Az új-SZDSZ genezise

A kormány politikáját történelmi győzelemmel jutalmazta a szavazópolgár, de közben létrejött annak lehetősége, hogy egy új, szélsőséges, liberális hálózat épüljön az ellenzék romjain. Vitathatatlan, hogy a kormánypártok munkája beérett, a legtöbben elégedettek a döntésekkel; de az is tagadhatatlan, hogy a szemkilövető, miniszterelnökként összevissza hazudozó, a határon túli magyarokat gyűlölő Gyurcsány Ferenc és most már a füstös romkocsmák szubkultúrájában született, az olimpiát megfúró, illetve más nemzeti érdekeket eláruló Momentum is lépked a kétséges csúcsok felé.
Tény, hogy a Fidesz–KDNP százalékos számításban nagyot nyert – a gazdasági mutatókat és a társadalompolitikai elismeréseket nézve – a vitathatatlanul sikeresen cselekvő és nem sodródó kormányzásnak köszönhetően, amit következetesen képvisel évek óta. Ez a kormány és a kormánypártok sikere, és valahol – ha csak a gazdasági és társadalmi fejlődést nézzük – Magyarország diadala is. De az is tény, hogy Gyurcsány Ferenc pártja és a Momentum „elismerése” is történelminek mondható. Ha az eredményt nézzük, akkor a Fidesz-KDNP Európában igen ritkán előforduló abszolút többsége mellett ott látjuk az új ellenzéket, amelyből a két kiemelkedő párt esetében, ha összeadjuk a számokat, huszonhat százalékot kapunk. Megdöbbentő!

Száz éve kezdődött a felvidéki magyarság tragédiájának első stációja

A felvidéki (vagy felföldi) magyarság sorstragédiáinak első stációja 1919-ben kezdődött. Száz éve történt, s a mai napig alig tudunk, hallunk róla. Elődeink nem beszéltek erről, elnémították őket az egymást követő rendszerek. Az itt élő magyar családok ezreit tépázta meg az elmúlt száz évben váltakozó rendszerek fasizmusa, kommunizmusa, rabló és diktatórikus hatalma.
Az 1919-es áldozatokról civil kutatók jóvoltából ugyan találunk egy-egy adatot, de sem a történészek, sem a társadalmi szervezetek, pártok, civilek nem foglalkoznak e témával, pedig oly sokszor hangoztatjuk, hogy „a múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő”. Nemzedékek váltják egymást, melyek azt sem tudják, mi volt a vörös terror, a cseh megszállás, hol gyökerezik a mi fogyatkozásunk, közönyünk, mit hoztunk magunkkal, s mit tanulnak ebből a gyermekeink az iskolákban. Igaz, már a mai pedagógusaink sem tanultak ebből semmit, s nem is fontos számukra erről tájékozódni.

Még egy ilyen győzelem...

Már ha ezt egyáltalán győzelemnek lehet nevezni. Mert inkább hasonlít valami vérrel-verítékkel kiharcolt gól nélküli döntetlenre, amelyben volt ugyan elszántság, küzdeni akarás, de amelyben ugyanakkor minden, a szabályosság határát súroló trükköt is bevetett a csapat.
A kötelező határozottság és optimizmus, az erős hangról szóló szólamok mellett éppen ezért legalább ennyire fontos a köszönet a magyar választópolgároknak, akiknek igen jelentős része bölcsebbnek bizonyult akár vezetőinél is, és félretéve elégedetlenségét, legyőzve haragját mégiscsak elment és szavazott. Ismét, talán utoljára.
De még ennél is lényegesebb lenne az önkritika, az őszinte számvetés, alapos elemzés, amit pedzegetnek ugyan az RMDSZ háromszéki vezetői, de nem feltétlenül jó helyen tapogatóznak. Ideje lenne ugyanis azzal is szembesülnie a magyar érdekvédelmi szervezetnek, hogy nemcsak a nemzeti ügyekben radikálisabb kiállást elváró erdélyi magyarok egy része ábrándult ki a szövetség ide-oda simuló alkupolitikájából, hanem az értékelvűséget, tartást, a politikai osztály megreformálásában érdekelt erőkkel való párbeszédet hiányoló választók is hátat fordítottak nekik.

Felsőoktatási segédkönyv és népismereti olvasókönyv a „leghűségesebb nép”-ről

A Charta XXI Egyesület és a Gondolat Kiadó közös kiadásában jelent meg a ruszin nép egyik legismertebb kultúrtörténeti alakjának számító A. Duchnovics sorait idéző „Ruszin voltam, vagyok, leszek…” című népismereti olvasókönyv Budapesten, mely egyben felsőoktatási segédkönyvként is szolgál, és hasznos ismereteket foglal magában mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni az egykori Magyar Királyság északkeleti végein, ma pedig több államban szétszórva élő, sajátos nyelvű, kultúrájú népességről.
A kötet előszavában ezt olvashatjuk:
„A latin tudásunk jóformán elveszett, de vannak kifejezések, amelyeket ettől függetlenül ismerünk, az örökségünk része. Ilyen a „gens fidelissima” [a leghűségesebb nép] is. A hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevezte így el a történeti Magyarország északkeleti szegletében élő ruszinokat. Még ezt sem tudjuk pontosan. Nyelvüket, szokásaikat meg tudták őrizni a Kijevi Rusz idejétől napjainkig.

Kabdebó Tamás hagyatéka a PIM-ben

Joseph Ratzinger: Hit, igazság, tolerancia (felhívás + szerzői előszó)

Egyre zsugorodó világunkban a vallások és kultúrák találkozásának kérdése elsőrendűen fontos témává vált, mely semmiképpen sem csak a teológiát foglalkoztatja. A kultúrák egymáshoz való viszonya, a vallások közti béke kiemelt jelentőségű politikai téma lett. A kérdés azonban mindenekelőtt magukat a vallásokat érinti. Azt, hogy miként tudnak békében élni egymással, és miként tudnak hozzájárulni az emberi nem békére történő neveléséhez. A keresztény hitet ez a problematika különösen is érinti, hiszen kezdettől és lényegénél fogva azzal az igénnyel áll elő, hogy ismeri az igaz Istent és minden ember egyetlen Megváltóját, azt hirdetvén: „Nincs üdvösség senki másban, mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk lehetne”, amint azt Péter Izrael népe vezetőinek és véneinek mondta (ApCsel 4,12).

Állandósult a politikai háború

Az európai parlamenti választások első tanulsága: földrengésszerű változások kezdődtek, alapvető átalakulás zajlik a politikai palettán. Elsősorban a hagyományos bal-jobb megosztottság alakul át, a továbbiakban új politikai koordináta-rendszerben kell gondolkodni.
Mindennek következménye azonban nem a pólusok közötti közeledés lesz, ellenkezőleg: a konfliktusok kiéleződnek, tartós politikai háború alakul ki Európában és ennek szerves részeként Magyarországon is.
A változások első és leglátványosabb jele a hagyományos bal- és jobboldali néppártok súlyos meggyengülése. Ez egyaránt vonatkozik a szocialista-szociáldemokrata, illetve a konzervatív-kereszténydemokrata pártokra, de látványosabb a baloldali pártok esetében.

Maroknyi föld

„Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. (…) Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”
Dobó István esküje minden magyar esküjeként szólt, örök érvényű. Vasárnap választunk.

Az Alapjogokért Központ videója az Európai Egyesült Államokról

2019. május 26., EP-szavazás Magyarországon. Az Alapjogokért Központ a nemzeti identitás és szuverenitás tiszteletén, a keresztény hagyományokon nyugvó, tehát a józan ész Európáját választja. De van, aki nem így gondolkodik.

A kétarcú Heller Ágnes

Heller arcképéről szóló írást az ATV-s műsorban tett sokadik interjú teszi aktuálissá, ahol most is kifejtette, hogy a demokrácia csak liberális lehet, illiberális nem, amit Orbán képvisel. Szokásos baloldali lózungok hangzottak el, miszerint itt diktatúra van, a kormány megszüntette a szabadságjogokat, Hitlerrel és Rákosi Mátyással egy sorban emlegette a kormányfőt. A műsorvezető felelevenítette a marxizmushoz és a lukácsi iskolához való korábbi vonzalmát, amit megkerülve a filozófia öröméről beszélt, majd vádolta magát a 2 évig tartó kommunista párttagsággal.
Ha megvizsgáljuk Heller életművét, egy furcsa kettősségre lehetünk figyelmesek. De hogyan is történtek a dolgok a lukácsi iskolától egészen a rendszerváltásig és tovább? Ennek járunk utána. Egyértelmű hogy sem diktátor nem található kis hazánkban, sem a szabadságjogokat nem korlátozza senki, csupán a neoliberális szabadosságnak, mint az LMBTQ jogok vagy az eutanáziának szab korlátot a keresztény morál, amit a kormány képvisel. Egyébként Heller sem áll mellé filozófiai írásaiban a neoliberális túlkapásoknak, de akkor miből származik az ellentmondás?

Reményt keltő gesztus?

Az ukrajnai elnökválasztás április 21-én tartott második fordulójában fölényes győzelmet arató Volodimir Zelenszkij ma, május 20-án hosszú huzavona után elfoglalhatta Ukrajna elnökének posztját. A Verhovna Rada üléstermében tartott beiktatási beszédének egy pontján orosz nyelven fordult az ország keleti területein élőkhöz, amit Oleh Ljasko, a Radikális Párt vezére, parlamenti képviselő bekiabálással nehezményezett.
A néhány nappal ezelőtt a már megbukott, de hatalmát még át nem adott elnök, Petro Porosenko által aláírt államnyelvi törvény fényében az új elnök orosz nyelven elhangzott mondatait sokan reményt keltő gesztusként értékelik, és azt remélik, a ma hatalomba lépett államfő hátat fordít az erőszakos ukránosításnak.

Elfogadták a himnusztörvény módosítását

A szlovák parlament mai ülésén elfogadta és megszavazta a Most-Híd himnusztörvényhez benyújtott módosító javaslatát. Az elfogadott törvénymódosítás érelmében a fizikai és jogi személyek továbbra is lejátszhatják, illetve elénekelhetik egy másik ország himnuszát.
A vegyes párt által benyújtott törvénymódosító javaslat legfőbb hozadéka, hogy kikerült a „csak” szócska a törvényből. A ma elfogadott törvény kimondja, hogy a szlovák állami himnusz lejátszására vagy eléneklésére állami ünnepeken, emléknapokon, évfordulókon és más, országos vagy helyi jelentőségű események alkalmával kerül sor. Más állam himnuszát akkor játsszák le, ha jelen van az adott állam hivatalos küldöttsége.
A módosítás ugyanakkor nem érinti a természetes vagy jogi személyek azon jogát, mely lehetővé teszi, hogy lejátszhassák vagy elénekelhessék egy másik állam himnuszát.

Magyarország: a másik „Oroszország”

Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
A polgár és a politikus menetrendje csak egy ideális világban esik mindig egybe. De egy demokratikus társadalomban a jelentős különbségek sem természetesek.
Egy ilyenfajta helyzet abnormális, a dolgok olyan természetellenes állapota, mely választási szempontból egyetlen módon nyilvánul meg: a politikai részvétel elutasításával, illetve a közönség azon kategóriájának a gyenge részvételével, melynek úgy tűnik, hogy az ő menetrendjét tüntetően figyelmen kívül hagyják azok, akikről annak képviseletét feltételezik.

Burke bíboros: "Felelős magatartás" szembeszállni a tömeges muszlim bevándorlással

A pápai alamizsnás, Krajewski bíboros nemrég úgy nyilatkozott, hogy bár lehetséges a pápától áldást kérni, Ferenc pápa biztosan megtagadná az áldást Olaszország katolikus belügyminiszterétől, Matteo Salvinitől, a politikus bevándorlásellenes intézkedései miatt.
Az évente Rómában megtartott Rome Life Forum idei konferenciáján, május 17-én, ennek kapcsán azt kérdezték egy közönségkérdésben az amerikai Raymond Burke bíborostól, hogy "Meg kell-e tagadni a pápai áldást egy olyan politikustól, aki szembeszáll a tömeges muszlim bevándorlással?". Az alábbiakban Burke bíboros válaszát idézzük. A kérdésről és válaszról készült videó ide kattintva megtekinthető. [A kép egy korábbi év Rome Life Forum-án készült.]

Csinszka töltőtolla