Wimberger Anna: Nyárasszony ölén

E selymes lankán a tikkadt déli hőn
pihegve fekszem nyárasszony dús ölén.
S elnézem most, mint aranylik a pára,
reszket a meleg ringó vetések,
fehér kis falvak, pihenő gulyák felett.

Oh, messzi íves ég, aranyvetés,
gyümölcs, szín, pompa!
Nyárasszony anyám és mind a tiéd…
és mind a te áldott öled ontotta…

szozattovabbacikkhez

Babits Mihály: Szerelmes vers

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Kedvesem névnapja van ma

Kerted virágai illattal, színnel
szeretve felköszöntenek…
Sugárujjai a tavaszi napnak
– mint kávémba Te a tejet, – szívedbe
fehér örömet öntenek.

Korán ébredek, gyötör, kínoz a gond
mivel is köszöntselek én?
Minden oly messze, elérhetetlen,
mint csillogó gyöngy, piros lángú korall
a tenger mélytitkú fenekén.

szozattovabbacikkhez

Garay János: Menyasszonyomhoz

aktmiloÖlelve tartlak,
Ölelve végre!
Te hév szerelmem
Tündéri bére!

Enyém e szép szem,
E nyílt mennyország,
Amelybe nézni
Örök boldogság;

Enyém e szácska,
E bájbeszédes,
E csókolásban
Szerelmes édes,

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A te tisztító csókod

gyonigezaNincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma vétket.
Ó csudatévő csókok,
Hogy szabad újra lenni
Jónak, szelídnek, szépnek.

Az ajkad gyermekajka,
Min szó még nem repült ki.
Egy csókjával a múltat,
Csúf, gyáva, céda múltat
A mély pokolra küldi.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztál magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Édes

Néha most már el-elréved
két szeme a messzeségbe.
Szelíd gond ül homlokára
– valakinek jöttét várja,
hogy ott legyen az ölébe. –

Néha most már titkon, csendbe,
varrogat egy kicsi inget,
dalol hozzá anyás-lágyan…
S ilyenkor a kis szobában
drága sejtések keringenek…

Aztán csókkal vállamra hull,
apró keze elbecézget,
borzolgatja kóc-hajamat…
s érzem, hogy a szíve alatt
lélegzik egy bimbó-élet…

1921

Kálnoky László: A fény fonákja

A fáradt szél kékes foszlányai,
merev mozdulatok egyformasága.
Egy molyrágta arc megmerül
a szürkület mosdóvizében.

Alig felfogható hang:
egy ág hullása az emlékezetben.

Terasz, hol sárga fű tenyészik
a nagy kőasztalon.
Ki hinné, hogy itt egyszer vacsoráztak,
s megszelték a nyöszörgő kenyeret.

szozattovabbacikkhez

Kannás Alajos: Emigránsok

Mohazöld mozdulatlanág a magányunk
megtapadunk életünk északi oldalán
de letagadjuk
hogy csillagokra látunk
évgyűrűinket percek szúi porhanyósítják
de  a széteséstől megment
a képmutatás kérge
semmink sem maradt
a gyűlöleten kívül
és a fejlődés
évmilliós tempójával mérve
kevés a remény
hogy ebben az életben
kétlábra tudjunk emelkedni

Nagy László: Adjon Isten

nagylaszloAdjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem, 

szozattovabbacikkhez

Földes Sándor: A garabonciás érkezése

Boszorkányszelekben dobban valami és villan a vándorlebernyeg
s míg eszmél fakó ámulás, kihűl a kéz, mit Neki nyújtanak…
mi volna, ha megállna?! jobb így! jobb így! fékezhetetlen élet: garabonciás –
szemetek kihullna, ha megmutatná a szétszakíthatatlan tűzrögöt: szívét
nektek pléh-szív kell, mézeskalács, költőnek: kakukkos óra
moslékos legények bűzös, unt szavakkal locsolják a zajló utakat.
de ő lépett rajtuk! nincs vissza! nincs vissza! minden út garabonciás…

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Hadijelvény

nnagnesMint iszap, gyönge hegy belébe málló,
mely önmagától főve körbe fortyog,
mint visszafogatott nagy húsdaráló,
mely befelé nyel minden tömör kortyot –
így szívja, őrli elmém a világot.
Hasonlatokban őrli: roncsot ér.
S az elme: rész helyett egészre hágott,
s a rész ölén katlanba hull a tér.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Merengés

A régi vágyak
még visszajárnak
s mint titkos árnyak
kísértenek.
A boldog esték
ma felkeresték
a múltba tévedt
lelkemet.

S a régi lázak
már nem cikáznak.
Medrébe tért már
az áradás.
Bús homlokomra,
sötét hajamra,
ezüstöt csókolt
a hervadás.

Rákosszentmihály, 1948. XII. 19.

Sinka István: Csillag hulljon, csillag essen…

Görbe ágból a kocsirúd,
sok a könny és hosszú az út.
Olyan hosszú, mint az élet -
add Istenem, gyorsan éljek.
Szél vigye a kalapomat,
köd nyelje el alakomat.
Virág hulljon, csillag essen,
vesd majd alájuk a testem.
Rövidítsd vad fiad útját:
törd össze a kocsirúdját.

szeker

Szabó Lőrinc: Július csatája

Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.
Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,
az őrült július! Mézsűrűn-vastagon
folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött

kertek – málna, barack – fűszereznék, gyümölcsök,
párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom,
bundaként nyalogat minden kis fuvalom,
lebegő bundaként a bársonynyelvű gőzök.

De most szent ez a tűz, e pokol, sűrít, érlel.
Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:
most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!

Az ősz már a csata eredménye. Sovány,
vagy dús? – : most dől el, itt, az izzadó határban,
s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.

1948

Urr Ida: Sóhajos ének

Én csak azt szeretném, hogy ne sírjon senki
és … és ne öleljen senkit sem a bánat,
én csak azt szeretném, hogy amerre járok
fehér őszirózsák csókolják a számat…
s ne haljon meg a titkon, lopva ölő bánat.

Mert, ha könnyet látok, halkan omló könnyet:
a lelkem titokban, haldokolva vérzik…
és a hulló lombok imádkoznak értem
s tágranyílt szemekkel álmélkodva nézik,
hogy csöndes cseppekben levelükre vérzik…

És csak azt szeretném, hogy muzsikaszóval:
álmodjon s ébredjen a gyöngyszemű hajnal;
osonjon el némán minden régi bánat
osonjon el némán a bús, szörnyű jajjal,
hogyha muzsikál a gyémántszemű hajnal…

A megölt legény

Magyar népballada

Megöltek egy legényt
Hatvan forintjáért,
Bevetették a Tiszába
Szürke pejlováért.

Tisza be nem vette,
Partjára kitette.
Arra ment egy révészlegény,
Mindjárt jelentette.

Odamegy az anyja,
Költi, de nem hallja.
Gesztenyeszínű, göndör haja
Vállára van fagyva.

szozattovabbacikkhez

Fábián Pista

Magyar népballada

Engem hívnak Fábián Pistának,
Ki is állok huszonnégy zsandárnak.
Szaladj zsandár, gyün Fábián Pista!
Hallod, hogy zúg a lovának lába! –

Fekete föld termi a jó búzát,
Sűrű erdő neveli a betyárt.
Kocsmárosné viseli a gondját,
Kocsmárosné viseli a gondját.
 
Nem viselek szürke köpönyeget,
Nem is eszem a komisz-kenyeret.
Inkább adom magam a halálra,
Minthogy legyek német katonája!

szozattovabbacikkhez

Kis Gergő Istvánné

Magyar népballada

– Uram, édes uram, édes jámbor uram,
Eressz el engemet, igen szépen kérlek,
Legkisebb leányod látogatására, –
Hallottam felőle: nem szánja a szegényt!…

El is elindula, reá is talála.
Kapuban áll vala legkisebb inas.
– Inasom, inasom, én édes inasom,
Mondd meg asszonyodnak: ne sajnáljon tőlem.
Ne sajnáljon tőlem egy szelet kenyeret,
Egy szelet kenyeret, egy kis pohár vizet…

népballada

szozattovabbacikkhez

A besenyők megtámadják Magyarországot

cimer besenyoA kunok betörése után három esztendővel történt, hogy a besenyők is betörtek Magyarországra. Átvonultak Nándorfehérváron, majd átúsztattak a Száván, és Buziás mezején rengeteg zsákmányt szereztek. Amikor a zsákmányolást megelégelték, sértetlenül visszavonultak.

    Amikor ezt a király és a hercegek megtudták, árulással vádolták a nándorfehérvári őrséget, amiért a szövetséget megcsúfolták, és a besenyőket harc nélkül átengedték.

    Összeszedték tehát seregüket, Szalánkeménben gyülekeztek, és ott megbeszélték, hogy az áruló Nándorfehérvárt megszállják és meghódítják.

    Nemsokára ott állottak Nándorfehérvár alatt, és a hatalmas várost pajzsokkal valósággal körülkerítették.

szozattovabbacikkhez

A tök és a csikó

Mátyás király egyik faluban, ahol meghált, korán reggel, ahogy felkel, megy az utcán végig, és arra lesz figyelmes, hogy egy ember nagyon vígan fütyül.

    Odaköszön neki:

    -Jó reggelt adjon Isten, barátom! Magának valami nagyon jól mehet a sora, hogy ilyen korán reggel jólesik a fütyülés.

    -Hát hogy a sorom jól menne, azzal nem dicsekedhetem.

    -Hát akkor mire van a jókedve?

    -Hát arra, hogy most fütyülök egyet, az lesz a früstök. Délben fütyülök egy másikat, az lesz az ebéd, este fütyülök egy harmadikat, az lesz a vacsora.

    -Hát enni mikor eszik? – kérdi Mátyás király.

    -Hát majd ha lesz – azt mondja.

szozattovabbacikkhez

Az apuliai hadjárat

A nápolyi hadjárat befejezési után a király hazaárt, de Apuliában hagyta Lacfi Istvánt, hogy Johanna királyné híveit megtörje. Lacfi István erdélyi vajda pedig éppen arra való vitéz volt, mert szívében az oroszlánok bátorsága lakozott.

Lackfi pecsetk    Lacfi ostrom alá vette Foggia városát, mert ez Tarantói Lajos és Johanna királyné hűségén volt. Ostromgépekkel, faltörő kosokkal addig törette a falakat, míg végül a város már csak kőhalomnak látszott.

    Híre járt ennek az ostromnak mindenfelé, megtudták a bűnösök is: Tarantói Lajos és Johanna rémült a magyarok hatalmától. Ijedtükben mindjárt sereget fogadtak, erős esküvéssel lekötötték magukat Werner vezért, a zsoldosok kapitányát, aki egykor azt ígérte Lajos királynak, hogy sohasem támad a magyarok ellen.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: Postás Peti

gyerekrajzpetiPeti otthon is jó barátságban volt a postás bácsival, most pedig, mióta nagyapáéknál laktak és látta nagyapát a postás ruhában járni-kelni, egyéb se motoszkált a fejében, mint a levelek sorsa. Édesanya is hetek óta várja édesapa levelét. Nagyapa igazán hozhatna már egy levelet a közül a sok levél közül. Hogy más név van rajtuk? Ki lehet javítani.

    -Ugye nagyapa, neked mindenhol örülnek, mert viszed a levelet?

    -Ha jó levelet viszek, akkor igen – mosolyog nagyapa.

    -Hát rossz levelek is vannak?

    -De vannak ám! Amikor azt írják, hogy beteg valaki, vagy meghalt valaki.

    -Azokat minek viszed el, nagyapa? Azokat össze kell tépni és beledobni a tűzbe. Én olyan postás szeretnék lenni, aki mindig jó levelet visz.

szozattovabbacikkhez

Morvay Gyula: Komenciós arató

cseplogepKaszám csipkés élit
kalapácsom és a leszurkáló nap verdesi,
izmaimból megcsurdul az izzadság
és a felverődő porral együtt fekete
az ingem és a gatyám.
Harmincholdas urasági táblákon hányom kaszámat,
nincs izomláz szobros testemben,
pedig csak bablevet kavarintnak nagy, kormos fazekakban.
És nem érek rá ölelni, mert feltornyosul az asztag,
valahol sokfelé villogó városok zúgnak
és várnak rám, hogy elcsépelek

szozattovabbacikkhez

Simon István: Péter Pál előtt

Ketten az égen: a nap meg a hold,
egyik vörösen, a másik szűzifehér.
Pengett valami; biztos, kasza volt.
Búza tövén szelíden rág az egér.

Nyár van, nyár, estefelé, amikor
szomjan böknek az égbe a sor jegenyék.
Pipacsok szirma a földe lefoly,
s vacogja a gólya a boglyán kelepét.

És a vidék; ez a kénszínű táj
ragyog irgalomért az egekre, de fönt
fehér a felhő, a könnyű uszály,
csak a kaszások nyakáról csurran a gyöngy.

szozattovabbacikkhez

Tompa László: Erdélyi aratás

aratokPéter-Pál elmúlt, jó sok napja már,
S még aratatlan az egész határ.

Kicsit megkésett bizony a vetés,
S ami termett: a szem is oly kevés.

De ami végre így is csak kerül:
Magam izzadtam érte emberül.

Nem segített szerencse, vakeset – –
Maga az Isten is csak keveset!

szozattovabbacikkhez

Berda József: Balatonfüredi változatok

MORZSAOSZTOGATÁSKOR

Ne repüljetek el előlem, verebecskéim,
hisz’ én is veréb vagyok, kit
bárki bármikor lecsúzlizhat;
de inkább ilyen legyek, mint
a más madara fészkébe piszkító, díszes
tollú büdösbanka!

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Június

Fehér ernyők alatt pihen a bodza,
édes illattal hízeleg a hárs.
Június már a nyarat bogozza,
és cseresznyecsókkal megjön, ha vársz.

Az éj bársonyán szentjánosbogárka
csillogtatja gyémántos ékszerét,
vigalmas lármát brekeg az út árka,
s minden csillag rádnyitja kék szemét.

Szépülnek, szőkülnek a búzamezők.
A pipacsok, piros kis legyezők,
a kalászfejekhez hajolnak.

Péter-Pál indul a földek felé,
kék búzavirágok mennek elé,
és a mező halott lesz holnap.

Fülöp Kálmán: A nyár lába

Mosolygó ég bordó
sátrán kátrányízű pillanat,
szőke mozdonyfüttyök
árnyán ücsörög a csorba nap -

varjú száll egy vak karóra
s állingál a délibáb,
sántán menetel az óra,
mánus csücskén a világ

úgy kongatja víz-harangját,
mintha balga kis halak
édes nászát, zsolozsmáját
zengené a víz alatt,

s míg a szél függönyén
körbe hálót sző egy pöffedt pók,
fűszál székén büszkén ülve
a nyár lába vízbe lóg.

Nadányi Zoltán: Kakukkszó

Csak szólt a kakukkszó,
eszembe jutott,
megkérdem a buzgó
kakukkot.

Hány évem van hátra?
Kit csak sejtek én,
megfelelt rá sátra
rejtekén.

Tíznek megörültem,
tíz év nagy idő,
de száznál elhűltem,
rémítő!

szozattovabbacikkhez

Szabó Ferenc: Virágzó hársak illatával

Virágzó hársak illatával járom a temetőt
a kálocfai rokonok sírjai között
hajdani hársillatú nyarakra emlékezem

Itt születtem a közeli majorban
ma már csak a kastély romjait láthatom
a kertet felverte a gaz és a gyom
az öreg hárs lombja csak emlékemben él

Itt születtem innen indultam el
s talán egyszer ide térek vissza
hacsak nem viszi szét hamvaimat
a tenger felett a mediterrán szél

1998. nyár

Vályi Nagy Géza: Balatoni csillagok

A tóba csillagok nevetnek,
S vetélkednek, hogy ki a legszebb?
Egyik kacérabb, mint a másik.
A légen át fénysáv cikázik,
A szent tó vize belereszket
Egy csillag megölte magát;
Megtudta, hogy nem ő a legszebb.

Bartalis János: Ki vagy?

Ki vagy?… Nem tudom.
Csak Rólad álmodom.
Hűvös mezőben.
Havas erdőn, fent.
Kísér titok-szemed.
A hold bolyong…
Csengnek a kerti ágak.
Gyémánt csilingelés szól a fák közül.
Virág beszéd… Havasi patakhang
hozza dallamát…

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Szőttes

Évának

Tenyeremben
    dúlt vonalak,
    seregélyek.
szottesNyűtt lelkemre
    tegnapodnak
    ma-fekélyek.

Öklösödnek
    tárt kezeim,
    hahogy alszom.
Tovanyílnak
    éjszántások
    nyakon, arcon.

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: Dal a visszatért kedveshez

Milyen bíbor színű ma az alkony
s Te mellettem vagy újra kedvesem,
kacagsz reám ezüstös hangon
s hangodban a múltakat keresem.

Emlékszel, mily szép volt az éj s arcom
forró arcodhoz ért oly csöndesen,
mint mikor dal zendül méla lanton
s a vágy átremegett véremen.

szozattovabbacikkhez

Lesznai Anna: Ébredés

Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.

És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betükre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.

Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: Kettesben

A csónakban heverésztünk
kettesben, a nap tüzében,
a Balaton közepén.

Szép volt onnan a kilátás,
jobbra is hegy, balra is hegy,
mosolygósak, hamvasak.

Szemközt volt csak igazán szép:
Ott az ő bronzragyogású
teste nyúlt el a padon.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Emlékszel-e?

Emlékszel-e… a kis patak
öreg hídján egymást ölelve
mint bámultunk a végtelenbe?
A perc s az óra, hogy szaladt!

Tavasz volt akkor, s jött a nyár.
A hídon minidig meg-megálltunk,
ha arra hajtott csókbarátunk.
De táltosunk azóta már

kifogva rég, s a kis patak
ezüstje, titkos, hallgatag,
vidám futása jégbe dermedt.

S megállok még a vén hídon,
hol álmodozva szólítom
a fagyba zárt örök szerelmet.

                                            Pilis, 1958

vitéz Somogyvári Gyula: A mi nászunk

Csoda nász lesz a mi nászunk.
Akkorra itt lesz mind a fecske
s ezer hófehér-szirmú rózsa
borul majd halkan hervadóba
s hullott szirmával teleszórja
az utakat is akkor este…

Csoda nász lesz a mi nászunk.
És meglásd: másnap virradóra
dalolva jön a nap keletről
– egy kis harang imára zendül –
s a mámortól és szerelemtől
kihajt ezer tűzpiros rózsa…

                                                      1921

Arany János: SZENT LÁSZLÓ

szentlaszlohermaLegenda

Monda Lajos a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely.

Kél Budáról Laczfi Endre,
Veszi útját Nagy-Váradnak;
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog,
Messzefénylik a sok fegyver,
Messzedöng a föld alattok.

szozattovabbacikkhez

Czóbel Minka: Hangtalan ének

Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.
 
Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

 
czobel minka

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Én bús utam

Én bús utam, halál alléja,
Mióta futlak már lihegve.
Anyám keze hogy eleresztett
S betévedtem a rengetegbe.

Hűs tisztások hűvös lugasa
Pihenőt ád minden bitangnak.
Gyümölcsös ágak messze intnek
S, ha szaladok, velem szaladnak.

gyoni

szozattovabbacikkhez

Móricz Zsigmond: A gyermek hazamegy

- Érzések Erdély kapujában -

szekelykapuA gyermek az ősi házba
öreg szülői kedves köribe
hol a diófa lombja bókol,
hol a mogyorós mókusa libeg,
hol szűzvirágok koszoruja int:
siet, jön, vágyik,
az ősi lelkek édes otthonába.

Óh régi századok!
évezredek!
Atilla dörgő lovai!
húnok sistergő nyilai!

szozattovabbacikkhez

Szabó Dezső: Az út

Nem, nem lehet futni az anyacsóktól!
Törvény és végzet: indít s kötelez.
Hiába futsz és lázadsz idegenné:
Egyszer csak megfog és sírva érezed,
Hogy ősi végzet hajtja véredet,
Hogy fáj az, ami fáj a millióknak.

Az anyacsók, melyből életre kelsz,
A temetőktől kapja életét:
Ős akaratok, régi szenvedések,
Messzi vágyak és százados remények
Adják meg tested-lelked végzetét
S nem menekülhetsz ősi önmagadtól.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Langyos eső

Zsongását hajnal óta hallgatom.
A szomjas lomb is zsongással felel.
Ha van még szikkadt lelkemben magom,
most az is kikel. Most az is kikel.

eso

Bartalis János: Katicabogárka?

De fáj a kert, a rózsa
s kicsi kezed, mely ott motozott.
Az ablak, a rács
s aszó, mely elrepült.
Virágot téptél
és kacagtál.
Fehéren villant fogsorod.
Azt mondtad: rózsa.
Mért nem mondtad inkább,
hogy éj, vagy szív,
vagy Isten, vagy szerelem? –
vagy éppen –
hogy hétpettyes Katicabogárka?

Berda József: A Nap dicsérete

A Nap, a Nap! meggyógyította
lábad baját, kiütéseit! A Nap,
a világító Nap tud gyógyítani csak!
A Nap, a Nap táplálja a kedélyt, még
az értelmet, a szerelmet is! Nap, Nap,
ne hagyd el a földet, világíts
fölötte mindörökké!

Mentes Mihály: A fizikában tanultam

A fizikában tanultam, úgy rémlik, valaha régen –
Hogyan lehet: a fizikusok jobban tudhatják, mint én,
(Talán nem is igaz. De nekem akkor is szükségem van a hasonlatra.)
Verne Gyula egyik regényében olvastam szintén:

Van úgy, hogy igen-igen nagy csend ül meg a vízen,
Leheletnyi mozgás sem nyugtalanítja pihenő, roppant testét.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Napló

ÉSZ

nemesnagyagnesBelátom, nincsen rá okom,
de mégiscsak gondolkodom.
S mert illik őt fitymálva néznem:
esztelenül bízom az észben.

LIDÉRC

A cafatokban rothadó világból
az értelem mocsári fénye lángol,
a holttetem bomló fejére libben,
és megmutatja fogsorát mezítlen –

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Virágot, mézet, dallamot…

Ijedten néznek utánam
bölcsek, kígyók és tanárok,
hogy mimódon léptem átall
előttük a híres árkot.

Zsinórral mérik utamat,
arasszal a lábom nyomát
s vitatkoznak: mint jöhettem
a mélyből a magasba át.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 10 11 TriaNON harangja EST attila1017 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf