Nyirő József: Farkasok

Az a nagy szégyen érte Rab Péter havasi pásztort, hogy egy évesforma szép szőke üszőborjú elveszett a keze alól. Valahová elbódorgott s úgy látszik a farkas elütötte. Előbb jól elnégyelte a kutyáját s aztán keresésire indult egy hosszúnyelű baltácskával a keziben. Sok mocsok– helyet összejárt, benézett minden bokor alá, leereszkedett a szakadékokba, de a borjúnak hirepora se bolt.

erd 0321Keresés közben messze elvetődött s fenn Kútpataka fejiben véletlenül ráakadt a farkasfészekre. Két gömbölyű, alig kéthetes, kedves kicsi farkaskölyök vinnyogott benne. Játékosan még oda is hemperegtek a Rab Péter lábaihoz, s kedveskedve beleharaptak a bocskorába. Ügyes, eleven állatka volt mindkettő, nedves orrocskával, üde piros nyelvecskével, kövérek, mint a hájfalat, ravasz pofácskájukon a gyermekek kedvessége, ártatlansága derengett és éhesek voltak, mint mindig.

szozattovabbacikkhez

Endrődi Sándor: Bölcső mellett

Rózsás arcok, bimbó ajkak,
Nevető, nagy, kék szemek -
Hogy' hagynálak nóta nélkül
Kedves baba, tégedet?

Hisz te nekem váltig dallasz,
Tüdőd győzi, tart a szusz.
Oh bizonnyal túltéssz rajtam,
Te legifjabb lirikus.

bolcso

szozattovabbacikkhez

Fazekas Mihály: Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok

Gergely pápa az időnek
     Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
     Napjából számkivetett;
          Ha ez igy menne sorba,
          Hány idő lenne csorba?

Ha éltemen végignézek,
     Csak elijjedek tőle
Magam is, hogy mennyi tízek
     Esnének ki belőle,
          Mellyek e jó hazának
          Hasznára nem valának.

szozattovabbacikkhez

Gyulai Pál: Az év végén

Oh ez a dűh, ez a pártdűh
Tart-e még sokáig?
Avagy immár eljutottunk
A végső határig?
Nem jutottunk, sőt félnünk kell,
Vége csak akkor lesz,
Amikor a honfiszívnek
Minden kincse elvesz.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Alkony

arcÉn szeretem az anyagot,
s gyakran gondolok csontjaimra.
Az ér, mely lüktet nyakamon,
az eleven vért könnyen ontja.
A léttel küszködöm naponta,
de győzi jó tüdőm s szívem,
a hajam bőséges kibontva,
s hogy megritkul, még nem hiszem.

szozattovabbacikkhez

 

Tűz Tamás: Aquinói Szent Tamás

Zenél a durva kő a néma falban,
a mész fehérebb, mint a pergament,
az íródeszkán duruzsol a Dallam
s a négyszög völgyén lassan elkereng.

Ez Szent Tamás, ki csöndben dómot épít.
Kigyúl az ész és könnyed ívbe fut.
A tornyokat fölhúzza, lám, az égig
s a rózsaablakon dereng a kék tejút.

szozattovabbacikkhez

 

Wass Albert: Záróvers

Hajótörött vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.

Belesóhajtottam a sorsomat,
félelmemet a sok bús gondomat.

S most száz pecséttel elzárt bánatom
a hullámok kedvének átadom.

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Egy téli nap

Nagy hideg volt.
Az ég kék volt és fehér.
A nap nehezen bújt.
Akárcsak egy vöröskorong –
sugártalan…
Alig keltünk fel az ágyból.
A szolga csak rakta a tüzet szaporán.
Nagy hasábokat nyelt el a kályha.
A hó csikorgott-kopogott.
A hideg beereszkedett az ablakon.
Az állatok bőgtek.
A zúzmara hullott.
A kút kereke zörgött- csattogott.
A szomszéd kis lánya sírva köszönt.
Sok kicsi madárka fagyva lehullott.

Garay János: Kandalló-dal

Kályha mellett fül a német,
Sert iszik s tobákol,
Fojtó szénnel fűt, süt és főz
A nehézkes angol;
Magyar ember kandallóba
Maga gyújtja fáját,
Versenyt szíjja füsti mellett
Hosszú, nagy pipáját.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: Téli idill

Irén elájult. Eltévedt az erdőn.
Futkosni kezdett. Félt, otthon kikap.
Egyszerre szörnyen forró lett a nap,
zihált a melle, vert a szíve döngve,
forgott az erdő, ágat keresett,
hogy megfogózzék benne. Elesett,
elájult.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Téli pihenő

Ha a szélnek zenekara
Elkezdi a nótát
S hó lep fehér szemfedővel
Minden piros rózsát, –
Kezdődik a pihenése
A falu népének,
Amíg nagy felhők rohannak
Útjain az égnek…

szozattovabbacikkhez

Szabó Éva: Téli reggel

Ablakom előtt éjszaka
a hóra dőlt egy rózsafa,
nézte a kert fölött a hold
amint vére a hóra folyt,
a decemberi csend alatt
álmodott még egy pirosat,
azután meztelen szíve
belefagyott a SEMMI-be…

Vértessy Gyula: Téli utazás

Szélcsönd. A szélmalmok mozdulatlan állnak
szelmalomS mint fáradt szárnyai óriás madárnak.
Ernyedten lógnak a gerinces vitorlák.

Ameddig a szem lát, téli lepedővel,
Zöld tavaszig tartó fehér szemfedővel
Van végigterítve a végtelen puszta.

S a nagy fehér lapon, mintha írás volna,
Amint sötét hollók, rekedten károgva,
Le, leereszkednek, pihenőt keresve.

szozattovabbacikkhez

 

Kabós Éva: Újévi köszöntő

Újév napján borult az ég 
– szobámban villanylámpa ég –
A lélek olykor fenyves utakon 
Gyergyóba elrohant, 
és akit  nem talál soha 
balgán mégis kutat,
de most megszállva száll... Haza? 

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Újévi sóhajtozás

Be szeretnék valameddig élni,
Csupán csak még egy nyarat megérni,
Látni a sok napsugártól áldott
Búzakalászt és pipacsvirágot…

Be szeretnék pár hónapig élni,
Madarakat hallgatni és nézni,
Megfürdetni csontjaimat nyárban,
Még egyszer a forró napsugárban.

szozattovabbacikkhez

Baka István: Háry János bordala

                             Az Alisca Borrendnek

Nem asszonyöl de pincemély
Sötétje vonz lopó a kéj
Szerszáma bedugom alul
S megcsókolom fölül vadul

Nem lágy ölek de szurdikok
Ahol még föl-le csúszhatok
Rozsdás a kulcs de nyitja még
A présházat s ez épp elég

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: Háry János búcsúpohara

bakapistaKi császárokkal paroláztam és
A világ végén lógattam le lábom
Meglóbál most és fejjel lefelé
A Nixbe ejt le prüsszentő halálom

A Hajnalcsillag csákómon a gomb
Ragyog fölöttem kőporral sikálva
Hej bolhaként elugráló napok
Viszket az egész Mindenség-kaszárnya

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: Háry János csőszdala

Lösz-ízű bort iszom a napból
Lösz-fény pereg a szurdikokba
Olvad a szőlő vassá dermed
Estére s kiveri a rozsda

Hiába forgatom kereplő-
Versemet angyal-seregélyek
Csattogva tőkéimre szállnak
Szomjan marad torok s a lélek

szozattovabbacikkhez

 

Bartalis János: Téli szerelmes vers

Hó van. És én szeretlek.
Szomorú almafák között járok.
A cseresznyefák, mintha rólad
gondolkoznának.
Szép ragyogó homlokod simogatom: Édes!
Szárnyat növesztesz álmaimnak.
Már túljárom a végtelent.
Egy bús költő akarása kiált.

szozattovabbacikkhez

 

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

lovak

szozattovabbacikkhez

 

Sajó Sándor: Szerelmek

Emlékszem az első szeretőmre:
Mari volt, egy bogárszemű szőke;
Mosolyogtunk, ha egymásra néztünk,
Ennyi volt csak az egész beszédünk,
Így horgásztunk együtt az Ipolyban…
Akkor én még öt esztendős voltam.

szozattovabbacikkhez

Szenes Erzsi: Szerelmi zsoltár

Megteltem Teveled, mint karcsún ívelt korsó édes nedűvel,
Megfényesedtem a Te közelségedben, mint termés aranyból olvasztott edény,
Kisütött belőlem a derű, mint tavaszi verőfény minden szomorú szenvedőre

szozattovabbacikkhez

Vértessy Gyula: Fehér asszonycsókok

Akit megcsókolt egy tiszta asszony –
Látszik az a csók a férfiarcon;
Ábrándos álom nyoma lesz rajta –
S vad, kemény szótól mentes lesz ajka.

ajkak

szozattovabbacikkhez

 

vitéz Somogyvári Gyula: Éltünk mi már

Csókoltam én már egyszer a szádat,
régen, jaj, régen, ezer éve tán.
Fehér ruhában, lábadon saruval
– s a két szemedben csöpp, unott borúval
cirkuszba jöttél akkor délután.

Tűzött a Nap az aréna fölött
s az én nevem harsogta száz torok
s gyöngyözve vértől, verítékbe dúsan,
gyilkoltuk egymást lihegve és búsan
néhányan: rongyos gladiátorok.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Szirti sas

Sérült sas volt. Rabul ketrecében.
Eltűnt a szikla és a kék magasság.
Azóta őrli vadmadár-eszében:
Most megtanultam, hogy mi vagy, szabadság.

Keresztury Dezső: Sirály

Egy suhanás,
egy zuhanás,
s csőrében ott a zsákmány;
elül a hullám,
s az égre felvonul lám,
mint szokott a szivárvány.

Pethő László Árpád: Lélek dűlése

Majd lehull ama
lepel arcunkról - otthon
leszünk itthon már

szédületes és
felszentelt a vége itt
és ott is talán -

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Ember, hol az igazi arcod?

Ember, hol az igazi arcod?
Miért a lárva és a síp?
Csak egyet fújsz, mely átkozottul
egyhangú és velőt hasít.
Csaló a fény megtört szemedben,
s hazugság végig életed.
Valód miért van eltemetve?
Más útra térned nem lehet?

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Heródes

Küldött az Úr Magdolnái közül
Heródeshez egyet, nem ágyasának,
hanem hogy gőgje mégis tán elül,
s láttán szívének jobb sugalma támad.

szozattovabbacikkhez

Takáts Gyula: Egy krétai virágra

Kréta, gyönyörű testű nő.
Zöld tenger lánya… Kékben rózsaszín…
Együtt, kerted morajló partjain
láttuk, hogy vállunk napba nő.

szozattovabbacikkhez

A rab

Magyar népballada

   ,Majd hajnal is lesz már,
   Majd is megvirrad már,
Fordulj felém, kedves rózsám,
   S ej haj, majd magad maradsz már.’

    «Bárcsak piros hajnal
   Soha ne hasadna,
A mi édes szerelmünknek
   S ej haj, vége ne szakadna!»

    Látod, rózsám, látod,
   Azt a száraz nyárfát,
Majd ha az kizöldül, akkor
   S ej haj, akkor jövök hozzád.’

szozattovabbacikkhez

Arany János: Szent László füve

                    Népmonda /Részletek/

…, Uram király, László, azt kérdem, tudod-e
Hogy mi végre jöttünk most ennyien ide?

„Oh jaj! tekints végig széles országodban,
Meglátod a szörnyű romlást, ami ott van:
Ide s tova elhull néped egész nyája
És vadállatoknak lészesz a királya.

„Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot,
Azzal meg nem óvod haldokló országod,
Könyörögtünk untig, de a böjt, az éhség
Csak öregbítés a pestis dühöngését.

szozattovabbacikkhez

Bíró Máté

               Székely ballada

Ne menj el, ne menj el,
Híres Bíró Máté!
Maradj a Rikába’,
Ne menj a városba,
Király városába
Királylány rabolni.
Király szép leánya
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!

szozattovabbacikkhez

A magyar korona

– Szent István legendája és Szalay László nyomán –

Nagyon bölcsen, igen jól tudta István király, hogy népét a pusztulástól csak úgy őrizheti meg, ha a nyugati szokásokat és a keresztény vallást az országban meggyökerezteti. Ezért nagy buzgalommal folytatta atyja, Géza fejedelem munkáját, és mint jó pásztor, erős kézzel térítette népét a helyes útra.

   Amikor a nyugati országok papjai és szerzetesei meghallották, hogy István király az egész népet megtéríti, nagyon megörültek. Mindjárt felkerekedtek, és jöttek, özönlöttek mindenfelől, hogy a pogány magyarokat helyes útra tereljék, tévelygő lelküket Krisztusnak megnyerjék. A nyugati papok és szerzetesek éjt nappallá téve fáradoztak, és a sok fáradozást siker koronázta: a magyar nép keresztény hitre tért.

   Örömmel látta ezt István király, és azt gondolta, hogy munkájára a pápa úr áldását kéri.

szozattovabbacikkhez

Lehel kürtje

– A Képes Krónika nyomán –

lehel kurtjeI. Konrád császár uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták.

   De amikor Augsburg városához érkeztek, ott erős ellenállásra találtak, mert Ulrik püspök és a sváb urak csapatai vitézül szembeszálltak velük. Pedig a magyarok ezt a várost mindenképpen el akarták foglalni.

   A város lakói pedig követeket küldtek a császárhoz, és megüzenték neki, hogy erősen szorongatják őket a magyarok.

   Konrád császár nem is váratott magára: nagy sereggel indult a város felmentésére.

szozattovabbacikkhez

Mátyás király és a huszár

– Háromszéki népmonda –

Volt egyszer egy huszár, akit kitettek szolgálatba, és három napig nem váltották le. Ezért a huszár elment panaszra, de huszonöt botot kapott, amikért panaszkodni mert. Ekkor azt gondolta, hogy addig megy, míg Mátyás királyhoz ér.

   Egy erdőn ment keresztül, s ott összetalálkozott egy vadásszal. Elesteledett. Egyszer csak leértek egy kis házat, ahol világosság volt. Bementek, és szállást kértek éjszakára.

huszar16

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: A Király nyomában

Éjszaka nagy hó esett, s amikor Pista reggel kitekintett az ablakon, szeme–szája elállt a gyönyörűségtől. Faluvégen laktak, nem látott mást, mint ragyogó fehérséget. Sietve öltözött fel. A nagy bögre tej és jó karéj kenyér is gyorsabban fogyott, mint máskor. Alig várta, hogy kiszaladhasson a hóba.

   Néhány falat volt már csak hátra, amikor édesapja hazaérkezett. Míg Pista aludt, ő megjárta a pusztát, felkereste az intéző úrékat. Egész nap sok dolog várja még, csak egy kicsit ül oda melegedni a búbos mellé.

bubos

szozattovabbacikkhez

Csuka Zoltán: Angelina

Az az éjszaka, viharos becskereki lakodalmi éjszaka tulajdonképpen Angelina nélkül kezdődött és a hajnali órákban Angelina nélkül végződött egyik kicsi Bégán túli pálinkásbutikban. Ami azonban kezdet és vég között pár óra alatt történt, azt nem lehet feledni, mert az életben tulajdonképpen minden igazi szépség tűzzel égetődik belénk s nyomát magunkban hordjuk, míg szívünk utolsót ver.

   Hófehér téli este volt, a becskereki utcákra szabadon száguldott be a bánáti rónák szélvihara s fölkavarta a hótömeget. A házakban itt is, ott is fölgyulladtak az enyhe esti lámpák, a kis város nyugodt fényei, amelyek mintha békés családi tűzhelyek melegének messze intő világító tornyai lennének. Jól esett ebben a téli hangulatban kibotorkálni a hóval borított kisvárosi utcákon Náci barátom esküvőjére, amely egyik külvárosi kicsi utca fehér kicsi házában zajlott el ezen az estén.

szozattovabbacikkhez

Galgóczi Erzsébet: Éjszaka két katonával

1944. november 15–én este hét óra körül katonai teherautó küszködve a kimarjult makadámúttal, a nyugati határ felé tartott. Parancsnoka kövér törzsőrmester volt, aki – szétvetett lába között egy demizson pálinkával – horkolt a vezetőfülke ajtajának dőlve. A sofőr – tizennyolc éves fiú, alig egyhetes katona – néha kísértésbe esett, hogy a törzsőrmester hóna alatt felrántsa a kilincset, s a löttyedt zsák kizuhanjon az úttestre.

   A teherautó szajrét szállított, a sofőr nem tudta, mit. Fegyvert, lőszert nem. Szigorú parancsot kapott, hogy az 1–es számú műutat kerülje – ahol különben is az árokba szorították volna a visszavonuló németek. A fiú nem ismerte a vidéket – csak térképről – Somogyból vetette ide a háború, de minden bonyolultabb útkereszteződésen igazoltatták a tábori csendőrök, s egyúttal útba igazították.

szozattovabbacikkhez

Móricz Zsigmond: A világ végén már szép és jó

tanyaA tanya a világ közepén van, a tanya közepén a ház, a ház közepén kedvesanyám, és körülötte tíz darab gyerek csipog.

   De a négyéves kis Rozi csak állami gyerek, az nincs benne a házban, a tanyában, az egész világban, az bizony kívül van mindenen. a gyerekek közé csak ő maga férkőzik be, de azok tudják, hogy nem tartozik közéjük.

   Persze, a kis Rozi nem tudja, mi az, hogy ő állami gyerek, neki is az a mamája, aki a többieknek, úgy hívja, hogy kedvesanyám, a többi gyerek is úgy hívja a vastag, nagydarab, fekete asszonyt, aki most kiadja a parancsot a számtalan gyereknek, hogy vetkőzni. Fürdés van, mert holnapután húsvét van, meg kell fürödni valamennyinek.

szozattovabbacikkhez

Baka István: Vörösmarty

I

A cserjés börtönrácsba horgad.
Már negyedik napja virrasztok
s nézem, az úton hogy vonulnak
szürkületté fakult parasztok.

Hogy hozzámvénült ez az ország!
Elerőtlenedtek a fák.
Ó, erdők, falvak, ki parancsolt
vigyázzban állnotok tovább?

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Szürke tél…

Szürke tél, búcsúzni
készülő vendég,
kopott subával indulsz,
a karneválnak vége.
szurketel

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő: Két vers Kuncz Aladárhoz

SZOBOR ÉS DRÁGAKŐ

Mintha Carrara bús, jégmerev és fehér
márványtömbjeiből kellene szobrodat
vésnem, – elnyugodott, drága nemes barát –
     úgy mártom be ma tollamat

s pillanatra megáll fulladozó szívem:
érdes emberi nyelv sziklakemény, komor
ősi görgetegét mint kalapáljam úgy,
     hogy bár körvonalakban is

szozattovabbacikkhez

Keresztury Dezső: Széljegyzetek Bernáth Aurél festményeihez

Kisörsi táj

A föld hullámzik? A szép tó
       kíván szeretetreméltó
tárgyat ringatni sekély,
       fehérzöld tükre színén?

A két hegykúpot a Pannon-
       tenger rakta le kettős
örvénnyel a túlsó parton,
       s itthagyta a messzezúdult ős.

szozattovabbacikkhez

Tornai József: Illyés

Nagy, fehér kenyeret adott végül
s egy kerékpárt,
két óriási kerékkel.
Erre csak te tudsz felülni, mondtam.
Levette kabátját
és ide-oda karikázott a betonon,

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Téli reggel

Ködben ember haladt.
Páncélos hó harsant a súly alatt.

Szakadt a fátyol: hegytetőre ért.
Nap villogtatta bükkcserjén a dért.

szozattovabbacikkhez

Kerényi Grácia: December, hóelőtt

                             „Zsirfok álom-szerű futása”
                                             Weöres Sándor

Vadkacsák menekülése téli vizek hátán
A térdeplés derékszöge         pontszerű jelzés
Amit a hullámok mondanak a kihűlő víz közeledése
meghozza talán a nyugalmat a fullasztó szélcsend ellen

szozattovabbacikkhez

Sántha György: Decemberi dal

A molnárszemű csillagok havát
szomjazza úgy nyáreste a homok,
mint én, lenszőke arcod harmatát
és mézfürtökkel kócos homlokod.

Krizantémfőd lelkemben fölszökik,
és szétporzik mint kősziklán a hab.
Kacagsz… és hangod szirmokká törik.
Öreg December őszi láza vagy.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Falumban télen

Sok szürke felhő mozog az égen,
Be rég jártam én itthon, be régen,
Azt sem tudom, hogy ősz van, vagy tél van,
Csak azt érzem, hogy eső és szél van…

szozattovabbacikkhez

Sík Sándor: A havason

A havason, a havason
Leesett a hó.
Jeges-éles a levegő,
Harapni való.
Elapadt a hetes eső,
Felszakadt az ég.
A késkemény havasélen,
A haragos friss fehéren
Szürke lett a kék.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf