Beke–Szőcs-ügy: Tőkés László szerint meg akarnak félemlíteni
A csíkszeredai börtönben tett látogatásról Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap számolt be sajtótájékoztatón. Emlékeztetett, hogy korábban magánemberként látogatta meg a két bebörtönzöttet, most viszont az EP külügyi bizottságának elnöki ajánlásával vett részt a látogatáson, és ebből az alkalomból lehetősége nyílt megtekinteni a csíkszeredai börtönben uralkodó viszonyokat is. Megállapította, viszonylag jó körülmények között vannak Bekéék, akik nehezményezik, hogy nem engedik őket külső munkavégzésre.
Jónak tartja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) idei teljesítményét Brenzovics László, a Szövetség elnöke, hisz működőképes maradt a szervezet, és azokat a feladatokat, amelyeket maguk elé tűztek, nagyrészt meg tudták valósítani. Mindez azért is megbecsülendő eredmény, mert a magyar érdekvédelmi szövetséget és a kárpátaljai magyarságot korábban soha nem látott atrocitások érték az elmúlt évben. Az oktatási törvény körüli küzdelmekről, a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatok alakulásáról, az ukrán gazdaság kilátásairól és a KMKSZ terveiről is kérdeztük a kárpátaljai magyar közösség vezetőjét, az ukrán parlament képviselőjét.
Nemcsak a Nyugati Szövetségnek, a négy erdélyi megye társulásának van elege Bukarest alkalmatlanságából és cselekvésképtelenségéből. Valójában az egész ország ugyanezt érzi, és egyre több polgármester és üzletember fogta fel, hogy már semmire sem számíthat a központ részéről. 
Ragályos divat lett manapság, nem csak fiatalok körében, a „kipróbálom magam” lózung: egy munkahelyen, egy szerepben, egy izgalmasnak ígérkező munkakörben, szolgálatban, hivatásban, életállapotban. Aztán, ha nem sikerül, odébb állok. Mintha egy ruha- vagy cipőüzletben lenne. Ha szorít, ha szűk, minek hordani, inkább eldobom. Holott jóformán még próbára sem tette magát, sem az élet őt. Minek lekötni magam? Rugalmas kell lennem. Elcsípni az újonnan adódó, talán még kedvezőbb feltételeket, a még kecsegtetőbb ajánlatokat, nem? Ha túl meredek, amibe belefogtam, meg hát hagyományos is, tehát nem trendi, ha túl sokat követel, ha túl sok illúziót, elképzelést kell feladnom érte, akkor inkább nem. Nem éri meg, nem ér annyit.
A katolikus egyház zsugorodik szerte Észak-Európában. Hollandiáé a kétes dicsőség, hogy vezető ezen a téren: mi voltunk 
Elfogadhatatlanok a politikában azok a hangok, amelyek mindenért a migránsokat okolják, és megfosztják a szegényeket az őket megillető jogoktól – idézi Ferenc pápa szavait a Vatikán által kedden kibocsátott békeüzenet.
Az izraeli légierő újabb provokatív gyáva tettet hajtott végre azzal, hogy a legutóbbi Szíria elleni légitámadásaihoz azt használta fedezéknek, hogy két civilekkel teli utasszállító landolt Bejrút és Damaszkusz repülőterén. Ezzel pedig az utasok biztonságát és életét kockáztatták. Az esetről az orosz védelmi minisztérium szóvivője Igor Konashenkov számolt be egy sajtótájékoztatón. „Az izraeli légierő provokatív cselekménye két utasszálító gépet sodort veszélybe amikor hat darab F-16-os vadászgépük légi támadást hajtott végre Szíriában a libanoni légtérből.”
Bakos Ferencet (1891-1962) kisgyerekkorától fogva tanítgatta apja a különböző ősi, magyar népi gyógymódokra. Néhány év múlva már több száz éves tudás birtokában volt, melyet a régi öregektől tanult, lesett el. Szakadatlanul járta az erdőket, mezőket, gyűjtötte a gyógyfüveket, a természet kincseit, hogy minél több emberen tudjon segíteni.
„A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt. A kitartás az a kemény munka, melyet akkor végez el az ember, amikor már belefáradt a kemény munkába.” Ezzel a gondolattal ajánlotta figyelmembe Ormánság – Rejtőzködő kincsek című új művét Mánfai György fotóművész.
Tisztelt Szerkesztőség!
Közel egy hónapja kiszivárgott a Magyar Nemzeti Filmalap Hunyadi Jánosról tervezett filmjének forgatókönyve, és azóta több cikkben, hozzászólásban bírálták annak történelemhamisító elemeit. Legkorábban Stefka István újságíró Az Öreg című blogján vette kemény, de jogos kritika alá a munkaanyagot. A tervezet számos olyan képtelenséget, csúsztatást tartalmaz, amelyek közül már néhányat említve is egyértelművé válik bárki számra, hogy dilettáns munkáról vagy példátlanul durva provokációról van szó. Nekem is lehetőségem nyílt elolvasni és kijegyzetelni a forgatókönyvet, és a részletek ismeretében állíthatom, hogy mindez sokkal inkább provokáció mint ügyetlenség. Ezért írtam meg a magam elemzését.
Dóczy Péter színművésszel beszélgetek kultúráról, versekről most 2018. advent első időszakában. Azért tegeződünk egymással, mert immár lassan ötven éve együtt jártunk hittanra Budapesten a Jézus Szíve templomba, a józsefvárosi Mária utcába. A beszélgetés apropója pedig a versek, hogy miért kell, hogy miért szükséges a verseket hangos és élő tolmácsolásban is hallgatni az embereknek. Ugyanis, amikor legutóbb Ipolyságon a Sajó Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából tartott emlékkonferencián Péter verseivel tisztelgett e kiváló magyarságtudatú költő emlékének, akkor eszméltem rá ismét, hogy mennyire más, ha az ember nem maga olvassa a verset, hanem egy szakavatott tolmácsolónak előadásában tudja meghallgatni. Péter barátom nemcsak színművész, hanem rendező, szövegíró is, és így az egész színházművészetet a kezében vagy inkább az ölében dédelgetve tartja, és ennek folyamodványaként több hangoskönyvet is készített az utóbbi években. Az elmúlt hetekben megjelent legújabb hangoskönyvéről fogunk most beszélgetni.
