Féja Géza: A mezei magyarság

A mezei magyarság képét hiába keressük a gesták ódon, nemes freskói között; az egykorú történeti források mégis sok mindent elárulnak róla. A keresztény monarchiával szemben csakhamar föltámadt az ómagyar szellemű visszahatás; első képviselője Aba Sámuel volt, aki kiűzte az országból a velencei Pétert, Szent István méltatlan utódját. Aba Sámuel története az első hiteles adat arra, hogy az ómagyar hagyomány menedéke a nép, a mezei magyarság lett. Aba Sámuelre nem lehet ráfogni, hogy a pogányságnak szított, a történeti tények inkább hívő kereszténységéről tanúskodnak, uralma alatt a pogány lélek nem jutott szóhoz. Az volt ellene a legfőbb vád, hogy a parasztokra támaszkodik, velük eszik, jár s lovagol. Parasztok alatt a mezei magyarságot kell értenünk, a szabad földmívesréteget, melynek életszínvonala a mai kisgazdák életszínvonalához mérhető. Aba Sámuel tehát társadalompolitikai mozgalom élére állott, s a kiváltságos udvari réteggel, a főnemesség csírájában és a kiváltságokat élvező idegenekkel szemben a széles magyar közösségben kereste támaszát.

    Szent István úgy szerzett birodalmi támaszokat magának, hogy feltétlen híveit nagyarányú javakkal ruházta fel. A magyarság széles rétegei ekkor már földmívelésből és állattenyésztésből éltek; a megművelt földek mennyisége nem lehetett nagy, korlátlan legelők sem állottak rendelkezésükre, tehát bizonyos elszegényedés következett be, az életszínvonal süllyedt, az elégedetlenség egyre jobban terjedt. Nagyszámú magyar került szolgai sorba is, mert nem vette fel idejében a kereszténységet. A mezei magyarság a friss keresztény monarchia életében nem kapott közjogi szerepet, s a törzsi önállóság megszűnése után teljesen a központi hatalom jogara alá került. A szabad mezei magyaroknak és a szolgává süllyesztett rétegnek tehát éppen elegendő oka volt az elégedetlenségre, mely Aba Sámuelben találta meg a szövetségesét. Aba Sámuel a Szent István alatt felnőtt előkelők s az idegenek egyrészét egy lakoma után lebunkóztatta; viharos, elnyomott magyar indulatokat szabadított fel. Az Aba-mozgalomban tagadhatatlanul olyan széles közösségi öntudat jelentkezik, amilyenről abban az időben Európában szó sem lehetett, tehát forrását az ómagyarságban kell keresnünk. Az Aba-mozgalom arról is tanúságot tesz, hogy a régi magyarság széles rétegeiben milyen fejlett és makacs öntudat, önérzet élt. Ez az önérzet a magyarság egyik legszívósabb és legbecsesebb emberi vonása.

    A visszatérő Péter Aba Sámuelt megölette; hívei egy kis falu templomában temették el. Holtestét csak néhány év múlva vitték Sárra, a monostorba, melyet Aba építtetett. Kézai jegyzi fel, hogy „midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan ás sebhelyeit begyógyulva találták”. Az Aba-legenda nem virágozhatott ki az udvar légkörében és a kolostorokban, lenn maradt a népben, s tanúság, hogy volt „népi történelem” is; eredeti népi történelemszemlélet.

    Az első Árpádok idejében több pogánylázadás tört ki, melyeknek borzalmait élénken ecsetelik a krónikák, s megemlítik azt is, hogy milyen pogány szokások lettek úrrá: leberetválták a hajukat, csak három csimbókot hagytak hátul csüngeni, áldoztak a régi isteneknek, megették a lóhúst, ajándékot vittek fának, forrásnak és kútnak, s a természetben elvonulva áldoztak régi istenünknek, vagy isteneiknek. A „varázslók”, a sámánok utódai megint előbújtak, s egyikük, Rasdi, I. Béla börtönében halt éhhalált. Az I. Béla idejében kitört pogánylázadásról azonban társadalompolitikai színezetű dolgokat is mondanak az emlékek. A király törvényt akart hozni a kereskedők zsarolásának megakadályozására, s ennek megvitatására minden faluból két-két értelmesebb elöljárót hívott a székesfehérvári tanácskozásra. I. Béla tehát, mai kifejezéssel élve, enyhíteni akart a mezei magyarság nehéz gazdasági helyzetén. A követekkel azonban tömérdek nép érkezett Fehérvárra, parasztok (tehát köznemesek) és szolgák (bizonyára szolgai sorba süllyesztett magyarok) és „a nagy tömeg azonnal elkezdett zajongani, elöljárókat választott, mind olyanokat, kik a régi pogányság hívei voltak, azoknak emelvényeket rögtönzött fából, hogy messziről lehessen őket látni és hallani”, s követeléseikről a királyt is értesítették. A követelések vallási és gazdasági-társadalmi követelések voltak.

    A „pogánylázadás” tehát elsősorban politikai forradalom volt, a mezei magyarság mozdult meg ismét az ősibb és szélesebb közösségi elv nevében. A régi közösség emléke mélyen fölkavarta a lelkeket és felszínre hozta a pogányságot is. A nomád lélek és a nomád szabadság-élmény mozdult meg: a nomád alig ismert társadalmi rangot, mindenki egyenlő részt vett a harcban, a kockázatban s egyenlő része volt a zsákmányban. Egyéni, harci érdem útján mindenki előtt nyitva állott az emelkedés útja, de a fölemelkedő egyének nem alkottak zárt és merev osztályt. A nomád „fő”-nek hatalmas korlátlan volt, de természetes erényeivel és képességeivel kellett hatalmát biztosítania, máskülönben az inkább vezérségre termett sorstárs a közösség helyeslése mellett egy-kettőre eltűntette. A nomád életben tökéletes „természetes kiválasztás” uralkodott. a monarchia megalapítása ezt a nomád társadalmi rendszert egy-kettőre megsemmisítette. Az udvar körül kialakult a kiválóságosak, a főnemesek csírája, kiváltságokhoz jutott a papság, a kereszténységhez való hűség mértéke döntötte el a társadalmi rangot és szerepet, tehát kezdetét vette a társadalmi rétegződés. Az ómagyarság csakis hadi érdemet és természetes erőt ismert, s egyelőre nem tudott hozzá szokni a kemény s mindenkire kiterjedő, a törzsi önkormányzatot teljesen megsemmisítő központi hatalomhoz. A kán legfőbb hadúr volt, a király az egész élet legfőbb sáfára s a letelepedett közösség társadalmi és gazdasági elrendezésének korlátlan ura. Anonymus már nem akart tudni erről az ellentétről, de a mezei magyarság tudott róla s bizonyságot tett, hogy a hajdani „kánok” hadi diktatúráján belül az ember szélesebb gazdasági, társadalmi és szellemi-vallási szabadságot élvezett. 

     

    Jegyzet. Az Árpádkor történetére nézve l. Pauler Gyula könyvét.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf