A székelység a magyar nemzet része

Az impériumváltást követően, a 20. század folyamán több időszakban került jelentősebb székely népesség a mai Magyarország területére, mindenekelőtt a világháborúkat követően és a rendszerváltást megelőző években. A magyarországi székelyek már a két világháború között létrehozták egyesületeiket. A periódusokból kiemelendő a bukovinai székelyek Bácskába, majd Magyarországra történő áttelepítése a második világháború végén, amelynek eredményeként több tízezer székely lelt új otthonra Baranyában, Tolnában és Bács-Kiskunban, illetve a Duna mentén. A napjainkban Magyarországon működő székely szervezetek jelentős részét ez utóbbiak teszik ki, és a bukovinai székely kultúrát a magyar kultúra elismert és méltó részeként határozzák meg.
Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát. A magyarországi nemzetiségként való hivatalos elismertetés objektív és törvényi feltételei tehát nem állnak fent.

Egy legendássá vált győztes csata

1658 nyarán nehéz idők jártak a gyergyói székelységre. A Lázár István vezette csapatok Gyulafehérvárnál harcoltak Ali pasa serege ellen. Kihasználva a katonaság távollétét, háromezer főnyi tatárokból, moldvaiakból álló had támadta meg a gyergyóiakat.
Szeptember elejére a támadók elfoglalták és kirabolták Maróshévizet, Ditrót. Következett Szárhegy…
Ahol nem várt és fineszes ellenállásba ütköztek.
A székelyek Gábor diák vezetésével vették fel ellenük a harcot. Gábor diák nem volt katonaviselt ember, mint írástudó, tanítóként működött. De annyit konyított a hadviseléshez - és szorult belé annyi székely furfang -, hogy belássa, asszonyokkal, öregekkel, hadat nem járt ifjakkal nem veheti fel a nyílt harcot a tízszeres túlerőben lévő ellenséggel. 
Ditró és Szárhegy között akkoriban még mocsaras volt a terület. Erre alapozták a védelmet, a lovas tatárok nem használhatták ki a gyorsaságból fakadó előnyüket. A mintegy háromszáz, kaszával, kapával felfegyverzett falusi itt készült megvívni az ütközetet. Előhordták csupraikat, fazekaikat. A csuprokat beásták a vizenyős talajba, a fazekakat meg egy domb tetején, botok végére tűzték. Egész jó munkát végeztek, messziről a fazekak úgy festettek, mintha felvonuló katonaság sisakjai volnának.

Fankovich Gyula, az ismeretlen

A székelyudvarhelyi főreáliskolában sok neves tanár fordult meg, akinek mára feledésbe ment a neve. Ezek közé tartozott Fankovich Gyula is, a kitűnő rajztanár. Fankovich Talaborfalván, Máramaros megyében született 1845-ben, ahol édesapja görög katolikus lelkész volt. Szülei később Máramarosszigetre költöztek, a fiútestvérek között ő volt a legidősebb. Elemi iskoláit édesapja székhelyén végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig a szatmári kir. kath. gimnáziumban, ahol 1862-ben érettségi vizsgálatot tett. Jogász lett. Később pályát változtat, a festészetet választja, hiszen kíváló érzéke van a szépművészetek és a rajztanítás iránt.
Fankovics Gyulát 1874 őszén, messze a a Tisza-parti várostól Székelyudvarhelyre nevezik ki rendes tanárrá, amely időközben a szeretett városa lesz, ahol élete legszebb időszakát tölti. Ide hozza fiatal feleségét is, a Fővárosi Lapok híradása szerint 1883-ban a főreáltanodai rajztanár eljegyezte Jezerniczky Margit kisasszonyt, mégpedig Nagyváradon, aki hűségesen követi férjét, és a városi közéletből is kiveszi részét a Jótékony Nőegyesület tagjaként.

Ellentétben van-e komoly és szórakoztató irodalom?

Shakespeare például a szó legnemesebb értelmében szórakoztató irodalmár, színjátékai és komédiái komornákat és dokkok nézőközönségét vitték a katartikus borzongásba, majd a térdcsapkodó rikoltozásba.
„Itt felvetődik a kérdés, melyik olvasóhoz, vagy olvasók mely csoportjához kívánunk szólni. Az irodalomprofesszorhoz, vagy titkárnőjéhez, a kiadó lektorához vagy alkalmazottjához? Az olvasói célcsoport kérdésével együtt felmerül az is, milyen széles ízlést akarunk kiszolgálni, és milyen irodalmi „színvonalat” tűzünk ki célul. Vagy egy rövidítéssel élve az SZ (mint szórakoztató) és I (mint igazán eredeti) kérdése. A német nyelvterületen ez a kérdés még mindig ideológiai vitákat és tárcaírói csatározásokat képes kiváltani. Itt az »igazi«, »komoly« irodalom templomával szemben a »pusztán szórakoztató« irodalom áruházi bazárként sorakozik egymás mellett. (…)

A Völgy szíve

A legkisebbeket akarta hazaszeretetre tanítani Pósa Lajos, a „mesekirály”

Száznégy éve, 1914. július 9-én halt meg Budapesten Pósa Lajos költő, hírlapíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, a „mesekirály”. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Negyvenéves írói jubileumán, 1914-ben még több tízezer gyermek köszöntötte.
Radnóton született 1850. április 9-én elszegényedett kisnemesi családban. Iskoláit Rimaszombatban és Sárospatakon végezte, majd a pesti egyetem bölcsészettudományi karán középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt igen szűkösen élt, tanulmányai költségeit óraadásból és újságírásból fedezte. Az egyetem elvégzése után a belvárosi, majd a józsefvárosi reáliskolában kisegítő tanárként dolgozott. Sokat betegeskedett, a költészet is egyre jobban érdekelte, így aztán hátat fordított a tanári pályának és újságírónak állt. Az 1870-es évek elejétől előbb a Bolond Miska című élclap, az Ellenőr, majd a Nemzeti Hírlap munkatársa volt. Szerzői álnevei: Darázs (az Üstökösben), Figyelő (a Szegedi Naplóban) és Lajos bácsi.

A fegyverek közt sem hallgatnak a Múzsák; költészet az I. világháborúban

Az I. világháború költészetét bemutatni óriási feladat! Amikor ez a téma kerül szóba, elsősorban Balázs Béla, Ady Endre, Juhász Gyula, Gyóni Géza vagy Babits Mihály neve jut a költészetet, verseket szeretők eszébe. Ismert költők, kevésbé ismert és abszolút ismeretlen költő most megtalált verseit idézem. Nem akarom a verseket elemezni (mert nem tudok a költők fejével gondolkodni), csak kísérletet teszek azok megértésére, bár szerintem a költemények magukért beszélnek. A történelmi események leírása sem az én reszortom, azt megteszik helyettem a történészek. Csak annyi a történelmi események leírása, amennyi a versek megértését segíti. A kézzel írt, most megtalált verseket a mai helyesírás szabályai szerint gépeltem be. A fotókon viszonylag jól olvasható az eredeti kézírás. Az ismertebb verseket csak részletekben, az ismeretleneket viszont teljes egészében idézem.

"Light Katolicizmusról", a Korán megcsókolásáról, és a vatikáni kínapolitikáról is szólt George Weigel a KV blognak

George Weigel (GW): Nem gondolom, hogy a katolicizmus "lerobbant"; azt gondolom, hogy figyelemre méltó zavarodottság van az Egyház bizonyos részeiben, és hogy a püspökök, akik kellően közeli kapcsolatban vannak ahhoz, hogy megosszák aggodalmaikat, segíthetnek ennek a zavarodottságnak az enyhítésében -- vagy legalább világossá tehetik, hogy a zavarodottság az Egyház bizonyos részeiben hogyan akadályozza az Új Evangelizációt az Egyház más részeiben.
Megjegyezném azt is, hogy az Egyház élő részei azok, amelyek II. János Pál és XVI. Benedek tanítását tették magukévá a II. Vatikáni Zsinat autentikus értelmezésével kapcsolatban, és ezt a tanítást az Új Evangelizációra használják. Ezzel szemben az Egyház haldokló részei azok, amelyek a bukott "Light Katolikus" projektet erőltetik. A "Light Katolikus" projekt kiüresíti az Egyház evangelizációs és missziós energiáit.

Így népszerűsítik a kommunizmust állami pénzből

Amint azt a július 11-i Magyar Időkben olvashatták, az 1919-es budapesti kommünt népszerűsítő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója kiakadt sorozatunk legutóbbi írásán (is). Prőhle Gergely visszautasította állításainkat – mindezt úgy, hogy semmit sem cáfolt.
De megtudtunk egy fontos informá­ciót, ami a témánkba vág. Mint írja, a Nemzeti Kulturális Alap illetékes kuratóriuma is támogatta a tárlatot. „E kuratórium, amelynek politikai éberségét persze majd egy újabb írásban szintén meg lehet kérdőjelezni, többnyire a Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból, többszörösen díjazott képzőművészekből áll” – írja, majd így folytatja: „Csak nem képzeli a szerző és az olvasók, hogy ez a jeles grémium »az 1919-es magyarirtásról« szóló áhítatos megemlékezést támogatott volna?”
Talán sokan félreértették sorozatunk előző részét, így kénytelenek vagyunk egyértelműbben fogalmazni. Nem képzeljük, hanem állítjuk: a Kassák Múzeumban a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával. Ennek a teljes pénzügyi hátterét nem láttuk, köszönjük Prőhle úrnak, hogy a saját szerepe mellett másokra is felhívta a figyelmet.

Napjainkban élő Trianon

Azzal, hogy a kézdivásárhelyi fiatalok ügyéből terroristasztorit kreált a román hatalom, újfent csak a saját útját járja, mint száz éve annyiszor. Minden eszközt felhasználni a magyarok megfélemlítésére. Ami sajnos legtöbbször bevált. Például Marosvásárhelyen. Hiszen bele sem tudunk gondolni, milyen erővel és jelentőséggel bírna a jelenben a székelység számára egy magyar többségű és vezetésű megyeszékhely, amit 90-ben elveszítettünk és a város magyarsága azóta sem tudta kiheverni az akkor történteket.

Szolyva maroknyi magyarsága élni akar

Szolyva szórványvidéknek számít, csak pár száz magyar él ott. A kis közösség tagjai ragaszkodnak hagyományaikhoz, magyarságukhoz, kultúrájukhoz. Ezt igazolja Gerzsenyi Ibolya példája is, aki egyik kezdeményezője volt a református óvoda létrehozásának.
– Nehéz idők jártak akkoriban, csak gyári óvodák működtek, volt a bútorgyárnak, a televíziógyárnak, a vegyigyárnak. Aztán Isten úgy döntött, hogy megalapítsuk a református magyar óvodát. Ám 1994-ben halt meg édesapám, a temetésén Horkay László református lelkész szolgált, aki azt kérdezte tőlem, nem tudnék-e összegyűjteni néhány embert, akiknek istentiszteletet tarthatna. Körbetelefonáltam, s 1995-ben újra megalakult a településen a református közösség, augusztus 20-án volt az első istentisztelet. Akkor még sokkal többen, 105-en voltunk a gyülekezetben, most már csupán ötvenen vagyunk, a többiek sajnos eltávoztak az élők sorából. Abban az időben a vegyi gyár óvodájának voltam a vezetője. Az igazgató felesége megengedte, hogy egy teremben összegyűljünk a reformátusok. 1999-ben az épületet átadták az egyházkerületnek, akkor kezdtük tanítani a magyar nyelvet vasárnapi iskola keretében. Egyértelmű volt, van igény a magyar nyelvre, így később képzett tanárok érkeztek Szolyvára, és oktatták a gyerekeket fakultatív órákon.

Kitiltják Ukrajnából a CONIFA világbajnok csapat magyar tagjait

Kárpátalja csapatának magyar állampolgárságú szervezőit és játékosait kitiltották Ukrajna területéről. A csapat ukrán állampolgárságú tagjait pedig megfoszthatják sportigazolásuktól – írja a csakfoci.hu.
Rendkívül komoly döntést hozott az Ukrán Biztonsági Szolgálat, amely magyar válogatott játékosokat is érint.
A FIFA ÁLTAL EL NEM ISMERT LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉGEK VILÁGBAJNOKSÁGÁT MEGNYERT KÁRPÁTALJA CSAPATÁNAK MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ SZERVEZŐIT ÉS JÁTÉKOSAIT IS KITILTOTTÁK UKRAJNA TERÜLETÉRŐL – számolt be róla az ukrán Unian hírügynökség, amelyet Andriy Ilyenko parlamenti tag tájékoztatott erről. Az együttes csapatkapitánya a 9-szeres válogatott Sándor György, de az együttes tagja volt többek között a magyar nemzeti tizenegyben 12-szer szerepelt Csizmadia Csaba is.
Minden bizonnyal a csapat ukrán állampolgárságú, kárpátaljai játékosai sem ússzák meg. Őket megfoszthatják sportigazolásuktól – a szövetség felé ezt már kezdeményezték is -, így nem játszhatnak ukrán csapatokban,igaz, Kárpátalja egyetlen labdarúgója sem futballozott jelenleg ott.
Mindez az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak a döntése. Mint arról korábban beszámoltunk, az ukrán sportminiszter, Ihor Zhdanov szeparatista cselekedetek miatt eljárást kezdeményezett a kárpátaljai csapattal szemben.

Bízhatunk-e a „nemzetközi normák”-ban? – előadás Felsőszinevéren

Július 4–8. között került sor Felsőszinevéren a XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemre. Az idei szabadegyetem központi gondolata „A jövőt magyar nyelven írjuk!” volt. Július 7-én került sor az Illúziók vagy lehetőségek a kisebbségvédelem területén című panelre, melyben Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Darcsi Karolina, a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet kutatója mellett részt vett Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője is.

Betiltották a pozsonyi csata emlékére szervezett Kárpátia-koncertet

Hihetetlen, de igaz. A dévényi vár alatt tervezett Kárpátia-koncert elmaradt, mivel Dévény polgármestere nem engedélyezte azt. Ľubica Kolková a döntését viszont csak a pozsonyi csata emléknapjára rendezett hagyományőrző rendezvény kezdete előtt pár perccel jelezte a szervezőknek.
A megemlékezés tegnap délután 16 órakor kezdődött volna Dévény vára alatt, pont akkor, amikor őseink 1111 éve győztes csatában diadalmaskodtak Liutpold bajor őrgróf seregei felett, aki Pannónia visszaszerzése érdekében tört a törzsszövetség területére.
Végül 30 perces csúszással ugyan, de elkezdődött az ünnepi műsor, melyet Molnár Attila szervezett, s melyen Bíró András Zsolt mondott szívhez szóló, nemzetébresztő beszédet.
A nemzeti rockzenekar tegnap este 6 órától lépett volna fel Dévényben. A rendezvényt már tavaly is megszervezte a Csenkey Barantacsapat és a Tolma Barantacsapat, mellyel akkor nem volt gond.
Most viszont a délután 4 órai kezdés előtt Dévény szlovák polgármestere arra való hivatkozással, hogy az esemény helyszíne természetvédelmi terület, kijelentette, ott nem lehet rendezvényt tartani.

Összenő, ami összetartozik

„Összenő, ami összetartozik” címmel térségkutató és régiókutató tábort rendeztek Trianon centenáriumának árnyékában a VI. Martfeszten. A július 5-én, Martoson szervezett találkozón Kulcsár László, a Gödöllői Szent István Egyetem és a Soproni Egyetem professzor emeritusa, Duray Miklós docens, nyugalmazott egyetemi tanár, közgondolkodó és Samu István doktorandusz, a Soproni Egyetem PhD. hallgatója a Trianon által okozott gazdasági problémákról, a régiók összekapcsolásáról és egy új kutatótábor létrejöttéről beszélgettek.
Az eszmecserét Duray Miklós kezdte: „Trianon hatalmas traumát jelentett. Megváltozott a közigazgatás, átalakultak a gazdasági kapcsolatok, az elcsatolt területeken élők egy jelentős része elhagyta szülőföldjét. Ez teljesen érthető volt, hiszen akkor még nem volt világos számukra, hogy az országok hogyan fogják rendezni az állampolgárság kérdését. A trianoni békeszerződés a legnagyobb csapást a gazdasági életre mérte: akkoriban meg volt tiltva, hogy magyar termelőtől vásároljon árut a közigazgatási és a hadi szektor. Ezóta van gazdasági árnyékövezet a szlovák‒magyar határ mentén.”