Mécs László: Kóborló elődöm

Rólad gondolkozom hideg őszi estén,
kóborló elődöm, Tinódi Sebestyén,
te is keseregtél végvárak elestén,
míg nemzeted vérzett fájdalmak Keresztjén.

Akkor is szörnyű volt az idegen éhség,
magyar föld kellett, magyar föld és szépség,
telhetetlen zsákú volt török, német népség,
akkor sem segített végvári vitézség.

Nemcsak a föld oszlott a négy égi tájra,
de szétrepedezett a lelkek világa,
de szétszakadozott Krisztus királysága,
keresztény keresztényt ahol fogta, vágta.

Egy kicsiny lehellet fene vihart ellett,
Ennek szultán kellett, annak császár kellett,
ördög-fával gyújtott magyar magyar mellett
s idegen: pecsenyét sütött a tűz mellett.

Akkor a végvárak sorra mind elestek
Te a sok szomorú helyet felkerested,
krónikád a hősről példaképet festett
s máshol feltüzelted az alvót, a restet.

Beálltál krónikás kóbor lantolónak,
urak lakomáján ország-ragasztónak,
amennyi ereje van az igric-szónak:
egységben az erő és erőben a holnap.

Egy legyen a magyar és egy a keresztyén,
ezt hirdette lantod, Tinódi Sebestyén,
ím ezt hirdetem most, végvárak elestén
amíg fajunk vérzik fájdalmunk keresztjén.

Te még lovon jártál, lovon jött reátok
a török, a német, s minden magyar átok,
- mi már gyorsvasúton - s a pokol kitátott
torkából vonaton jött a magyar átok.

Autón, vonaton széjjelszaladt minden,
ami itt egyesült ezeréves hitben.
összeszedni mindent ki tudna még itten?
Csúnyán megvert minket a haragvó Isten.

Kálvin Debrecenje s pápás Pannonhalma
farkasszemet néznek, egynek sincs nyugalma,
magyarnak magyaron van csak diadalma
s gyűlöletet őröl a magyarok malma.

Mikről te nem tudtál: új bajok riasztnak,
örök ellenség a szegény s a gazdag,
mindkét oldalon fegyverek virrasztnak
s rakatran rothad a híres magyar asztag.

Kóbor lantos lettem, lantomnak szavára
figyelt már Kolozsvár, figyelt már Patak vára,
Munkács, Ungvár, Pozsony, Léva, Losonc vára,
a magyar vágyaknak voltam a futára.

Ragasztója lettem minden széthullónak:
amennyi ereje van az igric-szónak,
amennyit kimenthet egy kis élet-csónak,
ha világra szóló árvízek bomolnak.

Az én ragasztékom Krisztus ragasztéka:
szeretetet tömök szörnyű szakadékba,
szeretet lámpását viszem szurdékba,
szeretet lámpását viszem a kastélyba.

A csíki virágok méze édességes.
Bakonyi, sárosi virág méze édes:
legyen minden lélek magyar mézre éhes,
magyarok, épüljön az új magyar Méhes!

Lehetünk szétvágva harminchét határba
s hordhatjuk a mézet közös kaptárba,
csak a Méhes álljon ragyogón, kitárva
új határok felett minden égi tájra.

Autón, vonaton széjjelszaladt minden,
megújult lelkekben megújulhat minden,
csak a Méhes álljon fényességes hitben,
szegény magyarokat segítse az Isten!

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 11 15 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf