Mátyás Ferenc: LEVENTE ÖCSÉM utolsó leveléből

Bátyám! – te tanú vagy rá,
engem ifjan, szinte gyerekként
hurcoltak messzi Keletre hadi sarcként,
hogy a hatalom bűnét megfizettessék.
Hiába nem akartam, löktek a marha
vagonba ijedt társaim közé,
heteken át vergődött a vörös csillagos gőzös,
hogy elérje pokoli célját
s hősök lehessünk, mi, leventék.
Ó, dehogy harcba vittek a pufajkás lelkek,
hiszen a háborút itt már rühellték, -
legfeljebb csak a sortüzek lármái
jelezték, milyen a nemlét.
Felejthetetlenek a mozgó-börtön órák,
ki szökni próbált, Szibéria verte
halálos fagy-bilincsbe
s széjjel farkasok szedték.

szozattovabbacikkhez

Vargha Gyula: Magyar katonáinkhoz

Északon és délen, nyárszakon és télen,
Ott küzdötök éj-nap, mindig csak az élen;
Szemben az ellenség számnélküli száma,
S hull nagy ropogással a pokol villáma;
Véreteket folyvást a mohó föld issza…
Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza.

Kél, mint Betlehemben, az anyák siralma,
Elsiratják azt is, aki meg sincs halva;
Könnye föl nem szárad az égő szemeknek,
A remegő szívek mindennap temetnek;
Gyásznak, siralomnak nincs vége, se hossza…
Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza.

szozattovabbacikkhez

Sáfári László: Bimbó kinyílik

Bimbó kinyílik,
virág lehullik,
és egyre súlyosabb az életünk.
Gyárak leállnak,
földek kiégnek
nem terem itt már csicsóka se.
Lapos tarisznyád hátadra véve,
indulhatsz ember, a szemed után.
Határok húzódnak,
sorompók csapódnak,
jöjj vissza, ember gyenge vagy egyedül!
Várunk rád, várunk,
dűlőutaknál,
völgykatlanokban,
erdőknek mélyén
és sokan, sokan, sokan vagyunk.
Vágjál magadnak görcsös dorongot
faragj magadnak furulyát, kürtöt
és fújjál sikoltó harci éneket!

vitéz Somogyvári Gyula: Varjú-zarándok

Csavargó, lomha varjúszárnyakon
kiröppenek nagy, bánat-körökre.
(Mikor az éjjel mindent gyászba von.)

És a szárnyam a Kárpát fölött jár
– az ősi szálfák nyurgán merednek –
s rekedten, árván sírom, hogy: kár… kár…

Vadul vágódom Északról, Délre
– fuldoklik lent a kalászos Bánság -
s szememre fut a szívemnek vére.

Erdély fölött – jaj tépem a tollam
s kínnal rikoltom: rossz varjúkarmom
helyett miért nem vércsekarmom van?

szozattovabbacikkhez

Krassó György: Májusi hajnal

Gyűjtő. Kisfogház. Halk kopácsolás.
Rácsot, vak ablakot tavasz legyint.
„Az udvaron akasztás lesz megint.
Folyik tovább, pajtás, a gyilkolás.”

„Gyújts rá, barátom!” Mély szelíd harang
kong messziről „Egy hét és nyolc kötél.
Ki megy ma – Angyal, Kósa, Szente, Szél:”
Egy zárka nyílik s felsüvít a hang:

„Fiúk… Hazánkért… Isten veletek…
Erdősi búcsúzik most tőletek.”
Valaki sír. Lépések. Lánc kocog.

kozma borton 1100 mk 1280x853

szozattovabbacikkhez

Kuczka Péter: A kivégzettek paradicsoma

5. vers

És volt ott valaki, ismerős, akit
tiszteltem míg élt, tetteit, hitét,
szándékait, s kezét szorítottam

a Parlament termében valami ünnepen,
s bátorított: – Ne hagyják magukat,
mert igazuk van – mondta és mosolygott.

S láttam, hogy őrei kíséretében
kilép egy ajtón, szeméről hiányzik
csiptetője, tétován megáll, meglökik,

összeszorítja száját, homályosan
látja a gerendát a szöggel, látja az
odatolt létrát, vagy falépcsőt,

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Az elítéltek

Fegyelmit kaptam ötvenhat nyarán,
mert integettem zárkám ablakán.
Föld alá kerültem, egy vaksötét
cellába, ahol fekete az ég.
Fekete hét, félkoszton, éhesen,
fény sem szivárgott át a réseken,
csak sarkvidéki fagyos éjszaka,
csontot dermesztett cellám négy fala,
nyirkos csendet lehelt rám. – Ég szakadt:
csattant a zár, ajtó nyílt, fény hasadt…

Ott állt az őr, jaj, már ismertem őt,
ki többször megvert esztendők előtt, –
most színlelet dühvel míg kiáltozott
a kőre meleg pokrócot dobott.

szozattovabbacikkhez

Ábrányi Emil: Láttam halottat…

Láttam halottat, aki úgy mosolygott,
Mint álmában a játékos gyerek.
Mutassak én is a halálos ágyon
Elfáradt vándort, aki szendereg!
Ne lássék rajtam vad, rémes vonaglás,
Ne torzuljon görbére, csúfra képem.
A nagy váláskor hadd legyek nyugodt, bölcs,
Vidám!... Olyan nehéz meghalni szépen!

                                        Sorrento, 1901.

Abranyi Emil ifj 1897 23

Balassi Bálint: Adj már csendességet

Adj már csendességet, lelki békességet,
  mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
  kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
  mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
  vesztségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával
  váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
  teljesíts meg!

szozattovabbacikkhez

Batsányi János: Búcsúvétel

Gr. Mniszech Mária Amália sírjánál,
                                  Duklán, 1787.

       `"Si non est idem virtutis et gloriae,
         qui vitae, terminus,
         vivet apud patrios exterosque in aevum."`

Nyúgodjál csendesen, dicsőség leánya!
Szép nemed fő dísze, legszebb ragyogványa!
Míg éltél, te valál hazád egy bálványa,
Mely védőjét vissza sírodon kívánja.

Mindent elkövettél, míg oltalmazhattad,
Míg reményednek egy súgárát láthattad; --
S minthogy veszedelmét el nem háríthattad,
Szabadságát fellyülélni nem akartad.

szozattovabbacikkhez

Jókai Mór: Anna keserve

/A Szigetvári vértanúk» című drámából/

Minden bánatnak van oltogató könyje,
Csak enyimnek nincsen!
Minden búhoz adott vigaszt, csupán engem
Feledt el az Isten.
Nem boldogtalan az, ki mondhatja másnak.
Milyen nagyon szenved;
Megfagyott fájdalom, meleg részvevésnek
Napfényén kienged.
Boldogok, kik félnek, a kik kedvesükért
Imádkozni bírnak:
És a kik gyászolnak, kik szerelmesüket
Átadták a sírnak,
A kik búcsút vesznek, hogy halni menjenek
Kik készülnek hozzá,
Hogy együtt haljanak, ajkaikon rebeg
Végső istenhozzád!

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő levele – Imbery Melindának

dsida jeno02Kolozsvár, [1932.] aug. 12.

(…) Mikor hazamentem, féltizenegykor, nagy csillagok ragyogtak az égen, és én ott láttam a Te arcodat is a messze égen, mosolyogva, kedvesen. Azért  szólítottalak úgy ma, hogy Pici Csillag… És az is vagy. Az én örökre világító Pici Csillagom… (…)

1936. május

(…) Aztán drága kis szívem, ha jót akarsz, ne írj többet olyan csacsiságokat, hogy – ha el akarlak hagyni, meg a hosszas távollét stb. Könyörögve kérlek, ne írj többet ilyet! Hányszor kértelek már! Hinned, tudnod, érezned kell, hogy kimondhatatlanul, magamnál, életemnél jobban, forrón, egész lelkemmel és utolsó leheletemig szeretlek. Én nem játszom a szavakkal, én kiválasztottalak magamnak, és ezzel ezt az életkérdést befejezettnek tekintem. De ha még Te sem bízol, te sem hiszel, akkor ki bízzék, ki higgyen bennem? (…)

Bálint Sándor: Kultusznyomok Rozsnyó vidékén

Rozsnyó vidéke különös tanulságokkal tükrözi vissza a szentistváni magyar haza felvidéki sorsát és a legszínesebb változatosságban őrizte meg a magyar katolikus szellemtörténet stílusrétegeit: vallásos koráramlatok, jámborsági divatok, szerzetes kultuszok gazdag egyvelegét, napjainkig érvényesülő hatását /1/. Ezen a tájon végződött az árpádkori magyar gyepühatár, amelynek emlékezetét a monasztikus rendek több, részben már elenyészett monostora jelzi. Ezeknek a monostoroknak rendszere egyrészt a felvidéki szőlő- és gyümölcskultúra északi határát, másfelől pedig a magyarság középkori nyelvhatárát is mutatja.

    A jánosi bencés-apátság nyitja meg a sort, majd a XII. század derekán jóval északabbra alapították a Sajó egyik mellékvizének, a Csermosnya-pataknak völgyében a hárskúti ciszterci-apátságot, amely csak a hitújítás korában enyészett el, talán a Bebek-család szekularizációs fanatizmusa tette tönkre /2/. A néphagyomány a cisztercieknek tulajdonítja a Csermosnya szabályozását, a grangia-rendszer nyomait a környék helynevei (Almás, Körtvélyes, Jablonca, stb) őrzik. 

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Zsuzsika gyűrűt cserél

– Csobánc története és legendái –

tatikavaraTátika várának leányszobájában naphosszat ébren álmodott gersei Petheő Zsuzsika. Hamvas leányteste tűzlángokban égett, mióta solymászat közben, a Bándi-mezőn, Nádasdi Tamás szívük eljegyzéseként ujjára csúsztatta a karikagyűrűt. Frakszin nagyasszony fürkésző tekintete – leánya vallomása nélkül is – belelátott Zsuzsika lelkébe. Mert bizony valahogy elhalkult Tátika várkisasszonyának ajkán a csicsergő szó. Az esti alkonyat szellőjárása nyomán sokszor belerezgett a vágyakozó leánysóhaj a várkert levendula-illatába. Frakszin nagyasszonynak kedvére való volt a hatalmas Nádasdi Kristóf fiának, a fekete bég néven ismert vitézkedő Nádasdi Ferenc unokatestvérének, – Tamásnak közeledése. Nem is gondolt első pillanatban vérbeli rokonságukra, mely belegázolhat a fiatalok Isten előtt való egyesülésébe. Így várasszonyi vendéglátással fogadta Dolcsi István fővitézt, kivel Nádasdi Tamás – leánykérő levele kíséretében – acélláncot küldött Zsuzsikának.

szozattovabbacikkhez

Kiss Géza: Az ormánysági néphit köréből

Gyermekkoromból még emlékszem öregasszonyokra, akiknek egész lelkivilága a babona tengelye körül forgott. Ezek között voltak, akiktől a falu népe még haláluk után is félt, mert „rontó” hatalmat tulajdonított nekik. Ezeknek a „boszorkány”-oknak legtöbbje azonban nemcsak rontani, hanem betegségben javallni, gyógyítani is tudott. Mindez a „tudomány”, amit kilesni nagyon nehéz, sőt egyenesen lehetetlen volt, anyáról leányra szállt. Amit ebből a körből sikerült falumban (Kákics) és környékén összegyűjtenem, az alábbiakban adom, megjegyezvén, hogy ezeken a boszorkányos dolgokon a mai nemzedék már csak nevetni tud.

    Szilveszter-esti vödör víz. Szilveszter-estéjén hozz be egy vödör vizet vödröstől, abból az újesztendő reggelén önts vizet egy teknőbe, a teknőt a szoba közepén tedd a földre és vess bele egy darab piros almát és egy darab ezüstpénzt. Mielőtt egyetlen szót szólt volna egymáshoz, mosdjék bele az egész család – egész évben pirosak, fehérek és „firis”-ek lesznek.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Dankó Pista

dankopistaA felsőtanyai meleg homokon termett egyszer egy barna gyerek. Szép vidék van ott kint a tanyákon, tág mezőségek, nagy puszták, amik fölött méltósággal halad át a nap.
Fehérvirágos akácok sorban állnak az utak mellett, rezgő nyárfa susog a tanyák előtt és lombos, öreg eperfák vetnek árnyékot az udvarokra. A mezők füvét belepi a harmat, a búza sárga kalásza hajlong és olajos magvát hullatja a napraforgó virág. A tanyák szép kék egén a vidám madár raja röpköd, éjjel pedig rejtelmesen suhan át rajta a daru. A közök homokjában csillog a macskaezüst(1), apró házak fehér kéményeiből kékes füst kavarog, megüli a semjék (2)vízállta helyét a vadlúd. Itt fürjek vannak, amott a napfényes messze keletről hoz üzenetet a gólya, köröskörül pedig magyar lakik mindenfelé, szegedi magyarok: e helyen termett egyszer egy barna gyerek és nyomában megtermett a magyar népdal abban a formában, ahogy az a Dankó muzsikájából hallatszik.

szozattovabbacikkhez

Thaly Kálmán: Túri György harci éneke

Zöldítsétek egek hamar az erdőket,
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket.

Ellenségeinkre egyszer hogy kikeljünk,
Török pogányokkal vígan megütközzünk.

Deli Kortván béget kezünkbe kerítsük,
Délceg Mehemetet lovárul ökleljük.

Hiszen az magyarok mikoron kiütnek,
Pogány ellenségnek bátran szemben mennek,

Kik hamar előttök futnak vagy elesnek,
Magyar fegyverétül terítve feküsznek.

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: A hadiárva

Magyarok, tudjátok ki a hadiárva?
E véráztatta föld legbúsabb virága;
Kit, ha tüske tépi, sújtja a Nemezis,
Hiába sóhajtja: „Édesapám segíts!”
Nincs egy dobogó szív kísértetes éjbe,
Égő napsugártól, széltől, aki védje,
Nincs egy fejfa, melyre ráborulna sírva,
Idegen országban van megásva sírja,
Talán, hogy az árva könnyek meg ne leljék,
A szelek és felhők tudják csak a helyét…

hadiarvak plakett

szozattovabbacikkhez

Szávay Zoltán: Halott harcos jelentése

Hadúr! A földről küldöttek eléd,
Egész úton kiáltom már neved:
Hol Árpád népét átvezéreled,
Vereckén át kozákok jöttenek!

Kozák lovak taposták a füvet
A drága, szent Kárpáthegyoldalon,
És járt előttük izzó rémület
És járt utánuk füstös borzalom.

Láttuk: magyar falunkat ellepik,
S magyar patakból isznak friss vizet,
De megfizetünk emberül nekik,
Ahogy fizetni csak magyar fizet!

szozattovabbacikkhez

Szép Ernő: Levél magyar hadifogolyhoz

Barátom, ismerősöm vagy ismeretlenem, bajtársam, ki a végtelen Szibériában merengsz magad elé vagy viruló olasz szigeten hervadozol, kinek fáradt alakja és halvány arca jön elém, mint ködfátyolképen, tehozzád vágyakozom szólani, hátha ez írott szavak elhangzanak odáig. Hátha ez a neked tiltott honi újság valahogy a kezedbe kerülhet, talán a csomagoló papírosok közt, talán, mint leleményesen rejtett dugáru, mint valószínűtlen véletlen, mint csodákon át végződött fehér madár ereszkedett le tán elébed s te elolvashatod. Milyen jól eshetnek neked az újság nyomtatott betűi, melyekből Magyarország harangjai harangoznak s dal kél és sóhaj száll. Ugye milyen üdvös a szó, ugye milyen áldás a betű. Ugye milyen jóféle hang hallik szívedbe ebből a fekete nyomtatásból, amelyben valaki, aki se inged se gallérod, kérdez: hogy vagy?

szozattovabbacikkhez

Somló Sári: A mélységekből…

fohaszA mélységekből kiáltok!
A mélységekből – hová
Az Úristen igazságos
Büntetése sújt alá…

A mélységekből kiáltok –
S vádló harsogó szavam,
Hallja meg az aki fenn jár
S az is aki sírba van!

Vádolóm az őseimet!
Mert e vérrel vítt hazát
Vendégjogon – mindenféle
Idegennek adta át!

Vádolom szülő anyáink!
Mert az ősi faj helyett
Idegennel keveredve
Korcs nemzedék született…

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Kicsi nép nagy bánattal

Egy hang a szlovákokhoz

Nézzetek erre... Ragyog a völgy!
Két út az útatok... Egyik a bánat
s fukar régi kövek... A másik:
ot,t ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak.
Úsznak, ringanak... s hazát lelve
jöhettek rajta énekelve.

Mert hova mennétek e nagy világon
másfele?... Kicsi nép nagy bánattal!
Sárga sziklák, aszu pityóka: ez lenne sorsotok,
s költőtök lelke is tört szárnyakkal
húllana le naponta... Jól gondold meg nép,
örök hegyi pásztor:
a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Üzenet a falon át

A szenvedés kemény kövéből
emelték börtönöm falát.
Kopogtatok, sóhajtozok
kietlen éjszakákon át.
Magam vagyok, mint bús halott
setét gödörbe’ lent,
s mint átokverte alvilág,
úgy hull reám a csend.
– Feleljetek vizes falak!
Kopogjatok szomszéd rabok!
Szólalj meg testvér odaát,
hisz én is rab magyar vagyok!

Kiáltok, s zeng a néma cella,
míg fenn a légben varjú száll.
Sok ifjú lét imitt-amott
elfogy, mint vékony gyertyaszál.

szozattovabbacikkhez

Szőnyi Gyula: Utolsó szó jogán

Legszebb őszi napon, szabadság hajnalán.
A sötét felhőkből áttört a nap fénye.
Hol magyarnak lenni bűn volt, kínos átok.
Feltámadt nemzetem új élet reménye.

És hívott a fegyver vészjelző szózata.
Tüntető tömeg szólt, veszélyben van hazám.
Szabadságot szólva, himnuszt énekelve.
Zászlóval a kézben, ott láttam jó Anyám.

És láttam, midőn egy gyilkosnak fegyvere.
Kegyetlenül meglőtte e drága Anyát.
A nemzeti zászlót görcsös kézben fogva.
Vérével festé meg honunk szürke porát.

szozattovabbacikkhez

Vida József: Tatárjárás

    I.

Bela menekulGyászhírnök jő a királyhoz:
Orosz fejedelmi herceg;
Meg sem pihen, fut, mint a vad,
Melyet fészkéből kivertek.
Földönfutó, bujdosó lett,
Nincs országa, nincs trónja már,
Az ellenség elrabolta…
Jön a tatár, jön a tatár!

Véres kardot hordnak körül:
«Leng a királylobogója;
A nemesség a hazáért
Kössön kardot, üljön lóra!»
«« Menjen kedves kunjaival,
Miránk bizony hiába vár!»»
S egyre rémesebben hangzik:
Jön a tatár, jön a tatár!

szozattovabbacikkhez

Kuruc nóta

Azt kérditek, ki vagyok én.
Igaz magyarfi vagyok én.
Kuruc névvel nevezetes,
Nagy nemzetes, híres neves,
A paripám vércse deres.

Rákóczinak seregében,
Ilosvai ezredében
Viselek én hadnagyságot,
Vérrel védem az országot,
Vérrel a szép szabadságot.

Gyűjtötte: Baranyi Béla; adatközlő: -; Fehérgyarmat

kuruc

Madách Imre: Az ember tragédiája

részlet

Az élet mellett ott van a halál
A boldogság a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.          (Lucifer)      

    *

Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben:
Nemes, de terhes, önlábunkon állni!           (Lucifer)

    *

A kéjet, a mit egy ital víz ád,
Szomjam hevével kell kiérdemelnem,
A csók mézének ára ott vagyon –
A mely nyomán jár – a lehangolásban.        (Ádám)

szozattovabbacikkhez

Tömörkény emléktáblájára

tapai tomorkeny

Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s híre száll!

Az 1866-ban született és 5 éve elhunyt író, régész, etnográfus emlékére. 1922

Gárdonyi Géza: Prohászka Ottokár püspökről

prohaszkaottokarPROHÁSZKA OTTOKÁR
Levél.
1912. december 22.
Ahol Ottokár püspököt köszöntik, én is ott állok pálmaággal. Nekem is pásztorom: a fejérvári nyájba írtak be születésemkor. De ha nem oda írtak volna is, mikor Ottokár püspök tiszteletére zúgnak a harangok, nem foghatja el megyehatár azoknak a harangoknak hangját: túlzengenek rajta egész Magyarországra.
Köszöntöm Ottokár püspököt, akit Szent István lelke vezetett kézen Alba Regia püspöki székébe. Szegény a püspökség, - hiszen részben ma is Budáról kapja kenyerét, - de az igazi püspök sohasem szegény. Krisztus kincseit hordozza magával. Es Ottokár püspök kezében századok óta nem látott új fényben ragyognak azok a kincsek.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Angyal mondd ki csak félig

/Részletek/

    To Pam

    1

lelátok a tengerre a szemeden át
földerítetlen mélysége
veled tér vissza hozzám
nem is tudom hogy játszótársak vagytok
féltékeny vagyok mert néha  rádfeledkezik
s azt hiszem egyszer elrabol tőlem

te meg a tenger összeilletek
hanghordozásodon ringanak a sirályok
s lehunyt szemmel álmodoznak a pelikánok

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine püski 80 programok kreatív 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 hunyadikonf versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf