Megerősített evidenciák: az apa férfi, az anya nő
Németország, Berlin. Az egyik igen közeli magyar ismerősöm meghívást kapott, hogy egy orvosi csapat tagjaként bővítse sebész-szakmai tudását az egyik helyi klinikán, ezért élve a kínálkozó lehetőséggel, úgy döntött, a családjával együtt kiköltözik egy időre. Ennek már több, mint hét éve, ám az azóta már kétgyermekes anyuka-barátnőm aktívan követi az itthoni eseményeket és rendszeresen jár haza, Magyarországra.
Így történhetett, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor itthon fellobbant a Meseország mindenkié című kiadványról a vita, feltettem neki a kérdést, hogy mit gondol: az óvodában, ahová kisebbik fia jár, lehetne-e egy ilyen mesekönyv a könyvespolcon.
Szőcs Géza. Költő. Élt 67 évet. Él addig, amíg indián szavak elhangoz(hat)nak a rádióban.
„Az egyik áldozat egy idős nő volt, aki kora reggel imádkozni ment a székesegyházba. A terrorista átvágta a torkát, csaknem lefejezte. Leszúrva találtak rá a támadás férfiáldozatára is, aki a székesegyház sekrestyése volt. A harmadik áldozat egy nő, akinek többszöri késszúrás után még sikerült egy közeli kávézóban menedéket keresnie, ott azonban ő is elhunyt.” Eddig az egyik legolvasottabb magyarországi portál tudósítása. Mellette a 70 éves nő vérbefagyott teste a szinte teljesen levágott fejjel. A merénylő egy 21 éves tunéziai, aki egy hónapja (!!!) jött Európába. Lampedusára érkezett, valamelyik NGO-hajóval. Összeszedték valahol a tunéziai partok közvetlen közelében, és hozták minekünk.
Nyolcvankét éve, 1938. november 2-án hirdették ki az első bécsi döntést, amelynek értelmében hazatért a Felvidék déli, magyarlakta területe és Délnyugat-Kárpátalja. Tizennyolc esztendővel Trianon után leomlott az északi „gúnyhatár”, a Magyar Királyi Honvédség virágesőben menetelő csapatai pedig útlevél nélkül, fegyverrel a vállukon hozták el a szabadságot felvidéki testvéreik számára.
A Hagyományok Háza újabb hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatot indított, amelynek első kötete Kibédi népmesék Ráduly Jánostól címmel jelent meg.
A Trianon-emlékévben nyílt felhívást tesz közzé a Litera, melyben Trianonhoz kötődő tárgyi emlékeket és családi fotókat várunk, a hozzájuk tartozó történetekkel.
Mecsetépítést, imámképzőket finanszírozhatnak a liberális államok, de ha már egy keresztény templom építését támogatja a kormány, rögtön hőbörögnek a balliberálisok.
„A 25 évnél fiatalabb franciaországi muszlimok 57 százaléka úgy véli, az iszlám mindent átfogó és örök érvényű törvénye, a saría fontosabb, mint a Francia Köztársaság törvénye. Ez az arány négy évvel ezelőtt, 2016-ban még csak 47 százalék volt.”
– Csalást követtek el az amerikaiak sérelmére. Ez egy hatalmas csalás. Bízunk benne, hogy a jogállam működni fog. Nem hagyjuk, hogy a választások után beérkezett szavazatokat beleszámolják majd a végső eredménybe
Egy normális világban, ahol az igazság kimondása nem bűn, ahol a kereszténység nem üldözendő, ahol a hazaszeretet nem nácizmus, ahol a nemzet nem szitokszó – ahol magától értetődő, hogy amit jogtalanul vettek el, azt jogosan követelhetjük vissza, ahol tizenéves kislányok nem a klímaváltozást akarják megoldani, hanem a házi feladatot, ahol a fehér életek is számítanak… ahol az ember földi élete a fogantatással kezdődik és a természetes halállal végződik, ahol a családot papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet alkotják, ahol a liberálisok is toleránsak, ahol a határok biztonságot adnak, ahol nemcsak az országnak, hanem mindennek van határa, ahol a polgárpukkasztás negatív kifejezés, ahol a meleg szó hőfokot jelöl, ahol a szivárvány mindenkié, ahol a tanulók tanulnak, a tanárok tanítanak (és nem tanácsköztársaságosat játszanak), ahol a hősöket tisztelik, az ártatlanokat fölmentik, a bűnösöket elítélik, ahol Dugovics Titusz nem aggódik Ahmed napi ötszöri imájáért és halal étkeztetéséért a tranzitzónában, hanem csak úgy egyszerűen leugrik vele a várfalról – ugyanakkor elmebeteg karikaturisták nem rajzolgatnak vallásgyalázó képeket Jézusról sem, Mózesről sem, Mohamedről sem –, szóval egy normális világban talán nem is láttam volna soha a Gucci divatház 2020-as őszi-téli férfi divatkollekcióját.
Megannyi sír maradt ma világítás, látogatás nélkül Erdélyben, a Partiumban, a Felvidéken, a Déli végeken, Nyugat-Magyarországon és a Kárpátok alján… mert nem mehetünk temetőinkbe, őseink nyughelyére. Ha megyünk, akkor hazatérve majd két hétig egyhelyben járásra ítél a törvény. Szülők, nagyszülők, rokonok és barátok sírhantjaira ma csak emlékezhetünk… és a tájra, amelynek része a temető, a múlt elföldelt tanúinak pihenőhelye. És fáj, hogy nem tehetünk virágot a fejfa mellé, hogy nem beszélgethetünk el a falubeliekkel, nem járhatjuk végig a főutcát a templomig, s nem idézhetjük fel családi beszélgetésben az ifjúságot, és azokat, akik ma már kint pihennek a csendes, nyugalmat és valami megfoghatatlan meghittséget nyújtó temetőben.
Behozhatatlan az amerikai elnök előnye Trump szerint.
1517. október 31-én tette közzé Luther Márton wittenbergi ágoston rendi szerzetes híres 95 tételét, melyeket a bűnbocsánat és a búcsúcédula-árusítás gyakorlatának kapcsán fogalmazott meg.
Nyolcvankét éve, 1938. november 2-án hirdették ki az első bécsi döntést, amelynek értelmében hazatért a Felvidék déli, magyarlakta területe és Délnyugat-Kárpátalja. Tizennyolc esztendővel Trianon után leomlott az északi „gúnyhatár”, a Magyar Királyi Honvédség virágesőben menetelő csapatai pedig útlevél nélkül, fegyverrel a vállukon hozták el a szabadságot felvidéki testvéreik számára.
A forradalom előestéjén, a budapesti Pinceszínházban rendezett könyvbemutatón a Menedékben című forráskiadvány elhivatott fordítói jóvoltából kis időre szinte mi is beköltözhettünk a budapesti amerikai követségre, annyira élményszerű volt, ahogyan Mindszenty bíboros 1956-tól 1971-ig ott töltött 15 évének mindennapjait bemutatták.
