Hargita Nándor, az emberfaragó

Nem született székelynek, de hamar székellyé lett, és élete végéig lelkesedéssel tanította ezt ifjúságot, valósággal rajongott ezért a földért, ahová a sors rendelte. Maradandót alkotót, de nemcsak műtárgyak formájában, hanem a lelkekben is, sok kiváló mestrember neki köszönhette a szaktudását, többen pedig az ő biztatására folytattak felsőbb képzőművészeti tanulmányokat. Talán egy nagyobb városban nem hagyott volna olyan markáns nyomogat alkotóként, pedagógusként és közösségszervezőként - talán nem is emlékeznének rá hiszen olyan helyeken gyorsan és sűrűn rakódnak egymásra az értékek -, de Székelyudvarhelyen mindenképp mérföldkőnek számított a tevékenysége, hiszen a városnak és környékének nagy szüksége erre a kitartó és évtizedeken át tartó munkára.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a dualizmus korában a biztos egzisztánciát nyújtó államaparátusban - a közigazgatásban, a közellátásban, a hadseregben, az oktatásban - milyen szívesen álltak be és dolgoztak az akkori kezdő értelmiségiek, akik olykor a hatalmas országnak egy másik szegletéből kerültek állomáshelyükre, ahol megállapodtak és úgy szolgálták a kultúrát, a magyarságot, a rendszert, hogy annak máig ható nyoma van.

A közösség fogy, de élni akar

2017-10-28. Úttalan utakon járva, olykor szolgálati autónkat félig elnyelő óriás kátyúkba merülve jutunk el Ugocsa egyik kedves magyarlakta településére, Verbőcre.
A falun átvezető út sem változott azóta, hogy legutoljára itt jártunk. Legfeljebb az aszfaltburkolaton szaporodott a gödrök száma. Ettől eltekintve szép őszi arcát mutatja a község: rendezett főtér, kitatarozott, még a kolhozvilágból maradt szocreál épületek, körülöttük sok virág.
Zelik János Ugocsa második legfiatalabb polgármestere, mindössze 36 éves. Két gyermek édesapja. Kislánya, Kincső ötödikes, kisfia, János még óvodás. Élete párját Évának hívják. Ő református hitoktató és az egyházi óvoda szakácsnője. János megválasztásáig az anyaországban ácsként kereste a kenyérre valót. Mint mondja, sokszor dolgozott az épületek tetőzetén, nem volt tériszonya. Ma azonban már nem mászna a magasba.

Kegyeleti nap Csúrogon

A szerb–magyar megbékélés jegyében és a hozzátartozók nevében a Magyar Nemzeti Tanács és Teleki Júlia kegyeletes megemlékezést szervez az 1944–1945-ös ártatlan délvidéki magyar áldozatok csúrogi emlékhelyénél 2017. október 29-én, vasárnap, 15 órakor a Megtépázott Krisztus című szoborcsoport előtt, történelmi egyházaink képviselőinek közreműködésével.
Az eseményre a szervezők minden kedves emlékezőt szeretettel meghívnak és várnak.
A megemlékezésen beszédet mond: Teleki Júlia, a csúrogiak kálváriájának egyik túlélője, Vesna Stjepanović, a csúrogi helyi közösség tanácselnöke, Jasmina Mina Jurišin, a Razzia 1942 Emlékegyesület titkára, Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

Kopjafát avattak Rimaszombatban Tompa Mihálynak

A Rimaszombati Tompa Mihály Alapiskolában egy héten keresztül a neves költő körül forgott minden, életével, munkásságával, verseivel ismerkedhettek a diákok nap mint nap. Az egyhetes ún. Tompa hét, valamint a költő és Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából az iskola udvarán kopjafát avattak.
Orosz István, a Tompa Mihály Alapiskola igazgatója ünnepi beszédében hangsúlyozta, mindent meg kell tenni azért, hogy büszkék lehessenek erre az intézményre, hogy itt áll egy magyar iskola, amely a mai napig hűen őrzi a hagyományokat, nem enged az elveiből és kitart a minőségi magyar oktatás fontossága mellett.

Vári Fábián László – Útban Törökország felé

(1717. szeptember )

Mindkét hazából kiárvulva,
csak hitünkben töretlenül,
lelkünk holdfehér vásznaira
Isten árnyéka nehezül.
Alattunk reménnyel ringó gályán
pogány föld felé futunk,
hol a Patróna glóriáját
ölti magára jó urunk.

Otthon zsibbadást hord az ájer,
a vetést véreső veri,
elhullatják virágaikat
az akasztófák ágai.
Hatalmas hittel hisszük mégis:
hamarost lesz majd visszaút,
és a tengertől visszakapunk
lobogót, várfalat, falut.

Bővebben ...

Thököly Imre késmárki újratemetése

Hosszadalmas előkészítés és egyeztetés eredményeként – száztizenegy esztendővel ezelőtt – 1906. október 30-án került sor a „kuruc király”, késmárki gróf Thököly Imre hamvainak késmárki újratemetésére, egy nappal korábban pedig nevelt fiát, az utolsó erdélyi fejedelmet, felsővadászi II. Rákóczi Ferencet, annak idősebb fiát, Rákóczi Józsefet, a „vezérlő fejedelem” édesanyját, Zrínyi Ilona grófnőt, székesi gróf Bercsényi Miklós főgenerálist és második feleségét, Csáky Krisztina grófnőt, galántai gróf Esterházy Antal tábornagyot, valamint szarvaskendi és óvári Sibrik Miklós ezereskapitányt helyezték végső nyugalomra Kassán.
A bujdosók hamvait a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. Kelet nevű hajója hozta el a Fekete-tengeren Constantáig, ahonnan vasúton szállították tovább Budapest érintésével Kassára és Késmárkra. A szerelvény Orsovánál ért magyar földre, ahol Thaly Kálmán, a küldöttség vezetője ünnepélyesen jelentette: „Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak.”

Csak a dogmák tévedhetetlenek?

Elsősorban a Katolikus Egyház erkölcsi tanításával szemben szokták fölhozni azt az ellenvetést, hogy itt nem dogmákról van szó, így tehát ezt a tanítást lehet módosítani, új idők új igényeihez alakítani. Ha végignézzük a Katolikus Egyház dogmáit, valóban kevés olyat találunk közöttük, amelyekben kifejezetten erkölcstani kérdésekről lenne szó. A dogmák listáját egy régebbi dogmatika könyv alapján könnyű összeállítani, újabb könyvek esetében ez már nehézségekbe ütközhet. (Schütz Antal kiváló és mindmáig nélkülözhetetlen kétkötetes dogmatika könyve különböző elektronikus formátumokban itt található meg. A digitalizálás minősége igen jó.) A régebbi dogmatika könyvek a teológiai állításokat kiemelték és ezeket olyan jelzésekkel (cenzúrákkal) látták el, amely mutatják, hogy a tételnek mekkora a súlya, például ez biztos tanítás-e vagy a teológusok (esetleg általános) véleménye vagy pedig a Tanítóhivatal megnyilatkozása alapján ez tévedhetetlennek meghatározott tanítás.

Fojtogató cenzúra

Két fő szempontból is ijesztő az a mélységében és szélességében szinte akadálytalanul és rohamosan terjedő cenzúra, amely a „demokratikus Nyugat” országaiban tapasztalható.
Az egyik az, hogy a cenzorok kezében van gyakorlatilag a teljes fősodratú média. A másik pedig az, hogy a még függetlenek közül is több nem teszi a dolgát, és nem figyelmeztet a totalitariánus szellemi diktatúra rákényszerítésére a társadalomra. Helyette folyamatosan védekezik az ellene irányuló vádakkal szemben, vagy hagyja magát sodortatni a tömegmédia által tematizált úton.

„Ha nem tudod, hogyan kell imádni Allahot, megbüntetünk” – a német diákoknál tananyag a helyes imádkozás

Kötelezővé tették néhány német középiskolában az iszlám ismeretét, aki pedig ezt megtagadja, megbüntetik. Nem csupán az iszlám tanait, de azt is meg kell tanulniuk a német serdülőknek, hogyan kell helyesen imádkozni Allahhoz.
A Journalistenwatch internetes portálnak egy felháborodott olvasó küldte el a pulznitz-i 16 éves Linda füzetét, a diákoknak ugyanis meg kell tanulnia helyesen imádkozni az iszlám szerint, sőt, dolgozatot is írattak velük a főbb tanokból. A német szülők felháborodtak: „úgy tűnik, nem a matematika vagy az irodalom számít, hanem az, hogy a német gyermek is tudjon megfelelő módon imádkozni az iszlám elvárásainak megfelelően.”

Nk-Trianonról: dr. Gaudi-Nagy Tamás beszéde a rajtnál

„A status quo-t meg kell törni!” – mondta dr. Gaudi-Nagy Tamás a Nemzeti konzultáció Trianonról rajtjánál. További gondolataiból:
„Egyre többen jelzik, hogy az élet rendje, a Szent  Korona rendje helyreállóban van.”
„Ahhoz, hogy Európa meg tudja védeni magát, ahhoz a rabláncból a magyarságot ki kell szabadítani, hogy ismét betölthesse történelmi küldetését, hivatását a Kárpát-medencében azáltal, hogy egy élhető, szolidaritáson, tisztességen, egymás megbecsülésén, egyenjogúságon alapuló, önrendelkezést biztosító formát valósítson meg a Kárpát-medencében, amelyet úgy hívnak: a Szent Korona Országa.”

Miért szeretjük Szabó Magdát?

Szcientológia: oltári zűr

Igazából nem is az lenne a kérdés, miért tartott nagyszabású razziát a rendőrség és az adóhivatal a Magyarországi Szcientológia Egyháznál a minap, sokkal inkább az, hogy miért csak most.
Józan észjárású emberben már a felekezet itthoni letelepedésekor, 1991-ben előjött a kérdés: tényleg szükség van-e erre a rossz hírű, zavaros hátterű, gátlástalan és nyerészkedő szektára, amelynek működését a világ szinte minden táján botrányok kísérik?
Sokat elmond a szcientológiáról, hogy alapítója, L. Ron Hubbard többször kijelentette: „egyháza” jó anyagi befektetés… Meghallgatva az adatvédelmi elnök mostani észrevételeit, ez nem is vitás. Péterfalvi Attila elmondta, hasonló súlyú jogsértéssel még életében nem találkozott.

Szanyi Tibor becsülete

Szanyi Tibor üzent 1956-ról. Egy meglincselt ávós képével, és azzal, hogy idézőjelbe tette az ünnepet. Azt írta a meglincselt ávós képe alá, hogy
„ünnephez” közeledvén…
Értjük.
S talán azt is mondhatnánk, semmi szükség nincs arra, hogy ennek az „embernek” aljasságával foglalkozzunk, de ha ezt mondanánk, nem lenne igazunk. Ugyanis Szanyi „ünnepe” messze túlmutat önmagán, Szanyi „ünnepe” szimbólum, és bizonyíték mindarra, ami miatt ezeket mind a mai napig pusztán el kell viselni, tűrni kell, mint a megszáradt, kifehéredett kutyagumit az árokparton, és soha nem lehet beemelni őket a nemzeti közösségbe.

A nemzetközi jog esete a kelet-európai határokkal

A nemzetközi jog irányváltása az 1919–1920-as időszakban az egyes államok által másokkal szemben elkövetett nemi erőszak nyomán született meg.
A nemzetközi közjog 1918 utáni alakulása ellentmond a közép- és kelet-európai új államhatárok első világháború utáni átrajzolására vonatkozó etnocentrikus narratíváknak, megerősítve a párizsi békeszerződésekre vonatkozó politológiai jellegű következtetéseket, melyek szerint ezeket alapvetően geopolitikai, gazdasági és katonai érdekek motiválták – és szinte egyáltalán nem „nemzeti törekvések”, humanista eszmék vagy altruista projektek.
Az 1918–1920-as momentum – a nemzetközi politikához hasonlóan – a nemzetközi jogban is fordulatot jelent:
az akkori szerződések jogi fogalmakkal rögzítették az új európai és globális tényhelyzeteket és hatalmi konstellációkat. A közvetlenül 1918 utáni nemzetközi jog alakulását az 1918 előtt érvényes nemzetközi joggal összehasonlítva dióhéjban megkapjuk azoknak a tényhelyzeteknek és az európai és globális színpad nagy szereplői közötti erőviszonyoknak a történelmi összképét, melyek az 1914 és 1918 közötti „Nagy Háború” kirobbanásához és a példátlan méretű összecsapás után kialakult új nemzetközi rendszer létrejöttéhez vezettek. Az elemzés kulcsszavai: európai hatalmi egyensúly, Németország felemelkedése, iparosodás, imperializmus, pentarchia, kompenzálási mechanizmusok, a régi kontinentális konszenzus felrúgása.

Hans Hedrich: Miért és hogyan kell beszélnünk a románok székelyföldi bevándorlásáról?

Székelyföldön, Erdélyben, Európa délkeleti részén a népességek időbeli „sokirányú” vándorlása nyilvánvaló jelenség és a társadalmat meghatározó elem, de a közbeszédben tabusítják, vagy visszaélnek vele. Ahogy a székelyek is vándorként érkeztek néhány évszázaddal ezelőtt a később róluk elnevezett térségbe, ugyanúgy románok is vándoroltak oda főleg a XVI–XVII. század után Moldvából, Munténiából és Erdély más térségeiből.
Nem utolsósorban közismert a székelyek múltbéli Moldvába vándorlása (a Bákó megyei „csángó” térségbe) már a XIII. századtól kezdve, de főleg a XVIII. században, amihez még a Munténiába, illetve Bukarestbe vándorlás is társul. A XX. századba ugorva újabb Székelyföldről kiinduló és oda irányuló – ezúttal az állam által ideológiai okokból irányított – vándorlások tanúi vagyunk. Az utóbbi években megtapasztalhattuk a székelyek magyarországi irányú ki-, illetve egyes moldvai/munténiai román köztisztviselők bevándorlását is. Ami kiegészül számos csángó Olaszországba való kivándorlásával, de egyesek akár… Ugandáig is eljutottak római katolikus térítőként.