Megint felrobbant a romániai közoktatás kertvégi budija és persze, a magyarokra is fröccsent a trágyalé

Néha azon kapom magam, hogy imádkozom: Istenem, add, hogy ne nyúljanak semmihez a hazai közoktatás felelős rombolói döntnökei. Mert habár az épület úgy inog ósdi ólomlábain, mint valami részeg véndiák a 40 éves érettségi találkozón, még mindig jobb így, mintha ezek a rontópálok (anisiék, câmpeanuk, ki tudja, miféle névtelen miniszteri zsebrákok) elkezdenék fejszével szabni, karóval varrni.
A legújabb bomba, amely az oktatási minisztérium kertvégi budijában felrobbant, Sorin Câmpeanu zsebéből hullott ki. Ez az úr, aki nem mellesleg közoktatási miniszter és feltehetően a téma nagy szakértője (nem!), úgy kelt fel a hétfői szent vakációs napon, hogy márpedig ez így nem jó. Hogy a romániai diákoknak ilyen kurva sok vakációjuk van! Há’ de nézzünk szét, emberek! És itt következik a román politikai elit egyik kedvenc kiszólása (immáron vagy 200 éve): máshol (értsd, a fejlett világban) bezzeg másképp van! Ott bezzeg nincs annyi vakáció! Ott bezzeg többet ücsörögnek az iskolában a gyerekek! (Ja, még pandémia idején is, kedves miniszter úr.)

ÚTI LEVELEK A SZÉKELYFÖLDRŐL

Ezt az útleírást a Magyarország és a Nagyvilág című folyóirat 1881 októberi számában találtam. Egy részletet emeltem ki nagyobb terjedelme miatt,de így is érdekes lesz, gondolom. Akkor még tutajoztak a Küküllőn és kiderül mit követtek el a szászok annak idején a Tábor negyedben. Érdekes a Jézus szíve kápolnáról és a Budvár hegyről készült rajz is, figyeljünk a részletekre. Az útleírás szerzője "Jenő", és Édes Margitomnak írja.

Beszélhetünk-e nyelvi tudatosságról a kárpátaljai kétnyelvű gyermekek nevelésekor? Könyvismertető jelent meg

Az Anyanyelv-pedagógia lektorált szakfolyóirat legújabb, 2021. évi 1. számában részletes ismertetőt olvashatunk Karmacsi Zoltán „Róka у лісі живе” Stratégiák az etnikailag heterogén családokban nevelkedő gyermekek nyelvi szocializációjában Kárpátalján monográfiájáról.

Sál Attila: Nehéz keresztet csak az kap Istentől, akiről a Teremtő tudja, elbírja azt

...Mi felvidéki magyarok, ahogyan minden más elszakított nemzetrész emlékezünk e napon és talán csendesebbek, gyászosabbak vagyunk, mint máskor. Amikor délután 4 óra 32 perckor megszólaltak a harangok, a lelkünk egy percre megroppant és mintha 1oo év egyetlen percé sűrűsödött volna, mi a szívünkben ugyanúgy éreztük e fájdalmas szót, Trianon.
Ám e nap elmúltával újra visszaesünk az olykor szürke, néha színesebb hétköznapok közé. És ne álltassuk magunkat, a rohanó világukban már most arra gondolunk mi mindent kell győznünk, megtennünk, elvégeznünk a holnapi napon. Mindeközben mintha elfelejtenénk, hogy 192o. Június 4-én, 16 óra 32 perckor a magyarok története nem ért véget. Bár iszonyatos megaláztatás és igazságtalan döntések sorozta érte Magyarországot, csonkította azt meg, majd taszította bele sok-sok nehéz helyzetbe, de a magyar jövő itt nem ért véget.

Kassa bombázása még mindig rejtély I.

Nyolc évtizedes rejtélyről kell írnunk, mert ma sem tudjuk bizonyítani, kik és miért bombázták Kassát. Egymásnak ellentmondó elképzelések a kezdetekből fogva léteztek, de ez természetes. Az gyanús, ha mindenki csak egyféleképpen látja a jelenségeket – mindenfajta bizonyíték nélkül. Viszont a világhálón is a valóságtól elrugaszkodott véleményeket, leírásokat lehet olvasni ebben a tárgykörben. A rendszerváltás óta megjelent munkák is különböző színvonalon állnak.
Hogy ezt a történetet legalább részben kibogozzuk, három részre kell bontanunk. Hogy pontosan mi is történt, azt tudjuk. Itt sincs ugyan tökéletes konszenzus, de a többség egyetért. A második részben azzal foglalkozunk, miképpen zajlott a bombázás kutatása. A harmadik részben górcső alá vesszük, ki állhatott, illetve nem állhatott a bombázás hátterében, milyen érdekek játszhattak szerepet. Ez persze már meglehetősen bizonytalan terület, de egy sor kérdést fel kell majd vetnünk akkor is, ha mindegyikre nem fogunk tudni kielégítő választ adni.

Kalandregényből széppróza

A Petőfi Irodalmi Múzeum Rézbőrű volt az alkony című kiállítása visszaröpíti a látogatókat a gyermekkorba, az indián mesék világába, ahol a természet, a barátság, a hősiesség és az erkölcsi nemesség a legfontosabb támpontok. A Művészetek Völgyének idei programjai között is feltűnik majd az indián romantika. Taliándörögdön, a Petőfi Udvarban gyermekkorunk nagy kedvencét, Cooper Nagy indiánkönyvét lehet együtt újraolvasni.

A Békemenet a saját létmódunkat védi

A Békemenet soha nem valami ellen irányult, hanem mindig valaminek a védelmét szolgálta, soha nem ellenségeket keresett, hanem a bennünk ellenséget látókkal szemben lépett fel. Mindig értékeket védett és nem értékeket támadott.
Most is így van ez: azért kell október 23-án ismét elindulnunk, mert immáron a saját létmódunkat, életformánkat éri támadás. Támadás, méghozzá összehangolt támadás ez a globalista, liberális elitkörök, a brüsszeli bürokraták, a Soros-féle hálózatok részéről, akik nem mást akarnak, mint a jelenleg ismert világunk felforgatását, egy világtársadalmat, amelyet az általuk irányított globális intézmények irányítanak.
Támadás éri a nemzettudatunkat, mert ők nem akarnak honpolgárokat látni, akik érzelmi és értékalapú közösséget alkotnak; mert a nemzeti identitás olyan összetartó erő, amely képes szembe szállni a globális akarattal és célkitűzésekkel, képes arra, hogy önmaga döntsön a saját sorsa felől, a szubszidiaritás elvei alapján.

MEGHÍVÓ SZOBORAVATÁSRA

Szabadság, harcosok

Változnak az idők és velük változunk mi is – kvízversenyen sokan az ókorra datálnák a latin mondást, holott az Ovidius-parafrázis a német reformáció korából való. Európa mindig is folyamatosan figyelte, megélte önnön alakváltozásait, reagálva rájuk – aki unatkozott már tanórán, emlékezhet, milyen jó szolgálatot tesz ehhez egy kéznél lévő történelmi atlasz tanulmányozása.
Európa belső határai a délszláv háborúk óta nem módosultak jelentősen. Ám a mentális térképe alaposan megváltozott azóta, hogy – szombaton volt éppen harminc éve – Viktor Silov, az utolsó megszálló szovjet katona áthajtott Záhonynál, hazatérve a fél évvel később meg is szűnő országába. A Szovjetunió összeomlásával átrendeződő Európában – amelyhez „túl kellett élni” a visszarendeződés lehetőségével fenyegető, 1991. augusztusi moszkvai puccsot is – hazánk a térség más országaival együtt a közép-európai együttműködést erősítette (visegrádi államok), törekvéseiben pedig a szabadság és a keresztény kulturális örökség letéteményeseinek tartott Nyugat felé fordult.

Agyonhallgattak minket – mondta a Trianont kutató Szidiropulosz Archimédesz

Szent István-díjjal ismerték el Szidiropulosz Archimédesz szociológus, a Trianon Kutatóintézet alapító elnöke, a Trianoni Szemle folyóirat alapító főszerkesztője munkásságát. A görög származású tudósnak elvitathatatlan szerepe van abban, hogy már nem tabutéma Trianon – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a díjátadón.
A Trianon okait kutató Szidiropulosz Archimédesz úgy véli, hogy „agyonhallgatták” őket, mert a történész szakma a mai napig nem akar tudomást venni a kutatóintézet munkájáról, holott a Trianoni Szemléből már harminc kötet megjelent, több mint ötezer oldalnyi terjedelemben. A balliberális sajtónak már száz-száztíz évvel ezelőtt is a közvélemény tudatos és totális félrevezetése volt a célja, ahogyan ma is az – nyilatkozta Szidiropulosz Archimédesz a Gondolának adott interjújában, ahol kitér arra is, hogy Márton László már az első lapszám megjelenése után számon kérte őket az Élet és Irodalom hasábjain, amiért elővették a kérdést.

Most már biztos: Ferenc pápa találkozik Orbán Viktorral és Áder Jánossal

Ferenc pápa várhatóan szeptember 12-én, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust lezáró szentmisére érkezik Magyarországra.
Az egyházfő a szentmisét megelőzően a tervek szerint külön találkozni fog a magyar állam vezetőivel, Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel, a kormány tagjaival és más magas rangú állami vezetőkkel – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának szerda délelőtt kiadott közleményében.
„Sajnálatosnak tartjuk, hogy a szentatya magyarországi programjáról – amely jelenleg még szervezés alatt van – hamis információk és téves értelmezések terjedtek el helyi és nemzetközi médiumokban” – írják a közleményben. Például nem felel meg a valóságnak az a híresztelés, hogy a szentatya bárkivel való találkozást kizárt volna a programjából.

(Nem voltak e híradások egészen léből kapottak, az még sajnálatosabb, hogy egy jóhírű katolikus portálon jelent meg a hír – lehet, azóta megállapítottan nem igazán jó hírű elemző, Edward Pentin tollából. Az sem kevésbé sajnálatos, hogy a Szentszék ezt a hírt azon melegében nem cáfolta, késlekedése a sajtó találgatásainak adott teret. -cz.gy. szerk. )

Liberális Prokrusztész

Lányomnak mondom, hogy menyem is értse – a német külügyminiszter úgy szólt tegnap a diplomatáihoz, hogy hangját a Lajtán innen is jól halljuk. Elvben nem lenne ezzel gond: most, hogy Európa belefogott a (sokadik) konzultációba a saját jövőjéről, nem árt látni, ki mekkora tétet rak. Heiko Maas szerint meg kell szüntetni a tagállami vétót az EU külpolitikai döntéshozatalában. Ez sem kis tét, az elmúlt két hónapból merítve például azt jelenti: Magyarországnak a nevét kellett volna adnia az EU Kína-ellenes szankcióihoz, illetve nem állhatott volna ki a legegyértelműbb módon Izrael mellett, a Hamász terrorszervezet ellenében.
Nehéz lehet beletörődni Brüsszelben, hogy egy 93 ezer négyzetkilométeres ország mit alkalmatlankodik a nagyok asztalánál. Igaz is: sohasem hallottunk még arról, hogy Oklahoma vagy Dél-Dakota megvétózná az amerikai külpolitikát, Ingusföld meg mondjuk az oroszt (nem is tehetik). Ugyanakkor arról sem, hogy az Európai Unió szuverén ország lenne. Az Egyesült Államok és Oroszország ugyanis önmagukban szuverén tényezők, míg az EU-nak az alkotórészei, a tagállamok azok. Ez óriási különbség, legalábbis amíg komolyan vesszük a nemzetek Európáját – márpedig itt és most mi komolyan vesszük.

A migránspolitika miatt nem akar találkozni a pápa Orbánnal

Sajtóhírek szerint a szentatya a budapesti eucharisztikus világkongresszuson nem kíván politikai vezetőkkel találkozni.
Ferenc pápa a jelenlegi tervek szeint kizárólag a szeptemberi eucharisztikus világkongresszuson kíván részt venni Magyarországon, de politikusokkal nem kíván tárgyalni – írja az Index.
Tudatosan zárkózik el a Vatikán a politikai vezetőkkel való találkozástól (https://www.ncregister.com/news/pope-francis-plans-for-trip-to-hungary-spark-diplomatic-unease?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202106)
A National Catholic Register értesülései szerint szentatya szeptember 12-én fogja celebrálni a világkongresszus zárómiséjét a Hősök terén, majd ezt követően három és fél napra Szlovákiába látogatna. A katolikus lap azt írja, hogy a magyar kormányzat és az egyházi vezetők részéről is törekednek arra, hogy a pápa több időt szenteljen a magyar híveknek.
Kiemelték azonban: a Vatikán tudatosan elzárkózik attól, hogy az egyházfő egy ilyen egyházi esemény idején politikai vezetőkkel, így Orbán Viktor miniszterelnökkel, vagy Áder János köztársasági elnökkel találkozzon.

Brüsszel helyett a tagállamokra támaszkodhatnak az uniós gazdák

...A 27 tagország minisztere példátlan egységet felmutatva elhagyta a tárgyalóasztalt. Világossá tették: nem fogadják el a brüsszeli zölddiktátumot, és felszólították az EP-t, hogy ne terjeszkedjen túl a hatáskörén. Az agrárminiszterek tanácsa egyértelműen az uniós delegációt tette felelőssé a tárgyalások kudarcáért, mivel az újonnan előhúzott javaslat durva aránytalanságot tartalmazott a zöldcélok és a gazdák versenyképessége között.
A tagállamok erődemonstrációját követően a Copa-Cogeca levélben kérte Ursula von der Leyen elnököt arra, hogy az Európai Bizottság eredeti hatáskörénél maradva érdemben mozdítsa elő az agrármegállapodást, mivel ez már a termelők elemi érdeke.

Egy egész nemzet kiáltja: Nem, Nem, Soha!

A trianoni békediktátum június 4-i aláírásáról és annak itthoni fogadtatásáról minden napilap bő terjedelemben számol be. A Magyarország így ír: „Formailag, papíron ma írták alá a nemzetgyilkos, népirtó békét. […] Keserű, kuruc fájdalommal, ősi magyar méltósággal talpra állt a főváros és az egész ország ezen a gonosz, fekete pénteki napon. A nemzetgyűlés, az egyházak, a hazafias egyesületek, idegen megszállás elől hozzánk menekült véreink fájdalmas gyülekezete, hivatalos testületek és magánosok mind tiltakoztak az esztelen és kegyetlen békeszerződés ellen, amelyet élő jog alapjául nem tudunk elfogadni sohasem. Vonatok és kocsik megálltak, üzletek, kávéházak bezárultak, […] Színházi előadás, hangverseny nincs ma este.
A főváros közönsége a nemzet nagyjainak szobraihoz zarándokolt dacos fájdalmával hordozván szívében és ajkán is a Himnusz panaszos, mégis reménységet keltő szavait és dallamát.”