Brüsszel szocialista polgármestere sportcsarnokká alakíttatja át a Xavéri Szent Ferenc-templomot
A belga főváros önkormányzata úgy döntött, sportcsarnokká alakít át egy templomot az egyre növekvő muszlim népesség által lakott Anderlecht kerületben.
A tizenkilenc kerület közül, amely Brüsszel régióját alkotja, Anderlecht jelentős muszlim népességgel rendelkezik, amelynek nagy része Észak-Afrikából érkezett. Ennek fényében Anderlecht szocialista polgármestere, Eric Tomas úgy döntött, hogy a Cureghem körzetben található Xavéri Szent Ferenc-templomot sportcentrummá alakíttatja át.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) országos elnöksége felekezettől függetlenül felkér minden Kárpát-medencei egyházközséget és gyülekezetet, hogy 2020. június 4-én, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor száz másodpercig szólaltassa meg temploma, imaháza harangját mementóként a trianoni békeszerződés százéves évfordulójára.
A következő bölcs mondást olvastam nemrég: A nép rosszul értelmezi a dolgokat, de jól érzi. Egy keresztény mondás pedig úgy szól, hogy amikor ujjal mutatsz valakire, ne feledd, hogy három feléd mutat! Tehát vizsgáljuk meg e két bölcsesség szemszögéből a gyergyóditrói Pékségiászban történteket (melyeket azért nem kell abszolút igazságoknak tekinteni). Apropó: viszonylag jól ismerem Gyergyóditró vidékét, néhány ottani lakost és az abban a Románia fagyos sarkától nem túl messze lévő hegyvidéki térségben megélni próbálkozók egyáltalán nem rózsás helyzetét… Vagyis úgy vélem, hogy – teljesen véletlenül – nagyjából 17,5-szer többet tudok azokról a helyekről a témában megszólalt riporterek és kommentátorok 99 százalékánál. Ennek ellenére tudatában vagyok annak, hogy én is csak nagyon, nagyon keveset tudok Gyergyóditróról. Ebből viszont az következik, hogy a térségen kívüli riporterek és kommentátorok nagyjából NULLA egész nagyon picit tudnak arról, hogy s mint van arrafelé.
„Nehéz sorsú népnek lelki táplálék a felüdítő humor, mely átsegít egy hosszú élet buktatóin” – vallotta naplementéjének éveiben Biró János, Antal atya ferences szerzetes, akit 1941-ben magánkápolnájában Márton Áron püspök szentelt pappá. Milyennek látták kortársai Áron püspököt? Átható, veséig látó tekintete, határozottsága, népe és Isten ügye melletti bátor kiállása, következetessége, gerincessége mellett leggyakrabban humorérzékét emlegetik. Ma 81 éve szentelték püspökké. Emlékezzünk együtt a derűs és mosolyt fakasztó főpásztorra.(Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: 
Már a csapból is Trianon folyik, mondják egyesek a hazai sajtó és a közbeszéd nyomán. Tele van vele a padlás, mondják mások. Én pedig azt mondom – talán sokakkal együtt –, hogy hadd folyjon és legyen csak tele. Mert a múltat nem („végképp”) eltörölni kell, hanem emlékezni rá.
Újsághír: Szabadságfát ültettek 1929-ben Bölcskén. Megható ünnepély folyt le szerdán a Miasszonyunkról nevezett női rend Szent József nevelőintézetében, Bölcskén. Szent József oltalmának ünnepén helyezték el az intézet parkjában, a trianoni határról kapott kis tölgyfacsemetét, a szabadság fáját...
Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án a Vörös Hadsereg hivatalosan is befejezettnek nyilvánította a magyar fővárosért vívott harcokat. A rommá lőtt és bombázott, kifosztott Budapesten akadtak olyan polgárok, akik naplószerű jegyzetekben örökítették meg az ostrom hétköznapjait.
Milyen az a tanítás, ami nem állami? El lehet-e élesen választani a liberálist a poroszostól? Lehet-e közös egy modern, családi fenntartású iskolában és egy egyházi intézményben? A Budapest Schooltól a pécsi ciszterekig két példa arra, milyen az oktatás a hagyományos rendszeren túl. Riportunk.
Elképesztő kincseket rejt az Országos Széchényi Könyvtár „Fut velem egy rossz szekér” – ADY100/101 című kiállítása: a költő kéziratai, képeslapjai és levelei mellett Ady érettségi bizonyítványa, fényképes vasúti szabadjegyei, barátokat és a családot ábrázoló fényképek is szerepelnek a vitrinekben. A tárlat egyedülálló anyaga Ady külső és belső utazásait, annak különböző helyszíneit, stációit tárja a látogató elé.
A mi Kodályunk című, a dokumentumfilm és a játékfilm határán mozgó életrajzi alkotás március 12-től látható a mozikban.
...Szabó István ugyanis a kommunista rendszer besúgója volt, a III/III-as titkosszolgálat, a belső elhárítás elődjének, a II/5-ös osztálynak dolgozott. De ami a lényeg: Szabó nem úgy viselkedett, mint Csurka István, aki aláírt és azután egyetlenegyszer sem jelentett senkiről semmit. Szabó 1957 és 1963 között szorgalmasan írta a jelentéseit az osztálynak a kor kiemelkedő színészeiről és rendezőiről, kritikusairól. Ami talán az egészben a legundorítóbb, az az, hogy folyamatosan beszámolt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán zajló gyanús eseményekről és alakokról, és a Máriássy Félix által vezetett filmrendezőosztály hallgatóiról is jelentett.
Kevés véresebb eseménye volt a magyar történelemnek, mint a budavári kitörés 1945. február 11-én. A közvélekedést azóta is megosztják a történtek: kit a hazafiúi bátorságra emlékeztet az évforduló, kit arra, hogy azon a napon orosz katona nyitott be a rommá lőtt ház légópincéjébe (hogy aztán majd málenkij robotra hajtsa az odabent reszketőket, és maga alá gyűrjön asszonyt, leányt). Ezt a hetvenöt éve tartó megosztottságot aligha fogja feloldani egy olyan demagóg kommüniké, mint amilyet minap adott ki Budapest rosszul sikerült első embere és öttagú helyettessleppje. A szózat (– nem a Szózat lapra utal -szerk.) csúcsmondata a Rákosi-korban is simán megállta volna a helyét: „Antifasiszta elkötelezettségünkből fakadóan kötelességünk felszólalni azok ellen, akik történelmünket meghamisítva, gyűlölködésre és kirekesztésre buzdítanak.”
Lenullázott haderő – Eszközbeszerzések civil kontroll nélkül címmel – a múlt év végi Fegyvervásárlás kontroll nélkül című fake news után – ismét hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő cikket közölt a 168 Óra a Magyar Honvédségről. A szélsőségesen balliberális lap „szakértője” újból Kovács Gyula nyugállományú alezredes, sértett és levitézlett egykori katonatiszt volt. Hiába, no, madarat tolláról…
Egy kiegyensúlyozott vélemény. Kár, hogy a mindennapi valóság teljesen másképp néz ki.
Ma már nyilvánvaló, hogy az első világháború (amint a második is) nem eszmei, nemzeti, vallási vagy felekezeti ellentétek miatt tört ki. Ezeket legfeljebb csak jó ürügynek vagy gerjesztőnek használták a tudatlanná „tömegtájékoztatott” és harctéri vágóhídra szánt birkák számára. A valódi cél a világuralom megszerzése és az ennek ellenálló rétegek felszámolása volt. Nem az, hogy melyik ország, hanem hogy mely bankok és az általuk kitartott gazdasági érdekcsoportok szerzik meg maguknak és darabolják fel érdekeltségi részvényekre a piacot, a nyersanyagforrásokat és a leigázott területet.
