Megduplázza és közel 3 milliárd forintra emeli a kormány a kárpátaljai magyarság támogatását célzó szociális csomag jövő évi keretösszegét – jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.
„Kérve a jó Istent, hogy mi is hasznos, munkás polgára lehessünk visszanyert hazánknak, megköszönve segedelmét kérjük: Isten áldd meg a magyart!” E sorokkal zárul – 1938. november 14-én – özv. Hornyák Gézáné Irma, a losonci Református Nőegylet aktív tagjának naplója. E napló részletekben való közlésével egy páratlan történelmi utazásra invitáljuk a kedves olvasót, mely során betekinthetünk a harmincas évek végének felvidéki mindennapjaiba – és átélhetjük a várakozás majd a Hazatérés szavakba is nehezen önthető pillanatait…
A világ nyelveinek döntő részét létében fenyegeti a globális monopóliumok csillapíthatatlan étvágya. A féktelen nyereségvágy nemcsak növény- és állatfajokat töröl le bolygónkról, hanem elkábított emberfajunk földi létének szociális alapjait, röviden a hagyományos kultúrákat is végveszélybe sodorja. Ezért hallgatnak el hetente őshonos nyelvek Amazóniától Polinéziáig, a vakságra nevelt fogyasztói tömeg pedig egyre kevésbé érti, az őserdőket, hagyományos élettársulásokat világszerte leradírozó, hi-techre hangszerelt környezetpusztítás egyben az ott élő őshonos nyelvek-kultúrák végítélete is.
A bejegyzésünk címében feltett kérdésre a válasz egyértelmű: nem. A nagytudású Athanasius Schneider püspök azonban ennél részletesebben kifejtette, hogyan ad erre is világos választ az Egyház hagyománya.
A kazahsztáni Asztana segédpüspöke erről és sok más témáról is nyilatkozott abban az új interjúkötetben, amelyet Fülep Dániel teológus (a könyvben Schneider püspök beszélgetőtársa) és szövegfordítóként Sallai Gábor készítettek el.
A magánkiadásban megjelent könyvet a készítői a teljes terjedelmében elérhetővé tették a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében, magyar nyelven és eredeti angol nyelven egyaránt. Az elolvasását mindenkinek jó szívvel ajánljuk!
Ismeretlenek levágták és eltüntették azt az emléktáblát, amelyet a Békás-szorosban levő Oltár-kő tetején állítottak Erőss Zsolt hegymászó emlékére barátai 2013 júliusában, másfél hónappal azután, hogy a hegymászó eltűnt a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsának meghódítása után - közölte kedden a mesagerulneamt.ro portál Fekete Örsre, a Hargita megyei hegyimentő szolgálat vezetőjére hivatkozva. Fekete Örs az MTI-nek elmondta: a tábla hiányát sziklamászók jelezték, akik a hét végén jutottak fel az Oltár-kőre. Tájékoztatásuk szerint a vascsavarokat, amelyekkel az emléktáblát a sziklához rögzítették, sarokcsiszolóval vágták el. A hegyimentő szolgálat vezetője hozzátette: arra készülnek, hogy szerdán a helyszínen dokumentálják a történteket, és ismeretlen tettes ellen tegyenek feljelentést a rendőrségen. Hozzátette: szeptember végén jártak legutóbb a sziklaszirten, akkor még a helyén volt az tábla. Azóta a szomszédos Neamț megye hegyi-csendőr alakulatának tagjai több tíz négyzetméteres román zászlót tűztek ki a hegycsúcsra. Fekete Örs úgy tudta, hogy fém zászlótartó rögzítéséhez áramfejlesztőt és villamos gépeket vittek fel a szirtre. „Nem tudjuk, ki vette le az emléktáblát, de a gyanú rájuk (a hegyi csendőrökre) vetül” – jelentette ki Fekete Örs. Hozzátette: a sziklatömbre csak sziklamászó technikával lehet feljutni. Akik olykor felmásznak, azoknál nem szokott flex (sarokcsíszoló) és generátor lenni – jelentette ki Fekete Örs.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) bekérette az ukrán nagykövetet, miután „minőségileg új szintre lépett Ukrajna magyarellenes politikája” – közölte a tárca parlamenti államtitkára szerdán Budapesten újságírókkal.
Magyar Levente azután tartott sajtótájékoztatót, hogy a minisztériumban megbeszélést folytatott Ljubov Nepop budapesti nagykövettel.
Az államtitkár közlése szerint az intézkedés azért vált szükségessé, mert Ukrajnában „halállistát” állítanak össze kárpátaljai magyarokról, és az ukrán parlament honlapján az ukrán-magyar kettős állampolgárok kollektív deportálását, kitoloncolását szorgalmazzák. Továbbá Ukrajna belügyi csapatokat és katonaságot telepít, laktanyákat épít a magyar határ közelében – tette hozzá az államtitkár.
Ukrajnában minden jel szerint központi irányítással folyik lejárató kampány a kárpátaljaiak ellen. Erről szóló elgondolkodtató írás jelent meg a Prozak.info portálon.
„A hisztériakeltés nem új keletű. A kárpátaljaiakra rég rásütötték a szeparatista jelzőt. Ráadásul tették ezt az állam vezetői a helyi hatalom cselekedetei alapján. Elegendő, ha megyénk vezetői több lojalitást kérnek régiónk számára, a hivatalos Kijev máris hangoztatja: Szeparatisták! Hol az SZBU? Rács mögé mindenkivel!
Valamennyi nyugati határmenti megye bekerült az úgynevezett közúti kísérlet programba, amely lehetővé tette, hogy a vámbevételek egy része az utak javítására helyben maradjon. Kárpátalja kimaradt belőle. És történt ez annak ellenére, hogy vidékünk négy EU-s tagállammal határos. Amikor megyei vezetőink kérni kezdték, vegyenek be minket is a programba, Kijevből máris jött a válasz: szeparatisták!
Az ukrán államnak fel kellene vásárolnia az áttelepült kárpátaljai magyarok üresen álló otthonait kelet-ukrajnai menekültek számára, aminek köszönhetően megszűnne Beregszász magyar jellege, és nem kellene katonaságot állomásoztatni a városban – javasolta Viktor Baloga, az ukrán parlament kárpátaljai képviselője, a Jedinij Centr (JC) párt elnöke az Ukrajinszka Pravda ukrán portálon szerdán megjelent cikkében.
A tervezet szövegével bárki megismerkedhet, az nyilvános, a parlament hivatalos honlapján megtekinthető. Mint említettem, több hasonló jogszabály tervezete állt hűvös halomban a képviselők előtt, s ez a dokumentum számunkra, az ukrajnai kisebbségi nyelvek beszélői számára nem a legrosszabb, de nem is a legjobb változat. Annak ellenére, hogy az előzetes híradások szerint az elnök mögött álló Petro Porosenko Blokk képviselői nem ezt, hanem egy másik tervezetet szerettek volna első olvasatban elfogadtatni, végül mégis a 5670-д tervezet lett a befutó. Ehhez az is kellett, hogy a kommunizmust építő szocialista rendszerre kísértetiesen emlékeztető nyomás nehezedett a parlamentre. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy még a Szovjetunió fennállása idején volt szokásban az, hogy egy-egy politikai döntés indoklásában az szerepelt, hogy a nép igényeihez igazodva a jóságos hatalom ilyen vagy olyan határozatot fogadott el. Nos, a megszavazott tervezet mögé is számos társadalmi szervezet sorakozott fel, melyek között nyelvművelő egyesületektől jótékonysági alapítványokon át a kelet-ukrajnai veteránok szervezetéig mindenféle akadt, de még egyes vezető ukrajnai egyetemek tudományos szenátusa is kifejezte abbéli szándékát, hogy épp ezt a tervezetet kell elfogadni. Néhány napja már utcai performanszokban követelték folyamatosan „a nép nevében” társadalmi aktivisták kisebb-nagyobb csoportjai, hogy a képviselők mielőbb tűzzék napirendre a nyelvtörvény kérdését, és mindenképp ezt a bizonyos ezt a bizonyos 5670-д számmal ellátott tervezetet válasszák, és ez így volt a szavazás napján is.
Mikor már azt hinnénk, ennyire aljas magyarellenes gyűlöletbeszéd már nem létezik a mioritikus hazában, máris előugrik valami a bokorból.
Nem az a gond, hogy az anyanyelven oktató iskolákban (melyeket eufemisztikusan „nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásnak” neveznek!) az elemi tagozaton továbbra is magyar etnikumúak tanítják a román nyelvet. Végül is román állampolgárok és ha van bennük igyekezet (és elég tudás), ha van bennük pedagógiai tehetség és szakma iránti tisztelet, akkor nem lenne semmi ok az aggodalomra. Ellenkezőleg, szükséges és üdvözlendő is lenne.
Nyolcvan évvel ezelőtt ezekben a napokban az európai lapok címoldalán szerepelt Komárom, mivel a négy akkori nagyhatalom képviselői által Münchenben aláírt egyezmény értelmében a Trianon következtében kettészakított városban, pontosabban annak északi részén ült össze október 9-én a Jozef Tiso vezette cseh-szlovák és a Kánya Kálmán külügyminiszter által vezetett magyar kormányküldöttség, hogy döntsön Kárpátalja és Szlovákia magyarlakta területeinek további sorsáról.
Az egykori vármegyeháza első emeleti kis üléstermében ültek asztalhoz a két ország képviselői, miközben az épület előtti szűk utcán újságírók és riporterek és nemkülönben a zajló események hatására felbolydult város lakosainak százai várták türelmesen a tanácskozásról esetlegesen kiszivárgó híreket.
November 13. a legszomorúbb nap az életemben, 74 évvel ezelőtt, 1944-ben ezen a napon oltotta ki a drága édesapám életét egy szovjet mesterlövész golyója a Tisza menti harcokban, Prügyön a református templom tornyában a tüzérségi megfigyelőállásban. Dr. Laczkó László tartalékos zászlós 1908. december 29-én született Bereckben, de az egyházi anyakönyvbe 1909. január 6-i dátumot írtak. Édesanyja Róth Anna, édesapja Laczkó Ferenc volt. A középiskola után a kolozsvári Ferdinánd Egyetem jogi karára iratkozott be.
Naftali Bennett oktatási miniszter azt mondta hétfőn, hogy ha ő lenne a védelmi miniszter, utasítaná az izraeli hadsereget, hogy lőjön le és öljön meg minden palesztin arabot, aki határsértést követ el a Gázai övezetből, vagy Molotov-koktélt szállító léggömböket küld a határ menti izraeli közösségek felé. – közölte az Újkelet nevű izraeli-zsidó hírportál.
A Zsidó Otthon párt vezetője a katonai rádióban és a Tel Aviv-i Nemzetbiztonsági Intézetben tartott beszédeiben elmondta, hogy nem elég, amit Izrael Júdea és Szamáriában (Ciszjordánia) tesz a terrorcselekmények megakadályozására, azt állítva, a hadsereg 102 terrorista otthonának bontását készítette elő, amelyek még mindig állnak.
Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén. A felvilágosodás individualizmusa – amely a mindenek felett álló, abszolút szabad „istenember” bölcsője – és a kereszténység közösségbe vetett hite, illetve értékelvűsége között. Mindkettőnek lenne létjogosultsága ugyan, de még az utóbbi mértékletességet gyakorol, addig az előbbi egyre inkább szélsőségesebbé válik – ezáltal esélyt sem adva a közös nevezőre jutásnak.
Magatartásában a szélsőséges gőg (hübrisz) és az alázat; illetve a mérhetetlen önzőség és a mértékletes szeretet között látunk egyre nagyobb szakadékot, amely a túlzások miatt egyre kevésbé képes a párbeszédre. Mondhatni, hogy a felvilágosodás kori értékek politikai artikulációja, a liberalizmus modern kori formája aránytévesztés hibájába esett, ami lehetetlenné teszi az értékek valamiféle szintézisét.
Mielőtt belekezdenék az írásomba, mindenekelőtt szeretnék hálát és dicsőséget adni az Atyaistennek minden olyan helyzetért és megpróbáltatásért, amelyet életem során számomra készített és készíteni fog. Krisztus hitvesének, az Anyaszentegyháznak papjaként és püspökeként arra vagyok hívva - ahogy minden megkeresztelt is -, hogy tanúságot tegyek az igazságról. A Lélek ajándéka által, aki örömben tart meg engem azon az úton, amelynek végigjárására hívott, életem utolsó napjáig szándékomban áll megtenni ezt. Az egyetlen Urunk a "Kövess engem!" meghívását hozzám is intézte, én pedig követni szándékozom Őt, a kegyelme segítségével életem végéig.
