Szőnyi József: Védőbeszédem a vádlottak padjáról

Plébánosunk és polgármesterünk kezdeményezésére az egyházi és önkormányzati képviselő testületet közös gyűlésére hívta össze a Községháza Tanácstermébe. Dicséretes kezdeményezésnek tartottam, jó lenne ha szokássá válna időnként aktuális témáknál.
A vasárnapi misén kaptuk a szóbeli meghívást másnap, hétfő este 19 órára. Napirendi pontot, a gyűlés célját nem ismertették, azt csak néhány felkészült belső tag tudhatta. Aztán a gyűlésen hamarosan kiderült mi a cél? A kb. két és fél órás összejövetel minden perce az én személyemet támadta, hol lehet belém kötni? Kiderült, hogy tevékenységem összességében káros a falunkra, a keresztény hitünkre. A vádlottak padjára lettem ültetve, mint bűnös, a cél pedig bosszúízű tetemre hívás! Azt kellett éreznem, hogy eddigi tevékenységem a falu és a templom jó hírének kárára vált. „Senki nem lehet próféta saját hazájában.” Egyértelmű lett az összehangolt támadás az Önkormányzat részéről. Jegyzőkönyv nem készült, ezért a számomra igen fajsúlyos témák miatt leírom még melegében, hogy látom a helyzetet én a vádlottak padjáról, amíg nem felejtem el. Ha viszont nyilvánosságra kerül meghurcoltatásom „koncepciós” pere, akkor a személyemmel megtámadott több ezer adakozó tisztességét is védenem kell, beleértve plébánosunkat is, akire szükségünk van. Jó szándékú ember, súgói ne csináljanak belőle áldozatot a maguk oltárán.

Merülj alá!

A lateráni keresztelőkápolnában nyolc hatalmas vörös porfíroszlop áll a medence körül. A császári palotából szállították ide az oszlopokat, hogy a Lateranus család fürdőjéből, a nympheumból átalakított szakrális tér ünnepélyességét emeljék. A robusztus tartóelemek tetején márványból faragott párkány fut körbe, amelyre disztichont véstek. Az V. században élt Nagy Szent Leó pápa még diakónus korában írt versét. A párvers klasszikus formában megfogalmazott tanítás a keresztségről és magáról a kereszténységről.
Tóth K. Jánosnak, a lateráni bazilika néhai kanonokjának szabad fordításában így hangzik magyarul: „Nép születik meg itt a mennyország számára vízből meg szent magból, amelyet a Szentlélek termékenyít meg és hoz világra. Bűnös ember, merülj alá a megszentelt vízbe, hiszen rászorulsz a tisztulásra. Régi embert fogad be a víz, de új ember jön elő belőle. A megkeresztelteket semmi sem választja el többé. Egyesíti őket a közös hit és a Szentlélek…”

Az unió utáni korban vagyunk

A bevándorlási kvóta, vele egy időben a szerződés szerinti kötelező pénzek visszavonása, valamint mondvacsinált indokok alapján a hírhedt hetes cikkely alkalmazása olyan, mintha egyszerre támadnának egy területet atombombával, vegyi és biológiai fegyverrel.
Valamelyik kettő felesleges, arról nem is beszélve, hogy a megtámadott számára megfontolandó lehetőséggé teszi az „overkill” alkalmazását. Jelen állás szerint nem veszthetünk semmit, hiszen mindegyik bevetett eszköz egyenként teszi értelmetlenné az EU-ban történő bennmaradást.
Nyugatról ez nem így látszik. Igazából nem világos, hogy a lenézés és a megvetés ezen elegye mögött, a gyarmatosítás vágyán kívül áll-e valami elismerése a sorközösségnek és az egymásra való rászorultság elismerésének. Nekem úgy tűnik, nem áll. Nem népekkel, nemzetekkel, vallásokkal, közösségekkel kötöttünk szövetséget, hanem egy vállalattal. Egy olyan vállalattal, amelyik jól láthatóan a levegő piacosítása felé tart, és magán kívül nem akar más autoritást, sőt úgy tűnik, hogy más entitásokat sem kíván megtűrni a már magáénak tudott területeken.
Már az Európai Unió utáni korban vagyunk. A korszakot nem tudjuk megúszni, túl kell élnünk, de hogy az „Európai Birodalom”, az Európai Egyesült Államok határain belül vagy kívül, az még eldönthetetlen kérdés.

Arany János sokszínű öröksége – Babus Antal és Dávidházi Péter előadásai videón

Irodalmi szerelmek a Várkertben

Impozáns kötet jelent meg a hungarológia témakörében

A napokban jelent meg a lengyelországi Poznań városában működő Adam Mickiewicz Egyetem (Uniwersytet im. Adama Mickiewicza) Magyar Szakjának gondozásában A hungarológia ma: nyelvészet, kultúra és oktatás című lektorált kötet, Koutny Ilona, Kinga Piotrowiak-Junkiert, Paweł Kornatowski és Németh Szabolcs szerkesztésében, 2017-es dátummal.

Kulturális gyarmat vagyunk

Tulajdonképpen csak kultúrharc van. A nemzeti minimum hiányáért is az a kultúrharc felelős, amely természetesen nem a rendszerváltás idején kezdődött, hanem 1945-ben.
A kommunista hatalomátvétel a magyar történelem ezeréves folytonosságát brutálisabban szakította meg, mint a török uralom. Nem vagyunk tudatában annak, hogy mit veszítettünk el abban a tizenöt évben, amikor a tradicionális magyar kultúrafejlődés teljes felszámolása zajlott.
Fizikailag is megsemmisítették az addigi kulturális elit 99 százalékát, és szinte teljesen kitörölték a közös emlékezetből a XIX. és XX. század első felének írásos emlékeit. Írók, költők, filozófusok, társadalomtudósok, újságírók, értelmisé­giek, művészek generációi tűntek el a semmibe, egy teljes nemzet szellemi erejét cserélték le az egy százaléknyi kommunista szellemi elitre meg az árulókra és a hasznos idiótákra, valamint később első generációs értelmiségiekre.

Nagy Ervin: Kirekesztés és gőg az unióban

Borzasztó látni, bántó hallani az unió közéletének kultúráját. Ami a politikusok szájából néhanap „kiömlik”; ahogy egyik-másik viselkedik; amiképp a közösség színe előtt megjelenik – az mindennek nevezhető, csak éppen az egymást tisztelő, az emberi méltóságot figyelembe vévő viselkedésnek nem. A nemzeti szuverenitás megsértéséről nem is szólva. Amint a tömegtársadalom fogyasztói igényeit kielégítő médiumok kulturáltsága; az agyonnézett kereskedelmi televíziók és gyűröttre hajtogatott pletykalapok igénytelen tartalmatlansága – úgy a politikai közbeszéd is szép lassan a „csúnya zöld, varangyos béka” feneke alá került… Láthattuk, hallhattuk nem is oly régen a LIBE Bizottság ülésén, az uniós parlamentben, ahol igyekeztek egyesek, gőgös hölgyek és urak megalázni minket, magyarokat. Csak mert mást gondolunk.
De ki lehet ezért a felelős? Kik azok, akik egyre lejjebb húzták és húzzák a színvonalat, akik egyre inkább kitolják a „vulgaritás” ingerküszöbét? Még akkor is, ha vitának lennie kell.

Brenzovics László: Ukránosítás folyik Kárpátalján

Ukrajnában újabb és újabb olyan intézkedések, tervezetek készülnek, amelyek szűkítik a kisebbségek jogait, ellentétesek az ukrán alkotmánnyal és az ország nemzetközi vállalásaival - jelentette ki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke az ECHO TV Napi aktuális című műsorában. Brenzovics László rámutatott: az összes európai kisebbségről szól ez az ügy, mert ha fel lehet számolni a magyar nyelvű oktatást Ukrajnában, akkor más országokban is meg lehet ilyet tenni.

Az ezerfős Martonosra már 300 koszovói roma lett betelepítve

Az ezerfős Martonos lakosságából mintegy 300-ra tehető már a koszovói roma betelepülők száma, ami a helyiek szerint aggodalomra ad okot, mivel nem hajlandóak asszimilálódni, illetve úgy viselkedni, ahogy az elvárható.
A helyiek már több ízben is nemtetszésüknek adtak hangot, mert azon felül, hogy úgy érzik, nem egyforma szabályok vonatkoznak rájuk és a betelepülőkre, sokszor nemcsak bosszúsággal, hanem félelemmel is tölti el őket a jelenlétük, ugyanis több inzultus elszenvedői is voltak a helyiek – írja a Magyar Szó.
A helybeliek veszélyeztetve érzik magukat, és szeretnék, hogy a mindennapjaik a pár évvel ezelőtti kerékvágásba lendüljenek vissza, mert napjainkban a magán- és köztulajdonukat is féltik és gyermekeik, valamint saját jövőjükre is borúlátóan tekintenek. A bosszúság mindennapos Martonoson, a helybeliek azt szeretnék elérni, hogy a betelepülők, ha már nem hajlandóak beilleszkedni, álljanak tovább – olvasható az idézett írásban.

Magyarországi pénzek a románokkal szembeni őszinteség fokozására

Tessék nyugodtan megszámolni a szövegben található ordas hazugságokat. De előre szólunk, tíz ujjnál jóval több kell hozzá.
A budapesti kormány egy április elejei kormányhatározattal csaknem egymillió eurót nyújt az RMDSZ Ezer év Erdélyben, 100 év Romániában című programjára. Ugyanebből a forrásból megtudjuk, hogy a pénz a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkezik majd az RMDSZ egyik házi civil szervezetéhez, az Iskola Alapítványhoz, melynek Kelemen Hunor kabinetfőnöke, Nagy Zoltán áll az élén.
Bár eddig nincs semmi rendkívüli, hiszen szinte közismert dolog a romániai magyar szervezetek Budapest általi finanszírozása, a magyar pénzek fő haszonélvezőinek ismételt tagadása ellenére, a kérdéses programra végzett rövid keresés feltárja a valódi célját:
egy olyan kép kialakítása, hogy a romániai magyarok elkülönülnek a többségi lakosságtól,nem százévnyi együttélés közös megünneplésével, hanem a modern Románia testén belüli százévnyi önkéntes elszigetelődés kiemelésével.

VAJDA EMIL – Az elfeledett karnagy

Ez alkalommal, amikor a Székely Dalegylet megalakulásának 150. évfordulójára emlékezünk, illő, hogy idézzük az akkori kezdeményezők, kulcsemberek alakját. Az ezernyolcszázas évek végén Székelyudvarhelyen élt egy kiváló okleveles középiskolai tanár-ember, Vajda Emil volt a becsületes neve. Rövid ittléte alatt tehetségével, munkájával, lázba hozta az egész várost és annak környékét.
A sokoldalú fiatalember Kolozsvárott született 1858-ban, a kolozsvári tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, 1881-ben doktorált. Örömmel fogadta kinevezését 1882 szeptemberében, ekkor került Székelyudvarhelyre az állami főreáliskolába. Életcéljául a székelység kulturális, műveltségi felemelését tűzte ki. Nem volt olyan városi rendezvény, amelyből nem vette volna ki részét. Tanította a testgyakorlást, a magyart, a szépírást, a gyorsírást és a németet. Megszervezte és vezette a városi dalárdát, az iskola énekkarát és zenekarát. Ettől kezdve a főreál iskola tornaterme gyakran volt ünnepi hangversenyek helyszíne. A zene iránt a székelyek fogékonyak, a dalt nemcsak szeretik, de művelik is, s a zenéért áldozni is tudnak, mondta egyik barátjának.

„S elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt” – Pogány Erzsébet emlékére

Hihetetlenül fájdalmas hírrel köszöntött ránk az idei anyák napja. Ma délelőtt, életének 59. évében visszaadta lelkét teremtőjének Pogány Erzsébet, az Édesanya, az Ember, a Társ, a Barát, a hírportálunkat kiadó Szövetség a Közös Célokért igazgatója, és nem utolsósorban a felvidéki magyar közösség rendületlen harcosa.
Ezerkilencszázkilencvenegyben találkoztam vele először, akkor a Duray Miklós által irányított Együttélés politikai mozgalom központi irodájának a vezetője volt. Több választási kampányt vitt sikerre, nemcsak itthon, hanem Magyarországon, a Magyar Demokrata Fórumnál is. Később a Csoóri Sándor és Dobos László nevével fémjelzett Magyarok Világszövetségében dolgozott, majd 2001-től jött a Szövetség a Közös Célokért időszaka, melyben többek között 2005-ben elindította az első felvidéki magyar hírportált. Közben a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságot is irányította. Elévülhetetlen érdemei vannak a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya szobor állításában, a felvidéki kisebbségi jogsegélyszolgálat működésében, számos kiadvány, könyv megszületésében. És mindez csak néhány kiragadott szelet egy elképesztően gazdag életútból.

Fehér liliomszál – magyar gyermekjátékok és táncok

„Aki nem szereti a magyar népet, az leghamarább a gyermekeken át fogja megszeretni, amint e játékok csodálatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeségtől gyengéd ellágyulásig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri… Szomorú gyermekkora nyomait viseli, aki úgy nőtt föl, hogy nem volt része bennük.”(Kodály Zoltán,1951)
A gyermekjátékok, -táncok, -dalok a legősibb elemeit őrzik a népi kultúrának. Még a mai néprajzkutatók is olyan ősi elemeket találnak bennük, melyek a felnőtt korosztály kultúrájából már régen kivesztek. A mozgással, a dal szövegének a misztikus megjátszásával kapcsolt ének sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség is, mint az egyszerű dal. A gondolat alaposabb kifejezésére több eszközt alkalmazva jeleníti azt meg: elmondja szövegben, megjeleníti képben, és őszinte átéléssel, mimikával, gesztusokkal és zenei dallammal kísért mozgásban.

Palesztin elnök: Mészárlás történt Gázánál

Erőszakos, halálos áldozatokat is követelő tüntetések zajlottak a Gázai övezet határán hétfőn. A palesztinok az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése ellen tiltakoztak.
Gumiabroncsokat égettek és parittyákból köveket lőttek az izraeli katonák felé, akik könnygázzal és éles lőszerrel válaszoltak.
“Békésen jöttünk ide, fegyvertelenül, üres kézzel . Az egész világ látja, mennyi fegyverük, tankjuk és rakétájuk van. Tudják, hogy igazából a miénk ez a föld, és ezért bújnak ezek mögé. Félnek. Mi vagyunk a tulajdonosai ennek a földnek.”  –  mondta egy fiatal férfi.
“Az ügyünk miatt jöttem ma ide. 1948-ban Izrael elfoglalta ezt a földet, miután rengeteg palesztint lemészároltak, és a népem egy része menekültté vált. A nemzetközi törvények garantálják a jogot arra, hogy visszatérjenek, és senkinek nincs joga ellenezni azt, amit most teszünk.” – mondta egy nő.
A legrissebb információk szerint az összecsapásokban több mint 50 palesztin vesztette életét, és mintegy kétezren megsérültek. Közülük több mint 1200 ember kapott lőtt sebet. Mahmúd Abbász palesztin elnök mészárlásnak nevezte a történteket.