Tolnai Ottó 80 éves
Július 5-én nyolcvanéves Tolnai Ottó Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, színműíró, műfordító, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja.
A Tisza parti Magyarkanizsán született, kereskedő apját eredetileg Kracsunnak hívták. Tolnai már gyerekként sokat olvasott, szabadidejében a bátyjától kapott ponyvaregényeket, idegenlégiós könyveket bújta. Írással a zentai magyar gimnázium tanulójaként kezdett foglalkozni, első kisprózáját A kavics címmel az újvidéki Ifjúság című hetilap közölte 1956-ban.
Érettségi után az újvidéki egyetem magyar szakán tanult, majd a zágrábi egyetemen folytatott filozófiai tanulmányokat. Verseket 1960-tól ír, lírai művei kezdettől fogva metrum, rím, központozás és rendszerint nagy kezdőbetűk nélküli szabadversek. Első verseskötete, a Homorú versek 1963-ban jelent meg.
Az ENSZ elítélte azt a januárban végrehajtott amerikai dróntámadást, amely megölte Kászem Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda tábornokát és kilenc másik embert Bagdadban.
Déry Tibor egy hat részből álló novellafüzérben megírta Budapest ostromát. Az Alvilági játékok utolsó darabjának címe: Félelem. Ebben mondja Mari néni, az egyik öregasszony: „Senki sem alszik. Az egyik fele a nyilasoktól fél, a másik fele az oroszoktól.”
Már-már nem is igaz, hogy párhozamos társadalomban élünk, mert az emberi hülyeség, az árulás, a jellemtelenség, a szeretetlenség és a jog nélküli társadalom, az ószövetségi logika felülemelkedett a keresztény erkölcs-, és kultúra gyökerein fejlődött emberi társadalmak ideológiáján, lelkületén, logikáján. Egy anyagiakban bővelkedő kisebbség a világban olyan felfordulást teremtett, amely levetett magáról minden emberi jó tulajdonságot, pozitív érzést és ráengedte a – tetszik, nem tetszik – nomád népeket a világ kultúrájának és mozgatójának szívére, Európára. Igaz, nem egyszerre érte el ezt a szintet a háttérhatalom, hiszen kellett hozzá két világégés, amelyek alapján a kollektív bűnösséggel kordában lehetett tartani a „művelt” Nyugat társadalmait, amelyekben egyúttal a jóléti társadalmat is meghonosították azzal a céllal, hogy a keresztény hitet és vallást megvesse, elfelejtse a társadalom. A földrész keleti felében a kommunista ideológiára épülő sötét kísérleti telepet rendezték be, s ma már mondhatom: hála Istennek. Hiszen a kommunista diktatúrának ugyanazok a jellemzői, mint a mai kor erkölcstelen és ostoba, embertelen és életellenes, vallást tiltó, kapitalistának nevezett ámokfutásának. Így, a volt szocialista országok ma a zsigeri önvédelmi ösztönök által, talán később kerülnek arra a vesztőhelyre, amelyen Európát készülnek napjainkban lefejezni.
A Rubik-kocka sokkal több, mint egy lebilincselő rejtvény: igazi világjelenség. Könyvek, színdarabok és hollywoodi szuperprodukciók állandó szereplője, egyetemi kurzusok tárgya, világversenyek sporteszköze. A kocka, amely 40 évvel ezelőtt indult világhódító útjára, közel egymilliárd ember játéka lett.
Nem tetszik neki, hogy megmondta a főnökéről: szélsőségesen magyarellenes.
A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont a maga módján, egy négy részes, a mai Kárpátalja területének 100 évét röviden áttekintő összefoglalóval szeretne csatlakozni a #2020nemzetiösszetartozáséve és a #Trianon100 megemlékezés-sorozathoz az alábbi témákat érintve:
A XVIII–XIX. század Felvidékről indult megannyi jeles egyházi személyiségei közé tartozik Hannulik János Krizosztom, „a piarista rend magyarországi testületének egyik legkiválóbb tagja” (Szinnyei J., 1894:436. l.), a kor neves latin nyelvű költője. „Jeles tehetségét a külföld is méltányolta, midőn a tudományos folyóiratokban elismeréssel írtak róla s több tudós társaság tagjai sorába választotta.”
A vasárnapi választások egyik nyertesének nevezte a Vajdasági Magyar Szövetség Pásztor István, a párt elnöke Szabadkán, a VMSZ székházában megtartott sajtótájékoztatóján vasárnap este, valamivel 23 óra után. Mint mondta, ez az értékelés vonatkozik a köztársasági, tartományi és az egyes önkormányzatok eredményeire is.
Kedves Olvasó, a legutóbbi írásomat azzal fejeztem be, hogy az igazságtalan trianoni diktátum miatt nincs béke a lelkünkben, hisz dédszüleinket, nagyszüleinket kitelepítették, meghurcolták, 100 éve próbálnak tőlünk megszabadulni. De megbánást máig nem láttunk.
Szlovéniában huszonkét migránst találtak a hatóságok két Szerbiából érkező tartályos teherautón. Május végéig 2030 főt toloncoltak ki az országból, de emellett Horvátországba és Szerbiába is folyamatosan érkeznek illegális bevándorlók.
Sólyomszárnyakon repül az idő, sajnos már két éve, 2018. július 19-én ment el közülünk – egy súlyos közúti baleset áldozataként – lapunk állandó szerzője. Derűs, optimista lénye mindig helyrebillentette mások rossz hangulatát, pedig az Ő sorsának útját sem kíméletesen jelölte ki a Teremtő. Menekülni kellet szeretett szülőföldjéről, s bár magyarok között, de új hazában új otthonra kellett lelnie Dabason. „Otthagytuk édesapámat és nagyanyámat, anyám sírját, a barátainkat és a múltunkat”, mondta egyszer egy vele készült beszélgetésben. A sors továbbra sem kímélte, korán megözvegyült. Ennek ellenére két fiúgyermeket nevelt fel tisztességgel, máig sok szertettel emlékeznek rá dabasi tanítványai, kollegái, ismerősei. „Halálával a magyar irodalom, a magyar kultúra elkötelezett napszámosát veszítettük el és a veszteség is ilyen szintű. Költeményei, jól ismert sorai új értelmet és dimenziót nyertek: »felzúg a vers és egekbe emel«. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük Őt.” írta róla joggal nekrológjában Valentyik Ferenc szerkesztőtársam két esztendeje. Utolsó nekünk küldött verséből[
