Folytatják a huszti katonai temető helyreállítását, írta Facebook-oldalán a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület.
A felújítás lassan két éve zajlik. Jelenleg a terület megtisztítását és a keresztek alapozását végzik. A beszámoló szerint a munka nem könnyű, a hőség, a sziklás, gyökeres talaj nehezíti a feladatot.
A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján 152 ezer ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek, az azóta eltelt 17 év népesedési és etnikai változásairól pontos adattal senki nem rendelkezik, ráadásul egymástól nagyon eltérő becsléseket is hallhattunk az utóbbi években.
A tavalyi évben arra vállalkoztak a Summa–2017 kutatócsapat tagjai, akik a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának és a Nemzetpolitikai Intézetnek a kutatói, hogy megpróbálják felmérni a kárpátaljai magyarság számát, települési megoszlását, ideiglenes migrációjának az arányait és más a közösségünkre jellemző népesedési jellemzőket.
Az ukrajnai sajtó lelkesen számolt be arról, hogy május 31-én a nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk városában Petro Porosenko, Ukrajna elnöke bejelentette, hogy aláírta a №156/2018. számú és “Про невідкладні заходи щодо зміцнення державного статусу української мови та сприяння створенню єдиного культурного простору України” (magyarul: Az ukrán államnyelvi státuszának megerősítéséhez és Ukrajna egységes kulturális terének megteremtéséhez szükséges halaszthatatlan intézkedések) című elnöki rendeletét. A dokumentum már meg is jelent az államelnöki hivatal honlapján, és ezzel hatályba is lépett.
Nem sokkal korábban arról értesülhettek az ország polgárai, hogy Ukrajna Kulturális Minisztériumán belül létrehoztak egy Директорат державної мовної політики (magyarul: Állami Nyelvpolitikai Igazgatóság) nevű szervet.
Mindez azt jelzi, hogy – miután az alkotmánybíróság 2018. február 28-án politikai döntésével, eljárásjogi okokra hivatkozva hatályon kívül helyezte a nyelvtörvényt – az állam aktív nyelvpolitikai tevékenységbe fogott.
A román nemzeti diskurzusban természetesen egyesülést illik mondani. Sőt, ha nem ezt mondja valaki, hazaáruló! De a tények makacs dolgok. Még a történelmiek is.
Az 1918 márciusában lezajlott, Besszarábia Románia részévé válásával járó események óta eltelt évszázad során a történtekkel kapcsolatos különféle változatok, különféle értelmezések versengtek egymással. Egy történelmi téma rekonstruálása és értelmezése nemcsak a tényektől függ, holott talán elsősorban ezektől kellene függnie, hanem a kutatók eltérő identitásaitól, tudatosan, vagy öntudatlanul magukévá tett értékektől is.
Százötven esztendővel ezelőtt, 1868. június 18-án született a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kenderesen nagybányai Horthy Miklós, I. Ferenc József egykori szárnysegéde, az osztrák-magyar hadiflotta utolsó parancsnoka, a Magyar Királyság negyedszázadig regnáló kormányzója.
A XX. századi magyar történelem eseményeinek feltárása terén még jócskán van mit törlesztenie a hazai historiográfiának. Szküllák és Kharübdiszek között hánykolódik a történelmi igazság, s igen nehéz feladat minden szálát kibontani. Máig kísért az osztályharcos szemlélet, mivel az 1989 előtt szocializálódott történészek ideológiai síkok mentén, mai tudásunk alapján, eleve negatív felhanggal vélekednek vitéz nagybányai Horthy Miklós negyedszázados kormányzóságáról, „vezérkultuszról” és „Horthy-fasizmusról” papolnak. Mások az oly divatos történelmi szembenézést preferálják, igyekeznek belénk sulykolni a bűntudatot, és a „merjünk kicsik lenni” gondolatot sugalmazzák, elítélve az országgyarapítási politikát és kárhoztatva a Magyar Királyi Honvédség második világháborús részvételét.
"Én régen vallom és írom, hogy a hunok nemzetiségi mivoltát nincs módunk megismerni, hogy tehát nem tudomány, hanem esztelenség, a magyarságot avval azonosítani, a mit nem ismerünk, sőt teljes lehetetlenség is megismernünk. Ha mégis a hun-magyar rokonsági eszme átment a vérünkbe: tehát egy esztelenséggel, azaz szellemi betegséggel terheltük meg vérünket; a mi azután mi okos eredményt szülhet, azt én nem tudom." - Hunfalvy Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet - olvastatott a m. t. Akadémia 1883. január 8-án tartott ülésében. (A kiemelés az eredetiből származik. Csak szerény kérdés: miért volna „teljes lehetetlenség is megismernünk”?)
Hunfalvy Pál ezekkel szavakkal Vámbéry Ármin egy évvel korábbi a Nemzet 1882. évi 82 számában megjelent nyilatkozatára kívánt reflektálni, amely így hangzott:
"Húsz éve immár, hogy Hunfalvy Pál tudós társával, Budenz Józseffel a finn-ugor nyelv- és fajrokonságunk megállapításán dolgozik. De bármily nagy tudományos készlettel és alapos készültséggel dolgoznak azon, tudományuk nem bír átmenni vérünkbe (!) s a magyarság csak kételylyel és kedvetlenül fogadja, a mit ők bizonyosnak állítanak."
Na, mármost, 1883 óta jó sok idő eltelt, az Úr 2018 esztendejét írjuk, tehát bárhogy is számolom, már 135 éve annak, hogy a fenti szavak elhangzottak. És változott valami azóta? Persze, millió egy dolog, én például egy olyan gépen írom ezeket a sorokat, amilyenről a hajdani vitázóknak elképzelésük sem lehetett. De „a dal ugyanaz maradt”. A finnugor rokonsági elmélet hirdetői még azon is felháborodnak, ha „elméletnek” nevezzük, amit ők bizonyított tudományos ténynek tartanak, de a török-tatár eredet hirdetői sem engednek a „negyvennyolcból”.
A görbe tükröt ezúttal nem állítjuk a világ elé, mert nincs értelme, hisz ő maga lett girbegurba. Tágabb értelemben vett közösségünk, az áldott és átkozott nyugati típusú társadalom válik szép lassan torzóvá, mássá. Mi tesszük, vagy engedjük azzá tenni. Ki-ki döntse el ezt! A családellenes Pride-ról lesz most röviden szó, melynél nagyobb métely nincs, mi mérgezné a normalitásba vetett hitünket.
Az évtizedes szokásokhoz híven, a világ több nagyvárosában melegfelvonulást rendeznek. Róma, Madrid, Párizs, Helsinki, London, megannyi történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező város lesz megint a szivárványzászlós hordáktól hangos. És persze egy jó ideje a fővárosunk is beállt ebbe, az egyre inkább kanyargó sorba.
A szabadosság hívei ismét világszerte megbotránkoztatják és provokálják a tisztes polgárokat. Most ismét, Budapesten is utcára vonul a nagyonbüszke-nagyonmások alja.
Gyakran a keresztény egyházak sem merik felvetni a keresztényüldözést, és nem merik nevén nevezni a dolgokat – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkára a kanadai Ottawából csütörtökön este telefonon adott interjújában.
Azbej Tristan a közel-keleti és afrikai keresztények üldözéséről és megsegítéséről rendezett konferencián vett részt a kanadai fővárosban. A fórumot a magyar nagykövetség – az Emmi közreműködésével – szervezte, és tudósok, kutatók, diplomaták, különböző közel-keleti keresztény felekezetek és más vallások képviselői vettek részt rajta. Jelen voltak kanadai parlamenti képviselők is. A konferencián a helyettes államtitkárság által összeállított, a keresztényüldözés tényeit felelevenítő és a magyar kormány segítségét bemutató kiállítás is fogadta a résztvevőket. Nem ez az első ilyen jellegű tanácskozás és kiállítás, amit Magyarország szervez, de Azbej Tristan az aláhúzta, ezen a konferencián a résztvevők új szempontokat is vizsgáltak. Mégpedig azt, hogy vajon a keresztény egyházak miért nem vetik fel a keresztényüldözés problematikáját, miért nem nevezik nevükön a dolgokat.
Itt a nyári szünet: a strand, a játék, a felhőtlen szórakozás és az olvasás ideje. Milyen gyerekkönyveket olvassunk óvodás korú csemetéinknek, és milyen műveket adjunk kisiskolásaink kezébe? Cikkünkben összegyűjtöttünk olvasóinknak 10 mesekönyvet, melyek a 2018-as Ünnepi Könyvhétre jelentek meg. Nézd meg, mit írtak a magyar írók a 2-10 éveseknek!
Pityum, ez most nagyon rosszul esett itt mindenkinek. Nem tudjuk, miért gondoltuk, de kiderült, sérthetetlennek tartott az is, akivel már a Pesti Hírlapban is együtt dolgoztál, és az is, aki nemrég ismert meg.
A tanítványaid, akik tőled tanulták a kitartó szorgalmat, belőled merítették a végsőkig elmenő bátorságot, akik úgy tekintettek rád, mint azok az apró termetű kínaiak, akik mindenáron szelfizni akartak a földjükre tévedt óriással, most végképp nem értik, hogyan történhetett ez veled.
Néhány hónapja megtudtuk, hogy az Európa Tanács volt emberi jogi biztosa, Nils Muiznieks nemcsak azért érdekes személyiség, mert támadja a Stop, Soros! törvénycsomagot. Hanem azért is, mert 2009-ben írt egy tanulmányt arról, hogy létre kellene jönnie a Homo sovieticus után egy új embertípusnak, a Homo sorosensusnak.
De mi is lenne ez a sorosensus? Valójában nem más, mint egy global citizent, vagyis globális világtársadalmat irányító elit. Mind e mögött pedig a biztos úr mindenkori főnökének, Soros Györgynek a nyílt társadalom elmélete – vagy inkább világmegváltó víziója – áll, amelyben megszűnnek a nemzetek, a határok (no nation, no border!), megszűnnek a hagyományos kulturális, vallási, nemi identitások.
Koltay Gábor két évvel az Itt élned, halnod kell című zenés történelmi játék után most Trianonról rendez rockoperát. A népzenei elemekkel átszőtt, szimfonikus hangszerelésű alkotás ősbemutatója június 22-én és 23-án 20.30-kor lesz Budapesten a Hősök terén, az Esztrád Színház produkciójában. A rendező a közelgő századik évforduló prológusaként közös gondolkodásra és a történelmi ismeretek felelevenítésére hívja a közönséget.
A történelmi bűnök a maguk sorsszerűségükben jelennek meg az életünkben; mert készen, a múlt átkozott megismételhetetlenségéből kapjuk. Beleszületünk – ha akartuk, ha nem! Éppen ezért jóvá már nem tehetjük, legfeljebb kevésbé fájdalmassá – egy-egy természetes közösség számára elviselhetővé, az egyén számára feldolgozhatóvá – alakíthatjuk. De ehhez emlékezni és emlékeztetni kell magunkat, kortárainkat és gyermekeinket! Így lesz csak némi esély arra, hogy valamiféle gyógyulási folyamat, a bűn és a fájdalom elfogadása kezdetét vehesse.
Egyszer valaki felháborodva mondta nekem, hogy nem érti azokat a mai fiatalokat, akiknek még ma is fáj Trianon. Pedig a magyar emberek többsége nemzeti tragédiaként éli meg azóta is ezt a gyalázatos döntést. Hogyan vélekedik erről a geológus, egyetemi oktató Duray Miklós?
Tudatosítani kell, hogy minden történelmi esemény egy folyamatnak a vég-kifejlete. Miért történhetett meg, mi vezetett oda? Ha a trianoni június 4-i döntés miatt bánkódunk, és nem ismerjük az oda vezető eseménysort, csak idegbajt kaphatunk tőle. Valamikor az 1970-es években kezdtem el foglalkozni ezzel a kérdéssel s egyáltalán térségünk társadalmi, történelmi, gazdasági és egyéb bonyodalmaival. Rá kellett jönnöm, hogy amire ma büszkék vagyunk a száz-százötven évvel ezelőtti múltból (szép épületek, gazdagság, fejlődés, ipari haladás stb.), az csak a felszín.
Az online felháborodás nagyobb volt azért, hogy a kormány leállíttatta Verespatak felvételét az UNESCO világörökségi listájára.
Kolozsváron mintegy 250 ember tiltakozott péntek délután a Főtéren az ellen, hogy a kormány leállíttatta Verespatak felvételét az UNESCO világörökségi listájára. Az UNESCO világörökség bizottsága június 24. és július 4. között ülésezik Bahrein fővárosában, akkor tárgyalták volna Verespatak felvételét is a névleg legalábbis védettséget biztosító listára, de a kormány kérte, hogy vegyék le a napirendről Verespatak dossziéját.
