Mélyülő dráma a szemünk előtt: 360 millió keresztényt üldöznek a hite miatt világszerte

Tovább nőtt a hitük miatt üldözött keresztények száma, az üldöztetés valamely formája Jézus minden hetedik követőjét és a Föld országainak egyharmadát érinti. „Ez a legnagyobb és legelhallgatottabb emberi jogi válság.”

„Ha az üldözés egy tó lenne, akkor a tavalyihoz képest egyszerre mélyebbé és szélesebbé vált volna” – nyilatkozta 2019-ben a világ legnagyobb, e problémakörrel foglalkozó szervezetének elnöke, Michel Varton. Azóta eltelt 3 év, a tó pedig tengerré vált. Míg az Open Doors (Nyitott Ajtók) nevű nemzetközi szervezet 2018-ban még „csak” 130 millió üldözött keresztényről adott hírt, addig a legfrissebb, közelmúltban közreadott jelentésükben már 360 millió krisztushívő üldöztetéséről számoltak be, a nagyfokú veszély így már minden hetedik keresztényt érinti. A 2021-es esztendőt vizsgáló összeállítás 76 országban (a Föld országainak körülbelül egyharmadában) állapított meg erős, nagyon erős, vagy extrém erejű keresztényüldözést.

Terv, a Katolikus Egyház tönkretételére!

Amikor mai korunk történésein, változásain végigtekintünk, akkor világos és egyértelmű annak az alább közölt, pontokba szedett utasításhalmaznak a valóra váltása, amely amely a II. Vatikáni Zsinattal egy időben 1962-ben kelt, majd 1993-ban újrafogalmazták., hogy az egyházak lerombolásának az ütemét meggyorsítsák. Az irat minden pontjából süt, hogy ma valóban olyan úton haladunk, amilyen utat kijelölt az egyház(ak) számára. A templomok belső tereinek átalakítása, a liturgikus terek megcsonkítása, a szerzetesrendek elvilágiasodása, a liturgikus zene elértéktelenedése… etc… egyre inkább erősödik, és visszafordíthatatlannak tűnő változásokat eredményez, úgy a vallásgyakorlásban, mint lelkiekben.

„Elbuktunk! Elbuktunk? Nem! Nem!”

Az 1945. február 11-i budai kitörés a második világháború egyik legkilátástalanabb és legvéresebb epizódja volt. Hiába telt el több mint harminc esztendő a rendszerváltozás óta, az 1945-től hosszú évtizedeken át belénk sulykolt „osztályharcos” történelmi látásmód és az „utolsó csatlós” jelző a mai napig második világháborús emlékezetünk részét képezi, ami igaz a kitörés évfordulójára és annak megítélésére is.

A szüleink, nagyszüleink által hetvenhét évvel ezelőtt megszenvedett ostrom végkimenetele máig ható – gondoljunk csak a vár környéki épületeken sok helyütt felfedezhető golyó- és repesznyomokra –, s nem csoda, hogy annak „átmagyarázása” politikai és ideológiai síkon is zajlik, és mai tudásunk alapján könnyű ítélkeznünk az akkori szereplők és események felett.

A kommunizmus kísértete visszatért…

„Tönkretettek egy fiatal lányt. Fölemelték a magasba, és a mélységbe taszították! …”
Mács József: Magasság és mélység – (MICKROGRAMMA Könyvkiadó, Pozsony, 1994)

Ez volt Mács József első nőregénye, s talán ennek, bár csak töredékes, első megjelenési „kudarca” vetett árnyékot a másik kettőre is (Kétszer harangoztak és a Temetőkapu), hogy azok olyan gyászos és tragikus végkifejletűek lettek. Mintha az emberi kapcsolatok is megromlanának az önkényes, az erőszakos és igazságtalan hatalmi viszonyok közepette, amikor a tiszta emberi érzések helyett az előítélet, az érdek vagy a céltalanná váló önfeláldozás teremt döntési kényszerhelyzeteket.

Beszélgetés Léphaft Pál újvidéki karikaturista újságíróval

 Kilátás a Kárpát-medencei drónról

Ha felkapaszkodunk a nyelvünk, kultúránk, nemzeti emlékezetünk árbócára, egészen távolra láthatunk, tartja Léphaft Pál. Az Újvidéken élő karikaturistával, újságíróval a rajzolt vezércikk rejtelmeiről, egymás megismerésének útjairól és gondolatolvasó barátokról is beszélgettünk.

– Egy Kárpát-medencei magyar számára talán nem szokatlan a kérdés: hol van az ön számára a világ közepe?
– Nehéz kérdés. Tekintettel, hogy bánsági vagyok, Nagybecskereken születtem, számunkra nem Újvidék vagy Szabadka volt a főváros, hanem Temesvár. Még akkor is, ha egy országhatár és Jugoszlávia különleges helyzetéből fakadó korlátok választottak el bennünket. Minden azon múlott, mennyire volt képes kilátni a fejéből az ember.

Egy humoros nyelvőrző Udvarhelyről

Nyolcvanéves lett Komoróczy György

Úgy lett értelmiségi, hogy származása miatt nem végezhetett egyetemet, anyanyelvünk ápolását szolgáló cikkei évtizedekig jelen voltak a székelyföldi, magyar nyelvű lapokban. Az általa írt könyvekben szintén évtizedekkel ezelőtti történetek villannak fel, illetve személyiségek jönnek elő a múlt többé-kevésbé ködös homályából. Élettörténete szomorú és vidám sorsfordulatokkal van tele, ám humora, vicces történetei, anekdotázó kedve sohasem hagyták el. Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Komoróczy György Székelyudvarhelyen élő nyelvész-közíró, újságíró. A név ismerősen csenghet minden székelyföldinek, aki az elmúlt évtizedekben újságokat lapozott – mai írásunk egyfajta tisztelgés egy olyan ember előtt, aki nélkül ma szakmabeliekként nem biztos, hogy ott tartanánk, ahol.

Átadják a Balassi-kardot

Balassi Bálint, a szerelmes költő

A 16. századi európai költészet kiemelkedő alakjának emléket állító, immár 26. évéhez érkező, mind az öt kontinensre eljutott irodalmi elismerés, a Balassi-kard a mai magyar költészet nagyságait, valamint irodalmunkat és benne a Balassi Bálint költészetét fordító alkotókat jutalmazza. Február 14-én, Bálint napján Bencze Lajos szlovéniai magyar költőt és a római Elena Dumitrut, egykori bukaresti hungarológus hallgatót, Balassi verseinek román és olasz fordítóját tüntetik ki a Karddal. Az átadási ceremónián beszédet mond Molnár Pál, a díj alapítója, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. A Kardot megszenteli Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök.

Balassi Bálint a Szép magyar komédia előszavában mondja, milyen nevetséges bolondság és álszemérmesség, hogy Magyarországon megbotránkoznak azon a kísérletén, hogy a magyar szerelmi költészetet megteremtse, mert históriaíró van bőven, a hittudomány is özönlik az olvasókra, de Petrarcának nincs magyar követője. Ő pedig, akár tetszik, akár nem, a szerelemre adta magát. Költészete a szerelem dicsérete.

Nemes Nagy Ágnes életműve a Várkert Bazár ingyenes kiállításán

A Várkert Bazár idén is több szabadtéri tárlattal készül a helyszínein, elsőként Nemes Nagy Ágnes jubileumi életművét eleveníti fel. A száz esztendeje született költő munkásságába a déli panorámateraszon lehet ingyenesen betekintést nyerni április 8-ig.

Nemes Nagy Ágnes 100 – Lélegzetnyi végtelen címmel nyílt meg az idén száz éve született Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró és pedagógus életművének kiállítása.

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) alkotói pályája szerves részét képezi a magyar irodalomtörténetnek, költői munkássága, versei máig meghatározó művészi mondanivalót hordoznak, annak ellenére, hogy eleinte, a fojtott levegőjű ötvenes években kényszer szülte őket.

A világegyetem és a magyar történelem kapcsolata

Beszélgetés Grandpierre Atillával

Beszélgetni a magyarság őstörténetéről Grandpierre Atillával – ha valami bakancslistás volt az életemben, ez biztosan.

Nemzetközileg ismert és elismert fizikus, csillagász, a száz legjelentősebb természettudós között tartják számon, ugyanakkor költő és zenész is, őstörténeti kutatásai pedig olyan eredményeket hoztak, amelyeket ha ismerne a magyarság, hiszem, hogy semmi gond nem lenne az identitástudattal. Néhány évvel ezelőtt az MTA által évtizedekig elhallgatott, majd Grandpierre K. Endre hatására mégis kiadott, de ferdítésekkel tűzdelt Tárih-i Üngürüszt, a magyarok ősgesztáját újból megjelentette, immár az eredeti, hamisítatlan kéziratot közreadva édesapja a témában megjelent összes írásával és saját tanulmányaival együtt.

Pest-budai ikonok // „Szép cifra boltok, cifra emberek”

Várostörténeti programsorozat - 1. alkalom

Új várostörténeti programsorozatunk első alkalmán az urbanizáció lendületéről, a városi tér alakulásáról esik szó. Hogyan különül el a város és a természet a budapestiek életében? Hogyan használják az utcákat és köztereket az emberek, mi látszik és mit láttatnak önmagukból? És hogyan látják a nagyvárost a szépírók?

Kétnapos konferencia kezdődik

Magyar–olasz irodalmi és művelődési kapcsolatok a 18. században

Magyar–olasz irodalmi és művelődési kapcsolatok a 18. században címmel szervez érdekesnek ígérkező online konferenciát a magyarországi Bölcsészettudományi Kutatóközpont Lendület „Irodalmi nyilvánosság a polgárosuló Nyugat-Magyarországon, 1770–1820” Kutatócsoportja. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és az Irodalomtudományi Intézet eseménysorozata február 10-én és 11-én zajlik, az alábbiakban a konferencia programját ismertetjük. Az előadások összefoglalói a https://iti.abtk.hu/ images/rezumek-2022.-02.-10-11.pdf címről tölthetők le.

Február 10, csütörtök. Nyilvános Zoom-link: https://us06web.zoom. us/j/ 89140164542?pwd=YTRVV2FMMnVWSjBrQklJVjJ4WnllQT09 Meeting ID: 891 4016 4542. Passcode: 894090. 

Emlékévet terveznek Egerben Gárdonyi halálának 100. évfordulója alkalmából

Gárdonyi Géza-emlékévet terveznek idén Egerben az író halálának 100. évfordulója alkalmából – jelentette be a megyeszékhely polgármestere a 10 éves Kepes Intézet ünnepi sajtóeseményén. „Eger legjobb marketingesét még mindig Gárdonyi Gézának hívják, örökségéért pedig nem lehetünk elég hálásak, így mindent meg kell tennünk azért, hogy méltón tisztelegjünk munkássága előtt” - mondta el Mirkóczki Ádám. Rámutatott: fontos, hogy Eger ne csak épített örökségére, hanem az itt alkotó művészek által teremtett szellemi értékeire is büszke legyen.

A város most készülő idei költségvetésében jelentős összeget terveznek elkülöníteni a programsorozatra. A napokban a megyeszékhely művészeti, kulturális és tudományos szereplőivel egyeztetnek a programelemek részletes kidolgozásáról. "A tervezésben és a megvalósításban egyaránt meghatározó szerepet szánnak a kortárs művészettel foglalkozó Kepes Intézetnek. Cél, hogy az elmúlt sikeres nyárhoz hasonlóan idén is pezsgő kulturális élet legyen Egerben" - hangsúlyozta a polgármester.

Máig égő lángoszlop – Petőfi-versek dalba szedve

1823. január 1-jén, közel 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor, akinek jelentősége máig sem csorbult. Művei számos művészt ihlettek már meg – dalba szedett Petőfi-verseket gyűjtöttünk össze.

Petőfi Sándor nem csupán költő volt: forradalmárként, nemzeti hősként emlékszünk rá, aki mindössze 26 évet élt, ez idő alatt pedig közel ezer verset írt magyar nyelven. Ebből több mint nyolcszáz maradt fenn és gazdagítja líránkat olyan sorokkal, amelyek semmit nem veszítettek szépségükből és jelentőségükből, de olykor még aktualitásukból sem. A Petőfi-emlékévre készülve most olyan dalokat gyűjtöttünk össze, melyek alapjául a költő művei szolgáltak.

A természet vadvirága Petőfi korai versei közé tartozik, és annak idején igen erőteljes válasz lehetett az őt ért kritikákra. Ars poetica, melyben magabiztosan válaszolt azokra a vádakra, miszerint a népdalok formavilágából kinőtt költészete túl egyszerű, nyers, hétköznapi vagy, ahogyan akkor fogalmaztak, „parlagias”. Meg kell hagyni, joggal született a vers, és még mindig nagyon jó replikának tűnik.

200 Petőfi

A Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar kultúra napja alkalmából szabadon hozzáférhetővé teszi a Múzeum legféltettebb kincseit. A bicentenáriumi Petőfi Sándor-emlékév előzeteseként Petőfi eredeti verseit, leveleit, portréit, köteteit, a hozzá köthető relikviákat és műalkotásokat nézheti meg és töltheti le a látogató a 200 Petőfi szabadon weboldalon (https://200petofiszabadon.pim.hu). Az újabb kutatási eredmények iránt érdeklődő közönség számára egy rendkívül színes, több tudományterületet is érintő konferenciakötet válik online elérhetővé Kelj föl és járj, Petőfi Sándor! címmel.

200 Petőfi szabadon

Szeretnénk megkönnyíteni a találkozást a költő alakjával és műveivel, egyúttal segíteni az Emlékévben a hiteles, jó minőségű, szabadon megtekinthető és letölthető digitalizált muzeális anyagot kereső érdeklődőket. Ez a virtuális képeskönyv jóval több egy adatbázisnál – a letölthető képek mellett közérthető módon ismerkedhet meg a látogató a műtárgyak történetével, a hozzájuk kötődő érdekességekkel.

„Vőlegénye szeme láttára véletlenül agyonlőtte magát a legszebb zentai leány”

80 éve írták a lapok:
Beiktatták Deák Leót Bácsbodrogmegye és Zombor főispáni székébe

Zombor, január 15. Bácsbodrog vármegye és Zombor városa csütörtökön délelőtt ünnepélyesen beiktatta méltóságába dr. Deák Leó főispánt, aki székfoglaló beszédében hangoztatta, hogy Szent Pál vármegyéje 23 éves megszállás után végérvényesen és elszakíthatatlanul visszatért az anyaországhoz. Megállapította, hogy míg a magyarság 23 évig állandóan elkeseredett harcot vívott anyanyelvének használatáért, fennmaradásáért, addig ma a bácskai törvényhatóságokban, valamint közhivatalokban számarányukhoz képest képviselve vannak a szerbek, németek és bunyevácok is. Szembeállította ezt a politikát a volt jugoszláv politikával és megállapította, hogy a magyar kormány nem a bosszú, hanem a megbocsátás elveit vallja. Németjeink ma olyan jogokat élveznek, amelyekre a szerb uralom alatt gondolni sem mertek. A főispán székfoglaló beszéde után a szerbek, németek és bunyevácok képviselői szólaltak fel. Ilkić archimandrita beszédében hangoztatta, hogy a szerbek is bele akarnak illeszkedni a magyar életbe, mert reá is vonatkoznak ezek a szavak: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!”.