Nadányi Zoltán: A tűz menyasszonya

A tűz haragja marja most. Sikoltva,
jajgatva körbefut a folyosón
és vele fut a tűzláng és mohón
húsába kap. Már semmi el nem oltja.

Ajtókat ráz, amiket kulcsra zárt
sikolya hallatára az ijedtség.
Így pusztul el! Mért is takarta testét
ruhába! Most nem halna tűzhalált.

A tűz tüzelte sokszor: tépje le
ruháját. Ő ellenkezett vele.
Ma reggel hószín fátylat vett magára.

A tűz felbőszült, rárontott orozva
s a menyasszonyt vörösbe fátyolozta.
Vörös haragja marja most halálra.

Sík Sándor: Morgó remete

Ó, milyen borzasztó, hogy nem lehet szeretni
Ezt az új világot!
Hogy megint csak vér és megint csak gonoszság
És megint csak butaság:
Megint a régi átok.

Amikor béke volt és üzlet és gyönyörűség,
És olajos volt a Masina kereke,
Én nem találtam a helyemet benne,
És untam a tomboló táncot,
Mert láttam a sok rosszat és a kevés jót,
És láttam a lelkeken a láncot,
És nem tudtam belenyugodni,
Mert nem tudtam ülni a hintón
És nem tudtam a kereket ugatni,
És fájt a kor és félrevonultam
Mint morgó remete.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Szárnyra kél a rárómadár

- Tátika várának története -

tátikaA solymászó madarak hordozója kocsija zörögve rótta a Hidegkút felé kapaszkodó szántói erdei utat. A pecérek kemény kézzel tartották a szagos-kutyák fékeit. Paripája hátán mellettük poroszkált Boldizsár erdőispán. Az ő fejét nyomta a madarászás elrendezésének gondja… Tátika várurának útrahajló gyümölcsöse sarkában nyújtózkodott az aszaló-ház. Az itt gubbasztó kemencékben – az aszaló-mester ügyeskedéséből – öltötték fel százráncos liktárium-dolmányukat Petheő Benedek uram illatos gyümölcsei. Ide csörgedezett a hegyoldalból fakadt hidegforrás, melyről szállóigeként maradt reánk a mulatozó vitézek jóízű mondása: „Nincs jobb Hidegkút vizénél – somlyait behűteni!” Régidőktől fogva ez volt találkozóhelye a solymászatra induló vendégeknek.

    A reggeli napnak sugarai már az ég boltozatát nyaldosták, mire Frakszin nagyasszony bíztató szavára, a százados törzsű gesztenyefa alá telepedtek. A végházak vendéglátó szokásai szerint, ki-ki törökmódra a sárguló gyepen vert tanyát, vagy állva lakomázott a minden jó harapni valóból.

szozattovabbacikkhez

Seemayer Vilmos: Ludvérc-babonák Zala és Somogy vármegyékből

    A)   Elmondta Bíró István 63 éves kanász a murakeresztúri legelőn 1932 nyarán.

    „A ludvércrul először gyermëkkoromba hallottam ëgy öreg erdőstül. Ez ëccër nyáron az eső elől elhúzódott a fa mellé, aztán fönëk nézëtt, hogy változik-e jaz idő és akkó mëglátta a ludvércot fent a fa tetején. Amikó dörgött, a ludvérc a s…it mutogatta, hogy odaüssön a villám. Az erdős hétéves sörgyefa-pipaszárral tölötte mëg a puskáját és rálűtt. Az lëesëtt és akkó látta, hogy a lába olyan mint a csikónak. A fëlhőkbül még szózat hallatszott: »Én már hét év óta lűdözöm, de nëm tudtam eltalálni. Të derék ëmber vagy, mer ëgy lövésre agyonlűtted.« (Ezt a villám mondta.) Később másuktul hallottam, hogy ëgy legényembërhez járogatott és már egészen elsanyargatta (elfonnyadt, elsárgult, mer evvel a ronda féreggel élt). A ludvérc lány képibe mënt hozzá, mer az tud lënni férdi vagy asszony tetszése szerint, dejaztán ëgy öreg embër észrevëtte a legényën, hogy mija baja és mëgbeszélték, hogy mit csináljon a ludvérccal, ha hozzámëgy. Fogjon ëgy gatyamadzagot és tëgye hitelën a nyakába és annálfogva mëgtarthatja. Akkó többen lesték és nekimëntek nyírfabotokkal, mer másféle fábúl való bot nëm árt neki és ütötték. A ludvérc változott, mindënféle alakot vëtt fël, még tégladarabét is, mialatt ütötték. Ez használt, mer azóta nem jött többet a legényhëz.”

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Régi szegedi alakok

(I. rész, Az öreg Löw)

oreglowAz öreg Löw rabbiról írja Eötvös Károly Magyar alakok című könyvében:
   Ismertem a negyvenes években, mikor mint kis diák Pápára mentem;az ószövetség pátriárkája elevenedett fel előttünk, ha tiszta, komoly, tekintélyes alakjára tekintettünk.
   Nagyhírű rabbi volt már akkor is, és országosan ismert szónok. Az első rabbi, ki kimondá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá és hazafivá kell lenni. E szent eszmének szentelte hosszú és nemes életét.
   Pápán egy időben a reformátusok kollégiumában tanította a héber nyelvet. A zsidó ifjaknak és öregeknek pedig tanította a magyar nyelvet. Mikor egyházi beszédeket tartott: a nagy és fényes zsinagóga gyakran annyi keresztény hallgatót látott falai között, mint zsidót.
   Midőn az első honvédzászlóaljakat ki kellett állítani: összehívta a zsidó ifjakat, s felszólítá őket, hogy menjenek honvédeknek, s védelmezzék a hazát. Beszédét kéziratban rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban.
   Minő beszéd volt ez!

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Árpád írása

Erét fölvágta mind a hét vezér
És megnyitotta nemes vére árját,
Szerződésük pecsétje, hűn beválták.
A nagyvilág a hírükről beszél.

Reánk zúdul, dühöng viszály, veszély,
Meg-megrázkódik a bérc is, a Kárpát.
Hős népemet, az elhagyottat, árvát,
Töri, zúzza valami sors-szeszély.

verszerzodes

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Hosszú pihenő

/Breszt-Litovszk/

Mi történt itt?… hogy vad sivalkodásra,
Zűrös zsivajra csend következett…
S beléfulladtak édes némaságba
Az ütegek.

Mi történt itt?… hogy öröm rózsapírja
Derül sok torzult arcvonáson át,
S ölelgetőznek csókolódzva, sírva,
Öreg bakák.

Mi történt itt?… hogy boldogan komáznak
A dekkungokba… s vidám nóta száll.
Izenet megy az aggódó anyáknak:
„Nincs messzi már…”

Mi történt itt?… hogy emberi ajakra
Jajszó nem jön… Vér többé nem csorog.
És nem csillognak őrült forgatagba
A szuronyok.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Új szövetség

Fájdalmam szörnyű, kiáltó szavát
Az éjnek adom át, a hangtalannak:
Nemzet nincs már…!

De magyarok még vannak.

Ország nincs már, a haza elveszett,
De egymást átölelő lelkek vannak,
És egymás felé kinyújtott kezek.

Erő nincs már és nincs már hatalom,
Sem a föld felett, sem a föld alatt,
De él és velünk van a gondolat.

Egymásra gondolunk
És arra, ami magyarrá tesz minket,
Megértjük egymás szeme-villanását
S hogy „nem”-et gondolt, aki „igen”-t intett.

szozattovabbacikkhez

Bajor Gizi levele – Vajda Ödönnek

A szangvinikus hangú levelet az első világháborúban katonáskodó vőlegényének írta, aki később első férje lett.

bajorgiziÓ-Tátrafüred, 1917. július. Ágyban.

    Ducikám, édes Ducikám,
a te menyasszonyod máma 14 oldalas levelet olvasott Tőled. Egy 10 oldalast július 11-éről és egy 4 oldalast július 13-áról. Mindez nagyon szép, és 12-én miért nem írtál nekem? Talán azért adtál nekem olyan nagy szabadságot a levélírás terén, mert Te nem akarsz nekem mindennap írni. És a nem egészen 4 oldalas levél nagyon hebehurgyán volt írva, és nagyon siettél vacsorázni!!! Azért, mert Te megengedted nekem, hogyha lehet, ne írjak Neked mindennap, ezzel én még nem adtam engedélyt, hogy Te egy napot is kihagyj. Egyáltalán Duci, most ebben a percben ülj le és írd meg nekem ezt az esküt: „Édes kis virágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egészségesen, ha én Téged akár szóval, tettel vagy gondolattal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak 60 és 100 körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek.” Ha pedig a lelkiismereted nem tiszta, akkor a többit én már tudom. Mert látod Duci, milyen undok vagy.

szozattovabbacikkhez

Falu Tamás: Kenyerek miatyánkja

A kenyerek a polcról
Kinéznek a világba
kenyerÉs feljajdul a lelkük
A jajidőket látva.
Emberek sora ritkul,
Temetők sorra telnek,
A bölcsők elnémulnak,
Koporsók énekelnek.

A kenyerek a polcon
Fájósan összebújnak,
Égtájak összecsapnak,
Trombiták tüzet fúnak.
Földbe harap a tenger,
Torát üli a járvány,
Az égen gyászfátyol fut,
Mint fekete szivárvány.

szozattovabbacikkhez

Lukáts János: Lovak Mohácsnál

Milliom napfény az erdő
a napsugár százezer szablya
bömbölve zúdul az ár
a tizenötezer magyar lovakra
 
Kerekre rémül a szemgolyó
habot hány s elpattan a zabla
nyílhegyfelhőből acéleső hull,
hány halál vár még a lovakra?
 
Hit és hűség rajtuk a páncél, -
janicsároknak célpontul adja
vétlen szügyét. Ki bánja már?
Lovak taposnak testvér lovakra!
 
Mert a lónak más sorsa nincsen,
életét urának adja...
Egy kopjafát faragj föléjük,
és mondj igét a holt lovakra!

Mécs László: Julián barát

Őszi erdőn, csúnya ködben, tökön ülve leskelődtem,
hol ködből a képzelődés hőst, lidércet alakít,
lehet, el is szunyókáltam, annyi tény, hogy ott előttem,
jönni láttam sebbel-lobbal egy különös valakit.

Mint kit tölgyből csak nagyjából faragtak ki durva bárddal,
úgy jött: szinte szálkás volt még orr, száj, mongol pofacsont.
– Ki lehet ez óriás, ki ide jön, hol nincs madárdal?
s széles vállán ásóval e dúvad-lakta honba ront?

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Vatha éneke 1046-ban

250px Szent gellért 2Kezemben Koppány barnult koponyája,
Iszlak belőle, ős magyar világ!
Új idegenség lelkemet zilálja,
Szívemben érzem Vencelin nyilát.

Bakonyi bús szél szilajon sikoltoz
Királyi kővár véres peremén;
Pengesd a gyászdalt, pengesd, kósza kobzos,
Hadd hallja sírva ádáz Beszperém!

szozattovabbacikkhez

 

Tornai József: Szent István szarkofágja

     1.

Kővályú lett a márványcsipke-tálból,
repedések közt látszik ezer év,
magyarokra zúduló Európa árnya.
A faragott angyalok tenyerén
török patkók nyoma.

szozattovabbacikkhez

Szendrey Ákos: A népi élet társasösszejövetelei

A falusi nép élete nehéz testi munka s közben-közben nagy pihenés között folyik le. A hosszú téli pihenést csak itt-ott szakítják meg az istállótakarítás, trágyahordás, kukoricamorzsolás, gabonaszellőztetés, favágás mindennapi gondjai, tavasszal azonban megkezdődik a munka, amely aztán a nyáron át egyre fokozódik, s a nyár és ősz találkozása idején tetőpontra ér. Ez idő alatt csak a vasár- és ünnepnapok és búcsúk adnak alkalmat egy kis pihenő szórakozásra, de sok helyt még a keresztelő lakomát is szüret utánra, a disznóölés idejére tolják: a nagy munka nem engedi meg a fárasztó szórakozásokat.

    S amint a népi élet munkája mindenütt egyforma, úgy pihenő szórakozásai, társasösszejövetelei sem idegen mutatnak nagyobb eltérést a különböző vidékek magyarjai között. Az egyformamunka között folyó népélet egyforma szórakozásokat szül, az egyforma munka egyforma társasösszejöveteleket teremt.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Zrínyi apródja

Laczkó Gézának

Nem horvát erdő sertés fenevadja
döntött le téged, nem disznóagyar
csúfolta meg Apolló-testedet, hős,
költő, horvátok bánja, fő magyar!
Sebet hordoztál te, láthatatlan vérzőt,
mit szíveden keresztény kéz ütött,
Vasvárt, midőn fejed fölött a Maszlag
az Áfiummal szerződést kötött.

Békét kötött a szultánnal a császár,
gyalázatos kötést, amely szerint
lerontassék minden magyar szabadság
végvára, Gyula, Diószeg, Zerind,
vesszen homályba mártírkoronája
nagy Zrínyinek, s életed éneke,
nagy lelked műve, s vesszen a magyarság,
Európa mostoha gyermeke.

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: Az eltévedt lovas

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.

Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

szozattovabbacikkhez

Serfőző Simon: Bűntelenül

trianonHazámból kívülrekedtek
tájak, országrészek.
Az erő szétriadt innen,
mint rengeteg inda.
Visszaszorított nép vagyunk.
Az ajtón se mert
sokáig kimerészkedni a hangunk.

A bűnökért,
amikért nem mi vagyunk felelősek,
a csendet kurjantó
határainkon túlról
miránk mutogatnak a gallyak,
mint e hörcsöglukakkal
alácsatornázott országból
másokra innen az ágak.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Vér

/1963/

Künn volta a harctéren
a java férfiak.
Télre tavasz, tavaszra nyár jött;
esett, sütött a nap;
sárgálltak, értek a vetések;
sóvárogtak haza
az emberek; üllőre-kalapácsra
várt a pihent kasza.
Asszonyok szántottak-vetettek;
a harctéren a vér,
itthon a könny, az égből
hullt az áldás; kövér,
sűrű lett árpa-búza,
magas a zab, a rozs;
de úgy virított benne
a vörös vérpiros
pipacs, mint a harctéren
a vér, a vér, a vér…

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Vér

/1925/

Lefejezték s elföldelték legott,
veszett kutyát sem oly kegyetlenül. –
Lázadó szív felett az elnyomó
fejet, sírhalmot, emléket se tűr!…

De megszentelt példáját a nép
s a nép jogáért ontott vér felett
gyászolt a föld háromszáz éven át,
porral és sárral s nem nevelt füvet. –

A vesztőhely, a sír, a szív felett,
a réten két ösvény találkozott
s égrekiáltó nagy kereszt alatt
hamvadozott a szent, – az átkozott!!!

1vilh

Zrínyi Kata levele – férjének, Forgách Imrének

Az én holtomig való szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint szerelmes szüvem én édes urának; kívánok az atya úr Istentől a Krisztus által Kegyelmednek kimondhatatlan sok jókat testünk és lelkünk szerént, kiben, hogy velem egyetemben én édes szerelmes uram, ő szent felsége Kegyelmedet sok jó idegig megtartson, szent nevének tisztességére és nekünk idvességünkre imádjuk ő szent felségét.
Továbbá szerelmes én édes szívem uram, Kegyelmednek azt írhatom, hogy a mi szerelmes gyermekink Istennek legyen hála, mind békével vannak.
Én édes szerelmes szívem uram, a szánat ím leküldöttem Kegyelmednek, kérem szívem én édes szerelmes uram, hogy Kegyelmed siessen haza;

szozattovabbacikkhez

Baka István: Van Gogh börtönudvarán

Mint Van Gogh börtönudvarán, a tarka
Falak között, kopaszra nyírt rabok,
Úgy követik egymást, a sort betartva,
Társukkal – vélem – hetek, hónapok.

Megyünk a rend szerint, csak körbe, körbe,
Fénytől vakon, tapogatózva még,
Cellák sötétlő bűzéből kitörve,
E napi séta, ennyi épp elég.

szozattovabbacikkhez

Juhász Gyula: Petőfi szellemének

Lejárt egy század... Ó, mi az neked,
Kire eónok várnak az öröklét
Mély tengerében és kristály egében,
Mi az neked, kit most kezd érteni
Vak és süket álmából ébredezve
Az ember és most kezd hódolni szóval,
Szívvel, virággal, zászlókkal, tüzekkel,
Koldus-király pompával ünnepelvén.
De néked ez szó mind, szellő csupán,
Te másra vársz még, tettre, mely teremt
És rombol is, ha kell, mint a vihar,
Avult odúkat, zsarnokság hodályát,
És koronákat tép silány fejekről
És az egyetlen, élő, igaz Istent,
Kinek te voltál prófétája, költő,
A szabadságot áldja s hirdeti!

szozattovabbacikkhez

Páll Miklós: Rodostói levél

Csendesség üli meg itten a világot
– A müezzim hangja is régen kiáltott, –
Nincsen senki ébren.
Csak a csillagoknak csodás raja látszik
Az alvó levélen.

…Ahogy el-elnézek könnyező szememmel,
Nem is tudom szegény, reszkető kezemmel
Mit akarok írni?
Óceán partjáról, messze, messze, messze szálló,
Idegen országból, mindig visszavágyó
Szívvel haza sírni.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Dózsa-ikon

dozsalátom magam rézsű fénybe
átlőtt fejjel puskacsőbe
három fára felakasztva
bujdosva egyszál erdőbe
fölfeszítve csűrajtóra
kezeimbe szeget verve
oldalamból fekete vér
csöpög csöpög a tarlóra

tüzes vassal koronázva
bordáimat sütögetve

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Wladimir Pachmann

Mit számít már nekünk minden hajdani furcsasága!
Bolond volt, vagy bohóc? Netán lángelme, bolondériákkal
leplezve azt a legbenső magot, lényének azt a titkos lényegét,
mely olyan mindent szétzúzó energiával
hasadt ízekre egy-egy nagy találkozásban,
hogy (menekvésül) vagy bohóckodunk, vagy belepusztulunk?

szozattovabbacikkhez

Gunda Béla: Szent Iván napi tűzcsóválás Törökkoppányban

szent ivantuz

Szent Iván nap estélyén a gyerekek és lányok kimennek a falu végén emelkedő Dádé dombra és ott tüzet raknak. A tűznél drótra fűzött cseresznyefakéreg csomót: huszigyárgyát gyújtanak meg. Elkezdik a fejük felett forgatni, miközben ütemesen a következő szöveget mondják:

Huszi-huszi gyár-gyár,
Szenti-szenti vár-vár.

    Ha elégett a huszigyárgya, feldobják a magasba és rohannak haza. A falu végén már várják őket a kisebb fiúk és lányok. A nagyobbak megfogják a kisebbeket, lenyomják, leguggoltatják a földre, – amint mondják f.satnak, h.ggyoztatnak velük – s azt kérdezik tőlük, hogy f.sol-e? Az egész szokást huszigyárgyázásnak nevezik s Szent Iván napjától kezdve még hét estén megismétlik /Vö. Ethn. XII. 73. Somogy vm. monogr. 208./

Feljegyeztem többektől, 1938. IV. 19.

Ethnographia; Népélet, a Magyar Néprajzi Társaság Folyóirata, XLIX. évfolyam 1938. 1-2. szám

Takáts Sándor: A hazai török hegedősök

Másfél századig tartott már a hódoltsági élet, mikor a végzet siető nyila a szarvára fogyott holdat is elérte. Aztán néhány év alatt vége lett mindennek. A császári hadak kiirtották a hazai törökséget, s elpusztították mindazt, amit a törökök nálunk másfél század alatt teremtettek. A végbeli élet ezernyi emléke – napsugarai a lefolyt vészes időknek –, mint a hegyek párája eltűnt. Kinek fájt, kinek nem fájt. Hiszen csak később jöttek rá a mieink, hogy a török kiűzésével nem kisebbedett rajtuk az iga, csak nagyobbodott. Szóval, ösztövérül állt a sorsunk.

oud    Bizonyos dolog, hogy a hazai törökség kiirtásával sok jó emberünket vesztettük; sok gyámoltól megfosztattunk. Hiszen oly hosszú idő alatt nagyon egymáshoz törődtünk. Török utazóktól tudjuk, hazai levelezésünkből értjük, hogy a hazai török végbeliek a XVII. században már magyar ruhában jártak, magyarul is beszéltek, és magyar neveket is vettek fel. Aztán úgy éltek a magyar szokásokkal, mintha született magyarok lettek volna! Nem akadt magyar vitéz, akinek török barátjai nem voltak. Még a törökség legnagyobb ellensége: Zrínyi, a költő is dicsekszik török varáraival. S hányan akadtak a mieink között olyanok, mint Keczer Menyhért, aki a derék Huszain bégről írva, hagyta nekünk: „Ha lehetnek, az szívében rekesztené az magyart. Én senkit ki nem veszek magunk közül, de ha tíz olyan ember volna közöttünk, mint Huszain, nem aludnék mindenkor jó álmot az német!”

szozattovabbacikkhez

Garay János: Az Árpádok-ból

     Vezérhang

Sötét enyészet néma éjjelében
     Temetve fekszik a hajdan kora;
A bajnok alszik a föld mély ölében,
     Ki tudja merre hamvad hűlt pora?
Sírjára, mert nem tudja senki hol van,
Nem hull a bánat könyje szent titokban.

Csak a süvöltő vésznek orgonája
     Zúg el fölöttük néha sírdalul;
Vagy a Regének tünde szép nymphája
     Szakaszt virágot sírjok hantirúl.
Melyből susogva csergedő pataknál
Füzért kötözget méla holdvilágnál. –

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: A Hadak Útja

Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.

Máma Tűz-ország Magyarország,
adyFagyott testét a láng befutja.
Csoda esett. Földre esett,
Benépesült a Hadak Útja.

Százezernyi parittyás Dávid
Készül bízón, dalolva rátok:
Ejh, jó urak, dicső urak,
Ilyen gyávák a Góliátok?

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 09 20 Sinka István megemlékezés sajosandorest szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf