Sabin Gherman: 1918-ban nem ebben egyeztünk meg (Szétegyesülés)
Nyíltan kell beszélnünk: micsoda valójában Románia? Min alapul, mire támaszkodik? Melyek az értékei a területen és a népességen kívül? Nyugati vagy keleti? Jó itt tanyázni?
Erdélyiként jogom van – és ugyanakkor kötelességem is – kérdéseket feltenni magamnak.
És megteszik ezt a moldvaiak, a bánságiak, a bukovinaiak is. Igen, a bukarestiek is. Amikor Vlachia nyakába szakadt a történelmi szerencse, azt választottuk, hogy elfogadjuk.
Először a moldvaiak tették meg 1859-ben – két-három év után a moldovai metropolitával és Ion Creangăval az élen utcára vonultak és a szétegyesülést követelték; a bukaresti kormány csendőröket küldött rájuk, akik nyomában halottak és sebesültek maradtak.
1918 márciusában a besszarábiaiak is elfogadták; igaz, nem szokás arról a kétmilliós megvesztegetésről beszélni, amit Marghiloman vlach kormánya adott Inculeţnek (Ion Constantin Inculeţ 1918 márciusában a Moldovai Demokratikus Köztársaság országgyűlési elnöke volt – a szerk.) – a besszarábiai képviselők 1924-ben levelet írtak a királynak: „Fenség, Besszarábiát hat éve oly módon igazgatják, ahogy ma még az afrikai fekete gyarmatokat sem lehetne igazgatni.”
Nem lehet tudni, hogy a módosítások után milyen törvényt fogad el az ukrán parlament, mert jelenleg több javaslat van a képviselők előtt – mondta a Karc FM reggeli hírműsorában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke.
Legutóbb 1989-ben, a rendszerváltozás előtti pillanatban hagyományosan kormányzati támogatással jelent meg Magyarország Nemzeti Atlasza (MNA). Az atlasz elkészítését akkor is a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte, még Szentágothai János elnöksége alatt, 1983-ban.
Nincs jogalap a magyar útlevél elvételére az ukrán állampolgároktól - jelentette ki Kárpátalja humán ügyekért felelős helyettes kormányzója pénteken az unn.com.ua ukrán hírportálnak.
Az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezete szerint kettős mércét alkalmaz az oktatási minisztérium, amikor szeparatista jellegű politikai megnyilvánulásnak tekinti és elítéli, hogy a helyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjai az iskola udvarán az egykori Nagy-Magyarország térképét rajzolták fel, de nem kifogásolja a román iskolák által centenáriumi vizuális elemként használt, Besszarábiát is magában foglaló térképeket Nagy-Romániáról.
A románok az Egyesülés Centenáriumában egymásnak esnek egy értelmetlen csatában, amelynek semmi értelme, mert csak vesztesei vannak.
Illendő-e megtapsolni a kórust a mise után? Jóváhagyott gyakorlat ez?
„Kérve a jó Istent, hogy mi is hasznos, munkás polgára lehessünk visszanyert hazánknak, megköszönve segedelmét kérjük: Isten áldd meg a magyart!” E sorokkal zárul – 1938. november 14-én – özv. Hornyák Gézáné Irma, a losonci Református Nőegylet aktív tagjának naplója. E napló részletekben való közlésével egy páratlan történelmi utazásra invitáljuk a kedves olvasót, mely során betekinthetünk a harmincas évek végének felvidéki mindennapjaiba – és átélhetjük a várakozás, majd a Hazatérés szavakba is nehezen önthető pillanatait…
1946. március 5-én Winston Churchillnek az egyesült államokbeli Fultonban tartott híres beszédében hangzott el a következő: „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa.”
A magyar kormány a 2000-es évek eleje óta folyamatosan napirenden tartotta a Szovjetunióba hadifogolyként és kényszermunkásként került, mintegy 600 ezer magyar adatainak megismerését, és erre a vegyesbizottság döntése alapján lehetőség nyílik. Ezután kiderülhet, hogy ki hol esett hadifogságba, mely táborba került, milyen egészségi állapotban volt, illetve, hogy hol nyugszik az a 60 ezer magyar, aki soha nem tért haza a Szovjetunióból – áll az Emmi közleményében.„A megállapodás azért is jelentős, mert a szovjet hadifogság és kényszermunka majd minden családot érintett a II. világháború során és az azt követő években. Most ezek a családok új információkhoz juthatnak szerettük sorsát érintően”
Egy ország csak akkor tud fennmaradni, ha egy olyan kultúra, szokásrend és erkölcs tartja össze, amelyet elfogad és amelyhez alkalmazkodik a társadalom meghatározó része. A domináns kultúra léte tehát nem igazán vita kérdése, hanem egy nemzet létéről vagy nemlétéről szól.
Részletek a 2018. szeptember 1-jén megjelent interjúból:
A Horthy Miklós Emlékére Alapítvány és Kenderes fideszes vezetésű önkormányzata ökumenikus istentisztelettel, koszorúzással, fotókiállítással és tudományos konferenciával egybekötött emléknapot tartott a településen született Horthy Miklós volt kormányzó emlékére.
„Egyetlen ukrán tannyelvű iskola sem maradt a megszállt Krímen”
Rendkívül „alapos” elemzés arról, hogy a bármit tesznek is a magyarok úgyis a Nagy Revízión jár az agyuk.
