Egyre több keresztényt üldöznek a világban

Tovább nőtt az üldöztetésnek kitett keresztények száma a világon, tavaly már több mint 360 milliónyian voltak az előző évi 340 millió után – mutat rá a Portes Ouvertes (Nyitott Ajtók) nevű, amerikai alapítású nemzetközi keresztény szervezet, amelynek francia és belga irodája szerdán virtuális sajtótájékoztatón ismertette 76 országot vizsgáló éves jelentését, amelyből kiderül, hogy 2021-ben leginkább Afganisztánban voltak veszélyben a keresztények.

− Az üldöztetés rekordszintet ért el a világjárvány okozta válságban, a tálibok hatalomra kerülésével Afganisztánban és a dzsihadisták keresztény áldozatait szörnyűségekbe sodorva Afrika szubszaharai régiójában − jelentette ki a sajtótájékoztatón Patrick Victor, a Portes Ouvertes franciaországi és belgiumi irodájának vezetője.

A szervezet minden évben közzéteszi az üldözött keresztényekről készült jelentését, amelyben a hétköznapi elnyomástól a legszélsőségesebb atrocitásokig minden támadást összesít.

Átadták a Háromszék Kultúrájáért Díjat

Tizedik alkalommal adták át a Háromszék Kultúrájáért Díjat – a megyei életműdíjat – a magyar kultúra napján, szombaton este Sepsiszentgyörgyön, a református Vártemplomban. Rendhagyó módon idén két elismerést ítéltek oda, egyiket posztumusz a nemrég elhunyt Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója munkájának értékeléseként, a másikat Vetró-Bodoni András kézdivásárhelyi szobrászművész vette át. Egy-egy kis portréfilmet is levetítettek Vargyasi Levente rendezésében. A rendezvényen ünnepi műsort adott az idén 50 éves Vox Humana Kamarakórus.

Himnuszunk születésének dátumán – január 22-én – 1989 óta ünnepeljük nemzetünk nyelvét, a kultúránkat, amely által a világ bármely táján egységesen lehetünk önazonosak, magyarok. Nemcsak kultúránk, hanem közösségünk ünnepe is ez, megtartó erő – mondotta köszöntőjében a rendezvény műsorvezetője, Szabó Aba, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium tizenkettedikes diákja.

Románia elárult kisebbsége: a szászok és a svábok

A romániai németek második világháború utáni tömeges deportálása igazi szégyenfolt az ország történelmén – írja Marius Oprea történész.

A szovjetek által elhurcolt erdélyi – azon belül kolozsvári – magyar civilek második világháború végi kálváriájával több alkalommal is foglalkoztunk a Főtéren: a Gulág/GUPVI-témát legalaposabban a Murádin János Kristóf történésszel, egyetemi oktatóval készült nagyinterjúnkban jártuk körül. A deportálások azonban nemcsak a magyarokat, hanem – még nagyobb mértékben – a romániai németeket is érintették: Marius Oprea írása a Mediafaxon Románia legújabb kori történelmének ezt a szégyenteljes fejezetét foglalja össze.

A kommunizmus bűneinek feltárásában évtizedek óta jeleskedő történész, közíró felidézi: 1944. augusztus 23., vagyis Románia átállása után a romániai németek – nemcsak az itt tartózkodó német csapatok, hanem az őshonos civilek is – egycsapásra közellenséggé változtak. Javaikat elkobozták, de ennál is súlyosabb, hogy a szovjet dominanciájú Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) nyomására erdélyi, bánsági és bukovinai német kisebbségieket hurcoltak el, azzal az indokkal, hogy „támogatták a megszálló német hadsereget”.

A Székely himnusz elfoglalta méltó helyét a kiemelkedő magyar nemzeti értékek sorában

Ön tudja, melyik másik öt erdélyi érték része a Magyar Értéktárnak?

A közelgő népszámlálás és a székelyek magyarként való meghatározása kapcsán kialakult vita után akár jelképes gesztusnak is vehetnénk, hogy a Székely himnuszt felvették a Magyar Értéktárba.
Ezzel hatra növekedett az erdélyi kiemelt nemzeti értékek száma:

- a nagybányai művésztelep,
- az aradi Szabadság-szobor,
- Kós Károly életműve,
- Torockó épített öröksége
- és a Vallásszabadság törvénye mellett immár
a Székely himnusz is elfoglalta méltó helyét a listán.

A Hungarikumok Gyűjteménye és a Magyar Értéktár folyamatosan bővül, annak megfelelően, hogy milyen ütemben érkeznek javaslatok. A hungarikummá nyilvánítás egy a piramisépítéshez hasonló, alulról építkező, többlépcsős folyamat, melyet bárki kezdeményezhet a megfelelő formanyomtatvány illetékes bizottsághoz történő benyújtásával.

A Himnusz kalandos útja

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén nemzeti Himnuszunk kéziratát, amely kalandos úton került az Országos Széchényi Könyvtárba.

Kölcsey versének kéziratát 1946 decemberében vitte el az Országos Széchényi Könyvtárba Szenes Magda. Azt nem tudjuk, hogy hozzá hogyan jutott el a Miskolczy családtól, akiknek ágán sok Kölcsey-kézirat öröklődött.

A költő a verseit külön lapokra írta és gyűjtötte, így jött létre a kéziratcsomag, benne a Himnusszal, amelyet két lapra írt. Ez a kéziratcsomag valamikor szétszóródott, bizonyos lapok pedig kikerültek belőle. Kölcseynek nem voltak egyenes ági leszármazottai, ezért a kéziratok a rokonságon keresztül maradtak ránk.

A kézirat többször is elveszett, majd újra előkerült

A kéziratcsomagba Kölcsey folyamatosan másolta be a verseit. Ezek nem végleges változatok, hanem tisztázatok, amelyekben néhol javítások is vannak. A csomag az 1830-as évek végén eltűnt, és száz évig elő sem került.

Kölcsey 1838-ban meghalt, és unokaöccsére, Kölcsey Kálmánra hagyta kéziratainak jelentős részét. Ő az a fiú, akihez a Parainesist írta. Az ő édesanyja volt Szuhány Josephine, Kölcsey fivérének felesége, ebben az időben már özvegye. A Magyar Tudományos Akadémia már Kölcsey halálának évében tárgyalásokat kezdett vele a kéziratok megvásárlásáról.

200 Petőfi szabadon

A Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar kultúra napja alkalmából szabadon hozzáférhetővé teszi Petőfi eredeti verseit, leveleit, portréit, köteteit, a hozzá köthető relikviákat a 200 Petőfi szabadon weboldalon.

A 200 Petőfi szabadon virtuális képeskönyv jóval több adatbázisnál – a letölthető képek mellett közérthető módon ismerkedhet meg a látogató a műtárgyak történetével, a hozzájuk kötődő érdekességekkel.

A legizgalmasabb tárgyegyüttes a kéziratoké. Szinte nincs olyan honfitársunk, akinek ne lennének ismerősek a Nemzeti dal kifakult sorai. Olyan emblematikus versekben tanulmányozhatjuk Petőfi változó kézírását, mint a Dalaim, Az őrült, A vén zászlótartó, Nagykárolyban, Erdélyben, Szép vidéknek szépséges leánya…, Csalogányok és pacsirták. Belepillanthatunk Petőfi levelezésébe menyasszonyával és barátaival, megnézhetjük iskolai bizonyítványát, szerződését az Összes költeményekre vagy éppen a halottá nyilvánítás jegyzőkönyvét. Sokakat érdekelhetnek Szendrey Júlia naplói vagy fia, Petőfi Zoltán versei.

Méltóak vagyunk 1956 emlékéhez?

Aki követ a facebookon, talán találkozott Búss Attila barátom kitűnő beszédével, melyet október 23-án mondott Somorján. Mi, a barátnőmmel Budapesten voltunk a Békemeneten, hogy kiálljunk Magyarország kormánya mellett. Itthon a barátaim felvették a beszédet, melyben a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Somorja elnöke fontos gondolatokat fogalmazott meg a Szent István szobor előtt, melynek lényege az volt, hogy nem vagyunk méltóak 1956 emlékéhez. Indoklása szerint, ha manapság egy fiatalokból álló társaság barikádokat építene Pozsony belvárosában, Molotov-koktélokat dobálva, harcolva, akkor őket ma csőcseléknek, csürhének, szélsőségeseknek bélyegeznénk meg, esetleg fasisztáknak, fizetett provokátoroknak.Feltette azt a kérdést is: ha az 56-osok lennének itt köztünk, vajon mit mondanának ránk, felvidéki magyarokra? Valószínűleg megkérdeznék maguktól, hogy ők ezért harcoltak-e? Hogy harminc évvel a rendszerváltozás után még mindig háborús bűnösök vagyunk? Hogy, ha bemegyünk egy boltba vagy egy hivatalba, akkor nem merünk magyarul beszélni, hanem meghunyászkodunk és szlovákul szólunk. Hogy ott tartunk, hogy az iskoláink tönkremennek, mert a gyerekeinket szlovák iskolába íratjuk be. Hogy magyarul beszélő szlovákoknak neveznek minket fő műsoridőben, s hogy ennyi év alatt nem tudtunk bejuttatni a pozsonyi parlamentbe egy normális magyar pártot, a „szabad sajtónk” pedig annyi, hogy az egyetlen napilapunk egy posztkommunista szennylap.

Az Aranybulla önmagán és korszakán túlmutató válasz volt az adott kor kihívásaira

Az Aranybulla önmagán és korszakán túlmutató válasz volt az adott kor kihívásaira – jelentette ki az igazságügyi miniszter a 800 éves Aranybulla tiszteletére indított emlékév keddi megnyitóján, Székesfehérváron.

Varga Judit a városházán tartott díszközgyűlésen ünnepi beszédében kiemelte, minden történelmi korszaknak megvoltak a maga kihívásai, a maga válságai, s ezekre a kihívásokra rendre megszülettek és születnek ma is az adott korban élők válaszai.
Mint hozzátette, előfordul, hogy a válasz nem lesz sikeres és csak újabb problémát idéz elő, és van, amikor olyan önmagán túlmutató megoldás születik, amely “hozzájárul egy-egy nemzet alkotmányos fejlődéséhez, identitása továbbmélyítéséhez, mint a kereken 800 éves, az 1222-es székesfehérvári országgyűlésen kiadott Aranybulla esetében is”.

A tárca vezetője emlékeztetett arra, hogy az Aranybulla rögzítette a magyar nemesség kiváltságait, a bárók és szerviensek jogait.

Székely János: Mi fán terem a genderideológia, és milyen gyümölcsök várhatók még erről a fáról?

Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnöke írását adjuk közre.

1. Helyzetkép

A nyugati kultúrkört néhány évtized alatt elárasztotta egy új életszemlélet, amely a szexualitás szinte bármilyen formáját helyesnek tartja, annak kiélését emberi joggá emeli, az elől minden korlátot el akar tüntetni, és nagy erővel támadja mindazokat, akik ezzel az új életszemlélettel esetleg nem értenek egyet.

Ennek az életszemléletnek az alapállításai a következők:

– A nemi identitását mindenki a saját vonzalmai, érzései alapján választhatja meg, alakíthatja ki. Ebbe senki kívülről ne szóljon bele.
– A társadalom fogadja el az egyén által választott identitást, tartsa tiszteletben. E miatt őt semmilyen hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés, megvetés nem érheti.
– A választott nemi identitás érdekében bárki kérhet orvosi beavatkozást (hormonkezelés, műtétek), bizonyos feltételek mellett már gyermekkorban is.

175 éve született Mikszáth Kálmán

Marosvásárhelyen indul a Tamási-emlékév

A magyar kultúra napja alkalmából Marosvásárhelyen kezdődik a Tamási Áron-emlékév, amelyet a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága indít a 125 éve született író emlékére. A Tamási-életmű köré szerveződő eseményekről, a január 22-i marosvásárhelyi rendezvényekről már szóltunk előzetesen lapunkban, a későbbi fontosabb megnyilvánulásokról is igyekszünk majd idejében tájékoztatni olvasóinkat. Mai mellékletünkből sem hiányozhatnak a Tamásihoz kapcsolódó érdekességek.

Magdó, az Énekes madár*

1965 júniusának valamelyik szombat délutánján vacsorára vitt magával Tamási Áron második feleségéhez, Salgó Magdolnához. — Be szeretnélek mutatni Magdónak — mondta előzőleg. A Kálvin téren virágot vásárolt, azzal mentünk a Baross utcai lakásba, ahol Magdó nővérével, Olga nénivel élt.

Magdó szülei kezdetben Nagyenyeden laktak, a gyermekeik, így Magdó is, ott születtek; csak később költöztek Kolozsvárra, ahol a Rákóczi út 22. alatt szép házat építettek, székelykapuval.

2022. évi Örkény István drámaírói ösztöndíj

_{Pályázati felhívás}

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Petőfi Irodalmi Múzeum pályázatot hirdet fiatal drámaírók részére. A pályázat szakmai lebonyolításában a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére az OSZMI Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Nonprofit Kft. vesz részt.

Az ösztöndíj célja, hogy segítse új magyar színművek létrejöttét, valamint lehetőséget adjon azon fiatal pályakezdő drámaírók részére, akik eddigi irodalmi vagy színházi munkájukkal igazolják vonzódásukat a műfajhoz.

Pályázat benyújtására jogosult:

az a 1982. január 1-jét követően született drámaíró, aki a megpályázott ösztöndíj folyósításának időtartama alatt nem részesül központi költségvetési forrásból finanszírozott ösztöndíjban vagy államilag finanszírozott alkotói támogatásban.

Korábbi Örkény István drámaírói ösztöndíjasok is pályázhatnak abban az esetben, amennyiben nem töltöttek ki három teljes ösztöndíjas intervallumot, és a korhatárnak még megfelelnek.

Életbe léptek az ukrán nyelvtörvény sajtóra vonatkozó rendelkezései

Vasárnaptól életbe léptek az ukrán nyelvtörvény nyomtatott sajtóra vonatkozó rendelkezései. Mostantól a nem ukrán nyelven megjelenő országos terjesztésű napilapoknak és egyéb újságoknak vagy át kell térniük az ukrán nyelvre, vagy ugyanolyan példányszámban és tartalommal, egy időben meg kell jelenniük ukrán nyelvű változatban is. Ez alól egyelőre kivételek a csak egy megyén belül terjesztett kiadványok, amelyek az átállásra 2024 júliusáig kaptak haladékot.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál hozzáfűzte, hogy a törvény erre vonatkozó cikkelye elsősorban az orosz nyelvű sajtót érinti. Nem terjed ki ugyanis a krími tatár nyelven és más, Ukrajnában őshonosnak minősített népek nyelvein, valamint az angolul és az Európai Unió más hivatalos nyelvein megjelenő nyomtatott sajtótermékekre, köztük a magyar nyelven megjelenőkre sem.

Ukrajnai románok: „az anyaország elfelejtett bennünket”

Ellentétben Magyarországgal, amely kiáll a kárpátaljai magyarokért. A Libertatea riportját szemléztük.

„A nyelvi identitás elvesztése felé tartunk”

– erre a sommás következtetésre jut Marin Gherman Csernovicban (Csernyivci/Cernăuți) élő újságíró, elemző abban a riportban, amit a Libertatea készített Ukrajna románok lakta régióiban. A bukaresti lap újságírói bejárták az észak-bukovinai román közösségeket, hogy felmérjék az ukrajnai románság állapotát – a végeredmény pedig lesújtó.

Az ukrajnai nemzeti kisebbségeket ugyanis már nem csak a „természetes” asszimiláció és elvándorlás sújtja, diszkriminációjukat idéntől konkrét jogi formába öltötték:

a következő – ősztől kezdődő – tanévben ugyanis a hatályba lépő oktatási törvény lényegében ellehetetleníti a diákok anyanyelven történő oktatását.

A törvény – amelyről mi is többször írtunk, magyar szemszögből, többek közt ITT és és ITT tájékozódhatnak róla – előírja, hogy az elemi osztályok befejeztével, vagyis általános iskolától minden kisebbségi tanintézményben a tantárgyak zömében fokozatosan át kell térni az ukrán nyelvű oktatásra, az anyanyelven oktatott tantárgyak óraszáma pedig drasztikusan csökken. A román, lengyel és magyar középiskolákban például a kisebbség nyelvét és irodalmát mindössze heti két órában oktatják. És ez alapjaiban érinti a Csernovic régióban, illetve Kárpátalján élő mintegy 500 román helyzetét, megmaradásának jövőbeli kilátásait is.

Valami bűzlik Európában / Mi történt 1918–1920-ban?

Tények, előzmények:

Amikor 1917 elején a nagyhatalmi angol-francia-orosz antant szövetség elutasította (valamilyen kényszeres nyomás hatására) IV. Károly békeajánlatát, akkor a háborúból busásan gazdagodó bankárvilág beugratta az USA-t kétmillió katonával, korszerű fegyverzettel és friss utánpótlással az európai csetepatéba. (Rákérdeztek már arra, hogy miért éppen az antant oldalán, hiszen jelentős számú német és osztrák vagy magyar bevándorló élt az USA-ban, és már 1915-től dollármilliókkal és fegyverszállítással támogatta az angolokat?) Ezzel a hadbalépéssel a vesztésre álló antant megfordíthatta a háború kimenetelét és győzött. Talán nem mellékes, hogy eközben A. J. Balfour angol külügyminiszter nyilatkozatban ad egyetértő választ Rotschild bankár és az általa létrehozott cionista világszervezet kérésére, amelyben „a britek támogatják a cionistákat egy zsidó „nemzeti otthon” létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával.