KÁRPÁTALJA 1920–2020: (I.) TÖRTÉNELEM ÉS DEMOGRÁFIA
A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont a maga módján, egy négy részes, a mai Kárpátalja területének 100 évét röviden áttekintő összefoglalóval szeretne csatlakozni a #2020nemzetiösszetartozáséve és a #Trianon100 megemlékezés-sorozathoz az alábbi témákat érintve:
- Történelem és demográfia
- Oktatás és egyházak
- Nyelvi jogok, nyelvhasználat és identitás
- Gazdaság és érdekképviselet
Történelem (államalakulatok)
Kárpátalja mint földrajzi-közigazgatási egység az első világháborút lezáró békedöntések következtében jött létre 1919-ben, a(z első) Csehszlovák Köztársaság kötelékében, Podkarpatszka Rusz néven. Az egy évszázaddal ezelőtti politikai döntések révén nemcsak egy újonnan létrejött állam, a Csehszlovák Köztársaság egy történeti előzmények nélküli adminisztratív egysége alakult meg, de megjelent a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség is. Ezt a politikai döntést az 1920. június 4-én aláírt, úgynevezett Trianoni békeszerződés erősítette meg.
A XVIII–XIX. század Felvidékről indult megannyi jeles egyházi személyiségei közé tartozik Hannulik János Krizosztom, „a piarista rend magyarországi testületének egyik legkiválóbb tagja” (Szinnyei J., 1894:436. l.), a kor neves latin nyelvű költője. „Jeles tehetségét a külföld is méltányolta, midőn a tudományos folyóiratokban elismeréssel írtak róla s több tudós társaság tagjai sorába választotta.”
A vasárnapi választások egyik nyertesének nevezte a Vajdasági Magyar Szövetség Pásztor István, a párt elnöke Szabadkán, a VMSZ székházában megtartott sajtótájékoztatóján vasárnap este, valamivel 23 óra után. Mint mondta, ez az értékelés vonatkozik a köztársasági, tartományi és az egyes önkormányzatok eredményeire is.
Kedves Olvasó, a legutóbbi írásomat azzal fejeztem be, hogy az igazságtalan trianoni diktátum miatt nincs béke a lelkünkben, hisz dédszüleinket, nagyszüleinket kitelepítették, meghurcolták, 100 éve próbálnak tőlünk megszabadulni. De megbánást máig nem láttunk.
Szlovéniában huszonkét migránst találtak a hatóságok két Szerbiából érkező tartályos teherautón. Május végéig 2030 főt toloncoltak ki az országból, de emellett Horvátországba és Szerbiába is folyamatosan érkeznek illegális bevándorlók.
Sólyomszárnyakon repül az idő, sajnos már két éve, 2018. július 19-én ment el közülünk – egy súlyos közúti baleset áldozataként – lapunk állandó szerzője. Derűs, optimista lénye mindig helyrebillentette mások rossz hangulatát, pedig az Ő sorsának útját sem kíméletesen jelölte ki a Teremtő. Menekülni kellet szeretett szülőföldjéről, s bár magyarok között, de új hazában új otthonra kellett lelnie Dabason. „Otthagytuk édesapámat és nagyanyámat, anyám sírját, a barátainkat és a múltunkat”, mondta egyszer egy vele készült beszélgetésben. A sors továbbra sem kímélte, korán megözvegyült. Ennek ellenére két fiúgyermeket nevelt fel tisztességgel, máig sok szertettel emlékeznek rá dabasi tanítványai, kollegái, ismerősei. „Halálával a magyar irodalom, a magyar kultúra elkötelezett napszámosát veszítettük el és a veszteség is ilyen szintű. Költeményei, jól ismert sorai új értelmet és dimenziót nyertek: »felzúg a vers és egekbe emel«. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük Őt.” írta róla joggal nekrológjában Valentyik Ferenc szerkesztőtársam két esztendeje. Utolsó nekünk küldött verséből[
A haza ifjú hősei címmel készített középiskolai vándorkiállítást a Magyar Patrióták Közössége (Patrióták), melyben egy-egy tablón tíz, harmincöt évnél fiatalabb huszadik századi magyar hazafi életútját mutatjuk be a diákoknak. A magyar hősök emlékünnepe alkalmából megtartott kecskeméti kiállításmegnyitón Wittner Mária 1956-os szabadságharcos – kinek életútja szintén szerepel a hősök panteonjában – a fiatalokat arra figyelmeztette, hogy a zászlót mindig tovább kell vinni.
Évtizedek óta az egyik legnagyobb talánynak számított, milyen szerepe volt a szabadkőműveseknek a trianoni diktátum előkészítésében és megvalósulásában. Ha itt-ott fel is vetődött, a kérdés inkább szubkulturális vonalon került szóba, mert a témakört nem illett komolyabb fórumokon megemlíteni, a „nagy nyilvánosság” előtt ugyanis ennek valóságtartalma egybeesett a szíriuszi ufóhívő elméletekkel. Így aztán aki szóba hozta, könnyen a virtuális bolondokházában találhatta magát; ha netán az illető történész, biztosan számíthatott a szakmai kirekesztésre, ami után mint egy leprás tengethette tovább az életét.
Folytatódnak az Egyesült Államokban és a világ más pontjain kirobbant tüntetések az egyébként többszörösen büntetett előéletű és erőszakos rablásokat elkövető néger, a letartóztatásakor fizikai ellenállást tanúsító bűnöző, George Floyd halála miatt. A férfi módosult tudatállapotban vezetett, majd az indokoltnál sokkal keményebben fellépő rendőri intézkedés miatt – percekig a földön feküdt, az életéért könyörgött nyakán térdelő járőrnek – megfulladt. Másnap, május 26-án országszerte garázdasággal, fosztogatásokkal, fehér és hivatalos személyek elleni erőszakhullámmal tarkított tüntetések robbantak ki. Bár kétségtelen, hogy a letartóztatást végző rendőrök súlyos vétségeket, bűnt követtek el, az ügy hátterében, a zavargások hirtelen, széleskörű kiszélesedésében más okok is közrejátszottak. Ahogy a puritán Amerika egyre inkább liberalizálódott és társadalmasítva arannyá, businessé és tőkévé lett, éppen úgy a konzervatív bölcsesség elszemélytelenítve és kiüresítve már csak „fogalommá, racionalitássá” vált. Az amerikaiak nagy része elvesztette a parancs, az engedelmesség, a szemlélődés, a szellem hatalma és az istenember, vagyis a tradíciók iránti érzéket.
Az elvárásokat messze felülmúlta azoknak a száma, akik részt vettek a június 7-én, vasárnap délután tartott trianoni megemlékezésen a nem könnyen megközelíthető Gyepár-tetőn. A körülbelül háromszáz résztvevő terepjárókkal érkezett a helyszínre, hogy közösen tisztelegjen a mintegy 12 méter magas zászlórúdra felhúzott, nagyméretű székely zászló és az erre az alkalomra felállított trianoni kereszt előtt.
Az Európai Unió nagy lendülettel kritizálta a határzárat szorgalmazó nacionalista politikusokat. Most meg az ágy alá bújva várja a pandémia elmúlását. És Románia? Tessék elolvasni...
Történt, hogy ez a Trianon-kérdés túlélte magát: centenáriummá érett 2020-ra. Amint az várható volt, megérintette a magyarok egy részét. S ami meglepő: megérintett egy szlovákot is, a miniszterelnököt. Aki találkozóra hívott százegynéhány magyar személyiséget az évforduló kapcsán a pozsonyi várba.í
A Felföld hegyektől védettebb ódon városait, Besztercebányát, Lőcsét, Körmöcbányát, Bártfát, Korponát, Késmárkot, illetve épen maradt várait, Bajmóc, Árva és Krasznahorka „büszke várát” látogatva érzékelhetjük, milyen is lehetett a török hadak által föl nem dúlt középkori településeink képe, elődeink élete e tájon.
A számontartott nemzet címmel történelmi térképalbumot adott ki a Központi Statisztikai Hivatal és a KSH Könyvtár a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulóján, a szervezet egykori térképészeti osztályának munkái alapján.
