Az orosz hadsereg Európában való előnyomulása közben a gyárakban minden berendezést leszerelt, mindent, ami mozdítható volt. Ezt különleges alapossággal végezték Németországban, ahonnan nemcsak a gépeket, munkaeszközöket és az anyagot vitték el, hanem – míg voltak – a munkásokat, szakembereket is.
A kombinát már régen kérvényezte, hogy ezekből a szállítmányokból utaljanak nekik ki bányamozdonyokat, míg aztán egyszer végre meg is kaptuk.
Magyarország a második világháborút is a vesztesek oldalán fejezte be és a győztesek még a trianoninál is súlyosabb békefeltételeket szabtak. A békeszerződés aláírására hetven esztendővel ezelőtt, 1947. február 10-én került sor Párizsban, melynek eredményeként Magyarország – a XX. században immár másodízben – középhatalomból kis országgá vált.
A magyarországi közvélemény reálisan gondolkodó rétege tisztában volt azzal, hogy a világháborút nyert szövetségesek nem lesznek elnézőek Magyarországgal szemben. Bibó István A békeszerződés és a magyar demokrácia című tanulmányában így jellemezte az ország akkori helyzetét:
„Magyarország tisztában van azzal, hogy a békeszerződés feltételeinek súlyosságát elsősorban saját vezetőinek köszönheti. De nem palástolhatja el mélységes megdöbbenését azon, hogy abban a néhány magyar vonatkozású kérdésben, amelyet hatalmi és politikai adottságok nem határoztak meg, s amelyek a béketárgyaláson dőltek el, a döntések milyen mértékben ötletszerűen, formalisztikusan és pillanatnyi hatalmi szempontok szerint történtek.
Rasszista jelszavakat firkáltak egy jeruzsálemi templomra. Héber nyelvű feliratok a keresztények kiírtására uszítanak.
Ismeretlen tettesek keresztényellenes feliratokat írtak a jeruzsálemi Szűz Mária templom falára és nyílászáróira. A Jézust sértegető írások mellett, fajgyülölő, keresztényeket kiírtására uszító szövegekkel is megrongálták a templom falait és ablakait.
1945 májusában, Európában véget ért a II. világháború. A mai Szlovákia magyarjai számára a remélt béke helyett sajnos újabb megpróbáltatások következnek. A híres-hírhedt Beneš dekrétumok következtében az itteni magyarok hontalanná, jogfosztottá válnak. Kényszermunka, deportálás, üldöztetés, kitelepítés vár mindazokra, akik magyarságukat nem hajlandók megtagadni. A magyarság meghurcoltatásában élen járnak az akkori szlovák vezetők, de a társadalmi szervezetek, a kommunista párt is.
Gútáról már 1945 nyarán „politikai megbízhatatlanságuk miatt további itt tartózkodásuk nem kívánatos“ jelszó jegyében több mint 120 személyt kitoloncolnak Magyarországra. Még ez év őszén többszáz férfit csehországi kényszermunkára visznek. Közben zajlik a reszlovakizáció, de a propaganda ellenére a gútaiaknak csak mintegy 5%-a jelentkezik szlováknak.1946-ban elkezdődnek a magyar lakosság kitelepítésének előkészületei. Míg Magyarországon úgy toboroztak, csalogatták, bíztatták az ottani szlovákokat az áttelepülésre a csehszlovák állam képviselői, Szlovákiában kötelező jelleggel a módosabb réteget jelölték ki kitelepítésre. A szerényebb anyagiakkal rendelkezőket, köztük sok gútai családot, többnyire a csehországi deportálás várta.
Egy 47 évnyi szolgálat után nyugdíjba vonuló svéd örebori rendőrnél pénteken betelt a pohár. Péter Springare Facebook-oldalán meglehetősen kemény stílusban leírta: a súlyos bűncselekmények szinte mindegyikét migránsok követik el. Üzenete nem is maradt következmények nélkül, az ügyészség már eljárást is indított ellene. Bejegyzését eddig közel 15 ezren osztották meg a legnagyobb közösségi portálon.
Öt esztendeje halt meg Csurka István. Az író, dramaturg és politikus titulusai mellé én még hozzáteszem: látnok. Mert az volt. Aki rendszeresen olvasta politikai publicisztikáit (javarészt a Magyar Fórum hasábjain), az aligha kételkedhet ebben. Jövőbe látó írások voltak ezek.
Amit a rendszerváltás első éveitől haláláig megjósolt, papírra vetett, ma itt van köröttünk, kevés kivétellel hajszálpontosan. Csak a nevek változtak (néha még azok sem), minden ugyanaz: a folyamatok, a módszerek, a tendenciák… Legfőképp a következmények. A történelem ismétli önmagát, és Csurka István jól ismerte a történelmet, ahogyan az egy íróemberhez illő. Már az Antall-korszak elején, amikor a szabad demokraták még sikerrel hazudták magukat kemény antikommunistának, ő pontosan látta, hogy az csak máz. Orbitális hazugság. Igazából egy alig burkolt hatalomátmentés zajlik. Vagy ha úgy tetszik: visszarendeződés, nemzetbomlasztó agysorvasztás liberális köntösben. Ha ezt nem vesszük észre – írta, kiáltotta –: végünk, kaméleonoké lesz az ország. Nem véletlen, hogy a túloldal egyvégtében azon igyekezett, minél kisebbnek lássuk őt, a nagy embert.
A máltai óvszerbotrányon feszült újra egymásnak a katolikus Egyház Ferenc pápához köthető liberális szárnya és a hagyományhű bíborosok. A történet hátterében valójában sokkal nagyobb horderejű ellentét húzódik az ingyenes óvszerosztogatás kérdésénél, Málta viszont fontos helyszíne lehet a belső egyházi feszültség eszkalálódásának. Az ottani egyház annyira beállt a reformpápa mögé, hogy szembement a dogmatikával is, a másik oldalon viszont az idei év Raymond Burke-ről szólhat – arról az emberről, aki Ferenc pápa legerősebb bírálója.
A konfliktus legújabb fejezetének kirobbanása közvetlenül ahhoz az esethez kapcsolódik, hogy a Máltai Szeretetszolgálat ingyenesen osztogatott óvszereket Mianmarban (régebbi nevén Burma). Az óvszerosztogatást ugyanis nem hagyta jóvá a Máltai Lovagrend, ezért a rend nagymestere, Mathew Festing kirúgta az esetért felelősnek tartott kancellárt, a pápa viszont a nagymestert buktatta meg. Az óvszerhasználat ügye liberális világi paradigmából nézve önálló kérdésnek számít, az ezzel kapcsolatos egyházi álláspont viszont logikus teológiai következmény, így a teológiai alapok átírása nélkül nem is módosítható. A két nézet elvileg összeegyeztethetetlen egymással, mivel teljesen különböző világképből és berendezkedésből fakadnak. És éppen ez a katolikus Egyházon belüli konfliktus gyökere. Ferenc pápa ugyanis a liberalizáló törekvések élére állt, míg vele szemben ott vannak azok a bíborosok, akik szerint nem létezik konzervatív és liberális Egyház, csak az eredeti tanokhoz ragaszkodó Egyház vagy eretnekség. Ezek a bíborosok pedig napról napra erősödnek.
A Magyar Közösség Pártja számára elfogadhatatlan, hogy olyan városban – Gútán – is magyar iskolák összevonására készülnek, ahol ez gazdaságilag és létszámban sem indokolt. Kiss Beáta, az MKP oktatáspolitikai alelnöke hangsúlyozta, a felvidéki magyar közösségnek minden magyar iskolára szüksége van.
Változás állhat be a gútai iskolák helyzetében. A tavalyi beiratkozás során komoly gondok léptek fel, egyrészt egyre kevesebb gyerek születik, másrészt az egyik helyi magyar alapiskolába kevesebb gyereket íratnak be, ezért annak leépülése fenyeget. Az önkormányzat ezt úgy próbáltra orvosolni, hogy a városi fenntartású alapiskolában két-két osztály indítását engedélyezte. Ez nagy felháborodást váltott ki, ugyanis a Corvin Mátyás Alapiskolában három osztályt is tudtak volna indítani, míg a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolába csupán osztálynyi gyereket írattak be. A helyzet megoldására több javaslat is felmerült, jelenleg úgy tűnik, az önkormányzat az összevonás felé hajlik. A Magyar Közösség Pártja nem tartja ezt jó megoldásnak.
„Szó bennszakad, hang fennakad”, amikor a szociálliberális koalíció vezető politikusai a szégyenérzet legcsekélyebb jele nélkül nem engedélyezett tüntetéseket emlegetnek.
Hogy nyolcvankilenc után lassan három évtizeddel öntelt, felkapaszkodott és elképzeléseik végrehajtásáért mindenre képes figurák ekképp vélekedhetnek, felháborító. Emlékezniük illene, hogy az említett decemberi napokon a mindenható kommunista párt és a szeku sem engedélyezte az akkori diktatúraellenes tüntetéseket, melyeknek köszönhetően ma ők is mondhatják a magukét.
Életének 65. évében elhunyt Mózes Attila kolozsvári író, 1980 óta az Utunk, majd 1990 után a Helikon című folyóirat szerkesztője. Marosvásárhelyen született 1952. április 8-án, középiskolai tanulmányai után orosz-magyar-francia szakon végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Pályája elején tanárként dolgozott. Rövid prózai írásokkal és tanulmányokkal már középiskolás korában jelentkezett helyi és központi lapokban.
A 200 évvel ezelőtt született Arany Jánosra is emlékezik a 2017-es Versünnep Fesztivál, amelyre hivatásos színművészek és előadóművészek, valamint szakirányú közép- és felsőoktatási intézmények 19. életévüket betöltött hallgatói jelentkezhetnek – mondta Kolti Helga, a Versünnep Alapítvány kuratóriumi elnöke január 25-én Budapesten.
Hozzáfűzte: a versenyzők idén is kortárs és klasszikus költeményekkel – Arany János mellett a 140 éve született Ady Endre és az 50 éve elhunyt Kassák Lajos egy-egy alkotásával – jelentkezhetnek még január 31-ig mondott vers, megzenésített művek, és képző- vagy filmművészeti kategóriában.
Négy kiváló erdélyi író látogatott 1934 februárjában nyugat-magyarországi városokba. Egy ott élő székely így üzent Nyirő József által az itthoniaknak: „- Tisztelem odahaza az erdőt, a mezőt, a hegyet, a patakokat, a fákat, a virágokat, a madarakat, a legkisebb fűszálat is, a kicsi falukat, minden embert, a felhőket, az esőt és napfényt, a bogárkákat, a köveket, a borvizet, örömöt és bánatot, a bölcsőt és koporsót, mindent, de mindent… ”
Ki gondolta volna, hogy másfél évtized múltán – immár a viszontlátás reménye nélkül – röpködnek az ő vágyai is az elérhetetlen kis haza és a Hargita iránt…
A Palóc Társaság immáron 21. alkalommal hirdette meg esszéíró pályázatát, melynek központi érdeklődésében hagyományosan a magyarságtudat, annak megélése áll a történelem, a kultúra, a néprajz nagyítóján keresztül. Idén is értékesebbnél értékesebb dolgozatok születtek – összesen 87 pályamű érkezett – mint azt az alábbi, kiragadott példa is mutatja.
Az ipolyszalkai Izrael Szilárd, a komáromi Ipari Szakközépiskola tanulója a „nagy háború” családi emlékeit kutatta fel és mutatta be munkájában – az alábbiakban ebből szemezgetünk.
Klaus Iohannis államelnök mindig gondoskodik róla, hogy az éppen megszerzett csekély szimpátiát gyorsan szertefoszlassa. Már megválasztásakor tudtuk: magyar ügyekben nagy előrelépést nem várhatunk tőle, de élt egy csepp remény, hogy kisebbségiként kicsit nagyobb empátiával viszonyul gondjainkhoz, bajainkhoz. Sajnos, sorozatosan kiderül: ha rólunk van szó, románabb a legnagyobb románoknál.
Éppen értékelni kezdtük hős kiállását, igazán okos, politikus lépéseit a közkegyelmi rendelet és büntetőtörvénykönyv-módosítás elfogadásának megakadályozásában, hogy megmutatta, igazi demokrata, és képes kimozdulni elefántcsonttornya hallgatag magányából, ha fontos közügyekről van szó. Egyre csappanó népszerűsége miatt is szüksége volt a határozott megnyilvánulásra, és a decemberi választásokon kiderült az is, magára maradt, az őt támogató és általa támogatott politikai erők csúfosan megbuktak. Jól jött hát neki a szociáldemokraták kapkodó sietsége, bizonyíthatta, tud erélyes lenni, de akár taktikázni is, sőt, még szellemes beköpésekre is képes.
Több tízezren láthatták egy Facebook-csoportban, ahogy megerőszakolnak egy nőt Uppsala város egyik lakásában- írja a Gatestone. A hatóságokat Josefine L., a csoport egyik tagja értesítette, miután látta, hogy mi történik a felvételen. A nő azt írja a blogján, hogy az emberek meg vannak rémülve Svédországban és nem akarnak félelemben élni. Josefine, aki két gyermekes anyuka, szintén fél, az eset óta ugyanis több fenyegetést is kapott, hogy vonja vissza a vallomását, de állítása szerint ezt nem teszi meg, mert mint mondja: “meg kell mutatni, hogy a disznók helye az utcán van, nem a házakban”. A nő szerint a lakosok úgy érzik, hogy most már vége a toleranciának a bevándorlókkal szemben, de a kormány aktívan részese annak, hogy idáig fajult a helyzet és képtelen arra, hogy rámutasson a bűncselekmények megszaporodása és a migrációs helyzet közötti összefüggésekre.
