Jékely Zoltán: Így jött az éjszaka

A temető mögött lebújt a nap.
Pár pillanat
s már szöszke csillagfejeket
szúrtak fel a szőlőkaró-hegyek.

A májusi gyümölcsösök felett
illatok üzekedtek s denevérek;
álmában édes nedveket eresztett
a hangyajárta cseresznyefa-kéreg.

A házak nőttek, lejjebb szállt az ég,
az utcán hervadt villanykörte égett;
dalolt valahol a cseléd
s a Fiastyúk a templomgomb felé
terelgeté a sárgálló csibéket.

A kéményünkre felszállt egy kuvik
– párja ott ült a templom tetején –
sujogatásuk
felhallatszott a magas Tejútig.

Borzongva ültem én
kis társaimmal ott a kőpadon:
fiúk, lányok vegyest.
Nem volt még semmi tilalom,
ha testet ért a test.

Hol szundított a szerelem?

Csak az volt izgalom,
ha surrogás ütött meg hirtelen
s az erdőszél felől
jött, jött, mint egy kísértetes madár,
jött, mint a Bükkös bolygó szelleme:
a roppant agancsú szarvasbogár.

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf