Titok volt a nők elhurcolása
„Arról, hogy több ezer nőt hurcoltak el 1945-ben kényszermunkára a Szovjetunióba, nem tudott a magyar közgondolkodás. Titok volt. A túlélőket se fogadták itthon tárt karokkal. Inkább bűntudatot, szégyent ébresztettek bennük, mintha valóban elkövettek volna valamit” – mesélte nekünk Kormos Valéria, aki könyvében az áldozatokat szólaltatta meg. Hogyan kezdtek új életet itthon, akik megmenekültek? Erről beszélgettünk az íróval.
Kormos Valéria író, publicista A végtelen foglyai – Magyar nők szovjet fogságban, 1945–1947 című könyvében ítélkezés nélkül, ám nagyon is érzékletesen mutatja be a túlélők beszámolói alapján, milyen volt az a világ, melyet elképzelni szinte lehetetlen az itthoniaknak, különösen a mai, fiatal generációknak. A szenvedésről, a tragédiákról, de a szépről: szerelemről, gyermekáldásról is mesél a kötet. Megtudjuk, hogyan keltek útra és mi várta a gulágbolygón azokat, akiket 1945 telén több ezer társukkal együtt hurcoltak el Magyarországról, főként német hangzású nevük miatt. „A Donyec-medence szénbányái, Baskíria olajmezői, Grúzia érchasznosítása szívta el életerejüket, a lágerélet roncsolta emberi mivoltukat.
Klapka György tábornok a tatai rajtaütés során szerzett adatok birtokában döntött arról, hogy feltöri a komáromi erőd körüli ostromzárat. Ebben az ellenséges erők elhelyezkedése is segítette, hiszen a Duna két partján lévő császári erőket más folyók is elválasztották, így azok nem tudták egymást támogatni. Előbb Kosztolányi Mór ezredes katonái űzték el a Duna bal partján lévő császári erőket 1849. július 30-án, majd a folyó jobb partján lévő császári erők következtek. Így került sor – százhatvannyolc évvel ezelőtt – az 1849. augusztus 3-i komáromi ütközetre, mely az ostromzár feltörését eredményezte, ám a főhadszíntér eseményeit már nem tudta érdemben befolyásolni.
Volt egy élő magyar hagyomány, melyet még Szenczi Molnár Albert zsoltárfordító is megemlített, mely szerint a háromkirályokat a három magyar szent király (két király, egy herceg) alakjában jelenítették meg. Ebben az értelmezésben az öreg király Szent István Szűz Mária előtt térdel, ez a korona felajánlásának motívuma. A szakállas király Szent László, az ifjú király alakja pedig Szent Imre.
Az avatási ünnepségen Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára elmondta: Minden emlékmű, emlékhely halott kő marad, ha nem szólít meg bennünket – majd rámutatott: az emlékhely megjelölésére szolgáló sztélé egy megszólító kő, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy Vizsoly magyar történelmünk és nemzeti identitásunk kialakításának, folyamatos megerősítésének fontos helyszíne. A bibliafordító Károli Gáspár ugyanis az őt körülvevő társadalom nyelvén, vagyis magyarul szólaltatta meg a Bibliát.
Régi vicc: Három dolog van a világon, amit még Isten sem tud: – Mennyi pénze van a ferenceseknek, Hány női szerzetesrend van a világon, és miben hisz a jezsuita… Ez jutott eszembe annak a cikknek az apropóján, amelyet állítólag Bayer Zsolt „mocsárból felbugyogó”szóhasználata váltott ki a katolikus hírügynökség főszerkesztője tollából. A főszerkesztő cikke is érdekes stílusú volt, hiszen nem a pápa megnyilatkozásai, intézkedései alapján cáfolta a világegyház tömegeinek (nem a református Bayernak) állításait, csak úgy lazán… igyekezett Bayeron lehúzni, hiteltelenné tenni. Mert neki nem tetszik az, amit és ahogyan Bayer írt. S nem csupán Bayer volt e főszerkesztői semmit mondás célpontja, hanem mindazon újságírók, akik netán nemtetszésüket fejezik ki egy-egy pápai kijelentés vagy intézkedés miatt.
Tokaj és Vizsoly lesz a díszvendége az idei Budavári Könyvünnepnek, amelyet 15. alkalommal rendeznek meg a budai Várban szeptember 1. és 3. között. A könyvünnep helyszínén, a Szentháromság téren adják majd át a Budavári Tóth Árpád Műfordítói Díjat, amelyet ebben az évben Jávorszky Bélának ítéltek oda.
Az Egyház jelenlegi példátlan válsághelyzete összehasonlítható a IV. század általános válságával, amikor az ariánizmus megfertőzte a püspökök döntő többségét, meghatározó szerepet töltve be az Egyház életében. Keresnünk kell annak módját, hogy ezt a jelenlegi helyzetet egyfelől valósághűen, másfelől természetfeletti lelkülettel jellemezzük - az Anyaszentegyházunk iránti mélységes szeretettel, aki Krisztus passióját szenvedi e rettentő és általános tanításbeli, liturgikus, és pasztorális zűrzavar miatt.
Iohannis székelyföldi látogatásán pontosan az történt, amire számítottunk: semmi. Ez a 'semmi' azonban nagyon is beszédes.
Emlékezetes, hogy a legújabb, az LMBT-mozgalmat népszerűsítő 
Jean-Luc Melenchon francia baloldali vezető élesen bírálta az ország új vezetőjét, amiért az azt mondta, hogy a francia kormány felelős volt a francia zsidók deportálásáért és haláláért a II. világháborúban.
Ötszázhatvanegy éve győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed szultán hadai felett. A győzelem nem csak Magyarországot, de egész Európát megszabadította hosszú évtizedekig a török terjeszkedés veszélyétől.
Az 1942. évi német nyári offenzívában résztvevő magyar királyi 2. honvéd hadsereg harcoló részei 1942. július első napjaiban érték el Voronyezstől délre a Don folyót, ahol 200 kilométeres arcvonalszakaszon kellett felváltaniuk a német erőket. A szovjetek három nagyobb hídfőállást tartottak a Don nyugati partján, s Uriv, Korotojak és Scsucsje neve vérrel íródott be a magyar vitézség ezeréves aranykönyvébe. A Don menti harcok bevezetőjeként – hetvenöt esztendővel ezelőtt – 1942. július 18-20. között zajlott le az első urivi hídfőcsata.
„Miatyánk ki vagy a mennyekben,/ harcokban, bünökben, szennyekben,/ rád tekint árva világod:/ a te neved megszenteltessék,/ a te legszebb neved: Békesség!” – írja Babits Mihály 1914-ben a versében. Nincs időgépünk. Nem tudunk visszamenni, hogy lássuk, mit éltek át az I. világháború alatt az emberek. Viszont vannak verseink, szépirodalmunk és könnyű olvasmányaink, melyek bepillantást adnak az akkori szenvedésekbe.
Angela Merkel német kancellár továbbra is elutasítja, hogy Németországban felső határt jelöljenek ki a menedékkérők befogadásában.
