Kerényi Grácia: A mohácsi síkon

Annának

Fa és vas a mohácsi síkon.
Emberszobrok a fű felett.
Szolimán harangoz a szélben.
Öv-szögén levágott fejek.

Szolimán harangoz a szélben,
arcunk, hajunk eső veri:
megvált a félszeg könnyezéstől
a zsenge erdőt élteti.

Keresztfa-karú vas-Dorottyák,
álló és megdőlt kopjafák.
Ki más országban él, nem érti
Szolimánt, Alit, Musztafát.

Ahhoz itt kellett megszületni,
hogy legyen Csele-patakunk.
Hogy védekezni harcba menjünk,
s támadjunk, bár nem akarunk.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Horthy István

Kidőlt az erdők legszebb fája
A zúgó, tomboló orkánba.
Az ifjú sas, ki végtelenbe
Szárnyalt – lehullott szárnyaszegve.
Elment a hős, az új Ikárosz,
Komor gyászba dermedt a város.
Döbbent lelkek tűnődtek némán
Széthullt reménység omladékán,
Sírt egy nemzet, ki mindent vesztett,
S a Hadak útja fényesebb lett…

Horthy István MFI

Viz Zoltán: Szent Ágoston

430 – 1930

Nagy szellemek világa áttör
Elmúló ezredek ködén,
Utat mutatva millióknak,
Mint Istenküdte égi fény.

Te benned élt az örök ember,
Kerested Istent szüntelen.
A nyugtalan szív jól megérzé,
Hogy Abban végre megpihen.

Jóság, szépség, örök igazság
Mind együtt Benn’ összpontosul,
A földről feltörőn a lélek
E nélkül újra visszahull.

Eléd kéken terült a tenger,
Amint az éggel összefolyt
S fuvalma ért a Végtelennek,
Melynek benned kín-vágya volt.

szozattovabbacikkhez

Gárdonyi Géza levele – Szarvassy Margitnak

Geza Gardonyi cca 1900Az Egri csillagok írója egy hozzá illő komoly nőbe volt szerelmes, de „gyávának” bizonyult magához kapcsolni. Úgy járt, mint egykor Kemény Zsigmond tragikus hősei: eljutott a boldogság kapujához, kezét rátette a kilincsre, de azt lenyomni már nem volt elég „bátorsága”. Erről árulkodnak „szerelmes” leveli. Ennek a „félénkségnek” az lehetett az oka, hogy első házassága nem sikerült.

1.
1901. január. 4.

   Kedves Marti!

   Vonja vissza a levelét és tekintse meg nem írottnak, mert bizonnyal mondom, fekete vonallal húzza át a jövendőjét, csakúgy, mint ahogy én életem is át van húzva. Maga eddig – kedves jó leány – nyugalomban élt, legalábbis annyi nyugalomban, amennyi a földön elérhető, s most az én meggondolatlan levelem folytán érezni és szenvedni fogja azt az állapotot: mi az, mikor a hibás törvények és társadalmi osztályok folytán az embert nem a szeretet kapcsolja az emberhez, hanem az egyházi forma, s ha a szeretet elrombolódott, a forma marad eltéphetetlen, nehéz bilincs, – ha a másik bármi okból így akarja.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: A csókosszájú várkisasszonyok

Százévnél hosszabb ideig uralta Vázsonykő várbirtokaival a Kamicsáci Horváth-nemzetséget. A híre fővitézek kezéről ahányszor elcsúszott a várúri mód, ugyanannyiszor vissza is került Vázsonykő öregtornya, ahol négy nemzetékük látott napvilágot.

    Kamicsáci Horváth Tamás nemcsak vitézkedő várúr volt. De vadűzésben is első legény, kinek arcaizma sem rándult meg a szembe rohanó sebzett vadkantól. Ricsajozásban pedig legméltóbb utóda a szomszédos Várpalota egykori urának, Thury Györgynek. Ki mint Kanizsa kapitánya búcsúzkodott el földi életétől.

    Horváth tamás kezére adta 1598-ban Pálffy és Schwarzenberg a törököktől visszaszerzett Vázsonykő várát. Olyan esemény volt a székfoglalás, amely alkalmat adott két megyére szóló hejehujázásra. Egyéb oka is volt a fővitéznek összecsődíteni Bakony s a balatonmenti várak urait és legénysorban járó fővitézeit. Előttük akarta meglobogtatni főkötő alá kívánkozó várkisasszonyainak napsugaras hajtincseit. Leányai eddig édesanyjuk oldalán hol a nagyszőlősi, hol a herendi, vagy csepeli várúri birtokok kúriáiban elrejtőzve gubbasztottak. Pedig szépségük hírét ugyancsak szárnyra kapta a várvölgy szele. Nagy barátságot köthetett Tamás várúr a gólya madárral, a mikor az öregtorony ágyasszobájában keblére ölelte szőkefejű hitvesét. A legenda megőrizte, hogy húsz hónap alatt megismételve két-két leánygyermeket röppentett be a piroscsőrű madár a dongaboltozatú asszonyszobába. Csodálatos egyformaság költözött az iker-leánypárokba.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: A Netu Márton történeteiből

Hogy kicsoda a Netu Márton?

    Az már igen régen megvan állapítva, hogy ha valaki valakiről el akar valamit mondani, elsősorban azon kezdje, hogy ki az a valaki, akiről a valamit el akarja mondani. Így hozza ezt magával a dolgok természetes sorrendje. De azért nem fogok sokat beszélni. Sőt inkább rövid leszek.

    Balzac fénykorában, mikor soronként fizették a francia lapok az írókat, Balzac egy rövid cselekményű lebeszélést el tudott húzni negyven-ötven „folytatási következik”-ig. Mert iszonyú körülményesen írt le mindent. Arról a lóról például, amelyre a hősnő ráült, ő tudta, hogy azt egyenesen a tuniszi bej udvarából hozták, és leírta a kantárszártól a patkószögekig oly részletességgel, hogy egy szíjgyártó vagy egy kovács is megelégedhetett vele.

    Ekkor történt az, hogy egy francia lap kimondta, hogy Balzacnak nem szabad egy székbe harmincnál több szeget verni.

    Mert ő ötvenszöges székeket használt a munkáiban, és minden szög beverését külön leírta. Külön sorban minden szöget. És persze külön díjazást minden szögért.

    Hát ilyen dolgok történtek abban a világban. És jó világ lehetett az nagyon, mikor a közönség mohó vággyal olvasta át mind a harminc szöget.

szozattovabbacikkhez

Viski Károly: Tihany őshalászata

A tihanyi halászat emlékeiből és hagyományaiból, ha sikerül belőlük kitörülni az újabb, más helyről érkezett hatásokra keletkezett vonásokat, rekonstruálhatjuk a tihanyi őshalászat képét. Egyelőre csak úgy, ahogy lehető adatgyűjtésünk után módunkban van: vázlatosan.

    Történetének kezdete az őskor homályába vész el. Oklevéllel igazolható magyar múltja a tihanyi apátság alapításával kezdődik. Az apátság 1055-i alapítólevelében a király tíz halászt is rendel az apátság szolgálatára: pontosan annyit, amennyi egy „tökélletës bokorhoz”, a nagyháló szerszámára 800 esztendő múlva is szükséges. Semmi okunk sincs föltenni, hogy ez a tíz ember vejszével vesződött, vagy „borítóval” tapogatott a nem efféle szerszámra teremtett tihanyi mélyvizeken. az oklevél szavából joggal következtethetünk arra, hogy Tihanyban a főszerszám az Árpádok első századában is az volt, ami a honfoglalás ezeréves fordulója táján: – az öregháló. (A falu neve is megmaradt Árpádkori alakjában Tihony-nak.)

    A Balaton-part és vízfenék térszíne különböző s ezt az állapotot helyről-helyre a főszerszám, vagy a szerszámok jelentősége is mutatja. 

szozattovabbacikkhez

Horváth Endre: Árpád-ból

………………………………………….Téged,
Ekképpen Huba Árpádhoz, fejedelmi vezérnek
Választánk. Te uralkodjál s ivadékod utánad
Rajtunk a legutolsóig. Valamerre szerencséd
Hordoz, mi követünk s karink védelmezik élted.
Védd te szabadságunk, melyért fölemeltetel. Őrizd
Mint apa, mint fejedelem a nemzetet itthoni létben
És künn szárnyrakelő fiait mint őrizi a sas.
Ellenség, ha reánk támad s táborba kiállunk,
Vagy mi rajta ütünk: feje légy valamennyi seregnek,
Béke idétt kiki független gyakorolja vezéri
Fönségét hadain. Ha nyerünk zsákmányban akármit,
Földet, ezüstöt, aranyt, embert vagy barmot elosztod,
Érdemkint köztünk: ne legyen benn része henyének.
Köz dolgunk külön és egyedül nem forgatod a kény
S kedv sugalomja szerint: hol kell, mi s éltes apád is
És te, tanácsba megyünk együtt végezni felüle.

szozattovabbacikkhez

Gárdonyi Géza: Petőfi nászútja

Horváthné Szendrey Júlia beszélte el ezt egy női barátjának, az meg egy bizalmas pillanatban a saját urának:
Mikor már Szendrey Júlia kezét adta Petőfinek, az utolsó feltétele az volt, hogy Petőfi ne káromkodjék.
Mert a poéta, mint afféle tüzes, indulatos ember úgy elördögadtázta néha a teremtésit a világnak, hogy a franciául nevelt és zongora mellett finomodott Júlia ki-kirémült minden poézisból s aggódva gondolt arra, hogy ezeket az ebattázásokat egész életén át kell hallania.
És ez volt az egyik oka, hogy Júlia szívesen beleegyezett az esküvő eltolásába. Megfogadtatta Petőfivel, hogy ezen idő alatt leszokik az ördögadtázásról.

szozattovabbacikkhez

Deési Sándor: Gyóni Géza találkozása Petőfi barátjával

Az április hó 3-án megtartandó Gyóni-est rendezősége stúdiószerűen lepergő, lendületes, eleven előadással akarja meglepni hallgatóságát, amit abból sejtek, hogy levelet kaptam Szabó Kálmán igazgató úrtól s levelében arra kér, hogy 10 perc alatt végezzek a Gyóni-emlékekkel és Gyóni-levelekkel. Végignéztem a levélhez mellékelt vázlatos, gazdag műsort s mindjárt beláttam, hogy a kérésnek, akár harakiri útján is, eleget kell tennem.
    Tárgyamat és anyagomat azonban sokkal értékesebbnek tartom, semhogy felét veszni hagynám, s ezért az elszakított részeket a Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap nyilvánossága elé viszem és pedig jól meggondoltan: nem a Gyóni-est után, hanem azt megelőzően.

szozattovabbacikkhez

Petőfi Sándor: Kolmár József emlékkönyvébe

Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében,
     Az életkönyv ez; benne két lap a mienk,
Az egyiken borongó gyász vonul sötéten,
     A másik hajnalodva rózsaként dereng.
Óhajtom én: legyen hő kedveződ a végzet,
     Hogy általolvasnod ne kelljen a sötétet!

Pápa, 1842. április 12.

petofi

Zsabka Kálmán: Petőfi átka

– Petőfi feltámad sírjából –

    Ez lett tehát a vég
    Te gyáva söpredék!
    Azért ontottunk vért,
    Hogy a hullásért
    Bitang nevet kapjunk
S rablók korcsmaháza legyen szent hantunk!

Megmozdult, fellázadt testem minden része
És belejajdulva a haragvó éjbe,
    Szétrúgtam a sírom,
    Mert éget s nem bírom
Szőni az álmomat meggyalázott földben,
    Melyen rablánc csörren,
Amelyért leköpött legények szántanak.

szozattovabbacikkhez

özv. Pósa Lajosné: Írom e levelet…

Mikor a harang szól, ünnep vasárnapján
Írom e levelet.
Minden lelkes hősnek, vitéznek, erősnek
Van benne üzenet.
Minden kis betűbe egy imádság reszket,
Mely értök égbe szállott…
Utatlan utakon, csüggedő napokon
Fakasszon virágot.

A dombi vadrózsa röpítse lelköket
A hazai tájra.
Nyájas tűzhelyükhöz, hol szerető anya,
Hitves, gyermek várja.
S szívük melegétől, örömük gyöngyétől
Új erőre kelve…
Villámszóró karddal zúgják át a csatát
Végső győzelemre.

szozattovabbacikkhez

Molnár Jenő: Öcsémnek – Szibériában

Kedves Öcsém,
                         ez a levél
Betűt nem kíván, mert szívemben él.
Messzi mezőkre sóhaj űzi,
Mint lágy kötést szívedre tűzi.
Szárnyaló postám nincs rakva mással,
Hozzád siet egy iramodással.
Lovacskám nincs, de toporzékol,
Kocsisom: a láz, néha téboly.
Vágtat a táltos száz veszedelmen,
Ostora: egyre apadtabb türelmem.
Abrakja felhő, patája szellő.

A Te írásod sem hozza posta,
De mit kívántál, mind idehozta:
Megtörött fényét ifjú szemednek,
Szorongatását hideg kezednek,
Virrasztott éjek gyűrt, kusza álmát,
Hánykódó lélek mély óceánját.

szozattovabbacikkhez

Rákosi Viktor: Arrasi dal

– 1915 –

„Ezredes úr, véget ért a tánc,
Mienk az a fene német sánc.
Az eredmény: fogoly semmi
Két gépfegyver, némi lőszer,
No azután vagy húsz hordó
Bajorföldi barna jó ser.
Hanem most már sietséggel
Segítséget kérek,
Mert ha visszacsapnak reánk,
Nagy baj leszen, félek.”

Az ezredes nevetve szól:
„Egyre teszek százat,
Hogy megittátok mind a sört,
S holtrészeg a század.”

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Megláttam a férfit

Ezüstös őszi hajnalon
pókhálót szőtt az unalom,
kopott volna szívem és dalom
– s kimentem, hogy az ugaron
s az utakon szívem színezzen…

van gogh sowerLombzápor, hulló életek:
szivárványos színförgeteg
színesre fesse, míg a dér
ezüstöt szórjon rá- s a szél
gyászindulókat orgonáljon.

Borzongtam, jártam álmatag.
Bámultam barna árnyakat:
ködlő egen bús varjakat,
őszből futó víg darvakat
s a daltalan, bimbótlan földet.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: A Szajna felé s a Tisza felé…

A Tiszától a Szajnapartig:
hány napig járó az út – ki tudja?
– S nem volt ennél kálváriásabb
a názáreti Jézus útja!

A Tiszától a Szajnapartig,
nagyobb keresztet még sohse vittek
s a Tiszától a Szajnapartig
sokan voltak még, akik – hittek.

De – Szajnától a Tiszapartig:
egy perc alatt eljött a hír talán,
hogy gyilkosabb volt a Golgota,
mint egykor… Nagypéntek délután…

S a Szajnától a Tiszapartig
– míg visszahozták véres testét –
a megbocsátást s imát – még a
Máriák is elfeledték!

                                                 1920.

Sántha György: Július 1916

Július kék ege alatt
Pipacsos búzák ringanak.
Ringanak ritmusra, sárgán.
Száll a nap: szép arany sármány.

Szérül a fák, poros-zöldek,
Szegik a gabonaföldet,
S a fakón remegő aljra
Roskad pár kis tanya rajza.

Fehér fal. Fedele nádas.
Felette néz a kútágas.
Fellegek mennyei táját
Nézem szent Indra gulyáját.

Mint cserebogár az estbe,
Cséplőgép zümmög a csendbe,
Mely tiszta, mint a Nirvána:
A szívem halni kívánna,

szozattovabbacikkhez

Gaál Mózes, Az Én Újságom című gyermeklap főszerkesztője.

Gaál Mózes80 éve hunyt el Budapesten, 1936. július 12-én Gaál Mózes, Az Én Újságom című gyermeklap főszerkesztője.

 Erdélyben, a Háromszék megyei Baróton római katolikus családban született 1863. augusztus 2-án. Főgimnáziumi tanár, tankerületi főigazgató, ifjúsági író, . Nagyszebenben bölcseleti tanulmányait a budapesti egyetemen (1883-1888) végezte; két évig segédszerkesztője volt az Ország-Világ hetilapnak,  1888-ban tanári vizsgát tett, 1989-ben helyettes tanárnak nevezték ki a pozsonyi katolikus főgimnáziumhoz; 1892-ben rendes tanár lett ugyanott. 1889-től Pozsonyban, majd Pesten lett tanár. 1907-től gimnáziumi igazgató, majd Pest vidéki tankerületi főigazgatóként tevékenykedett.

szozattovabbacikkhez

Kuczka Péter: Hajnali négykor

tomegsirHajnali négykor tank fordult be a Lánchíd
előtti térre, forgatta ágyúja csövét, majd
az Alagút feketén ásító szájára szögezte, egy
másik a Gellért-hegy felől tiporta végig az
Attila utat, s befészkelte magát a Bethlen-
udvar nagy háztömbje mellé, tonnái megnyomták
a puha földet. Jöttek a hírek a telefonban,
aztán megláttuk a harmadikat, éppen ablakunk
előtt kúszni a Várba vezető lejtős úton,
egykori paloták romjai alatt, ahol nem is oly rég
– bár ezt nem láttuk – elődei mászhattak
dübörögve, recsegő lánctalpakon a németek
ellen, de most ránk néztek gyorstüzelő
fegyverei, éppen ablakunkra, s a zajtól
felriadt gyerekek félelmükben kifutottak a
konyhába, vitték a bilit, s a nagyobb lányok
kivonszolták öccsük gyerekágyát is, mert
házunk udvari oldalán védettnek érezhették

szozattovabbacikkhez

Lakatos István: In memoriam

Halottakat
a sírban tovább ölni nem szabad.
Holttesteket
hazugsággal takarni nem lehet.

Sötét falak,
bent most van a gerinc törés alatt.
Szabad, lehet
tovább gyötörni a gyötörteket.

Telek, nyarak,
lesz ki elhullik, lesz ki megmarad.
S ha perbe kezd,
kis perzselő mészbe temettetek?

Próbáld, tagadd
a titokban felakasztottakat.
Nyarak, telek
őrzik örökre a megölteket.

                                 1958. június 30.

Rakovszky József: Elmélkedés a zsarnok kőváránál

Hitvány gonosz volt gróf, király s a császár,
konok fajankók herceg és a pap,
kik meg nem álltak józan észhatárnál
s százezrek hulltak pallosuk alatt.
A nép haragja gyűlt a gyászos égen
és jöttek számító apostolok.
Üvöltötték a szenvedők fülébe,
mondván: legyünk hát végre szabadok!
S rontott a bősz ár, tépve annyi gátat,
amennyit úr s a pap nem védhetett.
Egy röpke percre tényleg szétdobolta
a szolganép a rabbilincseket.
De jaj! Mi lett a véres mámor ára?

szozattovabbacikkhez

Bella István: Székely Dózsa György imája

250px Dózsa GyörgyÍme, lángol a trón, láncon, láncon az ország,
láncot ellik a láng, hol a lélek kihal,
íme a koronám, magát a napot hozzák
világ elemésztő robbanásaival.

Mi volt az én vétkem? Új és ifjú ország!
Szabad pór és polgár szülte Holnap-Haza!
Ó, hajnalléptű lány! Jövő-fényű orcák!
Koronás homlokom a holnap iszonya.

Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.

Szögezzétek csak ki Budavár kapujára
és Pestre két karom, kard és kenyér az ott,
Gyulafehérvárra s Váradra két lábam,
Szegedre koponyám – a jövő én vagyok.

szozattovabbacikkhez

Czuczor Gergely: Szondi

Mily hadkel a dégeli völgyön elé,
S vet vérszemeket hegyi vára felé.
Ádáz Ali tábora durrog alatt,
S rombolja tekékkel a sziklafalat.
    Vaj támad-e hős,
    Oly bátor, erős,
   Kit nem bír ijesztni veszélyzaj,
   S nem hat le szüvére haláljaj?
A vár kicsiny, ellene nagy sereg áll,
Hódolnia kell, vele szembe ha száll.

Jó Szondi parancsol az ormi lakon,
S buzdítja vitézit az őrfalakon;
Lobbannak az álgyuk, a bástya zuhan,
Jelt ád Ali, s népe reája rohan,
    Van harci zavar,
    Helyt áll a magyar,
   Vérben hörög a török és vész,
   Döbbenve vonul tova más rész,
S Drégel valamint ama gránit orom,
Rongálva ugyan, de megáll szabadon.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Szent Kristóf

Szent Kristóf
ha győzelmeimben nem is
hadijelvényem te voltál
egy valószínűtlen haditett
megvalósíthatatlan közegében

stchristoph

Petőfi Sándor levele – K. F.-nek

Koltó, szeptember 15. 1847

(…) Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe: az erdődi vár kápolnájában korán reggel. Szerettünk volna, én is, menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyvást mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam, mint menyasszonyom, úgy esküszöm neked, hogy egy angyalfestő képíró előtt a legtökéletesebb mintául szolgálhattam volna. Amint az esküvési hókuszpókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk, s vágtattunk ide Koltóra. Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Láposvölgyben, Nagybányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet.
(…)
Igaz! hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is olyan forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtelen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.

Bálint Sándor: Búcsújárás és település

A hazai települések kutatása a mai tudományos vizsgálódásoknak egyik legidőszerűbb, gyakorlati következményeiben, politikai vonatkozásaiban pedig mindenestre legfontosabb problémája. Megoldásáért különböző: helytörténeti és földrajzi, nyelvészeti és néprajzi módszerek és felfogások küzdenek. Egy mozzanatot azonban a kutatás eddig nem hangsúlyozott eléggé: a vallásos élménynek és az egyházi szervezetnek a településre való hatását. Az adott keretek között és az eddigi kutatás hiányai miatt kitűzött feladatunknak pontos elvégzésére nem is gondolhatunk. Megelégszünk a probléma fölvetésével és egyik részletének elemzésével, a búcsújárásnak a hazai településekre gyakorolt hatásával.

    Ismeretes, hogy az elmúlt századokban, amikor a vallásosság az emberiségnek alapvető élménye volt, a templomok, kolostorok milyen döntő hatást gyakorolnak egy-egy vidék, táj népére, nemcsak vallásos, hanem egyéb vonatkozásokban is. A búcsújáróhelyek hatása – ha lehetséges – még mélyebb és elevenebb. A búcsújárás a katolikus népnek tudvalevőleg egyik legjellemzőbb megnyilatkozása, művelődéstörténetének, földrajzának, néprajzának földerítésével azonban bizony még jórészt adósak vagyunk. Magunknak is hangsúlyoznunk kell, hogy érdeklődésünket itt és most csak a XVIII. század nagy hazai népmozgalmaira korlátozzuk.

    A XVIII. században restaurált Regnum Marianum-gondolat búcsújáróhelyeink új alakulásán is meglátszik. A szentistváni birodalom, a középkori magyarság nehéz időket élt át, majdnem elpusztult a hódoltság alatt.

szozattovabbacikkhez

Benyovszky Károly: Kolmár József – Petőfi barátja

    Vendégségben jártam…

    Az öreg omladozó vár mögötti Hausbergi egyik előkelő nyaralójának kényelmes ebédlőjében a ház asszonya mesélt rég elmúlt időkről, amikor még gyermek, még egészen fiatal leányka volt… És amint beszélt, élénk tűz gyúlt ki két fekete szemében… emlékezetébe idézte boldog gyermekkorát és csevegett… csevegett egy emberről, aki hosszú évtizedeket töltött közöttünk, aki itt, Pozsonyban kötött ki boldog révbe hosszú küzdelmekkel telt évek után, egy emberről, aki Petőfi Sándor legmeghittebb barátai közé tartozott.

    K.-né, Kolmár Henriette mesélt… mesélt édesatyjáról – Kolmár Józsefről.

             *

    Pozsonyban még bizonyára sokan hálásan emlékeznek az öreg »tanár úrra«, aki mintegy huszonöt év előtt, magas kora ellenére végig csoszogott a város utcáin, majd térdreborulva mély ájtatosságban imádkozott a dómtemplomban… Mindenki ismerte, mindenki megkülönböztetett tisztelettel emelte kalapját az öreg úr előtt; de nem is csoda, hiszen Kolmár József generációkat nevelt fel a pozsonyi katolikus főgimnáziumban.

    Kolmár József, aki 1917. június hó 21-én halt meg Pozsonyban, 94 éves korában, százhúsz év előtt született a somogymegyei Magyaródpusztán Szomorú gyermekkorára vonatkozóan maga jegyezte fel naplójában, amely most előttem fekszik:

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Vázsonykő története és legendái

vazsonykoNagy-Bakonynak Séd és Torna völgyétől határolt déli nyúlványa, hepehupás magaslataival ráhajolt a magyar tengerre. Onnan nézett farkasszemet Kinizsi Pál vázsonykői erőssége, Balaton mentének magaslatairól kiágaskodó várakkal.

    Nagyvázsony (Vázsonykő) története összeölelkezett a múltak viharaival. Legrégibb idők óta a Vason nemzetséget uralta, kinek őse Jász-Vesenből költözött Bakonyba. Vason (Vezsenyi) Ákos 1216-ban a királyné udvarbírája volt, híres utóda pedig Ládomér esztergomi érsek. A Bakonyi megült nemzetség, negyedíziglen való terjeszkedés után, az agglegény sorban élt fővitézzel, Váson Lászlóval kihalt. A királyi kézre került birtok magaslatán, a Caesaruana római castrum romjaiból a Váson nemzetség épített várerősséget, amelynek 1469-ben Udvary Pál volt a castellanusa. Urává Mátyás király a felvidéken vitézkedő Kinizsi Pált tette 1472-ben, kinek várnagya Fáncsikai Pál volt. Kinizsi halála után özvegye, Magyar Benigna, kétszer cserélt főkötőt. Így Vázsonykő 1459-ben második férjét, Kamisáci Horváth Márkot uralja, Nagy-Szőlős, Bakony-Herend, Barnag, Csepel, Kirta, Kamand, Koptelke várúri birtokokkal együtt. Ezt egészítete ki Agyaglik-puszta, a Tapolca vizén kotyogó legendás malommal. A Horváth nemzetség tagjai kedvében jártak Benigna várasszonynak, ki férje testvéreit – Jánost és Pétert – örökbe fogadva, beülteti birtokaiba.

szozattovabbacikkhez

Fábián Miklós: Gyóni Géza indulása

[tanulmányrészlet]

                                              
abekekatonaja    Az erős, vállas, kékszemű lelkész és a nála tizennégy évvel fiatalabb törékeny, szép, feketeszemű papné nemcsak az egyházi teendőket látták el, hanem művelték a hatalmas gyümölcsöst és szőlőskertet, melyet még elődjük, Bartholomaeides Soma hagyott rájuk. Néhány éve éltek még olyan öregemberek Gyónon, akik ismerték a „szent öregúr”-ként emlegetett tiszteletes urat, a földjeit, szőlőjét nagy szaktudással és szorgalommal művelő Áchim Mihályt. A házaspárnak hét gyermeke született, születésük dátumát az 1871-ben kiadott Károli-biblia első üres lapjára jegyezték fel:

„Gyermekeim születtek:
Áchim Mária 1880. augusztus 22.
Áchim Gizella 1882. március 14.
Áchim Péter Pál 1883. június 21. meghalt 1883. július 21.
Áchim Géza 1884. június 25.
Áchim Mihály 1884. május 14.
Áchim Ádám 1890. április 10. meghalt 1894. június 10.
Áchim Piroska 1893. június 30.”

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf