Erdélyi származású ’56-osok a bitófán
Az 1957 elejére megszilárdulni látszó Kádár-rendszer vérbírói segítségével hozzálátott a még évekig tartó bosszúhadjáratához. Két erdélyi származású forradalmár kivégzésére 1957. január 19-én – hatvan éve – került sor. Szabó Jánost (Zaguzsén, 1897. szeptember 17.–Budapest, 1957. január 19.), a Széna téri jelentős ellenállási csoport parancsnokát mindenki csak Szabó bácsinak szólította. Dudás József (Marosvásárhely, 1912. szeptember 22.–Budapest, 1957. január 19.), a kalandos életű műszaki mérnök ellenmondásos tevékenysége a forradalom radikális szárnyához tartozott, nem ismerte el Nagy Imre kormányát. Szabó János és Dudás József a társadalmi igazság elkötelezett híve volt, sok ezer magyarhoz hasonlóan fegyvert ragadtak, amikor azt tapasztalták, hogy Rákosi–Gerő bandája miatt Magyarország a koncepciós perek és kivégzések, a romló gazdasági helyzet kettős átkának a terhét viseli.
„Elmondták, hogy egy hét vagy kettő, és ki kell menni Bukovinából. Apámék csináltak ládákat deszkából, és abba pakoltak. Jószágot nem volt szabad hozni, csak az ágyneműt és a felvevő ruhát. A ládákat kivitték tehervagonokba, mi személyvonatokkal jöttünk, az emberek külön, az asszonyok a gyermekekkel megint külön.” Benkő Márton akkor tizenkét esztendős volt, de azoknak a napoknak minden pillanatára emlékszik. Hetvenöt esztendővel ezelőtt hagyta el a kilencgyermekes család a bukovinai Hadikfalvát, néhány hét alatt velük együtt több mint tizenháromezer bukovinai székelyt telepített le a magyar kormány a frissen visszafoglalt Bácskába. Alig telt el három esztendő, és a székelyeknek menekülniük kellett a visszatérő szerbek elől. A telet legtöbben Zalában töltötték, 1945 márciusában a gelencei származású Bodor György kormánybiztos szervezte meg újabb letelepedésüket Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyében. Szenvedéseik egy apró morzsáját Benkő Márton és felesége nemrég teveli otthonukban mesélték el.
Optimizmusra ma több okunk van, mint egy évvel ezelőtt – állapította meg újévi köszöntőjében Petro Porosenko államfő, hozzáfűzve azonban azt is, hogy könnyű továbbra sem lesz, jóllehet az ország gazdasága már túl van a legrosszabbon. Elemzők szerint az elmúlt esztendő legnagyobb eredménye, hogy Ukrajnának sikerült elkerülnie az igazán nagy megrázkódtatásokat, és ezzel együtt megőriznie az ország viszonylagos stabilitását, ezen belül a Donbaszon kialakult, meglehetősen törékeny egyensúlyt. Egyébként pedig változatlanul tartja magát az a nehezen megcáfolható végkövetkeztetés, amely szerint Ukrajnában semmi nem az, aminek látszik.
Ion Iliescu és bűnöző bandája elindult a börtön felé. Utolérik őket az 1990. június 13–15-i bányászjárás szörnyűségei. A forradalom gyilkosságai is egyre közelebb kerülnek, lépésről-lépésre…
A Haáz Rezső Múzeum, a Honvédelmi Minisztérium által fenntartott Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet közös szervezésében 2017. január 4-én, szerdán, 18:00 órakor nyitják meg a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum első, „A DOBERDÓ HŐSE” - Kratochvil Károly altábornagy, a sokoldalú hazafi című kiállítást. 
Január 6-án ér véget a katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör, amely advent első vasárnapján vette kezdetét. Január 6-a vízkereszt napja, a farsang kezdete.
„A magyar csodák közt a Nógrád megyei ház olyan csoda, ahová levett kalappal, nemzeti sorsunkon való áhítattal, örökös hittel gondolhatunk. Költeményt írtak itt, amely költemény örök büszkesége a magyarnak” – Krúdy Gyula írta egykor e sorokat.
... 2017 legyen az összefogás, a bizalom éve! Merjünk egymástól segítséget kérni, merjünk összefogni! Azért imádkozom, hogy Jézus akarata szerint arról ismerjen meg bennünket a világ, hogy szeretjük egymást. Ahogy a puzzle darabok, bár mindegyikük más, mégis csak egymásba kapaszkodva, együtt képesek megalkotni azt a képet melynek darabkáját hordozzák mindannyian, ugyanúgy mi, bár sokszor nagyon különbözőek vagyunk, mégis csak együtt tudjuk munkánkat eredményesen végezni, együtt tudjuk a világnak felmutatni az értünk kereszthalált vállalt Megváltónkat.
Kedves Olvasó!
Az osztrák katolikus hírügynökség (
Donald Trump elnökké választásával a PC, vagyis a politikailag korrekt (politically correct) beszéd- és szemléletmód látványos pofont kapott és megrendült. A berlini iszlamista terrortámadásnak szintén van egy olyan olvasata, hogy semmi értelme a továbbiakban is görcsösen ragaszkodni a valóságtagadó magyarázatokhoz. A karácsonyi sokadalomba kamionnal belegázoló véres valóság végül úgyis legyőzi a merkeli menekültpolitikát minden körülmények között támogató német közszolgálati médiát és sajtót is. Ám azért mégse gondoljuk, hogy a PC máris, automatikusan eltűnik a történelem süllyesztőjében és átadja a helyét a valósághoz hű beszédmódnak és a korrekt közszolgálatnak, mert óriási erők dolgoznak azon, hogy fennmaradjon és uralkodjon. Éppen ezért kell áttekintenünk: 1. kiknek az érdekeit képviseli, 2. milyen szellemi-ideológiai háttere van, s egyáltalán 3. mi valójában a PC?
Összeállításunk többnyire hitvédő írásokból vett idézetkollázs formájában kiutat keres az Egyházban felerősödött szélsőséges liberális intézkedések zűrzavarából. Amint a korai Egyházban, úgy ma is mindenfajta zűrzavar fölött Isten után csak az Egyház Anyja rendelkezik hatalommal. Reménykedjünk, hogy rövidesen fényes csodára ébredhetünk, amelynek örömében a jelenlegi zűrzavar csupán egy rémálom rossz emléke marad. 
Polgár István 92 éves, Kurtapatakon él. Második világháborús élményeiről, fogságáról kérdeztük. Felelevenítette az oroszországi lágerben eltöltött hónapokat is.
Nyelvtani és nyelvművelői szakirodalmunkban pontos és részletes leírást, magyarázatot találunk az aki, ami, amely kereszteződő szófajú szavaink használatáról. Mégis miért tartom aktuálisnak, hogy szóljunk róla a kárpátaljai magyar sajtóban? Azért, mert terjed az aki kapcsolása személyekből álló csoportok gyűjtőnevéhez, s hajlunk arra, hogy utánozzuk a tekintélyes közszereplőket, beszédüket mintának tekintsük.
A második világháborút követően a csehszlovák elnök, Edvard Beneš deportálás és asszimiláció útján akart megszabadulni – az etnikai viszonyoknak nem megfelelően meghúzott határok következtében Csehszlovákiában rekedt – felvidéki magyaroktól. Az elnök 1945 és 1948 között több százezer magyart nyilvánított háborús bűnösnek, majd jogaiktól megfosztva egy részüket munkatáborokba száműzte, többségüket pedig kiűzte az országból.
