A nemzetet fel kell építeni!
Az idei, 13. alkalommal megszervezett EMI-táborral kapcsolatban a „visszajáróknak” szemet szúrt a megszokotthoz képest lényegesen előrehozott időpont. Mint kiderült, erre azért volt szükség, hogy a tábor vendége lehessen a Kurultaj (jelentése: magyar törzsi gyűlés) csapata, hiszen ők éppen most, augusztus 11–13. között tartották Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényét, a IV. Ősök Napját (lásd még írásunkat itt).
Így lehetett jelen többek között Bíró András Zsolt neves antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke is, akinek részvétele jelentősen gazdagította a Kurultaj Sátor programját. Sorozatszerű, némileg egymásra épülő, de külön-külön is érthető előadásai a következő témákat ölelték fel: magyar őstörténet a természettudományok tükrében; a hunok fénykora, utóélete és szerepük a magyarság őstörténetében; a honfoglaló magyar népesség embertani jellege, míg a zárónapon Sorbán Attila Örssel, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökével együtt vett részt A Kárpát-medencei magyarság jövője című fórumon. A tudományos hangvételtől picit eltérő, A hagyományok ereje és a jövő építése, avagy a nemzeti identitás az autonómia alapja című előadásából idézünk mozaikszerűen pár gondolatot.
Árpád-házi történelmünk egyik érdekessége, hogy a kései utókor szemében egy kissé árnyékba került Szent Piroska, a lovagkirály lányának emléke, akinek ma van az egyházi ünnepe. Ha csak arra gondolok, amennyiben a román ortodox egyháznak volna egy hozzá hasonló román királylánya, minden harmadik ortodox templom, utca és tér róla lenne elnevezve. De most a Szent László-év talán lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerkedjünk a magyar királylány példamutató életével.
A Magyarok Kenyere olyan jótékonysági program, amelynek keretei között a magyar gyermekeket segítő szervezeteket támogatunk, nem csupán a határokon innen, de a határokon túl is. A program során a Kárpát-medence magyarlakta területeiről nemzeti összefogással búzát gyűjtünk a segítőkész adományozóktól, s a felajánlott búza egy részét liszt, a másik részét pedig kenyér formájában juttatjuk el a rászorulókhoz.
A Magyarok kenyere programban már több mint 500 tonna búza gyűlt össze az ország valamennyi megyéjéből és a határon túlról – jelentette be Korinek László, a program elindítója a Veszprém megyei Nemeshanyban, ahol összeöntötték az ünnepi kenyérhez a felajánlott gabonát.
Hegymagas lakosai, Cséri Gergő [oldallagosan] plébános vezetésével, tridenti rítusú szentmisével emlékeztek meg a plébániatemplom patrocíniuma emlékére. A Szent Lőrinc diakónus, vértanúról elnevezett műemléktemplom 1755-ben épült. Az ünnepélyes szertartást és a szentbeszédet Dr. Barsi Balázs OFM, szerzetes-hitszónok, teológia tanár végezte, 
a latinul és magyarul elhangzott énekeket a helyi énekkar és Sellyei Gábor karnagy, kántor vezetésével együtt énekelték végig a nagyszámú megjelentek. A szertartást nemzeti fohászunk a Himnusz és az 1714-ben először lejegyzett „Boldogasszony Anyánk” énekhangjai zárták.
Ioan-Aurel Popnak, a kolozsvári BBTE rektorának ismét alaposan elgurult a gyógyszere.
...Természetesen nemcsak a coelibatus úgymond külsődleges betartásáról van szó, hanem az egyetlen Főpap, Jézus Krisztus követéséről mindenben, egészen addig, hogy a papnak a teljesen osztatlan, Jézus Szívével egyesült szíve képes legyen az Ő szeretetével szeretni a rábízottakat.
Az idei Ördögkatlan Fesztivál egyik leginkább várt programját, Krasznahorkai László és Keresztury Tibor beszélgetését augusztus 5-én tartották, ahol a Krasznahorkai-életműről és az író Báró Wenckheim hazatér című művéről, az írásról és az irodalomról esett szó. Krasznahorkai László elmondta: „ha valóban irodalmi, amit művelek, akkor itt a pontot én már nem is igazán tehetném ki”.
Nagy emberek, történelmi személyiségek leszármazottait kérdezni mindig különleges élmény, hiszen tőlük olyasmit hallhat az ember, ami nincs a tudományos értekezésekben, és még annyira sem található a szükségszerűen leegyszerűsített tankönyvekben. Ez a kíváncsiság vezette a riportert 2015. júniusában, amikor felkereste gróf Pálffy Istvánt abból az alkalomból, hogy nagyapját gróf Apponyi Albertet posztumusz Magyar Örökség díjjal tüntették ki nemzeti elkötelezettségéért.
A migránsok által uralt, bűnelkövetésekkel teli és nagyjából muzulmán-lakta enklávék Európában: az úgynevezett no-go zónák, amelyek létezése körüli viták ideológiai csatatérré váltak.
Tovább terjed az „elidegenedés” (fogalmaz pontosan a független osztrák portál) Ausztriában. Ez egy tegnap nyilvánosságra hozott felmérésből derül ki.
És akkor megint hülyének nézték az országot. Most éppen a Migration Aid vezetői, akik azt hitték, stikában kialakíthatnak egy üdülőt a tranzitzónákból kiengedett migránsok számára valahol a Kis-Balaton környékén úgy, hogy senki sem veszi észre, ha meg mégis, majd jó pofát vág hozzá, elvégre oltalmazottakról van szó, traumatizált menekültekről, akiknek igazán kijár néhány nap Zala történelmi tájain. De nem így lett.
1907-en voltak kénytelenek búcsút inteni a szlovák útlevélnek amiatt, hogy bejelentették, felvették egy másik ország állampolgárságát. Közülük 97-en lettek magyar állampolgárok, az ötödik legnépesebb csoportot alkotják. A legtöbben a cseh állampolgárságot vették fel (503 fő), majd a német (445 fő), az osztrák (276) és a brit állampolgárság következik (177). A magyarok után következnek az amerikai állampolgárok (85 fő). A további országok sorrendje: Norvégia? Svájc, Hollandia, Írország, Ausztrália, Belgium, Kanada, Olaszország, Finnország, Franciaország, Luxemburg. Négy személy lett orosz állampolgár, három kínai, kettő-kettő pedig dán, izlandi, lengyel és ukrán. Szlovákia egy fővel növelte Új-Zéland, Izrael, Spanyolország, Szerbia és Szingapúr népességét.
Alulírott Jakab Bözödi György marosvásárhelyi lakos, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi tudományos kutatóintézetének osztályvezetője, a Romániai Írók Szövetségének tagja, az alábbi panaszaimról kívánom Önt értesíteni.
Az alábbi (szerkesztett, rövidített) lista a katolikus pap Dwight Longenecker atyától származik, aki a Patheos blogon 
