatba egymással, ellenőrzés nélkül. A túlzott globalizmus éppen Vuhanból, Kína közepéről hozott el egy rémisztő vírust az európaiaknak, epikus méretű egészségügyi és gazdasági válságot generálva, az európaiak pedig bennünket is megajándékoztak az iszonyatos vírussal.

Nemzeti összetartozás

Trianon – és az egész versaillesi békerendszer – Európa rossz emléke. Régen túlélte magát, a valóságban sosem működött pozitív hozadékkal, s az első világháborúnál nagyobb katasztrófába: a második világháborúba sodorta az emberiséget.
Az 1919-es békekonferencián részt vevők közül azok, akiket nem elvakultság és bosszú vezetett, már akkor látták, hogy ez egy alapjaiban rossz döntés-sorozat. Nem véletlen, hogy a békeszerződéseket az amerikai szenátus soha nem hagyta jóvá, mint ahogy Oroszország és később a Szovjetunió sem ratifikálta azokat soha. Talán a legjellemzőbb lehet a ponton az amerikai kormány két magas rangú tisztviselőjének leveléből idézni, amelyeket Wilson elnöknek írtak. William Bullitt: „ Kormányunk most beleegyezett abba, hogy a világ szenvedő népeire új elnyomás, leigázás és feldarabolás várjon, új háborús évszázad.” Walter Lippmann: „Nézetem szerint az Egyezmény nemcsak szűklátókörű és rosszhiszemű, hanem a legnagyobb mértékben meggondolatlan is.” Szintén nagyon kritikus volt a szerződésekkel kapcsolatban a világhírű közgazdász, John Maynard Keynes, aki a brit delegáció tagja volt, de lemondott tisztségéről. „Hogyan várhatja tőlem, hogy tovább segédkezzek ebben a bohózatban, s megpróbáljam megvetni a franciák szerinti, úgymond igazságos és tartós háború alapjait?”- írta a brit miniszterelnöknek.

Egy letűnt komáromi valóság: a „fecskefészkek“ lakói

Jókai, Klapka, Lehár és számtalan további jeles személyiség városa történetének dicsőséges fejezetei között akad kevésbé fényes is, amely nem a hősies helytállásról, irodalmi vagy épp zeneszerzői munkásságról, hanem a szegénységről és a szükségről, s a nehéz körülmények között is megőrzött méltóságról szól. Ilyen az úgynevezett fecskefészkek története, mely ebben az esetben nem kedves madarunk fészkét jelenti, hanem a nyomor szülte kényszermegoldást.
Valamikor az impériumváltás idején, az ínséges húszas években, amikor nem mindenkinek tellett házra, lakásra, épp megürült a várost övező erődrendszer, ahol korábban katonaság állomásozott. Ezt a lehetőséget ragadták meg más megoldás híján a komáromi szegények, akik beköltöztek a bástyák megüresedett boltíves helyiségeibe. Az erőd falai pedig, melyek túléltek harcokat, ostromokat, ellenálltak az ágyúgolyók erejének, ezúttal biztos menedéket nyújtottak a szükségből oda költözőknek.

Tóth Mihály összefoglalója az ukrán államnyelvi törvényről

„Törvénnyel az anyanyelv ellen” címmel jelent meg elemző-áttekintő interjú a Magyar Írószövetség hivatalos lapjában a kárpátaljai magyar közösség nyelvi jogairól. A Magyar Napló című havilap 2020. évi 3. számában a 38–43. oldalon olvasható interjút Lengyel János készítette, a 2019. április 25-én Kijevben megszavazott jogszabályt pedig Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának egykori képviselője elemzi részletesen, kontextusba helyezve.

Az utolsó hercegprímás – Negyvenöt éve halt meg Mindszenty József

Most, hogy újra kezembe vettem Mindszenty Emlékirataim című művét, amit Bécsben, 1974 Húsvétvasárnapján fejezett be, a bíboros úr egy gyönyörű gondolata ragadta meg figyelmemet. „Azért tanuskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik.”

Nyolcvannégy éves lenne Lázár Ervin

Hiányzik. Ahogy hiányoznak a korán eltávozott barátok, Bertha Bulcsu, Gyurkovics Tibor és a többiek, de Ervin különösen. Mert hiányzik az a szeretet, ami a lényéből sugárzott. Ami betöltötte körülötte a teret, az írásaiból is áradt, novelláiból, meséiből egyaránt. A hatvanas években még Pécsett élt, a Dunántúli Napló munkatársa volt, közben levelezőn végezte az egyetemet, s ha Pestre jött vizsgázni, mindig találkoztunk. De találkoztunk Pécsett is, törzshelyükön, a Nádor kávéházban, meg a lenti társaságunkban. Ismertük egymás írásait, de még egymás családjait is, első felesége a híres pécsi balett balerinája volt. Egyik külföldi turnéról ő hozott haza Ervinnek egy öreg, használt Opelt, neki lett közülünk elsőként autója a hatvanas évek derekán.

Bálint Anna története – Korniss Péter fotográfus megindító képciklusa anyák napjára

A Várfok Galéria Anyák napja alkalmából Korniss Péter fotográfus egy megindítóan szép képciklusával, Bálint Anna történetével szeretne kedveskedni. A képek először, így egyben a Várfok Galéria 2017-es Korniss Péter 80. születésnapját ünneplő jubileumi kiállításán voltak láthatók, az alkalomra Horányi Attila művészettörténész írt hozzájuk szöveget. Fogadják szeretettel! (Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője, művészettörténész)

„Ősi magyar hit versus egyház, apa versus fiú”

A magyarság történetének vitathatatlanul az egyik legfontosabb állomása volt, amikor megalakult a keresztény állam. Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámája a Vajk keresztelését megelőző nap eseményein keresztül mutatja be azt a számtalan konfliktust, amely megelőzte a katolizációt.
Az írónő azon szerzők közé tartozott, akik hosszas kutatómunkát végeztek, mielőtt megírták műveiket. És itt az ideje, hogy ne csak a történelemkönyvekből tanuljunk, mert így az ember olyan dolgok nyomára jut, amelyek segítenek megérteni, honnan indultunk és hová jutottunk.

A legaljasabb támadófegyver

„Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit, még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást. Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson sikátorokon, a kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon, mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban, éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pillé­reit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestisjárvány.” (­Cicero, Kr. e. 106.–Kr. e. 43.)
Mit is lehetne ehhez hozzátenni 2000 év elteltével? Annyit mindenesetre, hogy a Homo sapiens, az Isten által kiválasztott megtestesülés egy és ugyanaz bármely korban. Szerencsére az emberek többsége képes tisztán élni az életét, nem engedve az ármánynak. A barát és ellenség együttes világát gyakran vagy – legyünk optimisták – időszakosan megbontja a sehová sem tartozók tábora, az árulók serege.

Beépítés miatt eltűnhet a régi magyar országgyűlések színhelye

Bár a történelemórán még remélhetőleg mindenki tanul a középkori országgyűlések és hadrakelések színteréről, a Rákosmező pontos fekvése teljesen kikopott a köztudatból. A magyar történelem sorsfordító tanácskozásai Budapest X. kerületéhez, a kőbánya-felsőrákosi Királydombhoz köthetők. Már a reformkorban szobor állítását tervezte Boráros János, Pest város egykori főbírója – a mai Boráros tér névadója –, azonban mai napig se emlékmű, se tájékoztató tábla nincs azon a helyen, ahol „a hon sarkalatos dolgai intéztettek.” A Királydomb ügye tovább nem odázható, mert lassan teljesen beépítik az egykori jeles történelmi helyszínt.

Muskátli - 2020. április

Felhatalmazás a közjó érdekében

A koronavírus elleni védekezésről szóló, az Országgyűlés által március 30-án elfogadott 2020. évi XII. törvény a legfőbb érték, az emberi élet és egészség megóvására irányul, ennek rendel alá más értékeket, illetve jogokat, szabadságokat az alaptörvény szellemében, amelyet a G. cikk (2) bekezdése tételesen is államfeladatként ír elő: „Magyarország védelmezi állampolgárait.”
Ez a kötelezettség az alaptörvény által garantált élethez való jogból (II. cikk) és testi, lelki egészséghez való jogból (XX. cikk) fakad. A nemzeti hitvallás szerint „a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése”.

Elhunyt az utolsó csíkszentkirályi magyar honvéd

A hírről Németh Szilárd számolt be közösségi oldalán.
„A Jóisten nagypénteken, Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és temetésének napján magához szólította az utolsó csíkszentkirályi magyar honvédet, a 94 éves Lakatos Mihályt. Isten nyugosztalja, legyen neki könnyű az föld, amelyért ez az egyszerű falusi székely ember a II. világháborúban magyar honvédként küzdött. A hazáért, mindhalálig!” – írta közösségi oldalán Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

Egyszerűen nem értem a pápát

Minden tiszteletem és főhajtásom a pápáé, hiszen római katolikus vagyok. Ám ezzel együtt is, a Tablet nevű katolikus folyóiratnak adott interjúját egyszerűen nem értem.
Ebben ugyanis többek között azt nyilatkozza: „Ebben az időben, amikor Európában populista hangokat hallunk és szelektív politikai döntéseknek vagyunk szemtanúi, könnyen eszünkbe juthatnak Hitler 1933-ban elhangzott beszédei, amelyek nem sokban különböznek néhány európai politikus mostani szólamaitól.”