Közös gyász
Tisztelt Magyarok, kedves Magyar Barátaim!
Mindannyiunkat nagy fájdalommal tölt el a tegnapi iszonyatos buszbaleset tragédiája. Ilyenkor a világ egy pillanatra megáll és gondolkodásra késztet bennünket a lényeges dolgokra és valódi értékekre.
A felfogathatatlan sorscsapás mindenkit érintett és felrázta az egész nemzetet. De a közös gyásznak is van ereje. A részvétet külhonban is, nekünk Bécsben is ki kell fejeznünk. Imádkozzunk az áldozatokért és hozzátartozóikért. Mutassuk ki az együttérzésünket a nemzeti gyásznappá nyilvánított holnapi napon és gyújtsunk mécseseket, gyertyákat a Magyar Nagykövetség épülete vagy más magyar képviseletek előtt.
A gyertyafény annak a szimbóluma, hogy a lélek tovább él. A gyertyafény világít. A gyertyafény vigasztal. A gyertyafény erőt ad.
Eva Maria Barki
Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét? – kérdezi Ádám Lucifertől Az ember tragédiájában. Madách Imre számtalan olyan kérdést tett fel művében, amely azóta is foglalkoztatja az emberiséget. A nagy gondolkodó, író és költő éppen 194 éve, 1823. január 20-án született.
A Hymnus nem csupán egy vers, hanem a magyar nemzeti sors több mint 900 éven átívelő összegzése, amely olyan morális erővel bír, hogy a 21. század emberét is arra készteti: álljon meg olykor, és tekintsen a múltba, majd a jövőbe. Erre nyílik lehetőségünk minden évben a Magyar Kultúra Napján, amelyet január 22-én, a Hymnus születésnapján ünneplünk.
A következő figyelmeztetés érkezett Moszkvából Romániának és azon túl a NATO-nak és az EU-nak: bármikor elő lehet húzni térképeket területi követelések alátámasztására. Európa ezen részében bármely ország esetében azonnal és óriási potenciális romboló erővel újra fel lehet szítani a régi gyűlöleteket és feszültségeket, a XXI. századi geopolitika fogalmai szerint újrafogalmazva..jpg)
Az általunk készített településlista tartalmazza minden helység nevét, amely egykor a történelmi székekhez, illetve a vármegyékhez tartozott. Előfordulhat, hogy a különböző forrásmunkák alapján készült összeállításból kimaradt néhány helység, de igyekszünk minden egyes adatnak utánajárni, s amennyiben - a községekre való feloszásnál - találunk újabb neveket, akkor minden bizonnyal pótoljuk, hiszen vizsgálódásunk tárgya maga a Székelyföld egésze, amelyből nem "titkolhatunk" el semmit.
Az általunk tíz esztendő alatt felkutatott mintegy ötven felső-háromszéki egykori hadifogoly közül – mára már alig tucatnyian élnek – a szentkatolnai kilencvenkét éves Szigeti Gyárfás az egyetlen, aki nem szovjet és nem nyugati, hanem bolgár hadifogságban volt. A 3. Ukrán Front alárendeltségében harcoló és a Dél-Dunántúlt ellenőrző 1. Bolgár Hadsereg 1944 decemberében és 1945 januárjában három gyűjtőtábort hozott létre: Pécsen a Ferencz József-laktanyán, Kaposváron a Baross-laktanyán és Szigetvártól északra 2,5 km-re, Csertőn (Csertő-pusztán), gróf Festetics Domonkos uradalmán. Szigeti Gyárfásnak nagy szerencséje volt, hogy a bolgárok nem adták át a szovjeteknek, így nem került Szibériába.
A Magyar Kultúra Napjára egy érdekes tanulmányt közlünk Erdélyi János, Felvidéken, a Kassa közeli Kiskaposon 1814. április született tanár és költő, a Kisfaludy Társaság egykori titkárának tollából. Korának egyik polihisztora volt, ügyvédi diplomája megszerzésre után lelkes művelője és kutatója lett a magyar irodalomnak, a magyar múltnak, a magyar kultúrának. A közölt székely ballada, „Barcsai,” más olvasatban is fellelhető, Kriza János néprajzkutató, unitárius püspök gyűjtéséből, amit érdekességképpen az eredeti közlemény után bemutatunk.
* A Facebook live videón a 18 éves, fogyatékos fehér fiút, négy, afroamerikai – betörésért is körözött – fogvatartója megkötözte, száját leragasztották, majd a ruháját levágták róla. Ezután cigarettacsikkeket nyomtak el rajta, majd késsel vágták le a haját egészen addig, amíg nem vérzett a fejbőre. Kínzói közben nevettek és ettek, és különböző fehérellenes rasszista megjegyzéseket tettek. A megkínzott áldozatot súlyos állapotban vették észre az utcán, miután két napig kínozták. A chicagói rendőrség nem sokkal később megtalálta az elkövetőket: két-két néger férfit és nőt.
Nagy mesemondónk, Benedek Elek is abból a gyerekkönyvből tanult meg olvasni, amelyet még az 1800-as évek elején írt egy édesanya lányának. Ki volt ez az anyuka? Hogyan született meg műve: a Flóri könyve egy olyan korban, amikor nő kezében szívesebben láttak fakanalat, mint pennát? Cikkünkben nemcsak Bezerédy Amáliáról, de a magyar gyerekirodalom kezdetéről is mesélünk.
Bár a főhős jellegzetes magyar népmesei figura, akit körbevesz a magyar táj, a magyar parasztok, ráadásul szókincsében is fellelhetők a népnyelvi fordulatok, tájszavak, az eredeti történet mégsem magyar eredetű. Sokan talán nem is sejtik, hogy Lúdas Matyi esete vándormotívum, amely sok-sok nép mesekincsében megvan. Míg Fazekas Mihály kötete előtt Matyi nevét egyetlen magyar népmese- vagy közmondásgyűjtemény sem említi, addig Róma környékén úgy él a történet, hogy a kárt elszenvedett parasztfiú lányruhában bünteti meg a hatalmaskodó urat. A katalán és szicíliai mese főszereplője szintén nőnek öltözve áll bosszút, az azonban minden történetben hasonló, hogy egy kegyetlen feljebbvaló: földesúr, apátúr vagy rablókapitány eszén jár túl a hős. Fazekas Mihály művéhez egy 18. századi francia verses mese áll legközelebb, amely egy szegény özvegyasszony Trubert nevű fiának kalandjait mondja el.
Egy lépéssel közelebb került az aranybányászatáról híres erdélyi Verespatak (Rosia Montana) ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) felvegye a települést a védett kulturális örökségek listájára. 
Épültek autópályák, vagány nagyváros lett Budapest – ám a polgárosodás érdeklődés hiányában elmaradt. Azt, hogy érdeklődés hiányában, nem véletlenül írom. Ennek a kegyetlenül elkoptatott frázisnak ebben az összefüggésben tényleges tartalma van. Mivelhogy az ezredforduló után kiderült: a polgári Magyarország nevezetű politikai termék sokkal kevésbé értékesíthető, mint az a másik, középpontjában az atyáskodó állammal, a keménykezű, határozott politikával, a bölcs vezérrel. Kádár János népe szívósabbnak bizonyult, mint valaha is sejthettük volna. Nem fizikailag. Szellemiségében. Meg se kottyant neki az idő múlása. Egy fejét levágják, kettő nő a helyére. Rendre újratermeli önmagát. A legzordabb körülmények között is.
A nyugati vagy mondjuk euroatlanti világ fejlődésében a második világháború óta két szakaszt figyelhetünk meg. Az első nagyjából a hetvenes évek közepéig tartott, ez volt az az időszak, amikor Nyugat-Európa és Észak-Amerika is gyorsan fejlődött, ráadásul egy olyan jövedelemelosztási rendszerben, amely a fejlődés eredményeit minden társadalmi réteghez eljuttatta. Ez az időszak volt Nyugat-Európában a szociális piacgazdaság kiépülésének ideje, és az Egyesült Államokban is olyan rendszer működött, ahol a személyi jövedelemadó felső határa a ma már hihetetlennek tűnő kilencven százalékot is meghaladta (jelenleg negyven százalék). A gyors növekedés és a jövedelmek jelentős mértékű újraelosztása azt eredményezte, hogy széles középosztály épült ki, amely egyben a társadalmi stabilitás alapját is képezte. Akár jobbközép, akár balközép párt került hatalomra, az a jóléti állam alapvető jellemzőit alig változtatta.
A német tévé ezzel a nyalintással kezdi híradását : „Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nem riad vissza attól, hogy bírálja EU-partnereit. Legutóbb azt akarta, hogy Magyarországot dobják ki a közösségből. Most dühe Kurz osztrák kollégája ellen irányul.”
