Hálaadó szentmisével ünnepelték a 170 éves Magyar Honvédséget

Ezért kerüli Ferenc pápa az áldoztatást?

Van a Ferenc pápa által celebrált szentmiséknek egy olyan kérdéses eleme, ami mindezidáig megválaszolás nélkül maradt.
Az Oltáriszentség kiszolgáltatásakor maga Ferenc pápa nem végez áldoztatást, ehelyett ezt a szolgálatot maga helyett másokra bízza. Ő maga leül, és megvárja az áldoztatás végét.
Nagyon kevés kivétel van ez alól.
Az ünnepi misék alatt Ferenc pápa, mielőtt leülne, még kiszolgáltatja az Oltáriszentséget azoknak, aki vele együtt szolgálnak az oltár körül. Ezen kívül például a 2017-es nagycsütörtöki szentmisén, amit a Casal del Marmo fiatalkorúak börtönében celebrált, ő maga kívánta kiszolgáltatni az Oltáriszentséget azoknak a fiatal fogvatartottaknak, akik szentáldozáshoz járultak.

Könyvbemutató Szatmárnémetiben… „Volt egyszer egy keresztény Európa”

Stoffán György neve és írói, keresztény nemzeti elkötelezettsége felelősségvállalása nem ismeretlen az olvasók előtt. A nemzetek békéje, az egységes magyar nemzet érdekei és céljai, a keresztény-keresztény felekezetek közeledése és a problémák megoldásának felvázolása szinte minden írásának, könyvének, tanulmányának a gerince. Ezért volt öröm, hogy elfogadta a szatmárnémeti magyar civilek meghívását, a magyarországi magyarok által kissé elfeledett, kissé ismeretlen városba. A könyvbemutatót követően kérdeztük a magyarországi író-újságírót a városunkban szerzett tapasztalatairól, érzéseiről, munkásságáról.

Egy román patrióta történész leleplezi a nagy erdélyi magyar csalást

Vasile Lechințan szerint az erdélyi magyarok eltulajdonították a... saját vagyonukat. Ami persze nem is az övék. Hanem a románoké is. Ez ügyben levelet is írt Klaus Iohannis elnöknek.
Az alábbiakban szó szerint és kommentár nélkül közöljük Vasile Lechinţan történész Románia elnökéhez, Románia kormányához, Románia Parlamentjéhez és Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékéhez intézett beadványát. A szerkesztőség.
Alulírott dr. Vasile Lechinţan történész az alábbi beadványt intézem önökhöz bizonyos román nemzettel, különösen az erdélyi románokkal szembeni súlyos igazságtalanságok sürgős megoldása érdekében, melyeket a román állam közigazgatási és jogi intézményei által 1990-től mostanáig végrehajtott úgynevezett „visszaszolgáltatások” során követtek el. Nem lenne jó, ha az idei nagy eseményt, Nagy-Románia Centenáriumát ezzel az igazságtalansággal fogadnák, mely oly régóta tart egyes közigazgatási és igazságszolgáltatási hivatalosságok miatt, akik egy része alkalmatlan, más része pedig valószínűleg korrupt, de biztosan manipuláltak a nemzetünk közös vagyonát képező bizonyos javak mostani, 1990 utáni törvénytelen haszonélvezői által.

Dobó István egri várkapitányra emlékeztek pozsonyi várfogsága kapcsán

1569. október 12-én a törvényes magyar király, I. Miksa parancsára börtönbe vetették az egri hőst, Dobó Istvánt és egy másik felső-magyarországi földbirtokost, Balassa Jánost, a költő Balassi Bálint édesapját. Erre az eseményre emlékeztek pozsonyi magyarok kedden a pozsonyi vár főbejárata előtt.
Hóvári Jánosnak, a Labirintus sorozatban 1987-ben megjelent A hűtlen Dobó (Helikon Kiadó) című könyvéből megtudjuk, hogy a vád szerint e két felvidéki főúr összejátszott János Zsigmond erdélyi fejedelemmel, hogy Habsburg-ellenes lázadást szítsanak a királyi Magyarországon. A vádlottak tagadtak, s a közvélemény nekik hitt. Országszerte nagy felháborodás volt, az országgyűlés követelte Dobó és Balassa szabadon bocsátását. Mint arra a per során fény derült, a vádlók által felhozott kompromittáló levelek hamisítványok voltak.

Nagy Ervin: Enclosure Magyarországon

Talán csak néhány közgazdász, vagy történész, esetleg a tizenkettedikes gimnazista (aki most tanulja) vágja rá: tudom, „bekerítést” jelent! Amely fogalom alatt azt a 16. századi Angliában elindult gazdasági folyamatot értjük, mikor is egyes nagybirtokosok a közös legelőket, vagy az addig műveletlen területeket, illetve a parasztok által bérelt parcellákat kerítéssel vették körbe. Nos, valami hasonló küzdelem zajlik ma Magyarországon is akkor, mikor a kormány tudatosan építi fel a magyar identitású, nemzeti tőkés „osztályt”. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a „legelők” nálunk elaprózva, ez idáig jobbára idegenek tulajdonában volt. Ez mindenképpen bizakodó folyamat, amelyet azért nem árt kritikusan is szemlélni és ha szükséges, akkor finomhangolni.
A 16. század végi angol nemesek és a leendő tőkével rendelkező polgárok kisajátították a közös tulajdont, vagy a „senki földjét” – ez már történelem. Ettől kezdve csakis az „új-tulajdonos” legeltethette ezen a területen a birkáit. Maga a „bekerítés” egy törvényen és gazdaságon kívül álló kényszeren, ha kellett erőszakon alapult. A bíróságok a pereskedő parasztokkal szemben az elkerítő földbirtokosoknak adtak igazat, így nem törvényhozási eszközökkel, hanem az „igazság”szolgáltatás támogatásával vált magántulajdonná a közös legelő.

Miért beszél az ifjúsági szinódus munkadokumentuma "LMBT fiatalokról"?

Június 19-én, sajtótájékoztatón mutatták be a Vatikánban az idén október 3-a és 28-a között Rómában megrendezésre kerülő, a fiatalokról szóló püspöki szinódus munkadokumentumát (Instrumentum laboris).
A munkadokumentum egyik újító meglepetésének számított, hogy annak 197. pontjában a szinódust előkészítő bizottság "LMBT fiatalokról" ír. Ez ugyanis az első alkalom, hogy egy szentszéki dokumentum egyáltalán használja ezt a kifejezést.
Az "LMBT" jelzőt személyek vonatkozásában az egyházi dokumentumok mostanáig kényesen kerülték. Ennek oka, hogy az Egyház helyteleníti az LMBT-mozgalom azon ideológiai törekvését, hogy a saját nemük iránt szexuális vonzalmat érző embereket e tulajdonságukkal azonosítsuk, ők pedig a homoszexualitásukat tegyék meg a saját személyes identitásukká.

Beer Miklós püspök az álhír-televízióban

Ismerjük azt az egyesített média- és politikusi kórust, amely szerint mi, magyarok javíthatatlanul előítéletesek vagyunk. Antiszemiták, romakirekesztők és – főleg 2015 óta – idegengyűlölők. Nincs mentségünk e nagykórus szerint, ha csak az nem, hogy az Orbán-kormány a rossz szellemünk. Amely már megint alkotmányt módosít, éppen a gyűlölet és előítéletesség szítására.
Sajnos ennek a kórusnak akad néhány (tényleg csak néhány!) papi személy vendég énekese is. Június 19-i Hír TV-s interjúja során sikerült Beer Miklós váci megyés püspöknek folyamatos előítélet-mentességgel mosolyognia Kálmán Olgára. Sőt sikerült semmiben sem kiigazítania a Simicska-stúdió háziasszonyát. A kérdező és a tévévendég együtt beszélte meg a menekült- és a hajléktalankérdést. Ahol, ugye, vizsgázik vagy mondjuk ki: rendre megbukik a kereszténységünk.

Kányádi Sándortól búcsúzunk

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a nemzet művésze, akinek nevéhez olyan feledhetetlen költemények fűződnek, mint a Ha én zápor volnék, a Hogyha lovam volna vagy a Ha a nap. Attól a költőnktől búcsúzunk, aki így fogalmazott: „hogyha napfény volnék, melengető napfény, minden sugaramat, széjjel teregetném”.

Kapui Ágota elment…

Tisztelt Olvasónk!

Még most is döbbentetten ülök, nem akarom, nem tudom felfogni, nem akarom elhinni [Valentyik Ferenc szerkesztőtársam értesített], hogy Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi születésű költő, a Szózat havilap állandó szerzője, az Arthur Irodalmi Kávéház szerkesztője autóbalesetben, ma délelőtt, tragikus körülmények között elhunyt. A körülményekről pontosat nem tudunk még, de már annyira nem is lényeges. Éppen tegnap kaptam tőle új verseket a júliusi számba, költeményei elmondták, mit gondol rólad, rólunk, a hazáról, a szülőföldről, a világról, és ami itt és ott történik nap mint nap. Ágota! Ha már megnyugodtál a végtelenben, néha–néha gondolj ránk ugyanúgy, mint eddig. Mindig mosolyogva, optimistán, és ígérem, mi is fogunk mindig Rád emlékezni, nemcsak ha a verseidet olvassuk. Hiszem, tudom, hogy Isten befogadott odaát, egyenest a mennyei költők társaságába.  Bár onnan már bajosan küldesz újabb verseket, mi azért mindig gondolunk rád, nemcsak verseid miatt, emléked élni fog közöttünk. Egy ideillő műveddel tisztelgünk az Anya, a Költő, az EMBER előtt. Nyugodj békében!

Kapui Ágota:

Arccal a csillagok felé

A játszótéren a gondolat is szabadabb
a tér homokján felvillanó emlékezés
iramodik hinták lendületével
szellő lábakon, a szabadság
féktelen hintalován
fellélegzik a test is, ezer parányi
mozdulat ostromra indul
          vacogó fogsorú reggeleken
          lábad alatt csaholva reccsen a hó
                    szólítlak számra
                    kékülő szavakkal
fölgyújtanám szemedet újra
lobogó rőzserakássá
hogy fényénél felmelegedjék
didergő akaratom.

                              *

Arányát vesztett árnyékom mögött
valahol érezlek újra a térben
Indulok, számra kékülő szavakkal
fütyörészve
          arccal a csillagok felé.

–cspb –

Weöres Sándor kézirattal emlékezünk a költő születésnapjára!

Weöres Sándor a XX. század magyar irodalmának egyik legtermékenyebb költője volt, számtalan vers, irodalmi játék, drámai költemény szerzője, akitől nem volt idegen a publicisztikai írások és az olyan antológiakötetek szerkesztése, mint a „Három veréb hat szemmel”, amely válogatás a magyar költészet értékeiből és furcsaságaiból. Születésének napján, [*1913. június 22.], 105. évfordulója alkalmából, egy eredet kéziratának képével köszöntjük.

A fennebb olvasható verset, amely a Világosság tudományos és valláskritikai folyóirat 1971. 1. sz. 37. oldalán jelent meg elsőnek, Weöres Sándor vélhetőleg barátja, Tatay Sándor író badacsonyi présházában, vagy esetleg a szigligeti irodalmi Alkotóházban írta, ugyanis a kézirat Tatay Ágota tulajdona, az Ő szívességéből látható itt a Szózatban.

–cspb–

Folytatják a huszti katonatemető rendezését

Folytatják a huszti katonai temető helyreállítását, írta Facebook-oldalán a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület.
A felújítás lassan két éve zajlik. Jelenleg a terület megtisztítását és a keresztek alapozását végzik. A beszámoló szerint a munka nem könnyű, a hőség, a sziklás, gyökeres talaj nehezíti a feladatot.

 Hány magyar van Kárpátalján?

A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján 152 ezer ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek, az azóta eltelt 17 év népesedési és etnikai változásairól pontos adattal senki nem rendelkezik, ráadásul egymástól nagyon eltérő becsléseket is hallhattunk az utóbbi években.
A tavalyi évben arra vállalkoztak a Summa–2017 kutatócsapat tagjai, akik a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának és a Nemzetpolitikai Intézetnek a kutatói, hogy megpróbálják felmérni a kárpátaljai magyarság számát, települési megoszlását, ideiglenes migrációjának az arányait és más a közösségünkre jellemző népesedési jellemzőket.

Aktivizálódó ukrán nyelvpolitika

Az ukrajnai sajtó lelkesen számolt be arról, hogy május 31-én a nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk városában Petro Porosenko, Ukrajna elnöke bejelentette, hogy aláírta a №156/2018. számú és “Про невідкладні заходи щодо зміцнення державного статусу української мови та сприяння створенню єдиного культурного простору України” (magyarul: Az ukrán államnyelvi státuszának megerősítéséhez és Ukrajna egységes kulturális terének megteremtéséhez szükséges halaszthatatlan intézkedések) című elnöki rendeletét. A dokumentum már meg is jelent az államelnöki hivatal honlapján, és ezzel hatályba is lépett.
Nem sokkal korábban arról értesülhettek az ország polgárai, hogy Ukrajna Kulturális Minisztériumán belül létrehoztak egy Директорат державної мовної політики (magyarul: Állami Nyelvpolitikai Igazgatóság) nevű szervet.
Mindez azt jelzi, hogy – miután az alkotmánybíróság 2018. február 28-án politikai döntésével, eljárásjogi okokra hivatkozva hatályon kívül helyezte a nyelvtörvényt – az állam aktív nyelvpolitikai tevékenységbe fogott.

Egyesülés vagy annektálás? Besszarábia, 1918. március 27.

A román nemzeti diskurzusban természetesen egyesülést illik mondani. Sőt, ha nem ezt mondja valaki, hazaáruló! De a tények makacs dolgok. Még a történelmiek is.
Az 1918 márciusában lezajlott, Besszarábia Románia részévé válásával járó események óta eltelt évszázad során a történtekkel kapcsolatos különféle változatok, különféle értelmezések versengtek egymással. Egy történelmi téma rekonstruálása és értelmezése nemcsak a tényektől függ, holott talán elsősorban ezektől kellene függnie, hanem a kutatók eltérő identitásaitól, tudatosan, vagy öntudatlanul magukévá tett értékektől is.