Amit szabad a Nyugatnak, az tilos Putyinnak
A nyugati civilációk a gyarmatosítások óta fenntartják maguknak a “jogot”, hogy ők az erővel, a háborúval dominálhatnak bármilyen más országgal, hatalommal, nemzettel szemben a világon.
Az USA-nak és koalíciós partnereinek évtizedek óta “megengedett”, hogy a világ bármely táján, ahol nekik nem tetsző rezsimek, kormányok, uralkodók vannak hatalmon szuverén nemzetek élén, azt fegyveres úton leválthassák. A világ beleringatta magát abba az illúzóba, hogy ez jogos, mert humanitárius mézesmázba burkolták ezeket a “jogokat”.
Mert az Amerika, mert az az USA, ők tudják. Nekik lehet.
Amikor elkezdődött a választási kampány, még nem tudtuk, hogy mi vár a világra… igaz sejtéseink voltak, hiszen az USA háborús ámokfutása és világhatalmi törekvése nem csitult az elmúlt évtizedekben. Az Unió magyarellenességét is ismerjük a pozsonyi csata óta, és azzal is tisztában voltunk, hogy ennek a mentalitásnak sajnos, az eltelt évszázadok alatt, mindig akadt hazai kiszolgálója. Ma is ezt tapasztaljuk.
Sajtótájékoztatón ismertette pénteken az Emmi Akadémia utcai épületében a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódó programokkal, kultuszhelyekkel, infrastrukturális fejlesztésekkel, felújításokkal, tartalmi fejlesztésekkel kapcsolatos új terveket és pályázati lehetőségeket Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.
Évről évre megemlékezünk 1848 március idusáról, és tisztelettel adózunk a semmiből megteremtett honvédsereg teljesítménye előtt. Beszélünk a honvédek hősiességéről, ám közülük leginkább Görgei Artúr tábornok és a tizenhárom aradi vértanú nevét őrizte meg a nemzeti emlékezet. Rajtuk kívül azonban még legalább 141–170 ezer fő harcolt a magyar zászló alatt, közülük most ismerkedjünk meg két felső-magyarországi magyar életével.
Hallgassuk csak, mit mond a Cranberries együttes Zombie című számában: „Ez is újra csak a régi nóta; / Ezerkilencszáztizenhat óta. / A fejedben, a fejedben ma is harcolnak. / A tankjaikkal és a bombákkal. / És a bombáikkal és az ágyúikkal. / És meg is halnak, a fejedben, a fejedben.”
Robert Habeck, Németország gazdasági minisztere erős szavakkal ismerte el, hogy a nyugati hatalmak feleslegesen hitegették Ukrajnát.
Erre figyelmeztet egy Romániába menekült csernovici román újságíró. Az általa felvázolt jövőkép cseppet sem szívderítő.
Régi ragadványneve ez Berecknek, mert itt épült meg az ötvenes években a térség péksége – magyarázta Márkos Imola, aki éppen 30 esztendeje végzi itt a könyvtárosi és kulturális referensi szolgálatot. Az iskolában a martonosi gyermekek pereceseknek hívtak minket, mi pedig csomborosoknak a martonosi osztálytársainkat – magyarázta.
Fekete rigók
A vizualitás jegyében, tegyük hozzá azonnal a címhez, hiszen kiállítás, a csernátoni Ika Képzőművészeti Alkotóműhely tárlata hozta az érdeklődés előterébe, nem valamilyen különösebb aktualitás. Bár úgy tűnhet, február vége felé kiemelt fontosságúvá vált Marosvásárhelyen e hányatott sorsú népcsoport életének, helyzetének mindenkor időszerű kérdésköre, véletlen volt, hogy a megnyitó előtt egy nappal egy másik érdekes rendezvény, a Maros Művészegyüttes és a Marx József Fotóklub közös előadása, értekezése, fotós bemutatkozása hozta közelebb a vásárhelyieket a csángó világhoz. Így, akit városunkban foglalkoztat ez a tematika, kettős, illetve többes tükörben tekinthetett rá újra.
Bár próbáltuk lebeszélni szándékaikról, kárpátaljai barátaink – Lőrincz P. Gabriella és Kertész Dávid – mégis úgy döntöttek, hogy hazalátogatnak, és részt vesznek a beregszászi és környéki prózanapi rendezvényeken. Az a tény, hogy vállalták az utazást, így utólag is azt jelenti, hogy teljes bizonyossággal néhány napja még senki nem számított a háború kitörésére. A helyzet egyre feszültebb a térségben, és csak bízhatunk abban, hogy épségben el tudják ma hagyni Ukrajna területét.Amikor néhány nappal ezelőtt úgy döntöttetek, hogy mégiscsak vállaljátok a kárpátaljai rendezvényeket, gondoltatok a háború reális esélyére?
Február 24-én adták át az idei Highlights of Hungary elismeréseket az Eiffel Műhelyházban. A legkiválóbb, legszeretnivalóbb és leginspirálóbb történetek közül választotta ki a közönség, hogy melyik jelölt érdemli meg a legjobban a kétmillió forinttal járó fődíjat.
Felvidékhez is megannyi szállal kötődött római katolikus teológus, Szecsey Ferenc rövid papi pályája során is méltán lopta be magát a három Túr község híveinek szívébe. Arról nem vagyok pontosan meggyőződve, hogy jeles elődünk irodalmi munkálkodásáról is tudtak volna valamit az itteniek, de hogy pasztorációs tevékenységét nagyra értékelték, az biztos. Hiszen felsőtúri plébánosként bő egy évtizedig fáradhatatlanul munkálkodott: plébániát, iskolát, templomot javíttatott és újíttatott fel; a hitélet sokoldalú fellendítésével kísérletezett. Hívei buzgólkodásának bizonyítékai pedig a keresztállítások, a szobrok, kegytárgyak adományozásai, a körmenetek szervezése, a vallási társulatokban való aktív részvétel. 
Az Ady Endrét középpontba állító beszélgetések második alkalmán a PIM muzeológusainak tolmácsolásában alkothatunk képet egyfelől a bohém művészről, másfelől a korabeli fotográfia technikai hátteréről, valamint a fényképészetet akkoriban jellemző esztétikai sajátosságokról.
Egy régi hagyományt elevenített fel Zselízen a helyi magyar tannyelvű alapiskola azzal, hogy nemcsak klasszikus farsangi jelmezbálos karnevált tartanak idén, hanem kiszebábot is állítottak, aminek elégetésével búcsúztak az idei téltől. 
