A Völgy szíve

A legkisebbeket akarta hazaszeretetre tanítani Pósa Lajos, a „mesekirály”

Száznégy éve, 1914. július 9-én halt meg Budapesten Pósa Lajos költő, hírlapíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, a „mesekirály”. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Negyvenéves írói jubileumán, 1914-ben még több tízezer gyermek köszöntötte.
Radnóton született 1850. április 9-én elszegényedett kisnemesi családban. Iskoláit Rimaszombatban és Sárospatakon végezte, majd a pesti egyetem bölcsészettudományi karán középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt igen szűkösen élt, tanulmányai költségeit óraadásból és újságírásból fedezte. Az egyetem elvégzése után a belvárosi, majd a józsefvárosi reáliskolában kisegítő tanárként dolgozott. Sokat betegeskedett, a költészet is egyre jobban érdekelte, így aztán hátat fordított a tanári pályának és újságírónak állt. Az 1870-es évek elejétől előbb a Bolond Miska című élclap, az Ellenőr, majd a Nemzeti Hírlap munkatársa volt. Szerzői álnevei: Darázs (az Üstökösben), Figyelő (a Szegedi Naplóban) és Lajos bácsi.

A fegyverek közt sem hallgatnak a Múzsák; költészet az I. világháborúban

Az I. világháború költészetét bemutatni óriási feladat! Amikor ez a téma kerül szóba, elsősorban Balázs Béla, Ady Endre, Juhász Gyula, Gyóni Géza vagy Babits Mihály neve jut a költészetet, verseket szeretők eszébe. Ismert költők, kevésbé ismert és abszolút ismeretlen költő most megtalált verseit idézem. Nem akarom a verseket elemezni (mert nem tudok a költők fejével gondolkodni), csak kísérletet teszek azok megértésére, bár szerintem a költemények magukért beszélnek. A történelmi események leírása sem az én reszortom, azt megteszik helyettem a történészek. Csak annyi a történelmi események leírása, amennyi a versek megértését segíti. A kézzel írt, most megtalált verseket a mai helyesírás szabályai szerint gépeltem be. A fotókon viszonylag jól olvasható az eredeti kézírás. Az ismertebb verseket csak részletekben, az ismeretleneket viszont teljes egészében idézem.

"Light Katolicizmusról", a Korán megcsókolásáról, és a vatikáni kínapolitikáról is szólt George Weigel a KV blognak

George Weigel (GW): Nem gondolom, hogy a katolicizmus "lerobbant"; azt gondolom, hogy figyelemre méltó zavarodottság van az Egyház bizonyos részeiben, és hogy a püspökök, akik kellően közeli kapcsolatban vannak ahhoz, hogy megosszák aggodalmaikat, segíthetnek ennek a zavarodottságnak az enyhítésében -- vagy legalább világossá tehetik, hogy a zavarodottság az Egyház bizonyos részeiben hogyan akadályozza az Új Evangelizációt az Egyház más részeiben.
Megjegyezném azt is, hogy az Egyház élő részei azok, amelyek II. János Pál és XVI. Benedek tanítását tették magukévá a II. Vatikáni Zsinat autentikus értelmezésével kapcsolatban, és ezt a tanítást az Új Evangelizációra használják. Ezzel szemben az Egyház haldokló részei azok, amelyek a bukott "Light Katolikus" projektet erőltetik. A "Light Katolikus" projekt kiüresíti az Egyház evangelizációs és missziós energiáit.

Így népszerűsítik a kommunizmust állami pénzből

Amint azt a július 11-i Magyar Időkben olvashatták, az 1919-es budapesti kommünt népszerűsítő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója kiakadt sorozatunk legutóbbi írásán (is). Prőhle Gergely visszautasította állításainkat – mindezt úgy, hogy semmit sem cáfolt.
De megtudtunk egy fontos informá­ciót, ami a témánkba vág. Mint írja, a Nemzeti Kulturális Alap illetékes kuratóriuma is támogatta a tárlatot. „E kuratórium, amelynek politikai éberségét persze majd egy újabb írásban szintén meg lehet kérdőjelezni, többnyire a Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból, többszörösen díjazott képzőművészekből áll” – írja, majd így folytatja: „Csak nem képzeli a szerző és az olvasók, hogy ez a jeles grémium »az 1919-es magyarirtásról« szóló áhítatos megemlékezést támogatott volna?”
Talán sokan félreértették sorozatunk előző részét, így kénytelenek vagyunk egyértelműbben fogalmazni. Nem képzeljük, hanem állítjuk: a Kassák Múzeumban a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával. Ennek a teljes pénzügyi hátterét nem láttuk, köszönjük Prőhle úrnak, hogy a saját szerepe mellett másokra is felhívta a figyelmet.

Napjainkban élő Trianon

Azzal, hogy a kézdivásárhelyi fiatalok ügyéből terroristasztorit kreált a román hatalom, újfent csak a saját útját járja, mint száz éve annyiszor. Minden eszközt felhasználni a magyarok megfélemlítésére. Ami sajnos legtöbbször bevált. Például Marosvásárhelyen. Hiszen bele sem tudunk gondolni, milyen erővel és jelentőséggel bírna a jelenben a székelység számára egy magyar többségű és vezetésű megyeszékhely, amit 90-ben elveszítettünk és a város magyarsága azóta sem tudta kiheverni az akkor történteket.

Szolyva maroknyi magyarsága élni akar

Szolyva szórványvidéknek számít, csak pár száz magyar él ott. A kis közösség tagjai ragaszkodnak hagyományaikhoz, magyarságukhoz, kultúrájukhoz. Ezt igazolja Gerzsenyi Ibolya példája is, aki egyik kezdeményezője volt a református óvoda létrehozásának.
– Nehéz idők jártak akkoriban, csak gyári óvodák működtek, volt a bútorgyárnak, a televíziógyárnak, a vegyigyárnak. Aztán Isten úgy döntött, hogy megalapítsuk a református magyar óvodát. Ám 1994-ben halt meg édesapám, a temetésén Horkay László református lelkész szolgált, aki azt kérdezte tőlem, nem tudnék-e összegyűjteni néhány embert, akiknek istentiszteletet tarthatna. Körbetelefonáltam, s 1995-ben újra megalakult a településen a református közösség, augusztus 20-án volt az első istentisztelet. Akkor még sokkal többen, 105-en voltunk a gyülekezetben, most már csupán ötvenen vagyunk, a többiek sajnos eltávoztak az élők sorából. Abban az időben a vegyi gyár óvodájának voltam a vezetője. Az igazgató felesége megengedte, hogy egy teremben összegyűljünk a reformátusok. 1999-ben az épületet átadták az egyházkerületnek, akkor kezdtük tanítani a magyar nyelvet vasárnapi iskola keretében. Egyértelmű volt, van igény a magyar nyelvre, így később képzett tanárok érkeztek Szolyvára, és oktatták a gyerekeket fakultatív órákon.

Kitiltják Ukrajnából a CONIFA világbajnok csapat magyar tagjait

Kárpátalja csapatának magyar állampolgárságú szervezőit és játékosait kitiltották Ukrajna területéről. A csapat ukrán állampolgárságú tagjait pedig megfoszthatják sportigazolásuktól – írja a csakfoci.hu.
Rendkívül komoly döntést hozott az Ukrán Biztonsági Szolgálat, amely magyar válogatott játékosokat is érint.
A FIFA ÁLTAL EL NEM ISMERT LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉGEK VILÁGBAJNOKSÁGÁT MEGNYERT KÁRPÁTALJA CSAPATÁNAK MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ SZERVEZŐIT ÉS JÁTÉKOSAIT IS KITILTOTTÁK UKRAJNA TERÜLETÉRŐL – számolt be róla az ukrán Unian hírügynökség, amelyet Andriy Ilyenko parlamenti tag tájékoztatott erről. Az együttes csapatkapitánya a 9-szeres válogatott Sándor György, de az együttes tagja volt többek között a magyar nemzeti tizenegyben 12-szer szerepelt Csizmadia Csaba is.
Minden bizonnyal a csapat ukrán állampolgárságú, kárpátaljai játékosai sem ússzák meg. Őket megfoszthatják sportigazolásuktól – a szövetség felé ezt már kezdeményezték is -, így nem játszhatnak ukrán csapatokban,igaz, Kárpátalja egyetlen labdarúgója sem futballozott jelenleg ott.
Mindez az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak a döntése. Mint arról korábban beszámoltunk, az ukrán sportminiszter, Ihor Zhdanov szeparatista cselekedetek miatt eljárást kezdeményezett a kárpátaljai csapattal szemben.

Bízhatunk-e a „nemzetközi normák”-ban? – előadás Felsőszinevéren

Július 4–8. között került sor Felsőszinevéren a XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemre. Az idei szabadegyetem központi gondolata „A jövőt magyar nyelven írjuk!” volt. Július 7-én került sor az Illúziók vagy lehetőségek a kisebbségvédelem területén című panelre, melyben Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Darcsi Karolina, a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet kutatója mellett részt vett Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője is.

Betiltották a pozsonyi csata emlékére szervezett Kárpátia-koncertet

Hihetetlen, de igaz. A dévényi vár alatt tervezett Kárpátia-koncert elmaradt, mivel Dévény polgármestere nem engedélyezte azt. Ľubica Kolková a döntését viszont csak a pozsonyi csata emléknapjára rendezett hagyományőrző rendezvény kezdete előtt pár perccel jelezte a szervezőknek.
A megemlékezés tegnap délután 16 órakor kezdődött volna Dévény vára alatt, pont akkor, amikor őseink 1111 éve győztes csatában diadalmaskodtak Liutpold bajor őrgróf seregei felett, aki Pannónia visszaszerzése érdekében tört a törzsszövetség területére.
Végül 30 perces csúszással ugyan, de elkezdődött az ünnepi műsor, melyet Molnár Attila szervezett, s melyen Bíró András Zsolt mondott szívhez szóló, nemzetébresztő beszédet.
A nemzeti rockzenekar tegnap este 6 órától lépett volna fel Dévényben. A rendezvényt már tavaly is megszervezte a Csenkey Barantacsapat és a Tolma Barantacsapat, mellyel akkor nem volt gond.
Most viszont a délután 4 órai kezdés előtt Dévény szlovák polgármestere arra való hivatkozással, hogy az esemény helyszíne természetvédelmi terület, kijelentette, ott nem lehet rendezvényt tartani.

Összenő, ami összetartozik

„Összenő, ami összetartozik” címmel térségkutató és régiókutató tábort rendeztek Trianon centenáriumának árnyékában a VI. Martfeszten. A július 5-én, Martoson szervezett találkozón Kulcsár László, a Gödöllői Szent István Egyetem és a Soproni Egyetem professzor emeritusa, Duray Miklós docens, nyugalmazott egyetemi tanár, közgondolkodó és Samu István doktorandusz, a Soproni Egyetem PhD. hallgatója a Trianon által okozott gazdasági problémákról, a régiók összekapcsolásáról és egy új kutatótábor létrejöttéről beszélgettek.
Az eszmecserét Duray Miklós kezdte: „Trianon hatalmas traumát jelentett. Megváltozott a közigazgatás, átalakultak a gazdasági kapcsolatok, az elcsatolt területeken élők egy jelentős része elhagyta szülőföldjét. Ez teljesen érthető volt, hiszen akkor még nem volt világos számukra, hogy az országok hogyan fogják rendezni az állampolgárság kérdését. A trianoni békeszerződés a legnagyobb csapást a gazdasági életre mérte: akkoriban meg volt tiltva, hogy magyar termelőtől vásároljon árut a közigazgatási és a hadi szektor. Ezóta van gazdasági árnyékövezet a szlovák‒magyar határ mentén.”

Klapka komáromi váltópénze

Bár a kereskedelemben napjainkban a készpénzforgalom már visszaszorulóban van, a pénztárak előtt sorban állva mégis gyakran tapasztalhatjuk, hogy gondot okoz a váltó-, illetve aprópénz hiánya.
Hasonló gondokkal küzdöttek majd 170 évvel ezelőtt, az 1848/49-es szabadságharc idején az osztrák seregek által körülzárt Komáromban is, ahol az ostrom ellenére zajlott az élet, a boltok, kávéházak és vendéglők rendszerint nyitva tartottak. A honvédsereg katonái Kossuth-bankókban kapták meg havi járandóságukat, csakhogy ezek a bankjegyek csupa nagy címletűek voltak, s így hamarosan megmutatkoztak a váltópénz hiányából adódott első nehézségek. Érdekes a történetet figyelemmel kísérni a korabeli helyi sajtó segítségével.

A székelység megfélemlítése a cél

Beke István és Szőcs Zoltán szabadon bocsátásáért gyűlt össze mintegy háromszáz tiltakozó szombat délután a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobornál. A helybeliek mellett Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és Kézdiszék több településéről érkeztek tüntetők.
A céhes város vezetősége részéről senki nem volt jelen, ellenben a tüntetők soraiban láttuk többek között Grüman Róbertet, a megyei tanács alelnökét, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnökét, Fejér László Ödön RMDSZ-es szenátort, Gazda Zoltánt, a Sepsiszéki Székely Tanács elnökét és Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvédet. A szervezők három molinót feszítettek ki a szimpátiatüntetés idejére a Gábor Áron-szobor előtt. Igazságot Beke Istvánnak!, Igazságot Szőcs Zoltánnak!, Ellenállunk a bukaresti terrornak! Szabadságot Székelyföldnek! szövegeket olvashattuk ezeken. A rendezvényen civil ruhás rendőröket is felfedeztünk, és a csendőrség furgonja is a helyszínen volt. A román sajtó munkatársai távol maradtak.

Babucs Zoltán: A románok magyar kártyája

Románia gőzerővel készül a december 1-jei „nagy egyesülés” centenáriumára, amikor a Nagy Háború végén az antant jóváhagyásával megindult, hogy a forradalmi zűrzavarba taszított Magyar Királyságból akkora területet hasítson le, amennyit bír és nem szégyell. Gyulafehérváron mindent megígértek az erdélyi nemzetiségeknek, ám ebből a mai napig szinte semmi sem valósult meg. Most – az államhatalom erejét és a székely „szeparatizmus” létezését bizonyítani akarván – az évfordulóhoz közeledve ismét előhúzták a magyar kártyát, amellyel Órománia lakosságát lehet a legjobban riogatni, s a két kézdivásárhelyi székely „terroristát”, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt törvénytelen módon, politikai indíttatásból – ötévi börtönnel sújtva – álarcos rohamrendőrök hadával vitték el.

A Balaton ökológiai vízminőségi állapota 2018 nyár elején