Vályi Nagy Géza: Szent Gellért
A vér, vész, viharmarta, nagy hegyen,
Melynek tövét az ősi folyam mossa:
Áll, mint intőjel, élő tilalomfa,
Mint bronzba dermedt, bús történelem…
Körötte: átok, gyűlölség, harag,
Képromboló had – szitkok árja hull,
S Ő áll, áll némán, mozdulatlanul,
Nyugodt, királyi és szelíd marad…
Nem félemlíti meg soha, soha
Torz igék, eszmék mákonytébolya, -
Fölötte fény zeng, aranypára reszket…
Tekintete: mély és elszánt – merész,
A vén Dunának habjaira néz,
És kéklő égre tartja a keresztet…
1938