Czipott György: Szőttes

Évának

Tenyeremben
    dúlt vonalak,
    seregélyek.
szottesNyűtt lelkemre
    tegnapodnak
    ma-fekélyek.

Öklösödnek
    tárt kezeim,
    hahogy alszom.
Tovanyílnak
    éjszántások
    nyakon, arcon.

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: Dal a visszatért kedveshez

Milyen bíbor színű ma az alkony
s Te mellettem vagy újra kedvesem,
kacagsz reám ezüstös hangon
s hangodban a múltakat keresem.

Emlékszel, mily szép volt az éj s arcom
forró arcodhoz ért oly csöndesen,
mint mikor dal zendül méla lanton
s a vágy átremegett véremen.

szozattovabbacikkhez

Lesznai Anna: Ébredés

Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.

És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betükre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.

Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: Kettesben

A csónakban heverésztünk
kettesben, a nap tüzében,
a Balaton közepén.

Szép volt onnan a kilátás,
jobbra is hegy, balra is hegy,
mosolygósak, hamvasak.

Szemközt volt csak igazán szép:
Ott az ő bronzragyogású
teste nyúlt el a padon.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Emlékszel-e?

Emlékszel-e… a kis patak
öreg hídján egymást ölelve
mint bámultunk a végtelenbe?
A perc s az óra, hogy szaladt!

Tavasz volt akkor, s jött a nyár.
A hídon minidig meg-megálltunk,
ha arra hajtott csókbarátunk.
De táltosunk azóta már

kifogva rég, s a kis patak
ezüstje, titkos, hallgatag,
vidám futása jégbe dermedt.

S megállok még a vén hídon,
hol álmodozva szólítom
a fagyba zárt örök szerelmet.

                                            Pilis, 1958

vitéz Somogyvári Gyula: A mi nászunk

Csoda nász lesz a mi nászunk.
Akkorra itt lesz mind a fecske
s ezer hófehér-szirmú rózsa
borul majd halkan hervadóba
s hullott szirmával teleszórja
az utakat is akkor este…

Csoda nász lesz a mi nászunk.
És meglásd: másnap virradóra
dalolva jön a nap keletről
– egy kis harang imára zendül –
s a mámortól és szerelemtől
kihajt ezer tűzpiros rózsa…

                                                      1921

Arany János: SZENT LÁSZLÓ

szentlaszlohermaLegenda

Monda Lajos a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely.

Kél Budáról Laczfi Endre,
Veszi útját Nagy-Váradnak;
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog,
Messzefénylik a sok fegyver,
Messzedöng a föld alattok.

szozattovabbacikkhez

Czóbel Minka: Hangtalan ének

Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.
 
Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

 
czobel minka

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Én bús utam

Én bús utam, halál alléja,
Mióta futlak már lihegve.
Anyám keze hogy eleresztett
S betévedtem a rengetegbe.

Hűs tisztások hűvös lugasa
Pihenőt ád minden bitangnak.
Gyümölcsös ágak messze intnek
S, ha szaladok, velem szaladnak.

gyoni

szozattovabbacikkhez

Móricz Zsigmond: A gyermek hazamegy

- Érzések Erdély kapujában -

szekelykapuA gyermek az ősi házba
öreg szülői kedves köribe
hol a diófa lombja bókol,
hol a mogyorós mókusa libeg,
hol szűzvirágok koszoruja int:
siet, jön, vágyik,
az ősi lelkek édes otthonába.

Óh régi századok!
évezredek!
Atilla dörgő lovai!
húnok sistergő nyilai!

szozattovabbacikkhez

Szabó Dezső: Az út

Nem, nem lehet futni az anyacsóktól!
Törvény és végzet: indít s kötelez.
Hiába futsz és lázadsz idegenné:
Egyszer csak megfog és sírva érezed,
Hogy ősi végzet hajtja véredet,
Hogy fáj az, ami fáj a millióknak.

Az anyacsók, melyből életre kelsz,
A temetőktől kapja életét:
Ős akaratok, régi szenvedések,
Messzi vágyak és százados remények
Adják meg tested-lelked végzetét
S nem menekülhetsz ősi önmagadtól.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Langyos eső

Zsongását hajnal óta hallgatom.
A szomjas lomb is zsongással felel.
Ha van még szikkadt lelkemben magom,
most az is kikel. Most az is kikel.

eso

Bartalis János: Katicabogárka?

De fáj a kert, a rózsa
s kicsi kezed, mely ott motozott.
Az ablak, a rács
s aszó, mely elrepült.
Virágot téptél
és kacagtál.
Fehéren villant fogsorod.
Azt mondtad: rózsa.
Mért nem mondtad inkább,
hogy éj, vagy szív,
vagy Isten, vagy szerelem? –
vagy éppen –
hogy hétpettyes Katicabogárka?

Berda József: A Nap dicsérete

A Nap, a Nap! meggyógyította
lábad baját, kiütéseit! A Nap,
a világító Nap tud gyógyítani csak!
A Nap, a Nap táplálja a kedélyt, még
az értelmet, a szerelmet is! Nap, Nap,
ne hagyd el a földet, világíts
fölötte mindörökké!

Mentes Mihály: A fizikában tanultam

A fizikában tanultam, úgy rémlik, valaha régen –
Hogyan lehet: a fizikusok jobban tudhatják, mint én,
(Talán nem is igaz. De nekem akkor is szükségem van a hasonlatra.)
Verne Gyula egyik regényében olvastam szintén:

Van úgy, hogy igen-igen nagy csend ül meg a vízen,
Leheletnyi mozgás sem nyugtalanítja pihenő, roppant testét.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Napló

ÉSZ

nemesnagyagnesBelátom, nincsen rá okom,
de mégiscsak gondolkodom.
S mert illik őt fitymálva néznem:
esztelenül bízom az észben.

LIDÉRC

A cafatokban rothadó világból
az értelem mocsári fénye lángol,
a holttetem bomló fejére libben,
és megmutatja fogsorát mezítlen –

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Virágot, mézet, dallamot…

Ijedten néznek utánam
bölcsek, kígyók és tanárok,
hogy mimódon léptem átall
előttük a híres árkot.

Zsinórral mérik utamat,
arasszal a lábom nyomát
s vitatkoznak: mint jöhettem
a mélyből a magasba át.

szozattovabbacikkhez

Bíró szép Anna

Magyar népballada

biroszepannaÍgy iszik, úgy iszik három hajdu-legény,
Bíró Zsigmondnénak kötött kapujában.
Kisétál hozzájuk, aj, Bíró szép Anna:

– Hovávalók vagytok, három hajdu-legény?
– Meződebreceni s aj, bé barassai.
– Nem ismertek-e Hajdu Benedeket,
Hajdu Benedeket, az én édesemet?
– Mi bizony ismerjük, kenyeres pajtásunk.
– Nem bánjátok-e ti, elmenjek veletek?
– Nem bánjuk, nem bánjuk s nyereségnek tartjuk.

Be sétála hamar, aj, Bíró szép Anna:
– Anyám, édesanyám, édes-kedves anyám,
Így iszik, úgy iszik három hajdu-legény
Bíró Zsigmondnénak kötött kapujába.

szozattovabbacikkhez

Kékellik a Mátra

Magyar népballada

Kékellik a Mátra: eső akar lenni, –
Keres a vármegye, be akar fogatni.
Szilajon hát, szógám, nyergeld fel a Pirost,
Hadd úsztatom átal a zavaros Marost.

Megyek Vásárhelyre, megnézem a pajtást;
Hogyha  lovam fáradt, tudom hogy nyergel mást.
Hogyha felnyergeli a fekete keselyt,
Jöhet a vármegye, tudom hogy el nem ejt.

Zavaros Maroson magam által teszem,
Bánáti gulyásnál jó vacsorát eszem.
Egy harmadfű tinót a kedvemért levág,
Kibül az én fogam majd jóízű húst rág.

szozattovabbacikkhez

Nádi Jancsi

Magyar népballada

Nádi Jancsi a csárdába
Ráparancsol a csárdásra:
– Húzza le a férhangokat,
Hadd mulassam ki magamat!

Nádi Jancsi Fenékbe van,
Zsandárok izenve van:
Most jöjjetek hamarjába:
Nádi Jancsi a cásrdába!

– Még egy icce borom járna,
Ha az idő el nem járna…
Az idő már későre jár,
Az ajtónál áll hat zsandár.

szozattovabbacikkhez

Szent István király hadjáratai

A Képes Krónika nyomán –

szistvanAmikor Szent István király a népet keresztény hitre térítette, sok vezér ellene szegült, mert nem akarták elhagyni a pogány hitet. Ezért Szent István király hadat kiáltott a vezérek ellen.

    Először Koppány vezért támadta meg, akinek Somogyban volt birtoka. Koppány már Géza fejedelem idejében hatalmas vezér volt, és a fejedelem halála után Istvánt meg akarta öletni, hogy örökségét megszerezze.

    Ezért Szent István király összegyűjtötte seregét, és megtámadta Koppány vezért. A királyt a Garam folyó partján övezték fel először karddal, itt állítottak testének őrizetére két főembert, Hontot és Pázmányt. Az egész sereg vezetését a király egy német úrra, Vencellinre bízta.

    Megkezdődött az ütközet, mindkét részről nagy bátorsággal harcoltak, végül hosszú és véres küzdelem után Szent István király győzelmet aratott.

szozattovabbacikkhez

Toldi Miklós párviadala

Ilosvai Selymes Péter költeménye nyomán –

Sok érdeme volt a nagy erejű Toldi Miklósnak, becsülete is Lajos király érdeme szerint, egyszer mégis úgy megsértette, hogy Miklós három esztendőn át feléje sem ment a királyi udvarnak. Nem is hiányzott a fényes uraknak, de egyszer a király kopjatörést, újudvart hirdetett, s akkor mindenkinek eszébe jutott a Toldi Miklós neve. Hogyne jutott volna eszébe, amikor egy olasz bajnok egymásután porba vetette a magyar vitézeket! Hej, de sok kopját összetörtek Németújhely piacán, de hiába, mert mindig az olasz bajnok maradt a győztes.

    Amikor Lajos király ezt látta, erősen szégyenkezett és felsóhajtott:

    -Hej, ha Toldi Miklós itt lenne!

    Meghallották a király szavát Miklós régi barátai, és Németújhelyből levelet írtak az öreg vitéznek.

    Toldi Miklós pedig egy cseppet sem késlekedett. Mindjárt Pestre indult, ott egy szerzetestől barátruhát kért, és csuhában pattant fel kurta pej lovára. Nemsokára bevágtatott Németújhely piacára.

szozattovabbacikkhez

Udvari bolondok páros viaskodása

Bonfini krónikája nyomán –

Addig bíztatta a pápa úr Mátyás királyt, míg hadba nem szállott apósa, a cseh Pogyebrád ellen.

    Amikor Mátyás már Brünn városát is meghódította, Pogyebrád is oda sietett seregével, hogy legalább a fellegvárat felmentse.

    A cseh király nagy sereggel vonult fel, ott haladt el seregével a magyarok tábora előtt.

    Mátyás király fent táborozott a dombtetőn, onnan könnyen megtámadhatta volna apósa seregét, de nem tette.

    Amikor a cseh sereg a magyar tábor előtt elhaladt, egyszerre Pogyebrád megpillantotta Mátyás királyt, és így szólt hozzá:

    – Hát így bánsz velem, édes fiam? Mint ellenség támadod meg atyádat? Bárcsak egy szoros helyen találkoznánk, hogy megvívhassunk egymás ellen!

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: A majom

majomLakott Budapesten egy özvegy asszony, annak volt egy Gyurka nevű kisfia. Az özvegy asszony egyszer húsz fillért adott a fiának és elküldte boltba, hogy hozzon sajtot. Gyurka a boltba ment. Útközben a pénzzel labdázott, földobta a levegőbe és elkapta megint. A húszfilléres azonban egyszerre leesett a földre, tovább gurult a kövezeten és eltűnt az utcai csatorna rostélyában. A fiú ekkor nagyon megijedt és lekezdett keservesen sírni.

    Arra jött a rendőr.

    – Miért sírsz? – kérdezte Gyurkától.

    A fiú elpanaszolta, hogy a húsz fillérje beleesett a csatornába.

    – Ha nagyobb bajod nincs, azon még segíthetünk.

    Azzal kézen fogta Gyurkát és magával vitte. Jó sokáig mentek együtt, girbe– gurba utcákon át, végül beléptek egy ócska nagy ház kapuján. A homályos nagy udvar teli volt ládákkal meg hordókkal. Az udvar végében volt egy vasajtó. A rendőr kinyitotta az ajtót és így szólt a kisfiúhoz:

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: A léleklátó kutya

Báth Mihályt férfikora delén többek között Margaréta csábította el. Elcsábította? Igen, ez történt az alapjában szerzetesi hajlandóságú Báth Mihállyal, amint rendszerint a nők csábítják el a férfiakat, ám különféle elfogult írók mégis következetesen az elcsábított nőkről ámítanak érzékeny törtnetekkel. Hiába nem szándékozik a szerencsétlen férfi, ha a nő akar. A fehérnép ilyenkor még a sátán ükunokáit is mozgósítja, hogy pajzán célját elérje, és pákosztos hajlamait megelégítse.

    Báth Mihály legszívesebben dunántúli udvarházban élt volna, elvonulva a hívságos világtól. Sokszor elképzelte a maga portáját, mely – sajnos – álomkép maradt. Domboldalon feküdt a megálmodott ház, nagy kerttel, melyben gyümölcsfák és vetemények vigasztalják gazdájukat. A kerthez természetesen szőlő csatlakozott présházzal, annak hátsó szobácskájába húzódott volna el Báth Mihály, ha meglepi a tiszta magány vágya. Természetesen a méhes sem hiányzott, és ducifarú menyecske töltötte volna be a háziasszony tisztét. Arra is nemegyszer gondolt Báth Mihály, hogy talán erdőbe húzódik, de az erdőt időnként ellepik gyilkos szerszámaikkal a vadászok. Báth Mihály pedig sohasem vett fegyvert a kezébe, mivel ősei a különféle harcokban helyette is kiverekedték magukat, és még egy veréb életét sem oltotta ki. Ám mindhiába ábrándozott, a sors sohasem volt kegyes hozzá, fütyült vágyaira, mégiscsak a városban kellett maradnia, mindenféle gonosz kísértések közepette.

szozattovabbacikkhez

Nyirő József: Erdély

A falu határában halott embert találtak. Ott feküdt a réti ösvény mellett a Gyerkó nagy cserfája alatt a fűben. Idegen, ki tudja hovavaló tekergő, vándorféle lehetett. Írás nem volt nála, a nevét nem lehetett megállapítani, a gúnyája nem mondott semmit, csak annyit, hogy szegény ember lehetett, ki mezítláb rótta az országutat.

    Gyerkó maga találta meg, mikor hajnalosan nekifogott, hogy a füvet lekaszálja a tagon.

        – Hé atyafi! – kiáltott rá. – Ki az Isten engedte meg, hogy összegyúrja a füvet? Eltakarodjék, amíg jó dolga van!

    Az ember nem mozdult. Gyerkó mérgében kaszával ment reá és akkor látta, hogy már meg van merevedve, a szeme fel van akadva, szája lefittyenve, arca sárga és megütötte a harmat, féllába pedig úgy dermedt meg, ahogy kínjában, vagy álmában felhúzta.

    – Ne ez csinált nekem elég bajt! – döbbent meg.

    Tudta, hogy kijön a komiszió, a csudájára kigyűl a falu, összegázolják a füvet, őt is kihallgatják, s ebben a nehéz világban a falunak kell eltemettetnie.

  szozattovabbacikkhez

Szirmai Károly: Jávorka Ádám pünkösdi királysága

szazdinarAz udvaron nem járt senki. De hogy a közeli tót templomban lassan négyet ütött az óra, elől a házban kinyílott az üvegfolyosó ajtaja s gyerekek ugráltak le a lépcsőkön. Mint elviharzó fergeteg, hátrarohantak az udvarba. Fiúk, lányok – diákok, kéksapkások. Tíz-tizennégy esztendősek. Leghátul a kis, vézna Jávorka Ádám kalimpált hosszúnadrágos ügyetlen lábaival.

    Azután körbeálltak. A legvállasabb, legerősebb – szélesarcú, szegletesfejü fiú – egyhangúan elkedett számolni.

    A kiszámolást többször is megismételte. A kör ritkult, szétszakadt s végül már csak egyetlen, zöldarcú, sovány kamasz maradt a helyén. „Csüle!” – vágta hasba a szegletesfejü. S a többiek szájáról ujjongva röppent el a kiáltás:

    – Zöldbéka a csüle!

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Májusi strófa

Ó, milyen robbanó fiatalok
ezek a májusi zivatarok!
Mily dúsan vág le felhőkből a fény…
S villámtalan vénségem mily szegény.

zápor

Gyulai Pál: Piroslik a cseresznye

Piroslik a cseresznye a
Fán,
Ilyen piros még soh' se' volt
Tán.
Rigó füttye üdvözli is
Már,
Rája szegény olyan régen
Vár.
Megcsipkedi, megénekli:
«Ó!

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Majális

majalisTurbékol a gerle, fütyül a rigó;
Ah, élni virulni, szeretni mi jó!
Ezt zsongja a fűszál, ezt zengi madár:
Oly szép ez az élet s oly kurta a nyár!

Turbékol a gerle, fütyül a rigó…
Majális az erdőn, táncos dalihó;
Lágyabb hegedűhang s füttyös klarinét
Vidítja az erdő búsméla szívét.

szozattovabbacikkhez

Sántha György: Jancsi szalonnát süt

Lüktet már a hólé a fákban
rügyettúró s a friss zöld zizeg.
A világ langy istállójában
ökörszemű Napisten liheg.
Új barázdák parázna fényben
forrnak, sugarak csengnek, bongnak
összekondulva fönt a szélben
s arany darazsak duruzsolnak.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Orgonavirágzás

orgonaVirágzik az orgonafánk,
Tavasznapok, szentek,
Pesti csalogánypoéták
Van-e ilyen nektek?
Kiadjátok a pénzeteket
Szagos orgonára,
Látjátok, itt terem nékem,
S nem nézhetek rája.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Tavaszutó

Lányok, lányok! Édes álmok
Álmodói talpra! hopp!
Hajnal ébred… nyüzsgő élet
Zörrenti az ablakot!
Itt zephír leng, ott madár zeng,
Ághegyen gyöngyszem ragyog,
Itt bogár zsong, ott virág ont
Égbeszálló illatot.
Lányok, lányok!… Hallga! hallga,
Zöld vetés közt domboldalba
Most kezd dalt egy fürjkakas:
Pitypalatty… Pitypalatty!…
Múlik… múlik a tavasz!

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Pünkösdi ének

Lélek, Tűz és Láng, oldd meg nyelvemet:
langZuhogjon róla tüzes zuhatag.
Amerre ömlik lávaként igém,
Pusztuljon minden rossz lélek-lakat.
Az ember lelke hadd legyen olyan,
Mint Te, Tűz és Láng, Szeretetfolyam.

Szín és fény csorog át a szememen:
A föld szépsége, jaj, megbabonáz.
Fülembe árad buja muzsikája,
Vérem forralja pogány furcsa láz.
Mámorban fürdik minden idegem:
Az ég oly messze, olyan idegen.

szozattovabbacikkhez

Papp Asztrik: A Jézushágón

Piros pünkösdre virradólag
- éjfél után három lehetett -
kimentem én is,
hogy megjárjam a Szent Hegyet.
A Hegy körül kereszt keresztet ért,
zúgott az "ékes virágszál," és szállott
föl a magasba, lobogtak a zászlók.
Előrefutottam, hogy elérjem
a Jézushágót.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Pünkösd

punki gyongyBibliai, bűvös Hajnal:
Köszöntünk halk, mély sóhajjal,
Énekszóval, imás ajkkal!

Piros Pünkösd! vártunk, vártak.
Lelki-szomjjal megkívántak
Juhai az örök nyájnak!

Vártak rád az aggok, árvák,
Akik sírva, kínba’ járják
Harcos-élet Golgotáját!

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Üzenet

Kedvesem, halvány-szép kedvesem.
Ki ott maradtál a kicsi faluban.
Ma éjjel e százcsodájú városból
    reád gondolok.
Milyen is az ajkaid? – örök-vérpirosak?
Milyen ízű a csókod?
Hát az ölelésed?
Mit csinálsz most?

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő: Laterna magica

Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt
s kék úton jártam ődöngőn, magamban.
laterna magicaKezemre néztem: hamvas, túlvilági
kékség imbolygott bőröm bársonyán is.
Sötétbe mentem, mind nagyobb sötétbe.
Aranycselló mély húrjain zenélt
a végtelen magány. Akkor megálltam
kinyújtott karral, mint világtalan
kéregető s utánad tapogattam.
Milyen voltál, és milyen volt a hangod?

szozattovabbacikkhez

Garay János: Fakadó szerelem

Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Karom kitárul önkényt,
Szívem föl-földobog.

Ki az, kiért így égek?
Mi az, mi így epeszt?
Jöhet, jöhet-e, kérdem,
Istentől ily kereszt?

Talány vagyok magamnak,
Nincs kit szeretni még;
S ah, mégis érzem, érzem,
Szívem csak érte ég!

Rakovszky József: A szellő és a lányka

Míg a szellő fújdogált
lányka járta a határt,
ifjú lányka, szőke lányka,
vadrózsával a hajába:

Szólt a szellő csöndesen:
– Hová – merre kedvesem?
De a lányka bíz nem értett
semmiféle szél-beszédet.
S ment a lányka, mendegélt,
míg egy útkereszthez ért.
Barna legény várta éppen
bokrétával a kezében.

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Mos egy asszony s ahogy bámul…

bodzaKeskeny kis patak a Korhány,
vize lassan messzire foly,
s Geszt mellett a habjaiban
sulykoló lyány áll és dalol –
A parton tört bodzavessző:
tíz év múlva olyan lesz ő.

Mert jövendő urával majd
falujából ki-kiszorul
Gyantére, hol szíven veri
cselédjeit gróf Tisza úr.
S bizony rajta se könyörül,
gúnnyal rakja őt is körül.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Suttogás

Szomorú, hogy engem szeretsz,
kit már bénává vert az élet,
ki már futok e rossz csatából,
kit lélektelen, véres bolondként
a reménységből, várakozásból
bottal kergettek ki az évek.

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő: Aranyország, szerelem

Ó, aranyország, szerelem!
Most szárnyaimat szerelem,
s kána-szirmok harsány tüzében
lobog a szívem az esti szélben.
Aztán lehullok. Hűs az arcom,
amint mosolygón, mélyen alszom.
a kék mezőn. Piheg a friss fű…
…Cigányangyal, fekete-tincsű,
úszik az ég opál tején
piros sapkával a fején…

                                      1930

Puszta Sándor: Köré ragasztott irkalap a táj

                     Berzsenyi emlékére

a kertben állt őszin és sokáig
beszélgetett egy almafaággal
a fák készültek elrepülni már
a költöző vándor vadlibákkal

már régen nem írt csak hátrált egyre
mert mélyült a karcolás a hitvány
feje körül darázs – gloriola
zsémbes paraszt szent dohogva Niklán

                                                                         1970

Sajó Sándor: Vajda János

pokhaloMagányos makkfa kősziklás hegyélen,
Vásári zajban riadt idegen;
Haragvó bánat, szomorú szemérem,
Nemteljesült vágy, átkos szerelem.

Hunyt szemmel néz egy elveszett világba,
Mint vén oroszlán sivatag tanyán:
Álmodni csalja emlék délibábja,
Hattyúi kép a múlt tündértaván.

Bús kérdést sajgat titkos végtelenbe:
Ti csillagok, ti egyedülvalók,
Mocsárba mért fúl szívek szűz szerelme,
Virágkehelyben mért ül ronda pók?

szozattovabbacikkhez

Szervác József: Csak engedelmet

Vendégmunkásként, ismerős ég
alatt szolgálni köt a hűség.

Hazám enyémnek itt hazudják
ismerős szagú mellékutcák.

Szegődtem volna mindenesnek
az időhöz, de elkergettek,

száműzettem saját jövőmből,
s hogy nem kotródtam el a földről,

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Jöjj, hűs eső

Unlak már, vers-csírát meddősítő,
fűperzselő kánikula-idő,
unlak, vadgerleszó, vadgerlecsókok.
Jöjj, szikkadt gyökereket kereső,
hűsen suhogó permeteg-eső,
jöjjetek halk és csóktalan pirókok.

Berda József: Derű

Szólnak a szelek, a szeleburdik,
egyre huncutabb hangon.
Száraz szólamok fölött ez az én
igaz, vidám rangom.

Gavallér János: Véres az Ég

Borzalom ébred. Borzalom álmodik.
Kitépett szívekben vérzik nemzetünk:
Férgek ülnek törvényt, a nép haldoklik!
Csak a félelem keserű kenyerünk!
Isten látod! Véres az Ég! Halottaink
több ezer éve sírnak, gyermekedért!
Mivé lett, drága néped, meggyalázott Vér!

Ébreszd fel bennünk, amiért születtünk:
Old fel a láncot – DNS-félelem kód -,
a belénk vert hazugság-függőségünk!
Inkább a halál, mint e torz illúzió!
Isten látod! Véres az Ég! Üzen nekünk:
Örökké félni, meg se kell születni,
ha nyakunkon mások gondját kell viselni!

szozattovabbacikkhez

Illyés Gyula: Hódítók

Ez a vidék, jobbágyi esetlen
Kezeivel ez nevelt föl engem
s tett elibéd… ahogy ezer éve
borát, rozsát urai elébe.
       Elfogadtad: lába elé rántott,
ha szolgád volt, most az uraságod.
Nézz szemébe, nézz fel a határnál:
akarod vagy nem, ez a hazád már.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sinka minosz 2018 06 22 MÁTYÁS 2018 06 30 VÁC MÁRIANOSZTRA trianon 768x432 lovaijjász kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf