Havas István: A Balaton dicsérete
A Balatont az Úristen
Jókedvében teremtette,
Kicsipkézte arany-partját,
Gyönggyel szórta tele habját,
S közepébe Tihanyt tette.
Vizének megparancsolta,
Hogy játékos legyen, kedves,
Háboroghat, küzdhet széllel,
De ha csöndes, égre nézzen,
Abba legyen csak szerelmes!
Színpompából adott neki
Többet, mint a tengereknek;
Szivárványos nyári fodra
Égjen lángba és bíborba’,
Mosolyogjon, mint a gyermek!
Lantot nyomott a kezébe,
Habhúrja hadd muzsikálja
Azt, ami kimondhatatlan,
De szót nyer a sellődalban,
Mint e nagy-víz áriája!
Sajkadalos esti álmok
Mintha tündér-dal volnának,
Zümmögnek a vízben, légben,
Káprázatos özönében
A holdvette éjszakának.
Kapott rangot: Magyar tenger,
Becézgetést, drága bókot.
Himfyt, aki megdalolta,
Lóczyt, aki felkutatta,
Meg egy festőt, a nagy Csókot!
1938