Utolsó kérés a Szentatyához a formális korrekció előtt
November 14-én volt pontosan egy éve, hogy írói, Walter Brandmüller, Raymond Burke, Carlo Caffarra, és Joachim Meisner bíborosok nyilvánosságra hozták a korábban Ferenc pápának küldött dubia levelüket, amelyben a Szentatyától az Amoris Laetitia értelmezésbeli szakadást eredményező passzusainak tisztázását kérték.
Ferenc pápa sem a dubiára, sem a bíborosok többszöri megkeresésére nem reagált. Az elmúlt egy évben a pápai apostoli buzdítás okozta válság tovább mélyült (a legutóbbi összefoglalónk erről itt), a dubia bíborosok közül ketten (előbb Meisner majd Caffarra) elhunytak, Ferenc pápa tanításaival szemben pedig papok és világiak ún. "filiális korrekciót" adtak ki, továbbra is tiszteletteljesen kérve a pápát, hogy világos útmutatással vessen véget az Egyházban megjelent válságnak és szétszakadottságnak.
Burke bíboros most, a dubia közlésének egyéves évfordulóján interjút adott a National Catholic Registernek. A bíboros az interjújában világossá teszi, hogy utolsó, kétségbeesett kéréssel fordul Ferenc pápához, hogy a Szentatya a helyzetet kezelje - mielőtt azt végülis bíborosok teszik meg kényszerűen Péter utódja helyett, egy "formális korrekción" keresztül.
„Ritka őszinte pillanatában a német média beszámolt arról, hogy legalább 200 esetben károsítottak meg templomot Bajorországban egy év alatt.
A CSU-hoz közel álló Hanns-Seidel Alapítvány müncheni rendezvényén felszólalt Bruno Kahl, a német hírszerzés főnöke és azt mondta, 2030-ra „messze több mint egy milliárd embernek lesz racionális oka a migrációra”. Hozzátette: „Kérdéses, hogy az európai kormányok tudják-e az ehhez szükséges adópotenciált fenntartani, újakat létrehozni”.
„Egy jobb Komáromról álmodó és egy jobb Komáromért dolgozó polgárok 2011-ben avattak emléktáblát gróf Esterházy Jánosnak” – kezdte beszédét Gubík, aki kiemelte: Esterházy ikonikus, az évforduló kerek, az időpont szimbolikus volt. A mártírpolitikusról elmondta, a legtökéletesebb példakép a szülőföldjét szerető, közösségét jobbá tenni szándékozó, az itt élő nemzetek egymásra utaltságát valló polgár számára. Gubík emlékeztetett: hat évvel ezelőtt, születésének 110. évfordulójára emlékezve, Felvidék-szerte újabb és újabb emlékhelyek születtek – ezzel felfrissült a felvidéki emlékezetpolitika. A komáromi emléktábla-avatás időpontja, november 17-e, a bársonyos forradalom napja sem véletlen, hiszen Esterházy maga volt a békés ellenállás szimbóluma.
26+42+32=100. Segesvár (vagy Barguzin?), vérbaj, vonat alatt – három lángelme a magyar költészet mezején. Három lázadó forradalmár, egyikük 26 évesen ottveszett a csatamezőn (de ha eljutott Szibériába, az sem sokkal örömtelibb), másikuk 42 évesen vérbajban, az őszirózsás forradalom árnyékában, a Tanácsköztársaság előtt pár hónappal hull végleg el, harmadikuk a vonat alatt végzi, alig 32 évesen. Se utódjuk, sem boldog ősük – azóta se. 140 éve született Ady Endre.
A fiatalon meggyilkolt papot hamarosan boldoggá avatják. A szombathelyi püspökkel a káplán életéről, Ferenc pápa döntéséről és annak örömteli fogadtatásáról beszélgettünk.
A bolsevizmus száz éves történetének alkalmával írt cikk mélyebben beleszánt a kezdetektől a Szovjetunióban történtekbe.
Fekete István szerint egy ember addig él, ameddig emlékeznek rá. Urmánczy Nándor élen járt a Trianonban megcsonkított, lelkileg megtört Magyarország újraélesztésében. Több mint 600 szoborcsoport felállítása mellett pályázatain születtek a "Hiszek Magyarország feltámadásában", vagy a "Csonka Magyarország nem ország" jelmondatok.
A reformáció 500 éves évfordulójának „ünnepségei” befejeződtek. Tény, hogy a kereszténységet napjainkban nemcsak a Katolikus Egyház jelenti. Ez persze nem „újság”, hiszen az első szakadások már az 5. században megtörténtek. Az 5. század egyetemes zsinatait (431: efezusi zsinat, 451: kalkhedoni zsinat) máig tartó szakadások követték, az ekkor kiszakadt nesztoriánus és monofizita egyházak máig létező egyházak. Aztán 1054-ben megtörtént a nagy egyházszakadás, a bizánci egyház elszakadt a Katolikus Egyháztól. A következő, máig tartó szakadás (eltekintve kis létszámú valdens, huszita stb. felekezetektől) a keresztény nyugatot tépte szét.
A 
I. János Pál kezéből kivették a keresztet, persze csak képletesen, az eltávolításra ítélt kereszt nem a kezében, hanem az emlékmű tetején van, de ez mindegy is, a még Napóleon által 1799-ben létrehozott Francia Államtanács, mint legfelsőbb bíróság, olyan döntést hozott, hogy a keresztet el kell távolítani a bretagne-i kisváros, Ploermel főterén álló emlékmű tetejéről.
Hát, ezt is megértük. Úgy suhant el kétezer év, mint egy könnyű, tavaszi szellő. Mondjuk, ahol én élek, konok, kemény, fafejű székelyek között: a szellő hóvihar. Európában már nem divatos, nem korrekt, nem halálfüle, direkt nem mondom, hogy nem píszí, nem. A lényeg: a kereszt ma már sértő. Még egyszer leírom: a kereszt sértő. Harmadszorra is: a kereszt sértő.
A tisztségéből menesztett katalán vezető, Carles Puigdemont nekiment az EUnak annak a katalán válságra adott válasza miatt, azaz azért, mert Brüsszel Madrid pártjára állt és elnyomta a térség függetlenségi törekvését.
A tatárjárást követően IV. Béla királyunk (uralkodott: 1235-1270) dinasztikus kapcsolatok révén igyekezett országát erősíteni, hogy megvédhesse azt a kelet felől fenyegető tatár veszedelemtől. Így tárgyalt Danyiil Romanovics Halickij halicsi fejedelemmel, akivel 1250. november 11. tájékán kötött szövetséget Zólyom várában.
A fanyalgók, a szabadkőművesek, az ellenérdekeltek is megmozgattak minden követ, jobban mondva fészbukos lehetőséget, de ez az internetes játék „csakazértis” kitapintotta az erdélyi magyarok lelkiállapotának pulzusát. A vége felé a meseszeretők is felébredtek, már-már úgy tűnt, megszorongatják a nagy püspököt, de az utolsó pillanatig nem lehetett kétség, ki viszi el a népszerűségi trófeát. Márton Áron győzött.
