Somló Sári: A mélységekből…

fohaszA mélységekből kiáltok!
A mélységekből – hová
Az Úristen igazságos
Büntetése sújt alá…

A mélységekből kiáltok –
S vádló harsogó szavam,
Hallja meg az aki fenn jár
S az is aki sírba van!

Vádolóm az őseimet!
Mert e vérrel vítt hazát
Vendégjogon – mindenféle
Idegennek adta át!

Vádolom szülő anyáink!
Mert az ősi faj helyett
Idegennel keveredve
Korcs nemzedék született…

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Kicsi nép nagy bánattal

Egy hang a szlovákokhoz

Nézzetek erre... Ragyog a völgy!
Két út az útatok... Egyik a bánat
s fukar régi kövek... A másik:
ot,t ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak.
Úsznak, ringanak... s hazát lelve
jöhettek rajta énekelve.

Mert hova mennétek e nagy világon
másfele?... Kicsi nép nagy bánattal!
Sárga sziklák, aszu pityóka: ez lenne sorsotok,
s költőtök lelke is tört szárnyakkal
húllana le naponta... Jól gondold meg nép,
örök hegyi pásztor:
a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Üzenet a falon át

A szenvedés kemény kövéből
emelték börtönöm falát.
Kopogtatok, sóhajtozok
kietlen éjszakákon át.
Magam vagyok, mint bús halott
setét gödörbe’ lent,
s mint átokverte alvilág,
úgy hull reám a csend.
– Feleljetek vizes falak!
Kopogjatok szomszéd rabok!
Szólalj meg testvér odaát,
hisz én is rab magyar vagyok!

Kiáltok, s zeng a néma cella,
míg fenn a légben varjú száll.
Sok ifjú lét imitt-amott
elfogy, mint vékony gyertyaszál.

szozattovabbacikkhez

Szőnyi Gyula: Utolsó szó jogán

Legszebb őszi napon, szabadság hajnalán.
A sötét felhőkből áttört a nap fénye.
Hol magyarnak lenni bűn volt, kínos átok.
Feltámadt nemzetem új élet reménye.

És hívott a fegyver vészjelző szózata.
Tüntető tömeg szólt, veszélyben van hazám.
Szabadságot szólva, himnuszt énekelve.
Zászlóval a kézben, ott láttam jó Anyám.

És láttam, midőn egy gyilkosnak fegyvere.
Kegyetlenül meglőtte e drága Anyát.
A nemzeti zászlót görcsös kézben fogva.
Vérével festé meg honunk szürke porát.

szozattovabbacikkhez

Vida József: Tatárjárás

    I.

Bela menekulGyászhírnök jő a királyhoz:
Orosz fejedelmi herceg;
Meg sem pihen, fut, mint a vad,
Melyet fészkéből kivertek.
Földönfutó, bujdosó lett,
Nincs országa, nincs trónja már,
Az ellenség elrabolta…
Jön a tatár, jön a tatár!

Véres kardot hordnak körül:
«Leng a királylobogója;
A nemesség a hazáért
Kössön kardot, üljön lóra!»
«« Menjen kedves kunjaival,
Miránk bizony hiába vár!»»
S egyre rémesebben hangzik:
Jön a tatár, jön a tatár!

szozattovabbacikkhez

Kuruc nóta

Azt kérditek, ki vagyok én.
Igaz magyarfi vagyok én.
Kuruc névvel nevezetes,
Nagy nemzetes, híres neves,
A paripám vércse deres.

Rákóczinak seregében,
Ilosvai ezredében
Viselek én hadnagyságot,
Vérrel védem az országot,
Vérrel a szép szabadságot.

Gyűjtötte: Baranyi Béla; adatközlő: -; Fehérgyarmat

kuruc

Madách Imre: Az ember tragédiája

részlet

Az élet mellett ott van a halál
A boldogság a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.          (Lucifer)      

    *

Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben:
Nemes, de terhes, önlábunkon állni!           (Lucifer)

    *

A kéjet, a mit egy ital víz ád,
Szomjam hevével kell kiérdemelnem,
A csók mézének ára ott vagyon –
A mely nyomán jár – a lehangolásban.        (Ádám)

szozattovabbacikkhez

Tömörkény emléktáblájára

tapai tomorkeny

Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s híre száll!

Az 1866-ban született és 5 éve elhunyt író, régész, etnográfus emlékére. 1922

Gárdonyi Géza: Prohászka Ottokár püspökről

prohaszkaottokarPROHÁSZKA OTTOKÁR
Levél.
1912. december 22.
Ahol Ottokár püspököt köszöntik, én is ott állok pálmaággal. Nekem is pásztorom: a fejérvári nyájba írtak be születésemkor. De ha nem oda írtak volna is, mikor Ottokár püspök tiszteletére zúgnak a harangok, nem foghatja el megyehatár azoknak a harangoknak hangját: túlzengenek rajta egész Magyarországra.
Köszöntöm Ottokár püspököt, akit Szent István lelke vezetett kézen Alba Regia püspöki székébe. Szegény a püspökség, - hiszen részben ma is Budáról kapja kenyerét, - de az igazi püspök sohasem szegény. Krisztus kincseit hordozza magával. Es Ottokár püspök kezében századok óta nem látott új fényben ragyognak azok a kincsek.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Angyal mondd ki csak félig

/Részletek/

    To Pam

    1

lelátok a tengerre a szemeden át
földerítetlen mélysége
veled tér vissza hozzám
nem is tudom hogy játszótársak vagytok
féltékeny vagyok mert néha  rádfeledkezik
s azt hiszem egyszer elrabol tőlem

te meg a tenger összeilletek
hanghordozásodon ringanak a sirályok
s lehunyt szemmel álmodoznak a pelikánok

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Íme, barátra lelék

Ha lábra áll a szél s paskol tetőt, zsalut,
kibontakozhatsz-e a szürkeségből?
Ebből a bágyadt őszből lesz-e még kiút,
vagy tested már a temetők felé dől?

Apróra szaggat villám, mennydörgés, eső
s te elterülsz a földön szétziláltan,
mint kinek semmi dolga már a létező,
fehérre mosott, zajgó szép világban.

Már most félárva vagy, űzött, kiforgatott
ebből és abból, éhes, szúnyogvékony,
a szélárnyékba bújsz s titkon fontolgatod,
merre is visz a tántorgó keréknyom.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Párkák

Eszelős félelmem esőre áll
viharra villámlásra
Az iszonyat nagy csöndje ez
a Párkák szapora léptei
a fölfüggesztett kardok némasága
a levetett ruhák kihűlő melege

Didergek mint a hajótörött
szótlanul mint a megvasalt fa
Elszélednek a birkák tulkok
magamra hagy apám anyám
    Csak a sziklák és a megrekedt homok
s talpam alatt a letiport fűszál

moirai

Szentjánosi Csaba : „TUDSZ-E MÉG VILÁGUL?”

Bella Istvánnak!

Versleheleted volt…..a füst ködében
világított cigarettád,mint egy autólámpa,
szemöldököd látóhatárát felhúztad,
hogy a vershegyekben a lélekmászót lássa.

Időből-teremtésből-gondolatból-földből-
égből álló összetett szemed,
mentél az Írószövetség lépcsőjén,
táskád, mint vershordár billegett.

Egyszer kérdeztem tőled, mi az amit
igazán csinálnál, azt mondtad:” írni,írni,írni”
talán most már értem,hogy vers nélkül
az életet nem lehet kibírni.

Versleheleted van, megcsap mindig,
mikor kinyitom könyvedet,
soraid között lélek-út van, ami
hozzád mindig elvezet.

Bella István: Esti ima

Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se hunyom szemem,
elfog a félelem,
csondsotetoly csönd, oly jégverem-
-nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
mert nem érdekli, nem,
mi is van énvelem,
ha elhagy a szívem,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen
hidegen eremen,
minden mindenemen:

szozattovabbacikkhez

Bella István: Szegfű utca 23.

Talán boldog lehettem volna itt, Kicsi ház!
– Hogy illatozott esténkint az olajfa,
kérge alatt bábjait babusgatta a hangya,
a falban tücsök rítt, fekete tititás!

Talán boldog lehettem volna itt, Kicsi ház!
– Hogy sütött a kő, mikor a gangra
kiültünk szellőzködni, s a hold az ágakba akadva
megpengette a fákat, zengtek a kert-citerák!

Talán boldog lehettem volna itt, Kicsi ház!
– Lehettem volna virágaid vitéze, kardvirág-hadnagy,
vagy a tulipánok közt hajlongó szél-karnagy,
ahogy a gyökereknek s a zengő rügyeknek dirigál!

szozattovabbacikkhez

Bella István: Történelem

Mondják: lejöttek a fáról. De én is
velük mentem: én, a fa!
Gyökereim az utat velük lépik,
göcsörtjeik időim ág-boga.

Viszem őket koronámban végig.
Ott makognak, sokadnak, szapora
fajként nyüzsögnek, egymást tetvészik,
idétlen, sok majom-pofa.

Elhagyom-e Őket? No iszen!
Ha elengednék egyszer a kezem,
ha kibújnának lombomból valaha;

És vagy Ők, s Ők maguk a Fa;
a törzsük törzsöm, s a történelem
– idegrendszerem – bűnük bolyhozata.

Agyagfalvi Hegyi István: Szentgyörgynapkor…

Szentgyörgynapkor kihajtom a gulyámat,
Szentmihályig epekedem utánad!
Nagy a puszta, tenger csillag ragyog felette,
mindegyiktől sorra kérdem: szeretsz-e?…

Szentmihálykor behajtom a gulyámat,
becsülettel számolok a gazdának!
Hej, ha te is úgy el tudnál nékem számolni,
meg tudnám a lábad nyomát csókolni!

                                    /Megzenésítve/

gyr

Bella István: Hármasoltár Illyés Gyulának

I.    HEGYI BESZÉD
Illyés Gyula a rádióban

De jó volna hallgatni Téged, szent és bölcs öreg,
egy héten át, hallani zárt és nyílt e-idet,
azt a melence-melegű, föld-meleg
öblű, kismamahas-fényű zöngést, ami oly kerek,
hogy gyereket lehetne füröszteni benne, vagy kenyeret,
kikeletet dagasztani ősz- és télnyarából és tésztás és anyás
kézzel kifogni belőle a mindenség-kovászt
a holnap-kenyérhez, valami eföldi ragyogást.

És jó volt hallani azt az éltesebb
fényesebbet is, a nyíltat; jégcsapok csengenek,
februári fényüllők a szél pörölye alatt;

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Gróf Festetics György emlékezete

– A Kisfaludy Társaság keszthelyi helikon ünnepén –

Kies Keszthelyre, magyar Helikonra
Jöttem, Nagyúr, hogy magasztaljak;
Megbúsult kedvem múltakon borongva
Rajtad pihen meg, tündöklő alak!
Emléked itt leng, gazdag fényit ontva,
E balatoni kéklő ég alatt, –
Lelkem taván e fényt úgy ringatom,
Mint nap képét a zsongó Balaton.

grfesteichgyorgyDicsőségedről fúva harsonát
Százév visszhangja zendül át e tájon;
Én jövendőknek zendítem tovább,
Hogy ajkról ajkra, szívből szívbe szálljon;
S míg jajjal sírom sorsunk ostorát
Romlásba süllyedt nyomorult hazámon,
Most téged hívlak: jöjj, gróf Festetics,
Fenséges példa, bíztass, lelkesíts!

szozattovabbacikkhez

József Attila – Vágó Mártának

vagomartaPest, 1928. december 15.

Mártikám, megállapítod, hogy gyűlölködő hangú a levelem, de nem próbálod megérteni, hogy miért. Sőt egész levelemet nem érted. Hogy miről való lemondásomat követeled? Abban az írásodban, amelyben a 2 fontot visszaküldted, írtad, hogy figyelmeztetlek, hogy Istenke csavargójának lenni szép dolog, de akkor csakis azt szabad választani”. – Holott fogalmaim és képzeteim szerint Istenke csavargójának is lehet felesége. Továbbá írtad „zavarosságaimról” való lemondásomat, holott zavarosságaim csupán a jelzett társadalmi felekezet szellemiségétől való eltérülések és nem zavarosságok. Te a svádát összetéveszted a szellemi tisztasággal, a svádátlanságot pedig a zavarossággal, noha a szellemi tisztaság nem is jelentkezhet ignotusi svádában, mert éppen mivel rendszeresség az egzisztenciában, az egész egzisztencia minden fogához és fokához kapcsolódik, tehát nem könnyed és nem káprázatos: nem eklektikus, holott csodálatosképpen az eklektikus a zavaros. Azt kívántad tehát, hogy hasonló legyek olyan emberekhez, akiktől lényegileg különbözöm, szerinted hátrányomra, szerintem előnyömre, de mindenesetre minőségileg.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Citra boszorkány tanyája

– Várpalota története –

Szemben a plébániaházzal – a félezredéves múltú szántói templom során – fehérre meszelt, csapott-tetejű nádasviskó nyújtózkodik. A falmenti viráglócán, piros muskátlik társaságában, falétráin ágaskodnak a színpompás fuksziák koronái. Az utcára néző ablakból – a legénycsalogató rozmaring-bokrok szomszédságában – sárguló violák illatos kilégzésében benne van ma is a régi boszorkányház hangtalan mesemondása.

    Kutató utazgatásaim közben belépek Citra boszorkány egykori udvarházába. Rácosképű anyóka, durcás tekintettel nyit ajtót, mely az árnyverte boltíves folyosóról a faragott gerendás ágyasszobába vezet. Pirosfüggönyös ablakon át a nyugvó nap bíbora színes ruhába öltözteti a rézveretes, fiókos szekrényt, a falmentén nyújtózkodó ágy, kakashímes takaróját. Ettől a látványtól elevenedik meg Citra boszorkány legendás alakja. Magam előtt látom a botjára támaszkodó anyókát, ki háromnegyed századon át taposta Tátika várának tekervényes útját.

szozattovabbacikkhez

Lükő Gábor: Székely tűzhelyek

aszekelytuzhely1.     Kemence Szárazajtán, Gróza Sándor házában. Konyha és nyílt színalja van egy tető alatt. A konyha nagy részét a kemence foglalja el. Régen a kemence elején főztek s csak nemrégibn építették be a spórt. A kemencének hátul két nyílása van: lélegzők, hogy húzása legyen. A lélegzőket a kemence gömbjén végigvezetik a kéménybe.
2.     Kemence Sepsiszenkirályon, sütőben, mely a II. sz. telek rajzán látható. Baloldalán katlan, jobboldalán hammaskatlan. A kemence likja (más néven betevő) felett látható a lélegző, alatta a kemence fája, téglából rakva. Kürtőskalácssütésnél erre támasztják fel a sütőfa végit.
3.     Kemence Sepsiszentgyörgy határában, a házzal szemben, kéménye és gömbje (vagy más néven hólyagja) van.
4.     Kemence Kisbaconban, közvetlenül a ház mellett. Kéménye nincs; kétoldalt tűzhely, a baloldali köveken vaslap; ez alatt tüzelnek.

szozattovabbacikkhez

Palotay Gertrúd: Adalékok a kemencében főzéshez

kemencebenfozesA Vas megye déli részén elterülő, 18 községből álló Alsó-Őrség legtöbb házában még ma is megtaláljuk a nagy, négyszögletes sárkemencét, mely a konyhában áll, nyílásával az ajtó felé. Körülbelüli szokásos méretei: mélysége 2.50 méter, szélessége 1.50 méter, magassága 1.50 méter. A kemence szája félméter széles s ezen ömlik ki a füst. Elül széles tüzelőpad, melyen a főzésnél használatos eszközök és edények állanak. A kemence egyik sarkához, a fal mellé ragasztva, a vízmelegítésre szolgáló katlan, benne üst. Az is előfordul, s úgy látszik régente szokásos volt, hogy a pad körülfut, azaz a kemence katlanfelőli oldalán is folytatódik.

szozattovabbacikkhez

Szendrey Zsigmond: Tiltott és előírt ételek a magyar népszokásban

A kérdés gyökérszálai az őskereszténységbe, sőt még előbbre: az őshitbe nyúlnak vissza /1/. A magyar azonban – sajnos – alig van rá adatunk. A F. F. 1914. Tájékoztatója is csak három nagyon általános kérdésben utal rá: „Mely állatok és növények evésétől tartózkodnak? Mi az, amit csak bizonyos időközökben, alkalmakkor és bizonyos szertartások kíséretében lehet elfogyasztani? Micsoda szokások és mondások járják az esztendő valami állati és növényi újságának kóstolása alkalmával?” Az első kérdésre azonban egyáltalában nincs adatunk: nincs olyan állat vagy növény, amelynek evésétől etnográfiai okokból tartózkodnának. A második és harmadik kérdés pedig nem a tiltott és előírt ételekre vonatkozik, csak elköltésük módjára vagy személyére. Így azután nem csoda, hogy az 1914 óta folyó gyűjtések is alig adnak anyagot népünk tiltott és előírt ételeihez.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Steinhardt Náci a nagypéntekkel

Még manapság is, ha ősz polgárok előtt ejti ki az ember e nevet: Steinhardt Náci: elmosolyodnak. Furfangjairól, mesés ötleteiről nevezetes ember volt, egyébként előkelő tagja a polgárságnak: városi kerületi felcser a múlt század középtája felé. Akár egy adomáskönyvet lehetne összeírni az ötleteiből, csak azokból, amik szájhagyományként fennmaradtak.
Megy egyszer nagypéntek napján a rókusi városrészben valamely félreeső utcán. Az utca másik oldalán halad két komoly, tisztes városi hivatalos férfiú, Priváry gazdász, meg Langenfeld szállásbiztos.
-    No hová?
-    Hát mink bajban vagyunk – mondják a városi tisztesek. – Íme, egy csomó úrnak kell lakást keresnünk, aztán sehol sem találunk lakást. Még már ide is eljutottunk keresni, pedig sohasem jártunk még ezt az utcát.
Valami kataszterféle jött akkor ide, szülőanyja a mai „igen becses” földadórendszernek, annak a hivatalnokai részére kellett lakást keresni.

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Átilla lakodalma

Lakodalomra gyűlnek, messziről,
Minden világtáj küldi fejedelmét,
Parancsra jönnek, Isten ostorához,
A Tisza partján egy fapalotába.

Varázsos minden, mint a délibáb,
Pedig előttük íme nincs egyéb:
Egy asztal, egy faserleg s egy kis ember,
Akit naggyá tesz kardja, küldetése.

Great King Attila murdered 453

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Március tizenötödikén

Március tizenötödikén
nemzetiszín kokárdát tűztünk,
himnuszt és szózatot énekeltünk,
szavaltunk, hittünk, lelkesedtünk.
Örültünk a szent szabadságnak,
nem is volt lecke. Künn a sár
fénylett és a templom előtt,
nagyot szólt az üllő-mozsár.

Március tizenötödikén,
a tanító szépen beszélt
Kossuthról és Petőfiről…
A faluban honvéd is élt,
egy valóságos negyvennyolcas,
Bem-apó katonája volt,
és Világos után sokáig
az erdők mélyén bujdokolt.

szozattovabbacikkhez

Garay János: Induló

Fegyverre a hazáért,
A nép szabadságáért,
S ha kell, hű honfivért!
Készen vagyunk csatára,
Hazánkért hős halálra
Mind együtt és egyért!

Esküdtünk hűségére,
Zászlónk három színére,
Magyar bennünk a szív!
Készen lel idulóra
Bennünket minden óra,
Mely honvédésre hív.

Szép élni a hazáért,
Szebb adni éltet és vért
A vész napján neki;
A harc borostyánága
A föld legszebb virága,
Ha szent ügy kelti ki!

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A kokárda

Mikor gránát bőgött, mikor bomba csattant;
Mikor ezer ördög fűtött ezer katlant;
Mikor rémült lelkek robbanástól féltek,
Hej, más volt a dörgés, hej, más volt az ének:
- Jó magyar, hű magyar, hős magyar levente,
Kell Rákóczi-nóta, kell-e Kossuth-mente?
Kell nemzeti zászló, Petőfi-kokárda?
Itt van, nesze, rakd fel, hősi magyar gárda!
Mikor gránát bőgött, mikor mennykő vágott,
Mikor hideglelés rázta a világot;
Mikor mint a fáklyák, úgy égtek a falvak,
Hej, de másként szóltak, de másként szavaltak:
- Jó magyar, hű magyar, Isten katonája,
Kell magyar vezényszó, kell magyar kokárda?

szozattovabbacikkhez

Gyulai Pál: Hadnagy uram!

„Hadnagyuram! hadnagy uram!”
,Mi bajod van édes fiam!’
„Pirosvér hull a mentédre.”
,Ne bánd, csak az orrom vére.’

„Hadnagy uram! hadnagy uram!
El ne dűljön itt az útban!”
,Megbotlottam egy nagy kőbe,
Szegezz szuronyt és előre!’

Megy a honvéd, áll a hadnagy.
Mélysebében összeroskad.
„Hadnagy uram! hadnagy uram!”
,Csak előre édes fiam!!!’

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 09 20 Sinka István megemlékezés sajosandorest szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf