Össznemzeti ügy a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés

Figyelmeztet vagy fenyeget a rendőrség? (Wass Albert-megemlékezés)

Tájékoztatás címmel szombat délután a rendőrségtől érkezett levél szerkesztőségünk elektronikus postaládájába. Az Eugen Palade megyei főparancsnok és Miloş Mircea, a bűnügyi osztály vezetője által aláírt dokumentumban azt írják, miután lapunk pénteken és szombaton is közölte a szombat délután Sepsiszentgyörgyön esedékes Wass Albert-megemlékezésről szóló hírt, bizonyos bűncselekmények elkövetésének megelőzése céljából fontosnak tartják figyelmünkbe ajánlani a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet előírásait.
Az említett rendelet a fasiszta, legionárius, rasszista és xenofób jellegű szervezetek, szimbólumok, tevékenységek tiltásáról, valamint az emberiesség elleni bűncselekményekért, illetve háborús bűncselekményekért elítélt személyek népszerűsítésének tiltásáról szól. Ezen dokumentum 5. cikkelye szerint 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok megvonásával büntethető „az emberiesség elleni népirtásért, illetve háborús bűncselekményekért elítélt személyek kultuszának nyilvánosság előtt történő népszerűsítése, illetve fasiszta, legionárius, rasszista vagy xenofób doktrínák, ideológiák és gondolatok nyilvános terjesztése”. Ugyanazon jogszabály 6. cikkelye szerint 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel büntethető a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűnök nyilvánosság előtt bármilyen eszközzel történő tagadása, kétségbe vonása, az ilyen bűnökkel való azonosulás, azok igazolása vagy minimalizálása. Emlékeztetnek arra is, hogy a jogszabály 12. cikkelye szerint a múzeumokat leszámítva más nyilvános helyeken tilos az ilyen bűncselekményekért elítélt személyeknek emlékjelet állítani szobor vagy szoborcsoport, emléktáblák révén. Végezetül biztosítanak mindenkit, hogy a rendőrök továbbra is a közrend és közbiztonság, az állampolgári jogok és szabadságok védelmében, a törvénytelenségek megelőzése és leküzdése ellen dolgoznak.

Románia és a Visegrád-mitológia – egy elvesztett kulturális háború látlelete

Szépen és alaposan becsomagolva, az üzenet a következő: Románia alsóbbrendűségéért tulajdonképpen a gonosz Magyarország a hibás.
A Lengyelországból, Csehországból, Magyarországból és Szlovákiából álló együttműködési formátummal, a Visegrádi Csoporttal kapcsolatos viták főleg 2015-től váltak hevessé. Ezzel kapcsolatosan létezik egy narratíva az európai értékek megőrzése céljából cselekvő „európai kemény magról” és a másik oldalon álló „illiberális” Visegrádi Csoportról, mely tagadja az európai értékeket, tekintélyelvű tendenciái vannak és az európai egységet is veszélyezteti.
Egy másik, ellenkező előjelű narratíva viszont azt állítja, hogy a Visegrádi Csoport megközelítései a szuveranizmus megnyilvánulásai, mely a senki által meg nem választott brüsszeli bürokratákkal, Németország állítólagos hegemonizmusával vagy a Soros-típusú felforgató hálózatokkal küzd, melyeknek állítólag az európai nemzetek lerombolása a céljuk a progresszista ideológia terjesztésével.

Temesvár kezd a balkáni csempészúton az elosztóközpont lenni

A nyugati sajtóban számtalan helyen ismertetik Orbán Viktor miniszterelnök hagyományos évértékelő beszédét, amelyet tegnap tartott a Várkert Bazárban. Így a Magyarországról  mindenkor tárgyilagosan író Deutsche Wirtschafts Nachrichten, amely beszámolójának ezt a címet adta: „A nyugat el fog bukni”. A cikk azzal kezdődik, hogy a magyar miniszterelnök fokozta a bevándorlókkal szembeni eddigi éles retorikáját és borús képet rajzolt fel Európáról. „Sötét felhők gyülekeznek Európa felett a bevándorlás miatt”, idézte a portál a mondatot, amely egyébként egészen pontosan így szólt: „A bevándorlás miatt Európa felett sötét felhők gyülekeznek, állítják az írástudók.” Hozzátette: „A Nyugat elesik, miközben Európa észre sem veszi, hogy megszállják.” Óvott attól, hogy az európai nagyvárosoknak túlnyomórészt muzulmán lakossága lehet.

Homályba borító „felvilágosodás”…

A 17. század végén Európára egy viszonylagos békesség köszöntött. A törököt kiűzték Magyarországról, lezárultak a nagy hatalmi harcok, és ezzel megteremtették az alapját annak, hogy az abszolutista uralkodók kiterjedt országok felett rendelkezzenek. Erre példa Franciaország, Ausztria és Oroszország is. Az ilyen típusú uralom szereti önmagát dicsőíteni, amiben a barokk stílus lenyűgöző monumentalitása teljesen kielégítette. Sok helyen még az egyházakat is saját befolyásuk alá vonják, ahol aztán az egyházi szervezet vezetői is beépültek a hatalomba, és csalárd módon mindezt Istennek tetsző dologként hirdették. Viszont nem adnak esélyt arra, hogy sajátos elképzelések, egyéni kezdeményezések megnyilatkozzanak. Ebbe az irányításba sem a polgárság, sem a köznemesség nem szólhat bele. Ugyanakkor erre az időre tehető a tudományos megismerés nagy kibontakozása, a könyvnyomtatás általános elterjedése és a közlekedés és szállítás felgyorsulása  is. Természetes tehát az a folyamat, amely a hatalommal szemben indul el, alulról érkezik és legfelsőbb rétegeket is eléri.

A Nagy Háborúban jártam: a magyar vitéz

Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.
Az egyenruha
A korabeli fekete-fehér fényképeket nézegetve a csukaszürke ruházat világos színben jelenik meg. A vadász és a műszaki csapat már korábban is ilyet viselt. Hivatalos bevezetésére, a korábbi színes helyett, 1908-ban került sor a gyalogság és az egészségügyi csapat egységeinél. A következő évben az egész haderőre kiterjesztették (a lovasság és a méneskar kivételével).
Utólag nézve ez vitatható döntésnek tűnik, mivel kékes árnyalatával nem nyújtott megfelelő álcát. A háború alatt megjelent hát a német mintára készített szürke színű egyenruha.

Egy honvéd feljegyzése Drezda bombázásáról

Drezda bombázása olyan szörnyű volt, hogy még a sokat látott pilótákat is elborzasztotta. Mint azt egyikük nyilatkozta: ez volt az egyetlen eset, hogy sajnáltam a németeket.
A város bombázásának legismertebb irodalmi feldolgozása Az ötös számú vágóhíd című regény, amit Kurt Vonnegut írt, aki a közeli hadifogoly táborban volt fogoly.
Érdekes visszaemlékezést közöl a Napi Történelmi Forrás nevet viselő weboldal Klotz Józseftől, aki 1944. szeptember 6-án vonult be a lévai 22/III. zászlóaljhoz. Szeptember 18-ától a 3. század írnoka volt. Novemberben a zászlóalj parancsot kapott a Német Birodalomba való áttelepülésre. A 3. és 4. század 1944. december 2-án érkezett meg vasúton Drezdába, ahol elhelyezési körletük a gránátos laktanya (Grenadierkaserne) lett. Klotz József naplószerűen, gyorsírással jegyezte fel emlékeit, majd a háború után írógéppel véglegesítette kéziratát. Később ennek alapján írta meg emlékeit Drezda bombázásáról.

Szijjártó: Ukrajnának egyeztetnie kell a kárpátaljai magyarokkal

2018-02-16. BUDAPEST. Magyarország felszólítja Ukrajnát, hogy "a nemzetközi hazugságkampány helyett függessze fel az oktatási törvény végrehajtását", amíg a kárpátaljai magyarokkal meg nem állapodik az összes részletkérdésről - jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteken az MTI-nek telefonon nyilatkozva.
A tárcavezető Szófiában az európai uniós külügyminiszterek csütörtökön kezdődődött, kétnapos informális találkozóján vesz részt. Mint mondta, pénteken a tagjelölt államokkal közösen tanácskoznak, és az európai térség biztonsági kérdéseiről beszélnek. A biztonság kérdésköréhez alapvetően hozzátartozik, hogy azok az országok, amelyek az európai integráció felé akarnak haladni, milyen módon tartják tiszteletben az európai szabályokat, így a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat - jelentette ki. Hozzátette: az európai integráció felé törekvő Ukrajna az elmúlt időben súlyosan megsértette azokat a nemzetközi jogszabályokat, amelyek a kisebbségek jogainak védelmére vonatkoznak, és amelyek betartását az EU is szigorúan megköveteli.

Jászok kürtje – Lehel kürt

A tudományos kutatás jelenlegi álláspontja szerint a 43 cm hosszú, elefántagyarból díszesen faragott kürt a 12. század második felében Magyarországon vagy Kijevben készülhetett. Feltehetően olyan műhelyben készítették, ahol jól ismerték a bizánci díszítőművészet stílusjegyeit, de azokat a helyi szükségletekhez és feltételekhez igazítva alkalmazták.
A kürt Jászberénybe kerülésének idejéről, körülményeiről biztos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de feltétezhető, hogy ajándékozás révén kerülhetett valamelyik jász vezérhez, általa pedig a Jászság területére.
A Jászkürt mint a jászok legbecsesebb ereklyéje kezdettől fogva a jászkapitányok és a jászkun főkapitányok méltóságjelvénye is volt. Ünnepi alkalmakkor oldalukon vagy vállukon viselték mint hatalmuk jelképét. Pl. az 1867-es koronázási ünnepségen a Jászkun Hármas Kerület bandériumának élén lovagló gróf Ráday Gedeon jászkun főkapitány a vállára akasztva viselte a becses ereklyét. A jászkapitányokat megillette az a végtisztesség, hogy temetésükkor a Jászkürtöt a koporsójukra tették.

Kallós Zoltán halála – Kedvenc dalával indították utolsó útjára a néprajzkutatót

Kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódal eljátszásával indították szombat délután válaszúti otthonából utolsó útjára az élete 92. évében szerdán elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutatót.
A bújdosódalt a több tucat népzenészből szerveződött alkalmi zenekar játszotta a Kallós-kúria udvarán összegyűlt, végtisztességet tevő mintegy ezerfős gyülekezetben.
A gyászbeszédet mondó Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is megemlítette, hogy elérkezett az idő, amikor Kallós Zoltán nélkül kell énekelni a bujdosódalt. A püspök Kallós Zoltán kisugárzását példázva úgy vélekedett: aki egyszer kapcsolatba került vele, aki egyszer betette a lábát a táncházba, az más emberré vált.

Peterdi Péter: Zárójelbe tett szakralitás

Döbbenetes tervpályázatra, illetve az arról lelkesen tudósító Index-cikkre bukkantam a minap. A Pilis lábánál, a Holdvilág-árok bejáratától nem messze található Nagykovácsipusztán, egy major területén középkori plébániatemplom és korabeli gazdasági épületek maradványait tárták fel a régészek az utóbbi években. Már a XIX. században is ismertek voltak az akkor még a felszínen is látszó, de már igencsak fogyatkozó falmaradványok – a korabeli történészek pálos vagy ciszterci monostor maradványainak gondolták a romokat a fellelhető középkori források alapján. A kommunizmusban aztán nem foglalkoztak a lelőhellyel, ugyanis a major államosítását követően gyógyszerraktár működött a területen (a bejáratnál található buszmegálló neve a mai napig „Gyógyáruértékesítő Vállalat”, dacolva az idő múlásával), jelenleg pedig kecskefarm működik ott.
A kiásott és részben konzervált romok fölé ideiglenes védőtető került, jelenleg azonban – a terület tulajdonviszonyaiból kifolyólag – nem látogatható szabadon. Ebben semmi meglepő nincs: gyakran előfordul, hogy középkori romok csak előzetes egyeztetés esetén látogathatóak, ugyanis magánterületen helyezkednek el. Eddig még rendben is lenne a történet.

Az erkölcstan antropológiai alapjai 1.

Napjainkban az Egyházon belül talán a katolikus erkölcstant éri a legtöbb támadás. Így például az erkölcsileg bensőleg rossz cselekedet (intrinsece malum, pl. házasságtörés) fogalmának elhomályosítása szinte napirenden van. Egyesek szerint előfordulhat, hogy amit az egész Egyház következetes és folytonos hagyománya régen ilyennek tekintett, ma már nem tekinthető ilyennek, mert napjainkra a helyzet megváltozott. Ezek a vélemények elsősorban a szexualitás erkölcstanával kapcsolatban merülnek föl. De az az álláspont is előfordul, hogy amit az egységes és folytonos egyházi hagyomány megengedhetőnek tartott a múltban, arról mára kiderülhet, hogy az belsőleg rossz. Ferenc pápa szerint ilyen a halálbüntetés alkalmazása, amelyről az állította, hogy ez bensőleg rossz.
A múlt század közepe óta megjelenő téves erkölcstani álláspontok mögött valamilyen téves emberkép, (filozófiai) antropológia van. Ezért fontos, hogy az erkölcstan, az erkölcsteológia kiindulása a helyes emberkép, a helyes antropológia legyen.

Miért nem vettek részt a kárpátaljai magyarok szervezetei a kijevi megbeszélésen?

Az ukrán sajtó erősen felfújta azt a tényt, hogy a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség szervezetei nem vettek részt február 14-én az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma által kezdeményezett konzultáción. A KMKSZ, az UMDSZ és a KMPSZ közös nyilatkozatban cáfolta a kijevi politikusok állírásait, s megtette ezt a KMKSZ elnöke  és az UMDSZ első embere is.
A sajtónyilatkozatokban több tényezővel indokolták a kárpátaljai magyar politikusok, miért nem vettek részt a megbeszélésen. Az egyik fő érvük az volt, hogy Kijev nem a 2017. szeptember 5-én megszavazott, majd még abban a hónapban életbe is léptetett új oktatási törvény 7. cikkelyéről folytatott volna konzultációt, hanem egy új törvény tervezetéről. Hogy ez nem puszta ferdítés, arra a bizonyíték ott van a Kárpátalja.ma hírportálon: az oktatási miniszter helyettesének meghívója, melyben Ukrajna „Az általános középfokú oktatásról” szóló törvényének egyetlen cikkelye megvitatására hívja meg érdekvédelmi szervezeteinket.

Jagi elment...

A Szózat havilap szerkesztősége megrendülve tudatja, hogy kortárs rovatának szerkesztője, Jagos István Róbert költő, tragikus körülmények között elhunyt a múlt héten.
Orosházán 1974-ben született. Másfél éves korában az anyai nagyszüleihez került Hódmezővásárhelyre. Első versét 15 évesen írta, majd több alkalommal is nevelőintézetbe került, ami később visszatükröződött verseiben, amelyekre rányomta bélyegét a látomások, az elhagyatottság, a szeretetéhség és a magány. Huszonnégy évesen hirtelen felhagyott a verseléssel, úgy érezte kiégett. Ebből a korszakból kevés verse maradt fenn, bár néhány utólag nyomtatásba került a „Múló percek sínjein” versgyűjteményben. Majd 2007-ben újra megérintette múzsája, egy nagyobb lelki megrázkódtatás után. Azóta három önálló verseskönyvvel és 22 antológiában jelentkezett tehetsége, legutoljára a „Tizenkét hónap, tizenkét érv Gyóni Géza mellett”, illetve az „Emberkáromlás” című önálló kötete.

Bővebben...

Önarckép álarcokban – Arany János emlékkiállítás

Az Önarckép álarcokban. Arany János emlékkiállítás című tárlat célja, hogy megidézze a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusáról a köztudatban élő képet és a költő kevésbé ismert arcaival is megismertesse az érdeklődőket.
A kiállításunk Arany Jánosa kortárs klasszikus. Életútjának, személyiségének újszerű bemutatása minden generációhoz szól: azokhoz is, akik szinte önkéntelenül, mindennapjaikban is használják szavait és fordulatait, akik tudják, ki volt Edward király, Ágnes asszony, az öreg Bence, mit jelent a radványi sötét erdő, a drégeli rom, a margitszigeti tölgyfák vagy a főváros baljóslatú hídja. Interaktív, korszerű felületeken, eszközökön is megjelenik a költői világ, így személyes élménnyé válhat a találkozás a művekkel a diákok és a fiatalok, ugyanakkor a felnőttek, vagy a családdal érkezők számára egyaránt. A Toldi-történet fordulatait például a kiterjesztett valóságot érzékeltetni képes installáció segítségével ismerhetjük meg, Arany János metaforáihoz pedig hangulatjelekkel kerülhetünk közelebb, vagy örökbe fogadhatunk egy-egy izgalmas, már kihalófélben lévő szót.