Valek Tünde: Szeretetszobrász

Kő Pál emlékezete

Mindent, mit alkotok szeretetből születik
Tisztelettel eleinknek, őseinknek
Kik jó példát mutatnak gyermekeinknek
Múltnak becsülete jövőnek fényei

Nő báránnyal 2019. 03. 19. Epreskert

1968.10.31. Nő báránnyal - Somogyi Józseffel és az alkotóval

Mikor Somogyi József, rámondta az áment
Még ’68-ban, „ennek szoborillata van”
Szóval, az a bárányos tanyasi asszony, jaj
A városi vásárig meg sem állt, csak ment
Vállára vette fáradt, bégető bárányát
Mert a vásár még, vagy kilenc kilométer
A gyalogúton kitartani nehéz, hőségben
Az Ártatlan segítette asszonyát:
Adj el engem, ne sajnálj, jó pénzt kérj értem,
Mert már a benned fejlődő élet enni kér!
Ne hezitálj, élj gyermeked, jövőjéért!
-Életemet adták, bár sohasem kértem
Mégis zengjen hálaének, mert Szabadon élek:
Kaptam képességet a Teremtőtől
Állítok méltó emléket, kedves Ősök
Szoborrá formázom dicső emléketek
Átengedem magamon a Föld illatát
Örök vezérlőm, amit súg a Természet
Mindig áhitattal belőle merítek
Nehéz vésőm alatt érző lélek munkál
*
És amíg csak élek vidáman, dalos kedvvel
Szeretek, családot, embert, Istent, szeretek
A kő, a fém, a fa erős emberré edzett
Ám mindent, mit alkotok, átjár a lélek
Gyermekeimért hálát adok szüntelen
És gyermekeim tanítványaim is, mind
És gyermekeim, kedves alkotásaim
Még utoljára megsimogatlak valahány
Drága, kedves, műhelyben lévő alkotás
És jó szívvel gondolok köztéri szobraimra:
Legyen bár király, egyszeri ember, vagy Sinka Pista
Még voltak nagy álmaim, de időm lejár
Kihull kezemből a véső, nem peng a kalapács
Álmatlan, bús éjszakáimon csak dudorász
Fa- eressé cserzett arcomon, könny barázdál
Meghajtom fejem a Sors döntése előtt
Fogom szeretteim kezét, míg időm betölt
S lám egy nagy álmodás bárkája elragad
Égi mezőkön vár sok nagyszerű feladat
Drága szeretteim, az óra körbe jár
Szeretetben élőkre újra rátalál:
A kívánt, boldog Összetartozás

2020. 06. 18.