A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Nyelvemlékek megítélése terén az utóbbi bő évtizedben gyökeres fordulat következett be a magyar nyelvtudományban. Örvendek, hogy e fordulatot én kezdeményezhettem. Az OSZK 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállításán - a javaslatom ellenére - még egyetlen rovásírásos nyelvemlékünk sem szerepelt. Ugyanis a Soros-alapítvánnyal szerződéses kapcsolatban állt MTA (52. ábra) csak a latin betűsek kiállítását rendelte meg. Az ezt bíráló cikkeim többek között megjelentek pl. az Osservatorio Letterario hasábjain is. Hiller István kultuszminiszter ennek hatására adminisztratív lépéseket tett és azóta az MTA, az ELTE és az MKI nyelvemléknek tekinti a rovásszövegeket. Igaz, hogy azokat máig sem voltak képesek jól elolvasni, mert a szójeleink nem olvashatók el betűként. Ezért szükség van egy következő lépésre is: a szakma figyelmének felhívására a hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójeleket alkalmazó) nyelvemlékekre. Ezt szolgálja ez a cikk és ez az előadás.