Papot, jegyzőt és tanítót szántak a bitóra

Az első világháború veszteségei után a Tanácsköztársaság 133 napja nemzetünk történelmének legsötétebb időszakának egyikét jelentette (1919. március – augusztus). Vezetői Leninék példáját követve diktatúrát vezettek be, majd megkezdték az üzemek és a földek állami tulajdonba vételét, harcot indítottak az egyházak, a nemesség, a polgárság és a gazdák ellen. A lakosságot a szovjet mintára létrehozott terrorkülönítmények tartották rettegésben: kegyetlenkedések, túszszedések és gyilkosságok kísérték az útjukat. Az általuk felállított Vörös Hadsereg a Felvidéken harcba szállt a megszállókkal, majd Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot.

Halálosan megfenyegették, de nem fog meghajolni – Zuzana Falathovával beszélgettünk

„Ha bocsánatot kérnék, még fizetésemelést is kapnék, de a büszkeségem nem enged meghajolni, hazugságban pedig nem óhajtok élni” – szögezi le az életveszélyesen megfenyegetett Zuzana Falathová szlovák muzeológus, akit azután bocsátottak el a munkahelyéről, hogy egy magyar lapnak beszélt a szlovák történelemszemlélet hazugságairól. A fiatal nővel a pozsonyi vérengzésről, a szlovák-magyar megbékélés lehetőségéről és arról is beszélgettünk, hogy mit kezd magával, ha felébred az őt ért sokkból. A Mandiner megszólította a múzeum igazgatóját is.
Még a leghátborzongatóbb rémálmában sem gondolta Zuzana Falathová, a Pozsony Városi Múzeum legújabb kori történelemmel foglalkozó kurátora, hogy a Magyar Hírlapnak adott interjúja miatt bocsájtják el a munkahelyéről, ahogy érzése szerint most történik. Arra pedig főleg nem gondolt, hogy véleményét ország-világ előtt felfedve több száz gyűlölködő, a meggyilkolását kilátásba helyező e-mail árasztja el postafiókját...

A Momentum identitástipró ideológiája

1990-et írtunk, hárman álltunk, felvidéki magyar gimnazisták a pozsonyi Hviezdoslav téren egy ötszáz fős szlovák ultranacionalista tömegben. A rendszerváltás után elkezdtek az országba visszaszivárogni a második világháborús fasiszta szlovák állam képviselői, kiszolgálói, hóhérai. Viszonylag kicsi, de annál lelkesebb hallgatóságra találtak a szlovák főváros körüli települések lakói között, akiket buszokkal hoztak fel a volt elnököt, Jozef Tisót éltető és a magyarok ellen durván uszító rendszeres tüntetésekre. Egy ilyen alkalom során, eleinte nem tudván, miről lesz szó, mi is beálltunk a hallgatóság közé. Az összejövetel befejeztével valami rendkívül észszerűtlen késztetésből megszólítottam a közvetlen közelemben álló első idegent, legyen olyan kedves megmagyarázni, hogy ezt a magyarok Dunába fojtását pontosan hogyan is gondolták.

Az „emberarcú” megtorlás

Mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk” - közölte Marosán György világosan és érthetõen 1956. december 8-án reggel, a Parlamentben, a munkástanácsok küldöttségével folytatott tárgyalások során.
És „Buci Gyuri” - ez volt Marosán bece-, de inkább gúnyneve - tudta mit beszél. Nem hazudott. Ugyan a forradalmat ekkor már  több, mint egy hónapja leverték a szovjet megszálló csapatok, de a kommunisták által elképzelt „nyugalom és rend” még csak ködös álom volt. Az önszervezõdõ munkástanácsok mûködtek, mintegy, másik, valódi, társadalmilag elfogadott hatalmat testesítve meg az országban, szemben az orosz fegyverekkel uralomra segített „néphatalommal”. Folytatódtak a tüntetések, mint például a december 4-én, a Hõsök terén, a Névtelen Hõs sírjánál lezajlott „asszonyok tüntetése”. 

Német püspöki kar: „A homoszexualitás normális dolog”

A német "szinódusi út" első megállapítása: a homoszexualitás a szexualitás normális formája.
Mindezt a német katolikus püspöki konferencia a házasság és a család témáiért felelős bizottsága (a katholisch.de cikkében nevesítve: a bizottság elnöke, Heiner Koch berlini érsek, valamint Franz-Josef Bode osnabrücki, Wolfgang Ipolt görlitzi, és Peter Kohlgraf mainzi püspökök) mondta ki egy csütörtökön orvos- és teológus szakértőkkel folytatott megbeszélés után. A fórum a vasárnap kezdődött és várhatóan két éven át tartó reformtárgyalás-sorozat, vagyis a német "szinódusi út" egyik első rendezvénye volt.

Veszprémi interjú Stoffán György íróval

December 7-én tartotta rendi adventi lelki napját a korábbi Jeruzsálemi Templomos Lovagok baráti társasága Veszprémben, Nagy Károly címzetes apát, kanonok, esperes plébános vezetésével. A lelki nap szentmisével kezdődött, amelyet a Ferences Templomban tartottak. Innen vonultak át a Szaléziánum előadótermébe, ahol a meghívott előadó Stoffán György író volt.

Petőfi Sándor, a mitikus hős

Petőfi alakját már élete során számos legenda övezte, halála óta pedig ezek a sokszor mesei, mítoszi történetek hihetetlen mennyiségben burjánzanak. Miért alakult ez így? Margócsy István irodalomtörténész példákkal gazdagon illusztrált előadásával járta körbe, hogy a mítoszképző közösségi fantázia milyen szabadsággal kezeli a történeti tényeket.
Felhívta a figyelmünket egy paradoxonra: miközben példátlan adatnyomozás folyik, „hogy pontosan dokumentálva legyen Petőfi petőfisége”, addig az életrajz a leképtelenebb állításokat megtűri maga mellett. Ennek az oka pedig elsősorban az, hogy Petőfi életének minden mozzanata ismert, csak épp annak a kezdete és a vége nem. Ezáltal válik Petőfi olyanná, mint a mitikus hősök, akiknek szintén nincs időbeliségük, nincs kezdetük és végük, csak a „van állapotában” találkozunk velük.

Maia Sandu kormányának megbuktatásával megerősödött Bukarest moldovai befolyása?

Éljen a magyar szabadság

„Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!”

A Kossuth-nótát a Rákóczi-kor zenéjének egyik toborzó nótájából is eredeztetik, és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legnépszerűbb toborzó dala volt. Az idézett két utolsó sor mára nemzeti szimbólummá vált.

Ma van a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja

Több megemlékezés is lesz ma a magyar fővárosban a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján.
Az Országházban délelőtt megemlékezést és nemzetközi tudományos konferenciát tartanak. A Gupvi, gulág – magyarok a szovjet lágerbirodalomban 1944/45 – 2019/20 című rendezvényen köszöntőt mond Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke. Megnyitja Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke és Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára. Nyitó előadást tart Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Revízió cigánymuzsikával

A trianoni békediktátum következtében Magyarország területének és lakosságának jelentős részét elveszítette, a magyarság harmada pedig idegen országba került. Az új államhatárok színmagyar tömböket (például a Csallóközt) és magyar falvakat, köztük a csallóközi Bakát szakították el. A súlyos gazdasági–pénzügyi–katonai következményekkel és az egyéni tragédiákkal együtt ezt jelentette az 1920-as esztendő. A csehszlovák állam korlátozások egész sorát vezette be (például a nyelvhasználat terén), de a falusi emberek igyekeztek igazodni a demokráciának nevezett új rendhez.

Menteni a menthetőt - a Bánáti Köztársaság

1918. november 25. az elveszett remény napja. Ezen a napon volt utoljára főváros Temesvár, eddig tartott a Bánáti köztársaság alig több, mint három hetes fennállása.
A Bánáti köztársaságot 1918. november 1-én kiáltották ki, azzal a céllal, hogy mentsék, ami még menthető. Az elveszített Nagy háború, az I. világháború után az antant támogatta cseh, román, szerb hadsereg megindult Magyarország ellen. Nem volt igazán nehéz dolguk. A Károlyi-féle kormány, annak reményében, hogy jobb színben tünteti fel magát, hogy jobb békefeltételeket tud elérni, szélnek eresztette a háborúban megviselt, de még ütőképes magyar hadsereget. Az országba betörő idegen csapatok jószerivel ellenállás nélkül menetelhettek céljaik felé. És a kisantant politikusai nem voltak szégyenlősök. A román elképzelések a Tisza vonaláig terjedő Nagy-Romániáról szóltak, a másik elképzelés a teljes Nyugat-Magyarországot magában foglaló szláv folyosó terve volt.

Rejtelmek, ha zengenek

Három globális relevanciájú nagy projektről folynak tárgyalások Románia határainál. Nélkülünk

A veterán politikai elemző már szinte könyörög a mioritikus vezetőknek, vessék már figyelő szemüket egy kicsit Magyarországra, például a meddő cicaharc helyett.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.
Mindhárom projektnek a legnagyobb fokú relevanciával kellene rendelkeznie döntéshozóink számára. Mindhárom egy nagy változás vektorainak hordozója abban a térségben, melyben máris hatni kezdtek.
Azért fontosak, mert egy magasabb rendű játék, egy olyan hatalmi rendezés alkotóelemei, amelyről a Vatikánban kezdtek el tárgyalni 1989 nyarán, majd Máltán, azután a fő nyugati fővárosok, Moszkva és a volt kommunista entitások osztagában „zászlóvivőnek” tartott országok – az NDK-val az élen – között lezajlott frenetikus párbeszédben.

Kemény üzenet Bukarestnek a Máért részéről – 2020 az erős magyar közösségek éve

A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) elvárja a magyarországi politikai pártoktól, hogy a szomszédos államokban az ottani magyar közösségeket képviselő pártokat és jelölteket támogassák. Egyebek között ezt tartalmazza a szervezet 18. plenáris ülésén elfogadott zárónyilatkozat, amelyet a nemzetpolitikai államtitkárság pénteken juttatott el az MTI-hez. • Fotó: Benko Vivien Cher * A dokumentum szerint a résztvevők örömüknek adnak hangot, hogy az Országgyűlés 2018 decemberi döntésének köszönhetően a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok – így a vajdasági, kárpátaljai és diaszpórában élő magyarok – is részt vehettek az idei európai parlamenti választásokon, ezáltal pedig Európa és benne nemzetünk sorsának alakításában. Üdvözlik a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program eddigi eredményeit. A program első két ütemében létrejövő több mint száz új, illetve közel hétszáz felújított bölcsőde révén a magyar identitás megőrzésének alapjait sikerül megerősíteni. Örömüket fejezik ki annak kapcsán, hogy a program a harmadik ütemmel folytatódik.