A Viktor Baloga kárpátaljai oligarcha-politikus vezette Egységes Centrum (JC) párt vezetői rendelték meg és helyeztették ki idén októberben és novemberben a kárpátaljai magyarság három prominens vezetőjét ábrázoló magyarellenes óriásplakátokat a főutak mentén Kárpátalja több járásában – közölte Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó vasárnap hivatalos honlapján.
A balogfalai Dósa Gizellát 1947 hideg telén telepítették ki családjával együtt Csehországba, ahová fiával, Tiborral 2012 szeptemberében ismét ellátogatott, hogy visszaemlékezzék az akkori borzalmakra. Hazatérésük után ültek le, s idézték vissza az akkori eseményeket. Gizi néni 88 éves korában, tavaly ősszel távozott az élők sorából.
Jön a pápa, és szépen fellángol a régi kérdés: kié a csángó közösség?
A magyar hírügynökség, az MTI leplezetlen örömmel jelentette be, hogy „a bákói Szent Miklós-templom teljesen megtelt a vasárnap délután megtartott első magyar nyelvű misére”. Nyilvánvalóan idézik a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) egyik képviselőjét, aki ezúttal mellőzve a szokás történelmi bűvészkedéseket, kijelentette, hogy „a magyar kutatók becslése szerint 30-40 ezerre tehető azoknak a moldvai katolikusoknak a száma, akik a magyar nyelv valamelyik nyelvjárását beszélik”.
Az Egyház jelenlegi válságán csak úgy juthatunk túl, ha azt a püspökök mindenekelőtt felhívásként és ösztönzésként fogják fel egy olyan, új lelki ébredésre, ami a hitünk gyökereiből táplálkozik. Vajon nem meglepő az, hogy az úgynevezett tradicionalista közösségek "hagyományos" szemináriumaiban - különösen Franciaországban, de nem csak ott - egyáltalán nincs hiány papnövendékekből? Akkor miért nem alkalmazzuk a sikernek ezt a modelljét?
A hetvenes években Örkény sikere már töretlen volt. A Macskajáték és a Tóték kisregényei iránt élénken érdeklődtek a színházak és a filmesek, 1967-ben József Attila-díjat, 1973-ban pedig Kossuth-díjat kapott. Azonban a Pisti a vérzivatarban nem kapott szabad utat. A megírását követően elkezdődött egy groteszk koreográfia: a hatalom igyekezett elterelni a figyelmet a darabról, azonban ez egyre nehezebb volt, hiszen egyre erősebb legenda övezte a művet.
Száz évvel ezelőtt, 1919. január 27-én halt meg Ady Endre, a magyar költészet korszakos, világirodalmi rangú alkotója. Jelenits István piarista szerzetessel, tanárral beszélgetünk.
Az emléklapot ifj. Béri Géza készítette édesapja emlékezetére.
Ó, mit mondjak rólad,
mit szólhatnék én rólad,
miként nevessek,
miként sóhajtsak rólad,
csodaváró hangszer,
melyen mélyen kipengethető,
sötéten billentyűzhető,
gyönyörűn szállni küldhető
a Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon
izzó parazsakba meredő mítosza,
melyen fölsikongható,
tépett lobogóként világ fölé bontható
az Elindultam szép hazámból
vérnél vörösebb,
véremnél éltetőbb sikolya.
Mit mondhatnék én rólad,
mit kiálthatnék én rólad,
bújtató barlangom,
én legvégső vackom,
szajhám, utcasarkon
váró gyilkosom!
Szálló testem alatt hullámzó csodatáj,
legtisztább álmom, szerelem,
nyeregbe kényszerítő kengyelem,
sorvasztó kínom a végtelenség
megmászhatatlan falain –
halottaim…
Egyetlen óvóm,
egyetlen nem-árulóm,
egyetlen kétélű fegyverem.
Halotti menetek fölé
lepelként kúszó siratóim.
Fogyó életem –
énekem.
Sződemeter egy Szatmár megyei szórványmagyar település a mai Románia területén. A mintegy négyszáz lakosból mindössze félszázan magyarok, akik néhány esztendővel ezelőtt eltervezték, hogy épületet emelnek, amely méltó módon mutatja be a település híres szülötte, Kölcsey Ferenc életét. Az emlékház műszaki átadása már megtörtént, várhatóan nyáron meg is nyílik.
Kölcsey Ferenc szülőháza eredetileg Kölcsey anyai dédnagyanyja, Bideskúti Zsigmondné született Péchy Júlia egykori kúriája volt. Lánya, Bideskúti Mária Bölönyi Ádámmal kötött házasságából született Bölöni (Bölönyi) Ágnes, Kölcsey Ferenc édesanyja. Bölöni Ágnes Kölcsey Péterrel Sződemeteren kötött házasságot, majd Álmosdra költözött férje birtokára, de áldott állapotban hazatért nagyanyjához Sződemeterre, és ebben a házban hozta világra elsőszülött fiát, Ferencet.
Ebben az évben 175 éve annak, hogy nemzeti imánk, a Himnusz –megzenésített formájában – elindult nemzetegyesítő útján. Himnuszunkat tehát 175 éve énekeljük. Tarics Péter újságíró, író, a Himnusz és a Szózat történetének kutatója az évfordulóra írt történeti és eszmei elemzés-értekezésével tiszteleg nemzeti imánk előtt, melyet folytatásokban közlünk.
***
A magyar népnek több évszázadon keresztül volt himnusza – néphimnusza –, hiszen a magyarok nagy része a „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk” kezdetű éneket, illetve az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű éneket tartották a magyarok himnusznak, de a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű, 90. genfi zsoltárt is sokan a magyarok néphimnuszaként énekelték. Később nagyon népszerű volt a történelmi Magyarországon a Liszt Ferenc által nagyzenekari formában feldolgozott Rákóczi-induló, melyet csaknem minden közösségi megmozduláson, ünnepen énekeltek, játszottak. A 19. század elejére megérett egy nemzeti himnusz megalkotásának igénye, próbáltak is néhányan himnuszt kreálni (például Kisfaludy Károly-Schreiber Károly), de ezek csak meddő próbálkozások maradtak. Kölcsey Ferencnek kellett írnia egy csodálatos költeményt, majd Erkel Ferencnek megzenésítenie, hogy valódi himnusza legyen végre a magyarságnak.
A közelgő pápalátogatás fokozatosan beizzítja az ortodox nackóhadsereget. Hasítanak rendesen.
Az uniáció a Római Katolikus Egyház által gyakorolt heves hittérítési módszer, mellyel megpróbálta a katolicizmus valamilyen formájában bevonni az ideiglenesen katolikus uralom alatt élő ortodox keresztényeket (az osztrákok által 1687-ben elfoglalt Erdélyben).
Rögtön azután, hogy Erdély a Habsburgok uralma alá került, energikus akcióba kezdtek uralmuk megszilárdítása érdekében.
Ebben jelentős szerep hárult a Római Katolikus Egyházra.
A pápaság által a kelet-európai ortodoxok megnyerésére használt leghatékonyabb eszköz azoknak a katolikus államoknak az ereje volt, melyek alá e népek tartoztak. Ki kell emelni, hogy minden olyan területen, ahol ortodox lakosság került egy idegen katolikus állam uralma alá, Róma a szóban forgó állam elnyomó és korrumpáló eszközeit használta fel, hogy fennhatósága elfogadására kényszerítse a lakosságot.
„Hivatalos: Ferenc pápa mai hatállyal megszüntette az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot. A határozatot a Szentatya egy január 17-ei keltezésű, ma kiadott motu proprioban közölte. (Forrás: vatican.va)”
Kapcsolódó cikkünk: - Betiltotta a hagyományos latin misét az érseksége területén az Amoris Laetitia háttérírója
Az alábbiakban Kiss Bertalan, a Foaederatio Internationalis Juventutem ifjúsági mozgalom elnökének hozzászólását közöljük, teljes terjedelmében (a hozzászólást a könnyebb olvashatóság kedvéért formáztuk).
Ferenc pápa hivatkozott motu propriojának nemhivatalos magyar nyelvű fordítása a Juventutem Magyarország honlapján elolvasható. Az SSPX-ről közölt cikkeink listája ide kattintva érhető el.
A gyermekek – a következő nemzedék – a mi jövőnk. Amilyenek mi vagyunk, amilyennek neveljük őket, olyan lesz a világ. Sokáig úgy volt, hogy úgy nevelték a gyerekeket, ahogy az előbbi nemzedéket, a szülőket. Ez a szociális tanulás következménye. Ez biztosította, hogy minden jó, hasznos, fontos, bevált, de sajnos negatív hagyomány is tovább öröklődött nemzedékről nemzedékre.
Mondom: sokáig így volt. Mert manapság már valahogy semmi sem jó, amit a múltból örököltünk. Állítólag minden más és jobb lett: a világ, az eszközeink, főleg pedig mi magunk.
Nemrégiben létrejött a Get Real Hungary! nevű nemzetközi mozgalom, amely szerint ma az a legnagyobb gond az öreg kontinensen, hogy a magyar autósok jelentős része Nagy-Magyarországot (helyesebben történelmi Magyarországot) ábrázoló matricával közlekedik az utakon. A trianoni utódállamokban sokakat dühítő jelenség ellen tettekkel kívánnak fellépni: kampányt indítottak a „helyes” matricahasználatért, és hamarosan megkezdik a trianoni ország formáját ábrázoló ragaszok gyártását, amiket a benzinkutakon szeretnének árusítani.
