Sokan felelősek abban, hogy ez megtörténhetett, nemcsak a politikai rendőrség alkalmazottai. Magyarok követtek el bűntettet magyarok ellen, pedig sokan rá sem voltak kényszerítve – mondja Cserhalmi Dániel, a Csengőfrász című regény írója. A hiteles, krimiszerűen építkező mű a Rákosi-korszak politikai rendőrségének máig feltáratlan történetét mutatja be, a hírhedt figurák mellett az ÁVH-s nyomozók hétköznapjait is.
Agócs Gergely rendszeresen jár gyűjteni a nogaj, kumuk és egyéb, az egykori Kazár Kaganátus területén élő türk népcsoportok falvaiba, munkája során megszámlálhatatlan és zeneileg, kultúrtörténetileg izgalmas egyezésekre talált, melyeket szakértő formában tár a hallgatóság elé.
Legutóbb 2019 június végén tért vissza egy intenzív gyűjtőútjáról, amelynek során három kaukázusi régió mintegy 15 különböző (egymástól többszáz kilométerre fekvő) helyszínén végeztek gyűjtéseket.
2019 őszén Dagesztánból, a Karacsáj-Cserkesz Köztársaságból, a Kabard-Balkár Köztársaságból és Baskortosztánból érkeznek énekes és zenész vendégek, adatközlők, akikkel a Fonó Zenekar közösen hoz létre egy – a párhuzamokat megvilágító – színpadi produkciót.
„Hazugság, hogy egy román katona is el lenne ott temetve” – jelentette ki az azonnali.hu-nak adott videóinterjúban az utolsó úzvölgyi veterán. A 95 éves Bartha Mihály az úzvölgyi temetőnél nyilatkozott csütörtökön a magyarországi portálnak. Az idős férfi elmondta, bajtársai nyugszanak a temetőben, és korábban katonatársaival rendszeresen kijárt oda megemlékezni, a temetőt rendbetenni. Elmesélte azt is, hogyan zajlott annak idején Úzvölgyéből a visszavonulás az oroszok elől. - a Maszol.ro portálról
„Megáll az ész!” – nagyjából így kiáltana fel a magyarellenes über-rrrománizmus leopárdja, Dan Tanasă, ha egy magyar által vezetett helyi hatóság által kiadott olyan dokumentumot látna meg, mint amilyen az alábbi. Ám feltételezésem szerint ebben az esetben nem fog felkiáltani, merta magyarfóbiás szokásokkal rendelkező román hatóságok által sorozatban elkövetett baklövéseket, visszaéléseket és törvénysértéseket muszáj elhallgatni.
Mert különben nem működne a Ceauşescu alatt már működő nacionalista transzra vágyó tömegekre gyakorolt hipnotikus hatás, Dan Tanasă munkaköri leírásának megfelelően.
A román védelmi miniszter szerint az úzvölgyi hősi temető problémáját párbeszéddel, diplomáciai csatornákon keresztül kell kezelni, a megoldás pedig a következő hetekben születhet meg.
Gabriel Leș erről tegnap beszélt az Agerpres hírügynökségnek, miután szerdán megkezdődött a szakmai egyeztetés és a kölcsönösen elfogadható megoldás keresése a Székelyföld keleti határán található sírkert ügyében a hadisír-gondozásért felelős magyar és a román szervezetek között. „A felek azt hangsúlyozták, hogy félre kell tenni az érzelmi megközelítést, pragmatikus, nyílt párbeszédre van szükség, összhangban az európai, euroatlanti értékekkel, a Magyarország és Románia közötti stratégiai partnerséggel: ez vezethet el az esetleges ellentétek elsimításához” – mondta a tárcavezető.
Ökrös Csaba az égi zenekarban folytatja a zenélést olyanok mellett, mint Halmos Béla. Vagy mint egyik mestere, Kallós Zoltán.
A nagyjából ötvenéves táncházmozgalom az utóbbi években egyre gyakrabban kénytelen elbúcsúzni egy-egy meghatározó alakjától. Persze voltak korai távozók, mint a magát agyondolgozó gyűjtő-kutató, Martin György, és az adatközlők is sorban mennek el; de a táncház-mozgalom első generációját mintha most érné el a halál – elvégre lassan egy emberöltő telt el a kezdetek óta.
A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) olvasósarkot alakít ki a Fiumei úti sírkertben, Arany János sírja mellett. A padból, éjjeliszekrényből és ernyős lámpából álló jelképes olvasósarokban rendszerint a közelben nyugvó íróink, költőink legismertebb műveit lehet kézbe venni. A NÖRI célja az akcióval az olvasás népszerűsítése mellett az, hogy hangsúlyozza: a Fiumei úti sírkert több mint temető.
Ha Trianon külső és belső okait részletesen megvizsgáljuk, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a Magyar Királyság földarabolása a katonai vereség után, 1918 őszén kivédhetetlen volt. A fegyverszünet és a békekonferencia összehívása, 1918. november 3. és 1919. január közepe között még minden kialakulatlan volt:
ekkor kellett volna önvédelmi harcot folytatni a megszálló román, cseh és szerb csapatokkal szemben. Ehelyett a gyönge, önfeladó Károlyi Mihály kormánya és a kommunista véres őrjöngés következett.
Ez okozta az ország vesztét, mégpedig kivédhetetlenül. Tehát az ország földarabolása nem volt törvényszerű, ám az adott körülmények között kivédhetetlen helyzet alakult ki. Horthyék már csak mentették, ami menthető: nekik köszönhető, hogy nem szűnt meg teljesen a magyar államiság, hanem 1920-tól megindult az újjáépítés. Ha csonka országterületen is, de a Horthy Miklós és gróf Bethlen István nevéhez köthető országépítés éltette tovább a magyar létet, érdeket és lehetőségeket a Kárpát-medencében.
Elkészült a trianoni békediktátum évfordulójának emlékezetére, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Megmaradásunkért című képes dal.
II. Józsefnek, a kalapos királynak – mint felvilágosult abszolutista uralkodónak – az volt a kormányzási filozófiája: „Mindent a népért, de semmit a nép által!” Ezt írta fölül Kossuth Lajos, aki 1852-ben Amerika földjére lépve megfogalmazta a politika lényegét: „Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett!” 1863-ban sokak szerint ezt ismételte meg Abraham Lincoln elnök híressé vált, a szabadságról szóló gettysburgi beszédében: „That government of the people, by the people, for the people.” A kommentátorok figyelmét elkerülte, hogy Orbán Viktor ez évi washingtoni útjának sajtótájékoztatóján ezt ismételte meg: „For the people, by the people.”
Sokak által olvasott esszét írt nekünk Gyurgyák János eszmetörténész az „Orbán-rendszerről”, amely szöveget Lányi András író, filozófus élesen bírált. A Válasz Online-nak küldött írásában Schöpflin György történész, leköszönő fideszes európai parlamenti képviselő azt állítja, a vitában többször előkerült polgárosodás már nem létezik, ábránd csupán.
A hagyományosnak nevezhető polgárság egy, az államtól anyagilag nagyrészt független, saját érdek- és értékrenddel rendelkező, szociológiailag kijelölhető réteget jelentett, elsősorban Franciaországban, Angliában, Skóciában, Németalföldön, a Rajna-vidéken. Múltidőben, mert időközben – 1945 után, mondjuk – a nyugati társadalmak átalakultak – elsősorban a jóléti államnak köszönhetően –, mivel az állam szerepe csak növekedett és átformálta az újonnan feltörekvő középrétegeket. Másrészt a magánszektor is áttételes állami gyámság alá került, legyen szó az adott állam vagy az Európai Unió szabályozásáról. Nagy befektetéseket csak állami támogatással, megrendeléssel lehetett lebonyolítani, lásd a Manche-csatorna alatti alagutat. Gyakorlatilag ez egy, a korporatizmusra hasonló rendszert jelentett, de ebben a munkásosztály is kapott képviseletet a szakszervezetek révén. A németek ordoliberalizmusa is ide sorolható.
A parasztemberek vidéken hosszú életűek voltak és még ma is elélnek a matuzsálemkorig. Elárulták a titkukat, és beszéltek arról, mi a “baj” a mai modern emberrel és azzal az életvitellel, amiben él.
A mai ember rohan… nincs ideje sose semmire – vallják a magyar és erdélyi parasztemberek vidéken, és a határon túli részek olyan eldugott vidékein, ahová még nem tört be a modernitás monstrum szörnyetege. Sokan kérdezik őket arról, különösen az unokáik, gyermekeik, hogy mitől ennyire boldogok, mitől ilyen hosszú életűek. Mert gyakran még a 100 éves kort is elérik, és nincs semmi bajuk. Míg a modern ember már 60 évesen kész roncs, fájnak az ízületei, refluxa van, és “kopik” az elméje, emlékezete, addig a vidéki, egészségben élő parasztember nem ritkán még 80-90 évesen is ereje teljében van.
De mi is a titka az egyszerű vidéki, parasztembereknek? Elárulták azt, ami szerintük meghosszabbítja az életet, és amit mindenkinek meg kellene fontolnia. NEM ROHANNAK… és ez nagyon fontos.
Idén kettős évfordulót ünneplünk: Kodolányi János 120 évvel ezelőtt született, és 50 évvel ezelőtt hunyt el. A 20. századi magyar irodalom egyik legígéretesebb alkotójáról mégis kevés szó esik. A Magyar Művészeti Akadémia 2019-ben több rendezvényt is szervez a tiszteletére.
Az emlékév egyik legfontosabb eseményeként 2019. május 14-én egész napos konferencián idézték fel alakját a Pesti Vigadóban: irodalomtörténészek, írók, költők és családtagok beszéltek Kodolányi irodalmi és közéleti tevékenységéről.
A konferenciát Fekete György, az MMA tiszteletbeli elnöke nyitotta meg, aki elmondta: a magyar történelem fél évszázados késében van politikai, kulturális valamint civil társadalmi téren.
A pápalátogatás kapcsán írta tegnap, 2019. május 29-én, Stoffán György újságíró a következőket: "Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér."
Mint ferences szerzetes ki Csíksomlyón nőttem fel, szomorúan olvasom ezeket a sorokat és a cikkben megjelenő többi alaptalan vádat! Sajnos néhány ilyen és hasonló meggondolatlan szó, írás kering a közbeszédben most Ferenc pápa csíksomlyói látogatása alkalmából! Mi szerzetesek is halljuk, olvassuk a fogadatlan prókátorokat, csendben imádkozunk is értük, hogy evezzenek már nyugodtabb, csendesebb vizekre, de ez a mostani támadás kapcsán úgy érzem, hogy néhány tényt meg kell fogalmaznom.
Mária útja, több százezer gyermekéhez Kárpát-medence egyik legszentebb helyére, a csíksomlyói nyeregbe érseki engedéllyel miért lenne "bűn"? Erdély legjobb farestaurátorai Mihály Ferenc vezetésével viszik, hozzák felelősséggel a szobrot a pár száz méteres zarándok úton! Amúgy az elmúlt években ugyancsak ők emelték le és restaurálták a nemrég 500. születésnapját ünneplő kegyszobrot. A ferencesek gondos őrei a kegyhelynek és a kegyszobornak, az elmúlt 500 év ezt bizonyítja! Ezért nem felelőtlen kritikát kellene megfogalmazni, hanem jó szándékú segítő készséget felajánlani!
Bergoglio érsek üzenetben üdvözölte a románokat, Romániát pasztorációsnak mondott politikai útja előtt. Megemlékezik ebben a közleményben mindenkiről, csak a magyarokat, Csíksomlyót és a magyar vértanúkat hagyta ki üzenetéből, de ezen már nem csodálkozunk. Annál inkább azon a tényen, hogy a csíksomlyói Segítő Szűz Mária Kegyszobrát is kihurcolják a kegytemplomból a Nyeregbe, e „nagy találkozóra”. És ez sértő, furcsa és megalázó… nem csak a Kegyszobor számára, hanem mindenki számára, aki Máriához a templom csendjében ment eleddig. Sokan azt jelezték, hogy szentségtörésnek tartják Mária meghurcolását… – mert ez az!
Bergoglio a következőket üzente Romániába:
„Kedves romániai testvéreim!
Már csak néhány nap választ el attól az utazástól, amely közétek visz. Ez a gondolat örömmel tölt el és már most szeretném szívből jövő üdvözletemet küldeni mindannyiótoknak. Romániába jövök, egy szép és befogadó országba testvérként és zarándokként, megköszönöm az államelnöknek és a többi állami szervnek a meghívást és a teljes együttműködést. Már most örömmel élem meg a találkozást az ortodox pátriárkával, az ortodox egyház szinódusának képviselőivel és a katolikus egyház híveivel, pásztoraival. A hit, amely összeköt, még az apostoloktól származik, különösen abból az egységből, amely Pétert és Andrást összekötötte, utóbbi elvitte a kereszténységet tájaitokra a hagyomány szerint. Vér szerinti testvérek voltak, de testvérek a vértanúságban is. Köztetek is oly sok vértanú volt, még a legújabb időkben is, mint a hét görögkatolikus vértanú püspök, akiket örömmel avatok boldoggá. Amiért szenvedtek egészen az életük odaadásáig, nagyon értékes örökség, nem felejthetjük el. Közös örökség, amely arra hív, hogy ne távolodjuk el a testvértől, aki ennek ugyanúgy részese. Azért jövök közétek, hogy együtt járjunk. Akkor járunk együtt, ha megtanuljuk megőrizni gyökereinket és családunkat, amikor törődünk gyermekeink és felebarátunk jövőjével, amikor túllépünk félelmeinken és gyanakvásainkon, amikor engedjük, hogy lehulljanak azok a korlátok, amelyek elválasztanak a többiektől
Tudom, hogy sokan hathatósan, intenzíven készítitek elő látogatásomat, szívemből köszönöm! Biztosítalak arról, hogy imáimban közel állok hozzátok és áldásomat küldöm nektek! Arra kérlek benneteket is, hogy imádkozzatok értem! A viszontlátásra! ”
