A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Nyelvemlékek megítélése terén az utóbbi bő évtizedben gyökeres fordulat következett be a magyar nyelvtudományban. Örvendek, hogy e fordulatot én kezdeményezhettem. Az OSZK 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállításán - a javaslatom ellenére - még egyetlen rovásírásos nyelvemlékünk sem szerepelt. Ugyanis a Soros-alapítvánnyal szerződéses kapcsolatban állt MTA (52. ábra) csak a latin betűsek kiállítását rendelte meg. Az ezt bíráló cikkeim többek között megjelentek pl. az Osservatorio Letterario hasábjain is. Hiller István kultuszminiszter ennek hatására adminisztratív lépéseket tett és azóta az MTA, az ELTE és az MKI nyelvemléknek tekinti a rovásszövegeket. Igaz, hogy azokat máig sem voltak képesek jól elolvasni, mert a szójeleink nem olvashatók el betűként. Ezért szükség van egy következő lépésre is: a szakma figyelmének felhívására a hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójeleket alkalmazó) nyelvemlékekre. Ezt szolgálja ez a cikk és ez az előadás.
Kivételes percek, pillanatok azok, amikor az ember olyan intenzitással érzékeli az alkotói láz páratlan éltető erejét, hogy azt szavakkal ki sem tudja fejezni. Karácsony táján ilyen élményben volt részem, és noha már január derekát tapossuk, s inkább a farsangi vigasságok derűjébe burkolóznék, mégis mindegyre előjön bennem az az ünnepváró, varázsos hangulat, ami akkor DATU VIKTOR marosvásárhelyi otthonában fogadott. Képnézőbe hívott a Mester, tudtam, hogy súlyos betegségből lábadozva, legyengülve, egyedül, súlyosan nyomaszthatja a magány, el nem mulasztottam volna a látogatást. Aztán hamar kiderült, nincs egyedül.
Több részből álló, tartalmas és érdekes előadás-sorozattal emlékezett meg a Don-kanyari áldozatokról Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete és a Marosvásárhelyi 23. Hagyományőrző Csoport. 
Az 1568. január 6–13-a között Tordán tartott országgyűlésen a világon először Erdélyben iktatták törvénybe a lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadságát, arra a meggyőződésre alapozva, hogy a hit Isten ajándéka. 2018-ban, a történelmi jelentőségű határozat megszületésének 450. évfordulóján Magyarország parlamentje ellenszavazat nélkül döntött az emléknap megünnepléséről. A Magyar Unitárius Egyház az idei évben is emlékünnepséget tart Tordán és a püspökség székhelyén, Kolozsváron. Az alkalomból Történelmünk rovatunkban Benda Kálmán (Nagyvárad, 1913 – Budapest, 1994) levéltáros, Széchenyi-díjas történész, akadémikusnak a 425. évfordulón elhangzott előadása szerkesztett változatát közöljük a szerkesztő alcímeivel. (Az Erdélyi Múzeum folyóirat 1994-i 3–4. összevont számában megjelent előadásból közöltünk már részleteket 2015-ben, ezúttal a teljes szöveget közzétesszük.)
(Csak a test száll a sírba. Gondoljuk tovább Duray Miklós álmait!)
Nyolcvan esztendeje, 1943. január 12-én indult meg a magyar királyi 2. honvéd hadsereg doni állásai elleni szovjet támadás. Honvédeink keményen ellenálltak, mégis kivetették őket állásaikból és a farkasordító hidegben, folyamatos harcban az ellenséggel és olykor saját szövetségeseikkel, nagy veszteségek árán sikerült elkerülniük a teljes bekerítést és megsemmisítést.
Előttem villogó monitor és egy fénykép. Egy fénykép Ilona asszonyról.
A tirpák szó eredetileg a török korban elnéptelenedett Szabolcs megyei területekre beköltözött, elmagyarosodott szlovákság (ön)gúnyneve volt. Még pontosabban: a Békés megyéből Nyíregyházára telepített tót ajkú nép, amellyel a Felvidékről és külföldről jövő, szintén tót ajkú telepesek egybeolvadtak.
Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy 2022. december 30-án, 77 éves korában, hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Duray Miklós felvidéki magyar politikus, közíró, egyetemi tanár, Esterházy János óta a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú, meghatározó alakja…
Botházi Mária új könyve szeretettel, empátiával veszi bonckés alá a fenti evidenciát.
Levente élete a színház története maga. Élettörténete összefonódott a vásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi színház nagy korszakaival. A színművészeti főiskola átmeneti korszakot élt akkor, amikor Levente diák volt. Nézem a kevés, ebből az időszakból fennmaradt fotót, és próbálom megtalálni rajtuk azt a Leventét, akit ma ismerek-ismerünk.
A kormányzó magyar jobboldal és a hazai nemzeti-konzervatív szellemi közösség történelmi szövetsége alkotja Magyarország politikai-intellektuális középpontját. Ennek előzményei igen tagoltak és régre nyúlnak vissza, kezdve az elmúlt tizenkét év nemzeti konszenzusának közös kialakításával, folytatva a rendszerváltoztatás óta eltelt harminckét esztendő párhuzamos pártpolitikai és értelmiségszervezési fölépülési munkájával, odáig bezárólag, hogy a modern magyar konzervativizmus kiegyezés óta tartó szerves fejlődése során mindig is a nemzetközpontúságot vallotta és a jobboldallal állt stratégiai szövetségben. A 21. század első negyedében jól látszó külső-belső kihívásokra egy olyan új jobboldal tud hatékony válaszokat adni, amely a régi konzervativizmus elvei mentén, pragmatikusan fogalmazza meg alternatíváit.
1802. december 15-én, Kolozsváron született Bolyai János matematikus és hadmérnök, Bolyai Farkas fia és egyben tanítványa. A magyar tudomány egyik legnagyobb alakjaként, az egyik leghíresebb magyar matematikusként emlékezünk rá, akit a matematika szinte minden ága érdekelt. Sikeresen foglalkozott korának számos alapvető problémájával a tudományos világtól teljesen elzártan, olykor évtizedekkel megelőzve más, nagy nevekhez fűződő felfedezéseket, vagy körülbelül ugyanabban az időben hasonlót alkotva. Több meglátása, kérdésfelvetése, sejtése beigazolódott, illetve bizonyítottá vált.
