vitéz Somogyvári Gyula: A Szajna felé s a Tisza felé…

A Tiszától a Szajnapartig:
hány napig járó az út – ki tudja?
– S nem volt ennél kálváriásabb
a názáreti Jézus útja!

A Tiszától a Szajnapartig,
nagyobb keresztet még sohse vittek
s a Tiszától a Szajnapartig
sokan voltak még, akik – hittek.

De – Szajnától a Tiszapartig:
egy perc alatt eljött a hír talán,
hogy gyilkosabb volt a Golgota,
mint egykor… Nagypéntek délután…

S a Szajnától a Tiszapartig
– míg visszahozták véres testét –
a megbocsátást s imát – még a
Máriák is elfeledték!

                                                 1920.

Sántha György: Július 1916

Július kék ege alatt
Pipacsos búzák ringanak.
Ringanak ritmusra, sárgán.
Száll a nap: szép arany sármány.

Szérül a fák, poros-zöldek,
Szegik a gabonaföldet,
S a fakón remegő aljra
Roskad pár kis tanya rajza.

Fehér fal. Fedele nádas.
Felette néz a kútágas.
Fellegek mennyei táját
Nézem szent Indra gulyáját.

Mint cserebogár az estbe,
Cséplőgép zümmög a csendbe,
Mely tiszta, mint a Nirvána:
A szívem halni kívánna,

szozattovabbacikkhez

Gaál Mózes, Az Én Újságom című gyermeklap főszerkesztője.

Gaál Mózes80 éve hunyt el Budapesten, 1936. július 12-én Gaál Mózes, Az Én Újságom című gyermeklap főszerkesztője.

 Erdélyben, a Háromszék megyei Baróton római katolikus családban született 1863. augusztus 2-án. Főgimnáziumi tanár, tankerületi főigazgató, ifjúsági író, . Nagyszebenben bölcseleti tanulmányait a budapesti egyetemen (1883-1888) végezte; két évig segédszerkesztője volt az Ország-Világ hetilapnak,  1888-ban tanári vizsgát tett, 1989-ben helyettes tanárnak nevezték ki a pozsonyi katolikus főgimnáziumhoz; 1892-ben rendes tanár lett ugyanott. 1889-től Pozsonyban, majd Pesten lett tanár. 1907-től gimnáziumi igazgató, majd Pest vidéki tankerületi főigazgatóként tevékenykedett.

szozattovabbacikkhez

Kuczka Péter: Hajnali négykor

tomegsirHajnali négykor tank fordult be a Lánchíd
előtti térre, forgatta ágyúja csövét, majd
az Alagút feketén ásító szájára szögezte, egy
másik a Gellért-hegy felől tiporta végig az
Attila utat, s befészkelte magát a Bethlen-
udvar nagy háztömbje mellé, tonnái megnyomták
a puha földet. Jöttek a hírek a telefonban,
aztán megláttuk a harmadikat, éppen ablakunk
előtt kúszni a Várba vezető lejtős úton,
egykori paloták romjai alatt, ahol nem is oly rég
– bár ezt nem láttuk – elődei mászhattak
dübörögve, recsegő lánctalpakon a németek
ellen, de most ránk néztek gyorstüzelő
fegyverei, éppen ablakunkra, s a zajtól
felriadt gyerekek félelmükben kifutottak a
konyhába, vitték a bilit, s a nagyobb lányok
kivonszolták öccsük gyerekágyát is, mert
házunk udvari oldalán védettnek érezhették

szozattovabbacikkhez

Lakatos István: In memoriam

Halottakat
a sírban tovább ölni nem szabad.
Holttesteket
hazugsággal takarni nem lehet.

Sötét falak,
bent most van a gerinc törés alatt.
Szabad, lehet
tovább gyötörni a gyötörteket.

Telek, nyarak,
lesz ki elhullik, lesz ki megmarad.
S ha perbe kezd,
kis perzselő mészbe temettetek?

Próbáld, tagadd
a titokban felakasztottakat.
Nyarak, telek
őrzik örökre a megölteket.

                                 1958. június 30.

Rakovszky József: Elmélkedés a zsarnok kőváránál

Hitvány gonosz volt gróf, király s a császár,
konok fajankók herceg és a pap,
kik meg nem álltak józan észhatárnál
s százezrek hulltak pallosuk alatt.
A nép haragja gyűlt a gyászos égen
és jöttek számító apostolok.
Üvöltötték a szenvedők fülébe,
mondván: legyünk hát végre szabadok!
S rontott a bősz ár, tépve annyi gátat,
amennyit úr s a pap nem védhetett.
Egy röpke percre tényleg szétdobolta
a szolganép a rabbilincseket.
De jaj! Mi lett a véres mámor ára?

szozattovabbacikkhez

Bella István: Székely Dózsa György imája

250px Dózsa GyörgyÍme, lángol a trón, láncon, láncon az ország,
láncot ellik a láng, hol a lélek kihal,
íme a koronám, magát a napot hozzák
világ elemésztő robbanásaival.

Mi volt az én vétkem? Új és ifjú ország!
Szabad pór és polgár szülte Holnap-Haza!
Ó, hajnalléptű lány! Jövő-fényű orcák!
Koronás homlokom a holnap iszonya.

Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.

Szögezzétek csak ki Budavár kapujára
és Pestre két karom, kard és kenyér az ott,
Gyulafehérvárra s Váradra két lábam,
Szegedre koponyám – a jövő én vagyok.

szozattovabbacikkhez

Czuczor Gergely: Szondi

Mily hadkel a dégeli völgyön elé,
S vet vérszemeket hegyi vára felé.
Ádáz Ali tábora durrog alatt,
S rombolja tekékkel a sziklafalat.
    Vaj támad-e hős,
    Oly bátor, erős,
   Kit nem bír ijesztni veszélyzaj,
   S nem hat le szüvére haláljaj?
A vár kicsiny, ellene nagy sereg áll,
Hódolnia kell, vele szembe ha száll.

Jó Szondi parancsol az ormi lakon,
S buzdítja vitézit az őrfalakon;
Lobbannak az álgyuk, a bástya zuhan,
Jelt ád Ali, s népe reája rohan,
    Van harci zavar,
    Helyt áll a magyar,
   Vérben hörög a török és vész,
   Döbbenve vonul tova más rész,
S Drégel valamint ama gránit orom,
Rongálva ugyan, de megáll szabadon.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Szent Kristóf

Szent Kristóf
ha győzelmeimben nem is
hadijelvényem te voltál
egy valószínűtlen haditett
megvalósíthatatlan közegében

stchristoph

Petőfi Sándor levele – K. F.-nek

Koltó, szeptember 15. 1847

(…) Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe: az erdődi vár kápolnájában korán reggel. Szerettünk volna, én is, menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyvást mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam, mint menyasszonyom, úgy esküszöm neked, hogy egy angyalfestő képíró előtt a legtökéletesebb mintául szolgálhattam volna. Amint az esküvési hókuszpókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk, s vágtattunk ide Koltóra. Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Láposvölgyben, Nagybányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet.
(…)
Igaz! hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is olyan forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtelen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.

Bálint Sándor: Búcsújárás és település

A hazai települések kutatása a mai tudományos vizsgálódásoknak egyik legidőszerűbb, gyakorlati következményeiben, politikai vonatkozásaiban pedig mindenestre legfontosabb problémája. Megoldásáért különböző: helytörténeti és földrajzi, nyelvészeti és néprajzi módszerek és felfogások küzdenek. Egy mozzanatot azonban a kutatás eddig nem hangsúlyozott eléggé: a vallásos élménynek és az egyházi szervezetnek a településre való hatását. Az adott keretek között és az eddigi kutatás hiányai miatt kitűzött feladatunknak pontos elvégzésére nem is gondolhatunk. Megelégszünk a probléma fölvetésével és egyik részletének elemzésével, a búcsújárásnak a hazai településekre gyakorolt hatásával.

    Ismeretes, hogy az elmúlt századokban, amikor a vallásosság az emberiségnek alapvető élménye volt, a templomok, kolostorok milyen döntő hatást gyakorolnak egy-egy vidék, táj népére, nemcsak vallásos, hanem egyéb vonatkozásokban is. A búcsújáróhelyek hatása – ha lehetséges – még mélyebb és elevenebb. A búcsújárás a katolikus népnek tudvalevőleg egyik legjellemzőbb megnyilatkozása, művelődéstörténetének, földrajzának, néprajzának földerítésével azonban bizony még jórészt adósak vagyunk. Magunknak is hangsúlyoznunk kell, hogy érdeklődésünket itt és most csak a XVIII. század nagy hazai népmozgalmaira korlátozzuk.

    A XVIII. században restaurált Regnum Marianum-gondolat búcsújáróhelyeink új alakulásán is meglátszik. A szentistváni birodalom, a középkori magyarság nehéz időket élt át, majdnem elpusztult a hódoltság alatt.

szozattovabbacikkhez

Benyovszky Károly: Kolmár József – Petőfi barátja

    Vendégségben jártam…

    Az öreg omladozó vár mögötti Hausbergi egyik előkelő nyaralójának kényelmes ebédlőjében a ház asszonya mesélt rég elmúlt időkről, amikor még gyermek, még egészen fiatal leányka volt… És amint beszélt, élénk tűz gyúlt ki két fekete szemében… emlékezetébe idézte boldog gyermekkorát és csevegett… csevegett egy emberről, aki hosszú évtizedeket töltött közöttünk, aki itt, Pozsonyban kötött ki boldog révbe hosszú küzdelmekkel telt évek után, egy emberről, aki Petőfi Sándor legmeghittebb barátai közé tartozott.

    K.-né, Kolmár Henriette mesélt… mesélt édesatyjáról – Kolmár Józsefről.

             *

    Pozsonyban még bizonyára sokan hálásan emlékeznek az öreg »tanár úrra«, aki mintegy huszonöt év előtt, magas kora ellenére végig csoszogott a város utcáin, majd térdreborulva mély ájtatosságban imádkozott a dómtemplomban… Mindenki ismerte, mindenki megkülönböztetett tisztelettel emelte kalapját az öreg úr előtt; de nem is csoda, hiszen Kolmár József generációkat nevelt fel a pozsonyi katolikus főgimnáziumban.

    Kolmár József, aki 1917. június hó 21-én halt meg Pozsonyban, 94 éves korában, százhúsz év előtt született a somogymegyei Magyaródpusztán Szomorú gyermekkorára vonatkozóan maga jegyezte fel naplójában, amely most előttem fekszik:

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Vázsonykő története és legendái

vazsonykoNagy-Bakonynak Séd és Torna völgyétől határolt déli nyúlványa, hepehupás magaslataival ráhajolt a magyar tengerre. Onnan nézett farkasszemet Kinizsi Pál vázsonykői erőssége, Balaton mentének magaslatairól kiágaskodó várakkal.

    Nagyvázsony (Vázsonykő) története összeölelkezett a múltak viharaival. Legrégibb idők óta a Vason nemzetséget uralta, kinek őse Jász-Vesenből költözött Bakonyba. Vason (Vezsenyi) Ákos 1216-ban a királyné udvarbírája volt, híres utóda pedig Ládomér esztergomi érsek. A Bakonyi megült nemzetség, negyedíziglen való terjeszkedés után, az agglegény sorban élt fővitézzel, Váson Lászlóval kihalt. A királyi kézre került birtok magaslatán, a Caesaruana római castrum romjaiból a Váson nemzetség épített várerősséget, amelynek 1469-ben Udvary Pál volt a castellanusa. Urává Mátyás király a felvidéken vitézkedő Kinizsi Pált tette 1472-ben, kinek várnagya Fáncsikai Pál volt. Kinizsi halála után özvegye, Magyar Benigna, kétszer cserélt főkötőt. Így Vázsonykő 1459-ben második férjét, Kamisáci Horváth Márkot uralja, Nagy-Szőlős, Bakony-Herend, Barnag, Csepel, Kirta, Kamand, Koptelke várúri birtokokkal együtt. Ezt egészítete ki Agyaglik-puszta, a Tapolca vizén kotyogó legendás malommal. A Horváth nemzetség tagjai kedvében jártak Benigna várasszonynak, ki férje testvéreit – Jánost és Pétert – örökbe fogadva, beülteti birtokaiba.

szozattovabbacikkhez

Fábián Miklós: Gyóni Géza indulása

[tanulmányrészlet]

                                              
abekekatonaja    Az erős, vállas, kékszemű lelkész és a nála tizennégy évvel fiatalabb törékeny, szép, feketeszemű papné nemcsak az egyházi teendőket látták el, hanem művelték a hatalmas gyümölcsöst és szőlőskertet, melyet még elődjük, Bartholomaeides Soma hagyott rájuk. Néhány éve éltek még olyan öregemberek Gyónon, akik ismerték a „szent öregúr”-ként emlegetett tiszteletes urat, a földjeit, szőlőjét nagy szaktudással és szorgalommal művelő Áchim Mihályt. A házaspárnak hét gyermeke született, születésük dátumát az 1871-ben kiadott Károli-biblia első üres lapjára jegyezték fel:

„Gyermekeim születtek:
Áchim Mária 1880. augusztus 22.
Áchim Gizella 1882. március 14.
Áchim Péter Pál 1883. június 21. meghalt 1883. július 21.
Áchim Géza 1884. június 25.
Áchim Mihály 1884. május 14.
Áchim Ádám 1890. április 10. meghalt 1894. június 10.
Áchim Piroska 1893. június 30.”

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: A rókusi szappanos és az angol

Tudni illik, vagy legalább illenék, hogy Somorjai Nagy Péter uram annak idején a Rókuson lakott, és főzte a szép szegedi szappanokat békességgel egész élete sorában. Mikor megvoltak a táblák, ládákba tette, s elküldte Angolországba James With úrnak, aki viszont eladta az ángilis népnek valamennyit.
(Valóban sajnálni való volt ez a drága sok szép szappan, azonban hát hadd mosakodjon tisztára az a kormos nép is.)
Történt azonban, hogy James With eljött egyszer Szegedre, megnézni, hogy mint készülnek ezek a csodálatos szappanok itten Ázsiában, amelyekből, íme, Somorjai Nagy Péter uram szép fordított elejű kis házat épített a Rókuson, James With úr pedig nagy hétemeletes palotát Londonban.
Eljött, és Somorjai uram igen szívesen fogadta. With úr átnézte az egész házat, s tetszett neki nagyon, különösen hogy a kéményhez oda van drótozva a gólyafészek.
Azután bement a szappanfőző műhelybe, s kivette a zsebéből a jegyzőkönyvét.

szozattovabbacikkhez

Valentyik Ferenc: A dabasi Kossuth-koszorú története

Kossuth koszoru1A Kossuth család tagjaihoz köthető ereklyék sokaságából egyedi voltával és történetével emelkedik ki a dabasi Kossuth-koszorú. Históriáját a legrövidebben valószínűleg Fehér Klára (1919-1996) írónő foglalta össze az 1976-os magyarországi útikönyvében:

    „ – Dabas – olvasta Hédi a községjelző táblát. Aztán megint csak Dabas, majd újra Dabas.

    - Hát mekkora hely az a Dabas? A világ közepe?

    - Majdnem – válaszoltam nevetve. – Igazán hatalmas község. De ha nem is a legnagyobb, mindenesetre a legromantikusabb hely. Tudod, amikor Japánban jártunk, tanultunk ott egy mondást: »Ne mondd, hogy gyönyörű, amíg nem láttad Nikkót.« Annak, aki hozzánk jön, azt mondanám: »Ne mondd, hogy romantika, amíg nem jártál Dabason.«

    - Éspedig?

    - Dabason, a református templomban őriznek egy koszorút, égetett porcelánrózsák vannak rajta.

szozattovabbacikkhez

Viski Károly: „Az öreg székely rovásírása”

ethnonepeEzen a címen az Ethnographia és Népélet 1916-i évfolyama (253. l.) egy újsághírt közöl, amelyről akkoriban, a székelyek menekülése idején, országszerte beszéltek. A hír veleje annyi, hogy a menekülő siklódi székelyek Czifra Márton nevű pásztorukra is bíztak egy „sereg” állatot, maguk pedig mentek – amerre a szemükkel láttak. (Nagyobb részüket később a Jászságba ,menekítették’.) Czifra Márton pedig a rábízott hatszáz állattal elballagott Marosvásárhelyre s jelentkezett a főispáni hivatalban, hogy lediktálja az állatok gazdáinak névsorát. S egy mogyorófapálcáról, amelyen rovásjelek voltak, nyolc gépírásos oldalt diktált le ,folyékonyan’ a gépírókisasszonynak… Majdnem úgy hangzik ez, mint a mese szava; ,három diák három nap, három éjjel írta’. – „Akadtak többen – mondja az újság –, akik szép összeget ígértek a rovásírásos botért, de Czifra Márton semmi pénzért sem akart megválni az ,irományaitól’.” – Az Ethnographia a ,kalandosan’ hangzó hírhez nyomban hozzátette, hogy itt nem rovásírásról, hanem egyszerű számadóírásról van szó; s hogy egy rovásírásos mogyorófapálcára ennyi szöveget felróni teljes lehetetlenség.

szozattovabbacikkhez

Bodor Aladár: Isten kardja

Oh Föld, oh Föld, drága termő,
Akiből nő fű és erdő,
Kiben jövőnk magja erjed,
Milyen termés nő most benned?
Mint a régi Isten papja,
Ki a földet kihallgatja,
Érzem én is odalentrül,
Ami ott lenn piheg, zsendül,
Fű alúl és föld alúl,
Túlnan csonton, síri mélyen,
Túl gyökéren, túl vízéren,
Ércek ágyán, s forró láván,
Hol égbe szív a szivárvány:
Ott zsendül most lázas földben,
Mint fölfakadt mag a rögben,
Dagad a föld szívszakadva,
Hogy megszülje, nekünk adja,
Ahogy a nép imádkozza,
Ahogy Isten határozza,
Eddig óvta, már akarja,
Nő már, nő az Isten kardja!

szozattovabbacikkhez

Pados János

Pados János, orvosdoktor, római katolikus plébános, *1820. június 21-én Duna-Földváron, Tolnamegye;a gymnasiális osztályokat Budán s Kőszegen, a bölcseletet Pesten végezte. 1836-ban a fehérmegyei papok közé vétetett fel és a theologiát Székesfejérvárt 1840-ig hallgatta; de fiatal kora miatt csak 1843. jún. 21. szenteltetett fel. Azalatt, mint aldiakonus, a püspöki udvarban báró Barkóczy László mellett szertartó volt. Felszenteltetvén, előbb káplán Bogdányban, később újra a püspöki hivatalnál szentszéki jegyző volt. Székesfejérvárt az önkéntesekhez állott és mint tábori pap részt vett a pákozdi és schwechati csatákban: ezután Görgei fővezérsége alatt levonult Komáromba s itt az önkéntesek feloszlattatván, visszatért Székesfejérvárra. Gaál Eduárd császári biztos üldözése elől menekülendő, 1849-ben besoroztatta magát Kmetty hadtestébe közvitéznek, hol a X. honvédzászlóaljban szolgált mint őrmester a világosi fegyverletételig. Az oroszok elfogták, de megmenekült, bujdosása után azonban mégis az Újépületbe került. A haditörvényszék elítélte hatévi várfogságra vasban. Munkácsra vitték, hol másfél évet töltött; onnét Olmüczbe, hol szintén másfél évig volt fogva.

szozattovabbacikkhez

Pados János: Fonyód

Fonyód! Somogynak fénye, szemvilága;
Ahol tűz ömlött s láva egykoron,
S most lángitalban forr a bérc orom;
Csókkal köszönt a Balaton nagy ága:

Az ég derűje, a lég tisztasága;
A hegytetőről völgybe zúgó rom;
A csacska visszhang, néma fájdalom;
A múlt időnek boldog ifjúsága;

Mindaz mi szép ma és volt hajdanában,
Téged dicsőit és téged köszönt;
Árasztva rád a bájt és fényözönt:

Üdvözlek én is e rövid danában;
Amelyre keblem árja felhevült,
Mikor szüretkor hő kebledre dűlt.

fonyod

Gyóni Géza: Ottó

Ottó, kis árva, névtelen hős
»Hadifogoly« Germániábul.
Hét éves s minden fényes gombot
Őszinte szívből s hosszan bámul.

Ottót egy csúnya reggelen
Vad muszka járőr kicibálta.
Stratégiai okok folytán
Így jutott el Szibériába.

Hős muszka járőr jelentette,
Hogy fontos hadizsákmányt ejtett.
S Ottó, kis árva hős, azóta
Szibériában énekelget.

Hazátlan foglyok elhallgatják;
Csörren a kopek kalapjába,
Ha énekli a »Wacht am Rhein«-t
S hogy »Esik eső karikára«.

szozattovabbacikkhez

Kántor Mihály: A tábor alszik

A tábor alszik! Ringató kebelként
Fonják körül az izmos hegykarok.
Fényes tüzek virrasztó tízezerje
A csillagos éggel versenyt ragyog.

Csend van. Mintha ítélet napja volna
És végső szóra várna már a föld…
S a némaságban megmozdul az erdő,
Tündér hangokkal telik meg a zöld.

Tündér lányok jönnek a rónaságról…
A tábor alszik. Ezt várták csupán,
Oda suhannak lengő szárnyaikkal
Csókot hoznak a harcolók után.

szozattovabbacikkhez

Lampért Géza: Dal a zászlóról

Háromszínű magyar zászlónk
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tűzzel és a lelkünk
Imádsággal van teli…
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk’
És érezzük: e szent jelben
Egyek – magyarok vagyunk!

Háromszínű lobogónkon
A piros szín mi nekünk?
Hősi vérünk, amit bőven
Hullatott itt nemzetünk.
Tenger vérünk hullt e földért
Hosszú ezer év alatt…
A piros szín azt lobogja:
– Miénk e föld s az marad!

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Halál az élet mezején

Liliencron

versképIVAranykalászos dús mezőn
Egy harcos fekszik elhagyatva;
Halálos sebből vérezőn
Ott vívódik már harmadnapja.
Ellepve erdőt, völgyet, ormot,
Jaj hangzott, vér folyt, füst gomolygott,
Riadva torlott ember és barom
S lett bujdos gyász hajszolt fájdalom…
Segíts meg minket, égi oltalom!

De fordul majd a száguldó vihar
És visszazúdul völgybe, bérctetőre:
A Kárpátokban magyar kürt rivall,
Magyar had törtet fölfelé – előre!

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Az elfoglalt sáncon

Ragyog az ég és harmatos a reggel –
Nyüzsögünk vidáman itt a muszka-sáncon,
fölöttünk búgó gránátok rohannak,
a futó muszka szalad bokron-árkon
s nyomába vág az üldöző gránát!

Pajtás, pajtásom, látod: ideértünk!
De szép, de szép e drága diadal
s de szép az élet győzelmes hadakban,
nézd ezt a reggelt… piros, fiatal! –
Pajtás, mit írsz ma az édesanyádnak?

Pajtás, nincs ehhez fogható gyönyör:
állni a sáncon, elvett muszka-árkon,
derűs reggelben hűs reggeli szélben,
virtus tüzében, harmatos világban.
Pajtás, nincs ehhez fogható gyönyör!

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Ima a lembergi országút mellett

versképV– Uram, ma itten nagy csata volt,
Ma vérben tükröződik fenn a hold.

Ó nézz le Uram a lembergi útra
És tekints körül: mennyi, mennyi hulla!

Széthányt karokkal, üveg-szemekkel
Fekszik a porban, nézd, fiad: az Ember.

Mi nem tudjuk, – e nagy titok tied, –
Mivel vagyunk különbek, mint a többiek.

Kik megmaradtunk, akik itten állunk,
E holtak mellől hozzád szalutálunk.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Circumdederunt me

1918. november 4.

Asztalos, asztalos, vén, öreg asztalos,
Ugyan mit kopácsolsz?
Remegő kezeddel, éles, nagy szegekkel
Oly buzgón mit ácsolsz?
És az a sok deszka miért olyan durva,
Mért nincs meggyalulva?
    „Hatvanhárom féle és durva deszkából
    Koporsót készítek,
    S ezer szeggel majd egy nehéz vaskeresztet
    Rája erősítek.
    S mivel kész a sír is, sietős a munka.”
    A halott tán pap… persze, más ki volna…

szozattovabbacikkhez

vitéz Csikós Jenő: Az Országzászlók

Emberöltő óta állnak,
rongyolódva, megfakulva,
megcsonkított magyar földön.
Itt azóta bánat él csak,
elhallgatott a sok nóta,
csendes minden, hegyen-völgyön.

Megtépázott Országzászlók,
vad viharral szembenéznek:
Virrasztanak! Értünk élnek!
Félárbócon: mégis állnak!
Az országban szerte-széjjel:
kelet, nyugat, észak, délnek.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: 1920. június 04.

Kanonizált csapdába csaltak,
eltörlik a lelkek sóhaját,
azt hiszik, lehet vezényszóra
törölni sok-sok kínhalált,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

Feldarabolták az egészet,
s részekről hazudják: Ez így szép!
Szívük érzés nélkül kong, remeg,
félelem kering ereikben,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

szozattovabbacikkhez

Végvári [Reményik Sándor]: Eredj, ha tudsz

Egy szívnek, mely épp úgy fáj, mint az enyém

3430 kivandorlas ellis island1902Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
Eredj…
Szállj, mint a fecske délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek.
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 46TItábor magyarokogyűlése Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf