Flórián Tibor: Keletről jöttem

Felhők szállnak, szél zúg fölöttem,
barbár vagyok, keletről jöttem.
A valónál szebb volt az álmom,
ólban lakom, nyakamon járom.
Hittem egykor a bölcs nyugatban,
dán polgárban, bajor parasztban,
híres szerekben, tudósokban
és ördögűző orvosokban.
Hittem, hogy itt nagyobb a szellem,
de a gép volt több, nem a jellem.
A bálvány-világ összeomlott,
törpe lett, keserű és romlott.
Morc a nap, a hold halott király,
rút ragadozó csak a sirály.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítélj nyugat, ítélj fölöttem !
Mióta emberé az élet,
itt éltem a földön tevéled,
titkos erőknek áramában,
egy akolban és egy világban.
A bőröm színe mint a tied,
hitemet te éppen úgy hiszed,
de ha néger vagy sárga lennék
Istenhez úgy is veled mennék.
Ha eljönne a nagy ítélet,
kérném : ne büntessenek téged.
Itt hagytál veszni idegenben,
s nem ismertél föl soha engem.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítélj nyugat, ítélj fölöttem !
Cigánynak, vad pásztornak néztél,
megbocsátom már, hogy lenéztél.
Te voltál férfi, én kisfiú,
Istenem, az ember mily hiú.
Nem ismeri csak háza táját,
saját földrajzát, kertjét, fáját,
de ítél sors, élet s nép fölött,
álmodik büszkén a fal mögött.
mert csak kis nép lesi, tanulja
a titkot, a nagy mindig unja,
folyót, hegyeket összezavar,
egy előtte a hun s az avar,
a Duna zúg Bukarest alatt,
a perzsa a Donból fog halat.
Buddha hajdan Pekingben lakott,
s Laotsze Mekkában oktatott.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítélj nyugat, ítélj fölöttem !
Kérdezed, mi voltam? Plutokrata,
kommunista vagy demokrata?
Vallásom, házam, nem vagyok árva?
Voltam-e más bűnéért bezárva?
De mi közöm hozzá, mit akarsz:
faggatsz, vagy csak játszani akarsz?
Ember vagyok, békés és szabad.
Utáltam a rendszert, kalodát,
rendet szerettem, s nem babonát.
Fényre lestem, eszmét vigyáztam,
és nem álltam feszes vigyázzban.
Tagja nem voltam soha pártnak,
és nem hazudtam az apámnak.
Testvér a svéddel és arabbal,
koldussal, pappal, árva rabbal.
Ember vagyok, s az ember szabad,
kiáltanék, s szólnom se szabad.

Hittem egykor a bölcs nyugatban,
frank polgárban, belga parasztban,
híres szerekben, tudósokban
és ördögűző orvosokban.
De a bálvány múlt összeomlott,
keserű lett, sötét és romlott.
Ítélj nyugat, ítélj fölöttem,
barbár vagyok, keletről jöttem.
De amíg emberé az élet
itt élek a földön tevéled,
titkos erőknek áramában,
egy akolban és egy világban!