Hatvan esztendeje, a forradalom előestéjén heves vita borzolta a hazai nyilvánosságot: dél-amerikai emigrációjából hazatért ugyanis Páger Antal. A XX. század egyik legnagyobb magyar színésze a következő harminc esztendőben tehetségéhez méltó, a korábbinál is fényesebb pályát futott ugyan be, múltjának kényesebb részletei azonban 1956 ősze óta máig nem kerültek le a napirendről.
Van-e benne bármilyen őszinte akarat arra, hogy beilleszkedjen? Hogy a keresztényi világképet vagy a szekularizált európai világértelmezéseket, a vallásszabadságot, illetve a tolerancia eszméjét elfogadja? A befogadók oldaláról tekintve pedig: van-e értelme pénzt, energiát és oly sok fáradságos munkát fektetni a beilleszkedésük elősegítésébe? Ha az ideérkező muszlimok hitét nézzük, akkor a válasz egyértelmű.
Nem!
A muszlim ember szerint az iszlám az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallás. Minden más hitbéli világkép csupán emberi csaláson alapuló koholmány. Az Ószövetség és az Újszövetség mind-mind az eredeti, szóbeli kinyilatkoztatás írásbeli hamisítványa. Így a muszlimok felsőbbrendűnek tartják hitüket és ebből eredően önmagukat is. A vallásgyakorlásukban viszont nagyobb szerepe van bizonyos hagyományokon alapuló cselekedeteknek, mint az általuk hitt Istennel való kapcsolatuk megerősítésének. Ezek a cselekvések pedig nehezen vagy egyáltalán nem illeszkednek abba a kultúrába, amit Európában elődeink megteremtettek. Mondhatni, hogy a muszlim szokások és az európai kultúra között – ha tetszik, ha nem – antagonisztikus, azaz kibékíthetetlen ellentét van. És ez nem a nyitottságon, vagy a nemzetállamok ellenállásán dől vagy bukik el.
A Jan Styka lengyel festőművész vezetésével az 1849-es nagyszebeni csatáról készült Erdélyi Panorámát bemutató kiállítás nyílt szeptember 28-án az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.
Végső helyére, a gyulafehérvári székesegyházba szállították a napokban azt a szarkofágot, amelyben elhelyezték Márton Áron egykori erdélyi római katolikus püspök földi maradványait, és amelyet a tervek szerint a csütörtöki ünnepi rendezvénysorozaton lepleznek le. A nyughely felállításáról a szarkofágot elkészítő kolozsvári szobrászművész, Gergely Zoltán számolt be Facebook-oldalán.
A Gavrilă Olteanu által vezetett Maniu-gárdisták betörésére, kegyetlenkedésére és a tizenhárom ártatlan vértanújára emlékezett hétfőn Szárazajta. A felszólalók úgy fogalmaztak, Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László 1944. szeptember 26-án elszenvedett mártíromságát nem szabad elfelednünk, emléküket ápolnunk kötelesség.
„A magyar költészet értékvonulata olyan gazdag – csinos hintók és szenvedéstől nehezült szekerek egymásutánja –, hogy aki akár egyetlen verssel lesz részese, boldog lehet. Akkor is, ha nem a legfőbb helyen, hanem „egyversesként” csak a saroglyában foglalhat helyet. Gyóni (Áchim) Géza (1884. június 25. – 1917. június 25.), a 20. századi magyar líra „ismeretlen ismerőse” a Csak egy éjszakára… című döbbenetes remekével vívta – érdemelte! – ki ezt a helyet.” – írja Szakolczay Lajos Gyóni Géza költészetéről. Lényegre törő érvelés, sok igazsággal és azzal az alapvetéssel, hogy Gyóni munkássága a hazai irodalom értékes hagyománya. E gondolat körül kialakulhat a konszenzus is a gyakran alapjaiban vitatott, ellentmondásos megítélésű Gyóni életmű irodalomtörténeti besorolásáról. Persze, ehhez még mindig szükség van némi időre, hiszen Szakolczay Lajos értékelése az ELTE ítészeinek ma is nyilvánvalóan túl jóindulatú és pozitív Gyóniról, míg a dabasi-gyóni elvárásokhoz mérten jól érzékelhetően kevés. De idő, az van, és amíg idő van, remény is van.
A sajnálatos tűzvész után, amint Kárpát-medence szerte értesültünk a katasztrófáról, sok magánszemély, közösség és civilszervezet jelezte, hogy segítené a kis gyülekezetet temploma újjáépítésében. Ilyenkor a legjobb a pénzbeli segítség. Tisztelettel kérünk minden jószándékú embert, hogy amennyiben teheti, lehetősége szerint támogassa a templom újjáépítését.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye saját forrásból, illetve a plébániák és az egyházi intézmények közreműködésével, körlevéllel és felkérésekkel igyekszik majd – az ilyen esetekben szokásos módon – mindent megtenni az ügy előhaladása érdekében.
Szeptember 18-án, vasárnap este 10 óra tájt villámcsapás érte az atyhai templomot. A média jóvoltából pár óra alatt mindenki értesülhetett arról, hogy milyen súlyos csapás érte ezt a kis faluközösséget. A római katolikus település egyházközégi temploma elpusztult.
A közelmúltban szépen felújított templom szerkezete pillanatok alatt meggyulladt, majd a lángnyelvek átcsaptak a toronyra is. A helyszínen tartózkodó lelkész, ft. Adorján Imre plébános és Máthé Árpád gondnok csak néhány kegytárgyat, pár miseruhát tudott kimenteni az Úr égő hajlékából.
Amennyiben az Európai Bizottság, illetve egyes tagállamok vezető politikusai mindenáron keresztül akarják nyomni a CETA-t, amely legalább olyan rossz, mint a TTIP, azzal csak tovább mélyítik az EU válságát. Bölcsebb lenne tényleg leállítani a TTIP-tárgyalásokat és nemet mondani a CETA-ra! Ezzel már nem lennénk egyedül Európában: az osztrák kancellár szeptember elején azt is kijelentette, hogy ellenzi a CETA-t. A magyar kormánynak és európai parlamenti képviselőinknek jelenlegi formájában az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményre is nemet kellene mondaniuk! Ráadásul erre egy országgyűlési határozatra hivatkozva lehetne sort keríteni.
Farkaslaka nagy szülötte 1897. szeptember 20-án látta meg a napvilágot, amely nap évfordulója a Gordon alatti községben és másutt is alkalmat szolgáltat arra, hogy megemlékezzenek róla. Még a letűnt államszocializmus idején is szerveztek ünnepségeket ilyenkor. A bátrabb irodalomtanárok – ha éppenséggel nem is támogatta a politikai kánon – tették a dolgukat az órákon, vagy iskolai kirándulásokon teremtették meg a lehetőséget az író szellemiségének mélyebb bemutatására. Joggal kezdeményezték a közművelődés szervezői 2008-ban, hogy a születésnaphoz legközelebb eső vasárnapot a Székely Kultúra Napjaként tartsuk és éljük meg. Az író születésnapja kiválóan alkalmas az önazonosság megerősítésére és az ünneplésre.
Ezúton szeretném meghívni Önt,
családját és barátait
Borbás Dorka
Ujjlenyomat
című üvegszobrának
avatóünnepségére
és az ezt követő
Gyóni Géza és kortársai
című zenés irodalmi estre,
amelyre 2016. szeptember 22-én,
csütörtökön kerül sor
a Halász Boldizsár
Városi Könyvtár kertjében
(Ravasz László u. 2.)
Kőszegi Zoltán
polgármester
Műsor a képre kattintva...
Az Ars Sacra Fesztivál a 2007-es nemzetközi Városmissziós rendezvénysorozat gyümölcse. Célunk a remény jeleinek felmutatása a kultúrában, a művészet eszközeivel segíteni Európát, hogy visszataláljon gyökereihez, a zsidó-keresztény értékekhez.
Az Ars Sacra Fesztiválhoz évről évre önkéntesen csatlakoznak Magyarország legnagyobb múzeumai, kulturális központjai, számos galéria és művész. A fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi és irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathatja a nagyközönség.
A hazai gazdaságpolitika már a rendszerváltást megelőzően és azóta is folyamatosan a hazánkban működő kevés tőkét ítélte meg a legfontosabb hiánynak, és azt remélte, hogy a szükséges pénz pótlása külföldről záloga lesz a gyors gazdasági kibontakozásnak, létrehozva a kívánatos árubőséget is.
A tőkét működtető munkaerőt végig alárendelt szerepre kárhoztatta, mondván: van belőle elegendő, lehet válogatni, és még egy jókora tartaléksereget is képezett. A gazdaságpolitika tőkevonzó hívószava lényegében máig az volt, hogy az alacsony bérű, jól képzett, fegyelmezett munkaerő biztosítja a gyors megtérülést a tőke számára. Ezt a célt szolgálta a radikális sebességgel végrehajtott magánosítás és a piacot a külföldi tőke előtt kisöprő felszámolási és csődtörvény.
