Jurák Kata bibliai hasonlata
Nézem a világ minden táján tomboló természeti katasztrófákat, az árvizeket, a földcsuszamlásokat, a viharok rombolását, amelyekkel a természet semmi mást nem tesz, mint visszafoglalja a Tőle elorozott életteret, a normalitást, azt a rendet, amelyet a Teremtés óta minden nemzedék – jobban vagy kevésbé jól, de – megtartott, tisztelt és aszerint is élt.
Amikor Jurák Kata, a bibliai isteni szövetség emberek által való megszegéséről írt, jó helyen keresgélt. Jót írt. Ám, aki szó szerint vette, az részben nem is értette, mit akart írni Jurák, aki pedig bírálta, az arra sem méltó, hogy megemlítsük. A baj nagy! És egészen Istenig ér… hiszen az ember valóban megszegett minden Istennel kötött szerződést, ami biztosította a létét, az életét, a normalitását. Az ember azonban nem veszi észre saját hibáját. Épp úgy viselkedik, mint matekdolgozatkor a diák, aki nem ismeri fel, hogy hol az összeadási hiba a dolgozatában… mert ő vétette. Ha viszont más ránéz, akkor azonnal szembetűnik. Nos, így van a mai világgal az is, aki gondolkodik, érez és hisz. Nem belterjesen, hanem kívülről és felülről szemlélve a dolgokat.