Keserédes gondolatok Gyóni Géza „Magyar örökség díj” átadásának előestéjén
Amikor kézen-közön megtudtam, hogy Gyóni Géza, az I. nagy világégés harcainak évtizedeken át elhanyagolt emlékű költője megkapja ez év december 16-án a Magyar Örökség Díjat, arra gondoltam: végre! Azonban amikor kézhez vettem a díjátadáson majdan elhangzó laudációt, amit a neves kárpátaljai költő, Vári Fábián László írt [a beköszöntő és a laudáció alább olvasható], valami űr, valami pótolhatatlan hiányérzet kezdett motoszkálni bennem. Vári Fábián szépen, lelkiismeretesen és gondosan megírt ajánlójában, [vélhetőleg naprakész információhiány miatt] lassan nyolcvan éve megállt az idő, amikor szerinte Gyóni Géza műveink értője, utolsó letéteményese Reményik Sándor volt.
Ez így nem igaz. Több-kevesesebb, a hallgatás csendjét megtörő előzmény után ugyanis volt egy, a költő halálának századik évfordulója alakalmából rendezett Gyóni Géza emlékév [amelyet Dabas város önkormányzata és a Szózat havilap szerkesztősége szervezett és rendezett], gondos kutatások az elhunyt költő irodalmi és személyéhez fűződő írásokról, megemlékezések, a „Gyóni hagyaték” megismertetése és közkincsé tétele okán. Elsősorban megemlíteném Valentyik Ferenc dabasi helytörténészt, akinek aprólékos információgyüjtése nyomán jelenhetett meg a „Béke Katonája”, ez a közel 600 tételes bibliográfia Gyóni Géza pályájáról és költészetéről. Amikor ez után Ferivel közösen kigondoltuk, hogy legyen Gyóni Gézát a rangjába visszaemelő emlékév, [és a dabasi önkormányzat is rábólintott, hogy tevékenyen részt vesz benne], attól a pillanattól kezdve, Valentyik Ferenc nélkülözhetetlen, szíves segítségével minden hónapban közöltünk egy terjedelmes anyagot a költő életművéről, életének mozzanatairól, verseiből és írásaiból, illetve a róla szóló megemlékezésekből és lírai művekből. Ez a sorozat a következőképpen nézett ki: a tizenkét hónap alatt megjelent az eddig már megjelenteken felül hatvan költemény Gyóni Géza verseiből, róla- neki-hozzá szóló költemény huszonhét, esszé, visszaemlékezés és egyéb publicisztika harmincnyolc.
Melyek voltak az első magyar nyelvű regényeink? Miről szóltak? Mit mesélnek a 21. századi olvasóknak? Cikkünkben összegyűjtöttük hazánk első regényeit, melyek elrepítenek minket a 18. század végére és a 19. század elejére. Ha velünk tartasz, megtudhatod, miért lett divatos az Etelka név, és mit olvastak titokban, könnyezve a nemes kisasszonyok.
Azon esztendőben, amikor a magyar királyi 2. honvéd hadsereg kikerült a Don partjára – a hivatásos tisztek hiányát pótolandó – három alkalommal, augusztus 20-án, valamint a kormányzó születés- és névnapján avattak hadnagyokat a Ludovikán, a Bolyai János Műszaki Akadémián és az akkor még Horthy Miklós nevét viselő kassai Repülő Akadémián. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1942. december 6-án, a kormányzó nevenapján került sor az 1942. évi utolsó hadnagyavatásra a székesfővárosban és Kassán.
Kőrös Zoltán, családi indíttatásból kezdte kutatni a második világháborús hadifoglyok történetét. Nagyapja orosz hadifogságban sínylődött, ahonnét 1945-ben érkezett haza. Gyermekként sok történetet hallott tőle azokról a nehéz időkről, de akkor még nem jutott eszébe, hogy hangfelvételt készítsen. Később, amikor nagyapja már nem élt, felkereste annak barátját, Tóth Karcsi bácsit, akinek hasonló sors jutott. Ő azután hosszú órákon át mesélt a fiatal történésznek, aki ezúttal már diktafont is vitt magával. Így kezdődött a kutatás, történelmünk egy alig ismert szeletének jobb megismerése.
A kijevi hírügynökség angol nyelvű portálja arról számol be, hogy Andrij Parubij, az ukrán törvényhozás, a verhovna rada elnöke kijelentette, nem változtatnak az oktatási törvény nyelvi előírásain.
A beszámoló első mondata: „A magyarok fellázadnak az ellen, aki kiiktatja a keresztet!”
Raymond Burke bíboros 
...Mert van még valami, amit a kétharmados országgyűlési többségtől és személy szerint Orbán Viktortól nem vehetnek el. Nem vehetik el azt a másfél, kétmilliós tömeget, népet és polgárt, amely a választási eredményt kiküzdötte, megszenvedte és megünnepelte. Ez az akkor mozgósított erő most is itt kell álljon mögötte, ha a körülmények változása következtében nem is éppen ugyanabban a harckészültségben, mint amilyenben a kétharmados győzelmet kivívta. Ez a társadalmi erő megvan. Harckészségét fel lehet támasztani. A veszély most nagyobb. A magyarság léte most a tét. Ha ez a milliós tömeg most kiáll a kormány és Orbán mögött, dacolva a kétségtelen anyagi nehézségekkel, ha újra megszervezi magát, akkor bebizonyítja a világnak, hogy nemcsak félrevezetett, öntudatlan, ide-oda csapódó Tahrir téri tömeg létezik, hanem Európában él az ötvenhatos magyar szellem és létezik egy öntudatos társadalmi erő, amely nemcsak valami ellen, hanem valamiért, pontosabban a saját függetlenségéért képes kiállni. Harcba szállni.
A modern Európai Unió eszmei atyjainak és formálóinak maga az unió érdekében létfontosságú megérteniük, hogy ha a 12 csillag Európáját akarják építeni, akkor azt csupán az összes Európában érvényben lévő társadalmi, nemzeti, vallási szimbólumok tiszteletben tartásával lehet megcselekedni. Egyetlen érvényben lévő hagyományos társadalmi szimbólum sem lehet kirekesztve az Európában honos jelképek bokros családjából. A jelképek kirekesztése az önkényuralmi rendszerek sajátja, mellyel a náci Németország és az Európára ráterpeszkedő szovjet birodalom is megpróbálkozott, ám végül beletört a foga. Egyik sem tartotta tiszteletben a hagyományos jelképeket. Ahol megjelent a szovjet sarló és kalapács, ott templomok omlottak alá keresztestül, nemzeti jelképek lettek maradi feudális csökevények szintjére lesüllyesztve. A náci horogkereszt pedig ahová elért, ott nemcsak a Dávid-csillagokat emésztette fel a gyűlölet tüzében, de a franciaországi villámháború idején a Wehrmachttal vonuló SS csapatok minden útjukba kerülő útszéli, köztéri keresztet, feszületet ledöntöttek, szétzúztak, felszámolva ezzel a jobb jövő reményének utolsó pislángját is a francia emberekben.
Egy Soros-féle „Újszerzeményi Bizottság” felállítása sem váratna sokáig magára, abban az általunk nem várt esetben, ha hagynánk, hogy õ nevessen a végén. Európa teljes „elkereszténytelenítése” amúgy is alapot ad az iszlám terjeszkedésének, mivel egy iszlamista fanatikus, önmagát a hit harcosának tételezi, mindenki másra mint hitetlenre tekint. Ha megvalósul Soros terve, az évi 1 millió migráns betelepítése, illetve a felülrõl nyitott migráns kvóta ránk erõszakolása mellett a súlyos eurótízezrekre rúgó kötelezõ eltartásukkal terhelten, akkor igen rövid idõ alatt végbemehetne az ellenszegülõ országok legyengítése. A fogyatkozó európai népességet amúgy sem nagy gond leszaporodni 4 feleséggel minimum 8 gyerekkel családonként, és pár tíz év múlva, már demokratikusan lennénk kiszavazva mindenünkbõl a saját hazánkban. Egy belsõleg szétzilált ország könnyebben prédává válik az ideterelt idegenek elleni küzdelemben. Drága mulatság lenne, ha mégis Soros gyõzne a végén és ránk újra egy, a már a korábbi történelmi idõkbõl ismerõs küzdelem várna. Voltunk mi már a kereszténység utolsó védõbástyája. Európa nemtörõdömségéért a magyar nemesek saját vérükön kívül a magyar nép vérével is fizettek, következésképpen a 18. század elejére jelentõsen megváltozott a Magyarországon élõ népesség arányszáma az õshonos magyarság kárára. Miért lenne most másképp?
REINFORMATION.TV – 
UNZENSURIERT – 
Az egyházi év Adventtel, magyarul Úrjövettel kezdődik. A görög-katholikus egyházi év szept. 1-én,[1] az ambrozián egyházé (Milánó) pedig november 11-én, szent Márton napján veszi kezdetét.[2] Duranti Vilmos (Durandus) szerint azért kezdi az anyaszentegyház a visszahívás idejével az évet és nem a történeti egymásután szerint a bukás idejével, nehogy az emberek mindjárt év elején a kétségbeejtő szavakat hallják, azokat t. i., melyekkel Isten a bűnbeesett embert kiűzte a paradicsomból.[3] A Karácsonyra való előkészület Galliából veszi eredetét,[4] mégpedig a húsvéti előkészület, a nagyböjt mintájára alkották meg az V. vagy VI. században.[5] Erre vall, hogy itt mindenütt eleinte böjttel volt kapcsolatos ez az idő, amennyiben november 11-től minden hétfő, szerda és péntek böjt volt, sőt a szerzetesek egész decemberben böjtöltek. Itáliába Galliából jött át a VI. században,[6] Rómában a VIII. századi könyvekben találjuk meg először, (még előbb N. szent Gergely többször említi: Hom. in evang. 1.)[7] de csak liturgikus előkészület gyanánt, a böjt elmaradt.
Miután a kormányzati kommunikációban jó ideje Soros György titokzatos figurája számít főgonosznak, a milliárdos tőzsdespekuláns nemrég előbújt, hogy megmutassa magát, tényleg ő az. Alighanem „nehéztüzérségi” ellencsapásnak szánta a saját megszólalását, a kormány viszont csak megköszönheti neki a Soros-tervvel kapcsolatos kampány illusztrálását. A főszereplő aztán annyira belejött a zárótűznek szánt magamutogatásba, hogy péntekre virradóan egyszerre három új videóval lepett meg minket. Ezek egyikén a budapesti gyerekkoráról mesélt, amelyből azonban úgy maradtak ki bizonyos kellemetlen részletek a zsidó vagyonok 1944-es konfiskálásával kapcsolatban, mint anno Horn Gyula önéletrajzi könyvéből néhány, pufajkával letakart cölöp.
Az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság elnöke is arról biztosította levélben Az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság elnöke is arról biztosította levélben Kövér László házelnököt, hogy figyelemmel kíséri az új ukrán oktatási törvény ügyét.
