Szeretett írónőink közül sokan alkottak férfi álnéven a legkülönbözőbb okokból kifolyólag. Volt, aki nem akart a szexista íróközösség céltáblája lenni, mások azért választottak új személyiséget, hogy férfiak által dominált műfajokban alkothassanak, de olyan is akadt, aki egyszerűen egy másik ember bőrébe akart bújni.
A Nagy Háború még javában tartott, amikor száz esztendővel ezelőtt, 1917 tavaszán a magyar Képviselőház elfogadta „A most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről” szóló 1917. évi VIII. törvénycikket, pár évvel később pedig az 1924:XIV. törvénycikket, amely a Hősök Emléknapját iktatta nemzeti ünnepeink sorába. A kommunizmus évtizedei alatt igyekeztek ezen kegyeleti hagyományunkat eltörölni, de a rendszerváltozást követően az újjáéledt, és 2001 óta törvény van arról, hogy május utolsó vasárnapja a Magyar Hazáért életüket áldozó Magyar Hősök Emlékünnepe.
A Kolozsvári Református Kollégium diákjai, a reformáció 500. évfordulójának emlékévében, a Szeretethíd program keretén belül önkéntes diákok összefogásával és asztalos vezetőtanáruk irányításával felújították és rendbetették Szenczi Molnár Albert megrongálódott sírhelyét.
A média arra hívta fel a figyelmet, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség több parlamenti képviselője olyan törvénytervezetet nyújtott be március 15-én, mely szerint a romániai magyar kisebbség számára szabadnap lenne ez a nap.
Bár a román törvényhozás az utóbbi időszakban futószalagon fogadott el több szabadnapot (Románia teljes lakossága számára, etnikumtól, vallástól, fajtól vagy nyelvtől függetlenül), a március 15-ére vonatkozó javaslat elegendő érzékenységet és vitát szít a két népben ahhoz, hogy legalábbis vitathatóvá, ha nem éppenséggel időszerűtlenné váljon. Ennek oka, hogy ez egy elég vitatott történelmi pillanat és ezért kertelés nélkül el kell mesélnünk, mi történt 1848-ban. Nagyon is lehetséges, hogy sem a románok, sem a magyarok nem lesznek elégedettek a dolgok ezen nyílt, történelmi-politikai mítoszoktól megfosztott kezelésével.
Élesen bírálták az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) 62-ik, kolozsvári kongresszusának csütörtöki megnyitóján az erdélyi házigazdák a román kormány kisebbségpolitikáját.
Vincze Loránt, a FUEN erdélyi elnöke köszöntő beszédében sérelmezte, hogy - noha Románia példaértékűnek tartja a kisebbségpolitikáját - a román állam meghívott képviselői mégis távol maradtak a rendezvényről. Sajnálatosnak tartotta, hogy olyan országként kell beszélnie Romániáról, amely elutasítja a párbeszédet, amikor kollektív jogokról, egy közösség zászlóhasználatáról, vagy az anyanyelv-használati esélyegyenlőségről van szó. "Azt szeretnénk, ha a romániai magyar közösséget államalkotó tényezőként ismernék el, a magyar nyelvet pedig regionális nyelvként" - jelentette ki a FUEN elnöke. Hozzátette: ez nem lenne szokatlan Európában, és Románia szomszédait is pozitív példaként említette.
Szimbolikusan és a való világban is számtalan híddal találkozunk életünk során. Az átkelés nem mindig könnyű, de érdemes rászánni magunkat. Olyan programot ajánlunk, ami segíthet a döntésben.
"Gyere át a hídon!" mottóval rendezik meg idén is a nyári fesztiválszezon berobbanása előtt a Keresztény Sziget egynapos programját, a helyszín újfent a Margitsziget. Aki nem hajóval, esetleg úszva érkezik, annak a részvételhez legalább egy hídon át is kell kelnie, feltéve, ha nem tud vízen járni (az ejtőernyős érkezés sem kizárt, igazi profi megoldás lenne).
Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. május 22-ei "The Vortex" műsorának magyar fordítása alapján készült. Az adás a Church Militant hamarosan megjelenő új könyvének beharangozója, aminek nem szövegfordítását, hanem egy önállósított tartalmi kivonatát közöljük.
Egyesek időnként azt mondják a munkánkról, hogy "ti túl negatívak vagytok, nem beszéltek eleget a jó dolgokról". Nos, először is, ez amolyan "mindenki mást tart szépnek" dolog. Azonban bármi ilyet mondunk, azt azért mondjuk, hogy reflektorfénybe helyezzük azokat a tetteket és személyeket, akik akadályozzák, hogy a hit ragyogása megfelelően kerüljön átadásra és megértésre mind a katolikusok és nemkatolikusok között.
„Miközben a főcímek Donald Trump amerikai elnöknek a térségben tett látogatásáról szóltak, több palesztin gyereket meglőttek és megsebesítettek az izraeli erők”, kezdődik a cikk.
Egyikük azonnal életét vesztette, egy másik későbbi halt meg sérüléseibe.
Ugyanezen napon egy 17 éves palesztin fiút lőttek le a ciszjordániai Ramallah városa mellett.
Mennyit érnek a gyermekek gy hedonista Európában? Mi történt azzal a felelősséggel, amellyel egy uralkodó az állampolgárok védelmére tartozik? – teszi fel a kérdést a manchesteri merénylet után Giulio Meotti olasz újságíró. Az Il Foglio munkatársa az izraeli Arutz Sheva hírportálnak írt véleménycikket. “Mikor döntöttek úgy az európai kormányok, hogy a gyermekeinket, Nizzától Manchesterig fel kell áldozni a radikális iszlámnak, és arról, hogy fotótémák legyenek újságok számára?”
Európa az ártatlan áldozatokat siratja. Majd visszazökken a közönyös normalitásba és tovább csacsog.
Van ellenség, amelyet le kell lepleznünk, és harcolnunk kell ellene, megfizetve azt az árat, mai a szabadságunk és a nyugati életformánk megvédéséhez szükséges. És igen, ez az ár nagyon drága lesz.
Csámpai Ottó felvidéki szociológus, egyetemi docens már-már visszatérő előadója a budapesti Aranytíz kulturális központ sikeres rendezvényeink. A minap azonban történészként mutatkozott be és szűkebb hazája, a Nyitra-vidéke legendás történelmi személyéről, Vazulról, vagy magyarosabban Vászolyról és ivadékairól tartott érdekfeszítő történelmi előadást, mely egy időutazással is felért.
A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében megtartott előadás a Szent László-emlékévhez kapcsolódik, hiszen a 2017-es évben emlékezünk László trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulójáról, aki nem volt más, mint Vazul (Vászoly) herceg unokája.
„A cölibátus nem jogi előírás volt kezdetben, hanem az Úr Jézus kifejezett akarata”
„A latin Egyház helyesen és az Üdvözítő szándéka szerint jár el, amikor a nagyobb rendekben lévőket cölibátusra kötelezi.” - a katolikus egyház dogmája
„Polgár Róbert kiugrott pap érzései senkit nem érdekelnek..." című cikkünkre, nem meglepő módon, a cölibátus intézményét eleve kifogásoló megjegyzések is érkeztek. Szintén nem meglepő módon katolikus emberek részéről is. Egy magát "görögkatolikusként” azonosító hozzászóló abban a megtiszteltetésben részesült, hogy gondolataira egy bölcs teológus pap hosszan válaszol ebben a KV bejegyzésben. Lássuk előbb a válaszra érdemes hozzászólást, majd a választ rá!
Arany János költészetének legmélyét, legrejtőzőbb szerepjátszását is megragadja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új kiállítása, amelyet május 15-én nyitottak meg. A költő azon művészek közé tartozik, akiket minden magyar gyerekkora óta ismer. De láttuk verseiben valódi énjét? Ha ellátogatunk a tárlatra, találkozhatunk vele. Ami biztos: feledhetetlen élmény lesz.
A Felvidékről megannyi híres személyiség lépett a papi pályára. Olyan jeles alakjai a magyar egyházi életnek, akik aztán kiváló főpapok, tanárok és írók lettek. Közéjük tartozik Fehér Ipoly Kálmán bencés szerzetes, tanár, pannonhalmi főapát, természettudományi író, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.
Földink 175 éve, 1842-ben született a Hont megyei Ipolyvisken. Apja, Fehér János akkor gróf Forgách Miklós uradalmi tiszttartója volt az itteni gazdaságban. A kicsi gyermek korán elveszítette őt, akárcsak édesanyját, Darányi Annát. A Fehér Kálmán László név alatt született gyermek neveléséről előbb apai nagybátyja, Fehér Ipoly nagymegyeri plébános, majd pedig a másik nagybácsi, Fehér Nándor dunaszerdahelyi káplán gondoskodott. A vallásos nevelés tehát megfelelően biztosítva volt számára.
Zsúfolásig telt szerdán késő délután a sepsikilyéni unitárius templom a Szent László-legenda képsorát is tartalmazó freskók restaurálása befejezésének alkalmából tartott ünnepi hálaadó istentiszteleten. A jelképes átadáson a falképeket bemutató Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész a Szent László-évben az esztendő kiemelkedő eseményének nevezte a szerdait. A restaurálást a Kiss Loránd falkép-restaurátor által vezetett marosvásárhelyi Apsis Kft. munkatársai végezték.
Nagyobb darabok váltak le a kézdivásárhelyi római katolikus temető legrégebbi, különleges, négyszögű, gömbben végződő, a rajta szereplő évszám szerint 1768-ból fennmaradt, homokkőből készített síremlékéről.
Ottjártunkkor még megvoltak a levált darabok, de azok bármikor eltűnhetnek. A sírkövön olvasható többek között, hogy „M.gos Kapitány Balás Károly Úr végzé földi páljáját Augusztus 2-dikán 1838. Életének 79-dik évében”. A másik oldalán az 1768-as évszám látható. A sírkő elején még jól olvasható a „M.gos Balás Kapitány özvegye Mahterin Mária Asszony veté szeretett Férjét és Unokáját Augusztus 1849 Életének 67.dik évében” felirat és az 1849-es évszám.
