Többször is barbár módon meggyalázták a beregszászi Kerek-hegyen lévő keresztet és az oda vezető keresztutat.
2014 januárjában a keresztút nyolc keresztjét rongálták meg ismeretlenek. A vandálok tizennégy keresztből nyolcat ledöntöttek: a betonból öntött keresztek mindegyike helyrehozhatatlanul darabokra tört. Ugyanezen év augusztusában szintén ismeretlenek meggyalázták a kereszt mellett lévő magyar zászlót.
Héthatár Irodalmi Fesztivált rendeznek Terényben, a Nógrád megyei faluban július 7-én írók, költők, zenészek, színészek és énekesek előadásaival várják a közönséget – közölte Erős Kinga, a fesztivál főszervezője június 22-én. Az érdeklődők megtekinthetik a Szabotázs Színház Balfácánok című darabját, de részt vehetnek Szalóki Ági koncertjén is.
Erős Kinga tájékoztatása szerint a Cserhát lankái között az irodalmi programokon kívül lesz kézműves vásár, népi játszóház, bemutatkozik a Burattino bábszínház, zenés műsort ad Huzella Péter és Faragó Laura, fellép Szalóki Ági és a Muzsikás együttes is. A közönség a szabadtéri színpadon láthatja Lázár Balázs és Tallián Mariann versszínházi előadását, valamint bemutatják a Szabotázs Színház Balfácánok című darabját is, amely egy könnyed kávéházi komédia Rejtő Jenő műve alapján. Az ingyenes rendezvényen a kortárs írók közül az érdeklődők találkozhatnak több határon túli és anyaországi alkotóval is, így a fiatal, kárpátaljai Marcsák Gergely, az erdélyi Csender Levente és Farkas Wellmann Endre, illetve a hazai írók közül Szentmártoni János és Végh Attila is fesztivál vendége lesz. A friss Kossuth-díjas Faragó Laura népzenei-irodalmi műsorával lép színpadra. Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek a Békességóhajtás című versszínházi előadásukkal segítenek a versek világán át emlékezni az első világháború befejezésének évfordulójára – tette hozzá a főszervező.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusának fejlesztése újabb állomásához érkezett: átadták a Ludovika Huszár Díszszakasz részére az egykori lovarda megújult épületét.
A Ludovika Campus évtizedekkel ezelőtt a magyar öttusázás központi helyének is számított, hiszen az egykori Ludovika Akadémián lehetőség volt például a vívás, valamint a lovassport művelésére is. A campus fejlesztése során fontos célkitűzés volt ezen hagyományok megőrzése és újbóli felvirágoztatása. Ezt a célt szolgálta az egykori lovarda épületnek felújítása is. Prof. Dr. Patyi András megnyitó beszédében történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, ahogy fogalmazott „hosszú évtizedek után, ha csak hagyományőrző jelleggel is, de újra lovaskatonák használják az egykori Ludovika Akadémia lovardáját”. Az NKE rektora felidézte a könnyűlovas magyar katonák, azaz a huszárok dicsőséges tetteit, így például azt, amikor vitézül harcoltak az első világháború lovasrohamaiban. „Sok csatában szereztek dicsőséget a magyar fegyvereknek és ennek a fegyvernemnek”- hangsúlyozta a rektor, aki szerint 100 évvel később nekünk az életformánkat kell áldozni az ő emléküknek. Patyi András ennek kapcsán megjegyezte, hogy hagyományt ápolni, a lovakkal foglalkozni nem egyszerűen hobbi vagy sport, hanem életforma is. „Ennek ad majd otthont ez a lovarda és az istálló is”- fogalmazott a rektor.
Zarándoklattal egybekötött ünnepi szentmisén emlékezett meg a Katolikus Tábori Püspökség a Magyar Honvédség megalapításának 170. évfordulójáról június 30-án, szombaton, a máriapócsi nemzeti kegyhelyen.
A Katolikus Tábori Püspökség együtt ünnepli Magyarország katonáival az 1848-49-es forradalom idején megszületett Magyar Honvédséget. Az évforduló alkalmából a szervezők hálaadó szentmisével szeretnék felhívni a figyelmet a honvédelődök tiszteletére és azokra a hősökre, akik a szabadságért és a hazáért áldozták életüket.
Van a Ferenc pápa által celebrált szentmiséknek egy olyan kérdéses eleme, ami mindezidáig megválaszolás nélkül maradt.
Az Oltáriszentség kiszolgáltatásakor maga Ferenc pápa nem végez áldoztatást, ehelyett ezt a szolgálatot maga helyett másokra bízza. Ő maga leül, és megvárja az áldoztatás végét.
Nagyon kevés kivétel van ez alól.
Az ünnepi misék alatt Ferenc pápa, mielőtt leülne, még kiszolgáltatja az Oltáriszentséget azoknak, aki vele együtt szolgálnak az oltár körül. Ezen kívül például a 2017-es nagycsütörtöki szentmisén, amit a Casal del Marmo fiatalkorúak börtönében celebrált, ő maga kívánta kiszolgáltatni az Oltáriszentséget azoknak a fiatal fogvatartottaknak, akik szentáldozáshoz járultak.
Stoffán György neve és írói, keresztény nemzeti elkötelezettsége felelősségvállalása nem ismeretlen az olvasók előtt. A nemzetek békéje, az egységes magyar nemzet érdekei és céljai, a keresztény-keresztény felekezetek közeledése és a problémák megoldásának felvázolása szinte minden írásának, könyvének, tanulmányának a gerince. Ezért volt öröm, hogy elfogadta a szatmárnémeti magyar civilek meghívását, a magyarországi magyarok által kissé elfeledett, kissé ismeretlen városba. A könyvbemutatót követően kérdeztük a magyarországi író-újságírót a városunkban szerzett tapasztalatairól, érzéseiről, munkásságáról.
Vasile Lechințan szerint az erdélyi magyarok eltulajdonították a... saját vagyonukat. Ami persze nem is az övék. Hanem a románoké is. Ez ügyben levelet is írt Klaus Iohannis elnöknek.
Az alábbiakban szó szerint és kommentár nélkül közöljük Vasile Lechinţan történész Románia elnökéhez, Románia kormányához, Románia Parlamentjéhez és Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékéhez intézett beadványát. A szerkesztőség.
Alulírott dr. Vasile Lechinţan történész az alábbi beadványt intézem önökhöz bizonyos román nemzettel, különösen az erdélyi románokkal szembeni súlyos igazságtalanságok sürgős megoldása érdekében, melyeket a román állam közigazgatási és jogi intézményei által 1990-től mostanáig végrehajtott úgynevezett „visszaszolgáltatások” során követtek el. Nem lenne jó, ha az idei nagy eseményt, Nagy-Románia Centenáriumát ezzel az igazságtalansággal fogadnák, mely oly régóta tart egyes közigazgatási és igazságszolgáltatási hivatalosságok miatt, akik egy része alkalmatlan, más része pedig valószínűleg korrupt, de biztosan manipuláltak a nemzetünk közös vagyonát képező bizonyos javak mostani, 1990 utáni törvénytelen haszonélvezői által.
1569. október 12-én a törvényes magyar király, I. Miksa parancsára börtönbe vetették az egri hőst, Dobó Istvánt és egy másik felső-magyarországi földbirtokost, Balassa Jánost, a költő Balassi Bálint édesapját. Erre az eseményre emlékeztek pozsonyi magyarok kedden a pozsonyi vár főbejárata előtt.
Hóvári Jánosnak, a Labirintus sorozatban 1987-ben megjelent A hűtlen Dobó (Helikon Kiadó) című könyvéből megtudjuk, hogy a vád szerint e két felvidéki főúr összejátszott János Zsigmond erdélyi fejedelemmel, hogy Habsburg-ellenes lázadást szítsanak a királyi Magyarországon. A vádlottak tagadtak, s a közvélemény nekik hitt. Országszerte nagy felháborodás volt, az országgyűlés követelte Dobó és Balassa szabadon bocsátását. Mint arra a per során fény derült, a vádlók által felhozott kompromittáló levelek hamisítványok voltak.
Talán csak néhány közgazdász, vagy történész, esetleg a tizenkettedikes gimnazista (aki most tanulja) vágja rá: tudom, „bekerítést” jelent! Amely fogalom alatt azt a 16. századi Angliában elindult gazdasági folyamatot értjük, mikor is egyes nagybirtokosok a közös legelőket, vagy az addig műveletlen területeket, illetve a parasztok által bérelt parcellákat kerítéssel vették körbe. Nos, valami hasonló küzdelem zajlik ma Magyarországon is akkor, mikor a kormány tudatosan építi fel a magyar identitású, nemzeti tőkés „osztályt”. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a „legelők” nálunk elaprózva, ez idáig jobbára idegenek tulajdonában volt. Ez mindenképpen bizakodó folyamat, amelyet azért nem árt kritikusan is szemlélni és ha szükséges, akkor finomhangolni.
A 16. század végi angol nemesek és a leendő tőkével rendelkező polgárok kisajátították a közös tulajdont, vagy a „senki földjét” – ez már történelem. Ettől kezdve csakis az „új-tulajdonos” legeltethette ezen a területen a birkáit. Maga a „bekerítés” egy törvényen és gazdaságon kívül álló kényszeren, ha kellett erőszakon alapult. A bíróságok a pereskedő parasztokkal szemben az elkerítő földbirtokosoknak adtak igazat, így nem törvényhozási eszközökkel, hanem az „igazság”szolgáltatás támogatásával vált magántulajdonná a közös legelő.
Június 19-én, sajtótájékoztatón mutatták be a Vatikánban az idén október 3-a és 28-a között Rómában megrendezésre kerülő, a fiatalokról szóló püspöki szinódus munkadokumentumát (Instrumentum laboris).
A munkadokumentum egyik újító meglepetésének számított, hogy annak 197. pontjában a szinódust előkészítő bizottság "LMBT fiatalokról" ír. Ez ugyanis az első alkalom, hogy egy szentszéki dokumentum egyáltalán használja ezt a kifejezést.
Az "LMBT" jelzőt személyek vonatkozásában az egyházi dokumentumok mostanáig kényesen kerülték. Ennek oka, hogy az Egyház helyteleníti az LMBT-mozgalom azon ideológiai törekvését, hogy a saját nemük iránt szexuális vonzalmat érző embereket e tulajdonságukkal azonosítsuk, ők pedig a homoszexualitásukat tegyék meg a saját személyes identitásukká.
Ismerjük azt az egyesített média- és politikusi kórust, amely szerint mi, magyarok javíthatatlanul előítéletesek vagyunk. Antiszemiták, romakirekesztők és – főleg 2015 óta – idegengyűlölők. Nincs mentségünk e nagykórus szerint, ha csak az nem, hogy az Orbán-kormány a rossz szellemünk. Amely már megint alkotmányt módosít, éppen a gyűlölet és előítéletesség szítására.
Sajnos ennek a kórusnak akad néhány (tényleg csak néhány!) papi személy vendég énekese is. Június 19-i Hír TV-s interjúja során sikerült Beer Miklós váci megyés püspöknek folyamatos előítélet-mentességgel mosolyognia Kálmán Olgára. Sőt sikerült semmiben sem kiigazítania a Simicska-stúdió háziasszonyát. A kérdező és a tévévendég együtt beszélte meg a menekült- és a hajléktalankérdést. Ahol, ugye, vizsgázik vagy mondjuk ki: rendre megbukik a kereszténységünk.
Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a nemzet művésze, akinek nevéhez olyan feledhetetlen költemények fűződnek, mint a Ha én zápor volnék, a Hogyha lovam volna vagy a Ha a nap. Attól a költőnktől búcsúzunk, aki így fogalmazott: „hogyha napfény volnék, melengető napfény, minden sugaramat, széjjel teregetném”.
Tisztelt Olvasónk!
Még most is döbbentetten ülök, nem akarom, nem tudom felfogni, nem akarom elhinni [Valentyik Ferenc szerkesztőtársam értesített], hogy Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi születésű költő, a Szózat havilap állandó szerzője, az Arthur Irodalmi Kávéház szerkesztője autóbalesetben, ma délelőtt, tragikus körülmények között elhunyt. A körülményekről pontosat nem tudunk még, de már annyira nem is lényeges. Éppen tegnap kaptam tőle új verseket a júliusi számba, költeményei elmondták, mit gondol rólad, rólunk, a hazáról, a szülőföldről, a világról, és ami itt és ott történik nap mint nap. Ágota! Ha már megnyugodtál a végtelenben, néha–néha gondolj ránk ugyanúgy, mint eddig. Mindig mosolyogva, optimistán, és ígérem, mi is fogunk mindig Rád emlékezni, nemcsak ha a verseidet olvassuk. Hiszem, tudom, hogy Isten befogadott odaát, egyenest a mennyei költők társaságába. Bár onnan már bajosan küldesz újabb verseket, mi azért mindig gondolunk rád, nemcsak verseid miatt, emléked élni fog közöttünk. Egy ideillő műveddel tisztelgünk az Anya, a Költő, az EMBER előtt. Nyugodj békében!
Kapui Ágota:
A játszótéren a gondolat is szabadabb
a tér homokján felvillanó emlékezés
iramodik hinták lendületével
szellő lábakon, a szabadság
féktelen hintalován
fellélegzik a test is, ezer parányi
mozdulat ostromra indul
vacogó fogsorú reggeleken
lábad alatt csaholva reccsen a hó
szólítlak számra
kékülő szavakkal
fölgyújtanám szemedet újra
lobogó rőzserakássá
hogy fényénél felmelegedjék
didergő akaratom.
*
Arányát vesztett árnyékom mögött
valahol érezlek újra a térben
Indulok, számra kékülő szavakkal
fütyörészve
arccal a csillagok felé.
–cspb –
Weöres Sándor a XX. század magyar irodalmának egyik legtermékenyebb költője volt, számtalan vers, irodalmi játék, drámai költemény szerzője, akitől nem volt idegen a publicisztikai írások és az olyan antológiakötetek szerkesztése, mint a „Három veréb hat szemmel”, amely válogatás a magyar költészet értékeiből és furcsaságaiból. Születésének napján, [*1913. június 22.], 105. évfordulója alkalmából, egy eredet kéziratának képével köszöntjük.
A fennebb olvasható verset, amely a Világosság tudományos és valláskritikai folyóirat 1971. 1. sz. 37. oldalán jelent meg elsőnek, Weöres Sándor vélhetőleg barátja, Tatay Sándor író badacsonyi présházában, vagy esetleg a szigligeti irodalmi Alkotóházban írta, ugyanis a kézirat Tatay Ágota tulajdona, az Ő szívességéből látható itt a Szózatban.
–cspb–
Folytatják a huszti katonai temető helyreállítását, írta Facebook-oldalán a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület.
A felújítás lassan két éve zajlik. Jelenleg a terület megtisztítását és a keresztek alapozását végzik. A beszámoló szerint a munka nem könnyű, a hőség, a sziklás, gyökeres talaj nehezíti a feladatot.
