Valentyik Ferenc: Gyóni Géza ujjlenyomata
„A magyar költészet értékvonulata olyan gazdag – csinos hintók és szenvedéstől nehezült szekerek egymásutánja –, hogy aki akár egyetlen verssel lesz részese, boldog lehet. Akkor is, ha nem a legfőbb helyen, hanem „egyversesként” csak a saroglyában foglalhat helyet. Gyóni (Áchim) Géza (1884. június 25. – 1917. június 25.), a 20. századi magyar líra „ismeretlen ismerőse” a Csak egy éjszakára… című döbbenetes remekével vívta – érdemelte! – ki ezt a helyet.” – írja Szakolczay Lajos Gyóni Géza költészetéről. Lényegre törő érvelés, sok igazsággal és azzal az alapvetéssel, hogy Gyóni munkássága a hazai irodalom értékes hagyománya. E gondolat körül kialakulhat a konszenzus is a gyakran alapjaiban vitatott, ellentmondásos megítélésű Gyóni életmű irodalomtörténeti besorolásáról. Persze, ehhez még mindig szükség van némi időre, hiszen Szakolczay Lajos értékelése az ELTE ítészeinek ma is nyilvánvalóan túl jóindulatú és pozitív Gyóniról, míg a dabasi-gyóni elvárásokhoz mérten jól érzékelhetően kevés. De idő, az van, és amíg idő van, remény is van.