Petőfi Sándor levele – K. F.-nek

Koltó, szeptember 15. 1847

(…) Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe: az erdődi vár kápolnájában korán reggel. Szerettünk volna, én is, menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyvást mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam, mint menyasszonyom, úgy esküszöm neked, hogy egy angyalfestő képíró előtt a legtökéletesebb mintául szolgálhattam volna. Amint az esküvési hókuszpókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk, s vágtattunk ide Koltóra. Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Láposvölgyben, Nagybányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet.
(…)
Igaz! hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is olyan forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtelen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.

Bálint Sándor: Búcsújárás és település

A hazai települések kutatása a mai tudományos vizsgálódásoknak egyik legidőszerűbb, gyakorlati következményeiben, politikai vonatkozásaiban pedig mindenestre legfontosabb problémája. Megoldásáért különböző: helytörténeti és földrajzi, nyelvészeti és néprajzi módszerek és felfogások küzdenek. Egy mozzanatot azonban a kutatás eddig nem hangsúlyozott eléggé: a vallásos élménynek és az egyházi szervezetnek a településre való hatását. Az adott keretek között és az eddigi kutatás hiányai miatt kitűzött feladatunknak pontos elvégzésére nem is gondolhatunk. Megelégszünk a probléma fölvetésével és egyik részletének elemzésével, a búcsújárásnak a hazai településekre gyakorolt hatásával.

    Ismeretes, hogy az elmúlt századokban, amikor a vallásosság az emberiségnek alapvető élménye volt, a templomok, kolostorok milyen döntő hatást gyakorolnak egy-egy vidék, táj népére, nemcsak vallásos, hanem egyéb vonatkozásokban is. A búcsújáróhelyek hatása – ha lehetséges – még mélyebb és elevenebb. A búcsújárás a katolikus népnek tudvalevőleg egyik legjellemzőbb megnyilatkozása, művelődéstörténetének, földrajzának, néprajzának földerítésével azonban bizony még jórészt adósak vagyunk. Magunknak is hangsúlyoznunk kell, hogy érdeklődésünket itt és most csak a XVIII. század nagy hazai népmozgalmaira korlátozzuk.

    A XVIII. században restaurált Regnum Marianum-gondolat búcsújáróhelyeink új alakulásán is meglátszik. A szentistváni birodalom, a középkori magyarság nehéz időket élt át, majdnem elpusztult a hódoltság alatt.

szozattovabbacikkhez

Benyovszky Károly: Kolmár József – Petőfi barátja

    Vendégségben jártam…

    Az öreg omladozó vár mögötti Hausbergi egyik előkelő nyaralójának kényelmes ebédlőjében a ház asszonya mesélt rég elmúlt időkről, amikor még gyermek, még egészen fiatal leányka volt… És amint beszélt, élénk tűz gyúlt ki két fekete szemében… emlékezetébe idézte boldog gyermekkorát és csevegett… csevegett egy emberről, aki hosszú évtizedeket töltött közöttünk, aki itt, Pozsonyban kötött ki boldog révbe hosszú küzdelmekkel telt évek után, egy emberről, aki Petőfi Sándor legmeghittebb barátai közé tartozott.

    K.-né, Kolmár Henriette mesélt… mesélt édesatyjáról – Kolmár Józsefről.

             *

    Pozsonyban még bizonyára sokan hálásan emlékeznek az öreg »tanár úrra«, aki mintegy huszonöt év előtt, magas kora ellenére végig csoszogott a város utcáin, majd térdreborulva mély ájtatosságban imádkozott a dómtemplomban… Mindenki ismerte, mindenki megkülönböztetett tisztelettel emelte kalapját az öreg úr előtt; de nem is csoda, hiszen Kolmár József generációkat nevelt fel a pozsonyi katolikus főgimnáziumban.

    Kolmár József, aki 1917. június hó 21-én halt meg Pozsonyban, 94 éves korában, százhúsz év előtt született a somogymegyei Magyaródpusztán Szomorú gyermekkorára vonatkozóan maga jegyezte fel naplójában, amely most előttem fekszik:

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Vázsonykő története és legendái

vazsonykoNagy-Bakonynak Séd és Torna völgyétől határolt déli nyúlványa, hepehupás magaslataival ráhajolt a magyar tengerre. Onnan nézett farkasszemet Kinizsi Pál vázsonykői erőssége, Balaton mentének magaslatairól kiágaskodó várakkal.

    Nagyvázsony (Vázsonykő) története összeölelkezett a múltak viharaival. Legrégibb idők óta a Vason nemzetséget uralta, kinek őse Jász-Vesenből költözött Bakonyba. Vason (Vezsenyi) Ákos 1216-ban a királyné udvarbírája volt, híres utóda pedig Ládomér esztergomi érsek. A Bakonyi megült nemzetség, negyedíziglen való terjeszkedés után, az agglegény sorban élt fővitézzel, Váson Lászlóval kihalt. A királyi kézre került birtok magaslatán, a Caesaruana római castrum romjaiból a Váson nemzetség épített várerősséget, amelynek 1469-ben Udvary Pál volt a castellanusa. Urává Mátyás király a felvidéken vitézkedő Kinizsi Pált tette 1472-ben, kinek várnagya Fáncsikai Pál volt. Kinizsi halála után özvegye, Magyar Benigna, kétszer cserélt főkötőt. Így Vázsonykő 1459-ben második férjét, Kamisáci Horváth Márkot uralja, Nagy-Szőlős, Bakony-Herend, Barnag, Csepel, Kirta, Kamand, Koptelke várúri birtokokkal együtt. Ezt egészítete ki Agyaglik-puszta, a Tapolca vizén kotyogó legendás malommal. A Horváth nemzetség tagjai kedvében jártak Benigna várasszonynak, ki férje testvéreit – Jánost és Pétert – örökbe fogadva, beülteti birtokaiba.

szozattovabbacikkhez

Fábián Miklós: Gyóni Géza indulása

[tanulmányrészlet]

                                              
abekekatonaja    Az erős, vállas, kékszemű lelkész és a nála tizennégy évvel fiatalabb törékeny, szép, feketeszemű papné nemcsak az egyházi teendőket látták el, hanem művelték a hatalmas gyümölcsöst és szőlőskertet, melyet még elődjük, Bartholomaeides Soma hagyott rájuk. Néhány éve éltek még olyan öregemberek Gyónon, akik ismerték a „szent öregúr”-ként emlegetett tiszteletes urat, a földjeit, szőlőjét nagy szaktudással és szorgalommal művelő Áchim Mihályt. A házaspárnak hét gyermeke született, születésük dátumát az 1871-ben kiadott Károli-biblia első üres lapjára jegyezték fel:

„Gyermekeim születtek:
Áchim Mária 1880. augusztus 22.
Áchim Gizella 1882. március 14.
Áchim Péter Pál 1883. június 21. meghalt 1883. július 21.
Áchim Géza 1884. június 25.
Áchim Mihály 1884. május 14.
Áchim Ádám 1890. április 10. meghalt 1894. június 10.
Áchim Piroska 1893. június 30.”

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: A rókusi szappanos és az angol

Tudni illik, vagy legalább illenék, hogy Somorjai Nagy Péter uram annak idején a Rókuson lakott, és főzte a szép szegedi szappanokat békességgel egész élete sorában. Mikor megvoltak a táblák, ládákba tette, s elküldte Angolországba James With úrnak, aki viszont eladta az ángilis népnek valamennyit.
(Valóban sajnálni való volt ez a drága sok szép szappan, azonban hát hadd mosakodjon tisztára az a kormos nép is.)
Történt azonban, hogy James With eljött egyszer Szegedre, megnézni, hogy mint készülnek ezek a csodálatos szappanok itten Ázsiában, amelyekből, íme, Somorjai Nagy Péter uram szép fordított elejű kis házat épített a Rókuson, James With úr pedig nagy hétemeletes palotát Londonban.
Eljött, és Somorjai uram igen szívesen fogadta. With úr átnézte az egész házat, s tetszett neki nagyon, különösen hogy a kéményhez oda van drótozva a gólyafészek.
Azután bement a szappanfőző műhelybe, s kivette a zsebéből a jegyzőkönyvét.

szozattovabbacikkhez

Valentyik Ferenc: A dabasi Kossuth-koszorú története

Kossuth koszoru1A Kossuth család tagjaihoz köthető ereklyék sokaságából egyedi voltával és történetével emelkedik ki a dabasi Kossuth-koszorú. Históriáját a legrövidebben valószínűleg Fehér Klára (1919-1996) írónő foglalta össze az 1976-os magyarországi útikönyvében:

    „ – Dabas – olvasta Hédi a községjelző táblát. Aztán megint csak Dabas, majd újra Dabas.

    - Hát mekkora hely az a Dabas? A világ közepe?

    - Majdnem – válaszoltam nevetve. – Igazán hatalmas község. De ha nem is a legnagyobb, mindenesetre a legromantikusabb hely. Tudod, amikor Japánban jártunk, tanultunk ott egy mondást: »Ne mondd, hogy gyönyörű, amíg nem láttad Nikkót.« Annak, aki hozzánk jön, azt mondanám: »Ne mondd, hogy romantika, amíg nem jártál Dabason.«

    - Éspedig?

    - Dabason, a református templomban őriznek egy koszorút, égetett porcelánrózsák vannak rajta.

szozattovabbacikkhez

Viski Károly: „Az öreg székely rovásírása”

ethnonepeEzen a címen az Ethnographia és Népélet 1916-i évfolyama (253. l.) egy újsághírt közöl, amelyről akkoriban, a székelyek menekülése idején, országszerte beszéltek. A hír veleje annyi, hogy a menekülő siklódi székelyek Czifra Márton nevű pásztorukra is bíztak egy „sereg” állatot, maguk pedig mentek – amerre a szemükkel láttak. (Nagyobb részüket később a Jászságba ,menekítették’.) Czifra Márton pedig a rábízott hatszáz állattal elballagott Marosvásárhelyre s jelentkezett a főispáni hivatalban, hogy lediktálja az állatok gazdáinak névsorát. S egy mogyorófapálcáról, amelyen rovásjelek voltak, nyolc gépírásos oldalt diktált le ,folyékonyan’ a gépírókisasszonynak… Majdnem úgy hangzik ez, mint a mese szava; ,három diák három nap, három éjjel írta’. – „Akadtak többen – mondja az újság –, akik szép összeget ígértek a rovásírásos botért, de Czifra Márton semmi pénzért sem akart megválni az ,irományaitól’.” – Az Ethnographia a ,kalandosan’ hangzó hírhez nyomban hozzátette, hogy itt nem rovásírásról, hanem egyszerű számadóírásról van szó; s hogy egy rovásírásos mogyorófapálcára ennyi szöveget felróni teljes lehetetlenség.

szozattovabbacikkhez

Bodor Aladár: Isten kardja

Oh Föld, oh Föld, drága termő,
Akiből nő fű és erdő,
Kiben jövőnk magja erjed,
Milyen termés nő most benned?
Mint a régi Isten papja,
Ki a földet kihallgatja,
Érzem én is odalentrül,
Ami ott lenn piheg, zsendül,
Fű alúl és föld alúl,
Túlnan csonton, síri mélyen,
Túl gyökéren, túl vízéren,
Ércek ágyán, s forró láván,
Hol égbe szív a szivárvány:
Ott zsendül most lázas földben,
Mint fölfakadt mag a rögben,
Dagad a föld szívszakadva,
Hogy megszülje, nekünk adja,
Ahogy a nép imádkozza,
Ahogy Isten határozza,
Eddig óvta, már akarja,
Nő már, nő az Isten kardja!

szozattovabbacikkhez

Pados János

Pados János, orvosdoktor, római katolikus plébános, *1820. június 21-én Duna-Földváron, Tolnamegye;a gymnasiális osztályokat Budán s Kőszegen, a bölcseletet Pesten végezte. 1836-ban a fehérmegyei papok közé vétetett fel és a theologiát Székesfejérvárt 1840-ig hallgatta; de fiatal kora miatt csak 1843. jún. 21. szenteltetett fel. Azalatt, mint aldiakonus, a püspöki udvarban báró Barkóczy László mellett szertartó volt. Felszenteltetvén, előbb káplán Bogdányban, később újra a püspöki hivatalnál szentszéki jegyző volt. Székesfejérvárt az önkéntesekhez állott és mint tábori pap részt vett a pákozdi és schwechati csatákban: ezután Görgei fővezérsége alatt levonult Komáromba s itt az önkéntesek feloszlattatván, visszatért Székesfejérvárra. Gaál Eduárd császári biztos üldözése elől menekülendő, 1849-ben besoroztatta magát Kmetty hadtestébe közvitéznek, hol a X. honvédzászlóaljban szolgált mint őrmester a világosi fegyverletételig. Az oroszok elfogták, de megmenekült, bujdosása után azonban mégis az Újépületbe került. A haditörvényszék elítélte hatévi várfogságra vasban. Munkácsra vitték, hol másfél évet töltött; onnét Olmüczbe, hol szintén másfél évig volt fogva.

szozattovabbacikkhez

Pados János: Fonyód

Fonyód! Somogynak fénye, szemvilága;
Ahol tűz ömlött s láva egykoron,
S most lángitalban forr a bérc orom;
Csókkal köszönt a Balaton nagy ága:

Az ég derűje, a lég tisztasága;
A hegytetőről völgybe zúgó rom;
A csacska visszhang, néma fájdalom;
A múlt időnek boldog ifjúsága;

Mindaz mi szép ma és volt hajdanában,
Téged dicsőit és téged köszönt;
Árasztva rád a bájt és fényözönt:

Üdvözlek én is e rövid danában;
Amelyre keblem árja felhevült,
Mikor szüretkor hő kebledre dűlt.

fonyod

Gyóni Géza: Ottó

Ottó, kis árva, névtelen hős
»Hadifogoly« Germániábul.
Hét éves s minden fényes gombot
Őszinte szívből s hosszan bámul.

Ottót egy csúnya reggelen
Vad muszka járőr kicibálta.
Stratégiai okok folytán
Így jutott el Szibériába.

Hős muszka járőr jelentette,
Hogy fontos hadizsákmányt ejtett.
S Ottó, kis árva hős, azóta
Szibériában énekelget.

Hazátlan foglyok elhallgatják;
Csörren a kopek kalapjába,
Ha énekli a »Wacht am Rhein«-t
S hogy »Esik eső karikára«.

szozattovabbacikkhez

Kántor Mihály: A tábor alszik

A tábor alszik! Ringató kebelként
Fonják körül az izmos hegykarok.
Fényes tüzek virrasztó tízezerje
A csillagos éggel versenyt ragyog.

Csend van. Mintha ítélet napja volna
És végső szóra várna már a föld…
S a némaságban megmozdul az erdő,
Tündér hangokkal telik meg a zöld.

Tündér lányok jönnek a rónaságról…
A tábor alszik. Ezt várták csupán,
Oda suhannak lengő szárnyaikkal
Csókot hoznak a harcolók után.

szozattovabbacikkhez

Lampért Géza: Dal a zászlóról

Háromszínű magyar zászlónk
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tűzzel és a lelkünk
Imádsággal van teli…
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk’
És érezzük: e szent jelben
Egyek – magyarok vagyunk!

Háromszínű lobogónkon
A piros szín mi nekünk?
Hősi vérünk, amit bőven
Hullatott itt nemzetünk.
Tenger vérünk hullt e földért
Hosszú ezer év alatt…
A piros szín azt lobogja:
– Miénk e föld s az marad!

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Halál az élet mezején

Liliencron

versképIVAranykalászos dús mezőn
Egy harcos fekszik elhagyatva;
Halálos sebből vérezőn
Ott vívódik már harmadnapja.
Ellepve erdőt, völgyet, ormot,
Jaj hangzott, vér folyt, füst gomolygott,
Riadva torlott ember és barom
S lett bujdos gyász hajszolt fájdalom…
Segíts meg minket, égi oltalom!

De fordul majd a száguldó vihar
És visszazúdul völgybe, bérctetőre:
A Kárpátokban magyar kürt rivall,
Magyar had törtet fölfelé – előre!

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Az elfoglalt sáncon

Ragyog az ég és harmatos a reggel –
Nyüzsögünk vidáman itt a muszka-sáncon,
fölöttünk búgó gránátok rohannak,
a futó muszka szalad bokron-árkon
s nyomába vág az üldöző gránát!

Pajtás, pajtásom, látod: ideértünk!
De szép, de szép e drága diadal
s de szép az élet győzelmes hadakban,
nézd ezt a reggelt… piros, fiatal! –
Pajtás, mit írsz ma az édesanyádnak?

Pajtás, nincs ehhez fogható gyönyör:
állni a sáncon, elvett muszka-árkon,
derűs reggelben hűs reggeli szélben,
virtus tüzében, harmatos világban.
Pajtás, nincs ehhez fogható gyönyör!

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Ima a lembergi országút mellett

versképV– Uram, ma itten nagy csata volt,
Ma vérben tükröződik fenn a hold.

Ó nézz le Uram a lembergi útra
És tekints körül: mennyi, mennyi hulla!

Széthányt karokkal, üveg-szemekkel
Fekszik a porban, nézd, fiad: az Ember.

Mi nem tudjuk, – e nagy titok tied, –
Mivel vagyunk különbek, mint a többiek.

Kik megmaradtunk, akik itten állunk,
E holtak mellől hozzád szalutálunk.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Circumdederunt me

1918. november 4.

Asztalos, asztalos, vén, öreg asztalos,
Ugyan mit kopácsolsz?
Remegő kezeddel, éles, nagy szegekkel
Oly buzgón mit ácsolsz?
És az a sok deszka miért olyan durva,
Mért nincs meggyalulva?
    „Hatvanhárom féle és durva deszkából
    Koporsót készítek,
    S ezer szeggel majd egy nehéz vaskeresztet
    Rája erősítek.
    S mivel kész a sír is, sietős a munka.”
    A halott tán pap… persze, más ki volna…

szozattovabbacikkhez

vitéz Csikós Jenő: Az Országzászlók

Emberöltő óta állnak,
rongyolódva, megfakulva,
megcsonkított magyar földön.
Itt azóta bánat él csak,
elhallgatott a sok nóta,
csendes minden, hegyen-völgyön.

Megtépázott Országzászlók,
vad viharral szembenéznek:
Virrasztanak! Értünk élnek!
Félárbócon: mégis állnak!
Az országban szerte-széjjel:
kelet, nyugat, észak, délnek.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: 1920. június 04.

Kanonizált csapdába csaltak,
eltörlik a lelkek sóhaját,
azt hiszik, lehet vezényszóra
törölni sok-sok kínhalált,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

Feldarabolták az egészet,
s részekről hazudják: Ez így szép!
Szívük érzés nélkül kong, remeg,
félelem kering ereikben,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

szozattovabbacikkhez

Végvári [Reményik Sándor]: Eredj, ha tudsz

Egy szívnek, mely épp úgy fáj, mint az enyém

3430 kivandorlas ellis island1902Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
Eredj…
Szállj, mint a fecske délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek.
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

szozattovabbacikkhez

Sipos Gyula: A halottak

Erdőbe menekültem,
halottak lógtak a fákon,
városba menekültem,
hulla feküdt az utcán,
folyókra menekültem,
halottak úsztak a vízen,
munkába menekültem
könyvekbe és italba,
ártatlanul mosolygó
gyermekek mögé bújtam,
múltakba és jövőbe,
tűnő-születő percek
csak-most-való sorába,
csókba, és jóbarátok
nyugtató közeléba,

szozattovabbacikkhez

Szőnyi Gyula: Jött-ment

Téved Jött-ment uram, mivel ön azt mondja,
hogy a keresztény csak rabszolgának való.
Csak ostorozni kell, s a rárakott terhet
nyögve bár, de húzza, cipeli, mint a ló.

Ám ha megkérhetem, nézzen csak itt széjjel,
mert úgy tudom, hogy ez Szent István országa,
ahol Istent hívő keresztények élnek.
Ez nem a jött-mentek és rablók tanyája.

Bár fogcsikorgatva be kell azt most látnom,
hogy embernek én nem számíthatok itt már.
Kezemen a rablánc, hátamon a korbács,
jogi hatalmam nincs, pedig az ősöm bár.

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Húsz szem cseresznye

Valaki húsz szem cseresznyét kapott,
Amit rabok csak álmaikban látnak.
Húsz apró, piros bogyóját a nyárnak,
Mely frissen hozta szabad ég alól
Otthoni kertek fészek-melegét,
S lángolt, mint láthatatlan húsz levélen
Húsz piros pecsét…

Valaki húsz szem cseresznyét kapott,
És könnyű szívvel úgy osztotta szét
A szabadságnak és a szeretetnek
Tíz év óta már elfelejtett
Lüktető ízét,
Hogy nem veszett el dús kincséből egy sem,
Míg szomjas szemek itták illatát.

szozattovabbacikkhez

FÁY FERENC

FayFerencFÁY FERENC költő.  *Pécel, 1921. június 20. - †Toronto, 1981. június 10. A Ludovika Akadémia katonai tisztképző főiskola elvégzése után hadnaggyá avatták (1944). A háborúban frontszolgálatot teljesített, szovjet hadifogságba esett ahonnan megszökik. Nagy szeretete édesanyja  után hazavonja Magyarországra. 1947 őszén internálják. Fél év után szabadon engedik, de rövid idő után letartóztatják [állítólag apósa , Lázár György későbbi kommunista miniszterelnök feljelentésére] és népbírósági eljárást indítanak ellene. Az ÁVO annyira összeveri, hogy rabkórházba kell szállítani, ahonnan megszökik 1948 tavaszán Jugoszláviába.

szozattovabbacikkhez

Fáy Ferenc: Verses virrasztás

Ahogy most nézem gondtól megkopott,
sovány kis arcod, – ezt a földi mintát –
a kandeláber fénye vet lobot
a mennyezetre s ráncos homlokod
felett az árnyak lengnek, mint a hinták.

Most bennem élsz és így maradsz velem
a búcsúzásban. Én esetten, árván
figyellek és te fenn a végtelen
nagy térben járva lassítsz léptenden
s megállsz egy fényes, régi, égi járdán.

Felénk fordulsz. És nézel nagy, komoly
csodálkozással önmagadra hosszan.
S nem ismersz rá a vázra most, hogy oly
merev kis ránccá torzult a mosoly
a szájszögén. S az arc, mely púderosan

szozattovabbacikkhez

Kazinczy Ferenc levele – K. J.-nak

Széphalom, 22. jan. 1808.

    Próbát tevén, ha a szerelem legboldogabb örömét tudnám-e festeni igazán és kényes kézzel, hogy azt a nemes lelkű is olvashassa; s lásd ezt a ritornellát, ha talán még nem közlöttem. Az egy boldog férj örömeit festi, kinek hölgye elfáradva megyen ágyba, és aki lemondani, elhalasztva örömét, hogy a szeretett hölgy alhassék.

„Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond félig alva már az édes lyányka,
S reám borúl, s elszunnyad karjaimban.

szozattovabbacikkhez

Bálint Sándor: A délvidéki katolikus népélet forrásai

Zichy Gyula gróf, kalocsai érsek emlékezetének

Dolgozatunk célja – amennyire a kutatás jelenlegi állapotában lehetséges – a magyar katolikus kultusztörténet néhány délvidéki, főleg bácskai vonatkozásának megvilágítása. Különösen a középkori magyar jámborság ihletésére, egyúttal a Délvidék XVIII. századi katolikus újjászületésének legbuzgóbb forrására: a búcsújáró kultuszok tájszervező szerepére és hatására szeretnénk rámutatni.

    A török felszabadulás után megindul a táj újjáépülése. Megkezdődik a bunyevácok, sokácok, bevándorlása, a németek betelepítése, magyarok leköltözése. A különböző nyelvű, de azonos vallású népelemek között a katolicizmus teremti meg az együttélés lelki feltételeit, egyúttal vállalja a hagyományos magyar gyepüvédő feladatokat eleinte a törökökkel, később a pravoszláviával szemben. Különösen a ferencesek szerepét és munkáját kell kiemelnünk. A franciskánus (bosnyák, illetőleg ladislaita) rendtartomány részben középkori magyar helyi hagyományok alapján új kolostorokat szervez, amelyek az összeverődött telepes tömegekbe a kordás társulat, harmadrend, továbbá sajátos Mária-kultuszok révén közösségi érzéseket nevelnek. Több kolostor búcsújáróhellyé, egy-egy kisebb táj középpontjává, lelki erőforrásává válik, ami viszont a szülőföldhöz való ragaszkodás öntudatát ébresztgeti /1/.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Vándorol a gyöngysor

Tihany– Tihany története –

A nyári égbolt tejútjának haldokló mécsesei a tihanyi öböl hullámfodraitól búcsúzkodtak, hogy helyet adjanak a szüreti zene-bonák nyomán felkászolódó téli csillagoknak, a Kaszásnak és a Fiastyúknak. A Szent Benedek-rend Miklós templomában éjfélre kondítottak. Az égbolt fogyó holdja rápislogott a tihanyi fellegvárra s megvilágította az erődítményből kiágaskodó öregtornyot.

A várútra lehallatszik a bástyás-virrasztók jeladása. Tülkölésükkel ébresztgetik a lócáján szunyókáló porkolábot. Készen várja Piszky István castellánust, ki hitvese oldalán poroszkál felfelé a hegyi úton. A várúron még rajta ült a tátikai mulatozás mámora. Bólogatva, lazára eresztett kantárral léptette paripáját a hepehupás magaslaton.

Annál éberebb Lizácska nagyasszony! A tátikai solymászat gyönyöreinek forrongó megérzésétől most is lángban ég az arca. Szeme tüzében bent lakozik az őszi égbolt csillagainak fényessége. A Tejút búcsúzkodó hattyúján felejti tekintetét, amikor lovagjára, a daliás Ibrahim agára gondol. Búcsúzkodó ölelése életboldogságának volt foglalója. A várkapu ereszkedő hídjának csörömpölésétől megrebben tekintete.

szozattovabbacikkhez

Khin Antal: Csallóközi legényavatás

Somorja nagyközség – hajdan szabad királyi város – Komárom mellett egykor Csallóköz legjelentősebb helye volt. Virágzó polgári élet folyt itt a céhek világában, amiről a város jegyzőkönyvei is tanúskodnak. Képviselve volt a csizmadia, ács, asztalos, ötvös, mézeskalácsos, mészáros, szíjgyártó, bognár, lakatos, kalapos, kőmíves, kovács, gombkötő, szabó, takács, tímár, szűcs, fazekas, pék, molnár, halász, sőt még a juhász céh is. Ennek a nagyszabású céhéletnek maradványai romjaikban még most is megtalálhatók.

    Somorjának a céhek világából maradt egyik ilyen érdekessége a farsangon szokásos legényavatás. Különösképpen nem az iparosoknál maradt meg, hanem a gazdalegényeknél, akik külön testületben vannak tömörülve, polgárifjúság vagy legény-kompánia néven s írott szabályaikat a Törvénykönyvben foglaltatnak /1/.

    Élükön áll a legénybíró, akit maguk közül választanak 3 évre. Ő tartja fönn a rendet a legények között, szabja ki a büntetést két legény jelenlétében, ha valamelyik vét a törvények ellen. Régebben a céhvilágban vasra is verethette a garázda legényt. A büntetés ma leginkább néhány liter bor fizetése a kompánia számára.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf