Barna Zsolt: Nyári tangó
A körúton egyedül
járt tangót
megint a június,
s egy régi dallam
tompa ritmusán
egy viharvert szív
ütemre dobbant.
Sóhajtva dőltem
egy odvas fának.
Esett. Apró cseppjeit
hullattam a mának'.
Talán a szélvihar
csalta meg szemeim,
vagy csak a múlt
a ború kedvére játszott,
de lüktetett s látszott
ahogy a jelenre, hűlt
vért pumpáltak
meszes ereim.
Sikoltva fékezett
egyet a villamos,
és megállt az idő,
és léket ütött...
...és a sziv elszorult,
mikor az ószeres
ócska tükre előtt
egymagam haladva
a Keleti felé tartva,
a szél zúgását,
az idő múlását,
ma este egy távoli
sóhajnak hallottam.
Karom kitártam,
s a nyári szellővel
egyedül - sután,
esőben dúdolva
szerelmet játszottam,
s akkor megfogtam
időtől szelíd kezed,
és csak táncoltam,
és tangóztam
újra veled.