Romhányi József, aki rímben nem ismert tréfát
Negyven éve, 1983. május 7-én halt meg Romhányi József költő, író, érdemes művész, a „rímhányó Romhányi”, a Mézga család, a Kérem a következőt!, a Mekk mester című animációs filmek szövegírója.
Nagytétényben született 1921. március 8-án. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, ahol brácsázni tanult, a zene szeretete élete végéig éltető eleme maradt. A második világháború végén, 1944-ben szovjet hadifogságba esett, a hároméves kényszerű távollétet zenével és humorral vészelte át.
Életének 89. évében elhunyt Pomogáts Béla Széchenyi-díjas író, irodalomtörténész, irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség korábbi elnöke, az irodalomtudományok doktora – írta online kiadásában a Magyar Nemzet hétfőn.
Nincs szebb hivatás, mint lelket és nemzetet szolgálni
Örökbe kaptuk az 1968-ban történt hazai megyésítés alkalmával Udvarhely anyaszék Bardóc fiúszékének tekintélyes darabját, melynek területével megnagyobbult az aránylag épen hagyott régi Háromszék vármegye. Sajnáltuk délen Keresztvár és Bodola Brassó megyéhez csatolt vidékét, de még jobban Bodzavám környékét, az egészen az ezeréves határig felnyúló vidéket. Még a többi kisebb változással is megbékéltünk, de az, hogy Háromszéket a Kovászna megye elnevezéssel cserélték fel, az „újjászületés” változásának legnagyobb meglepetése volt. A ma élőknek régi mesének tűnik ez a változás, bő fél évszázad alatt lassan történelemmé lett. Azt azonban meg kell adni, gazdaságföldrajzi tekintetben Bardóc szék népének mindig is könnyebben elérhető volt az erdővidéki bányaipar, Barót iskolái és szerdai piaca.
A barokk kastélyt szimmetrikus elrendezésűnek tervezhették 
A Rozsnyói Rákóczi Magyar Házban 2023. április 25-én „Szerzetesek és apácák a vádlottak padján” címmel a diktatúra egyházhoz tartozó áldozatairól tartottak megemlékezést.
Jékely Zoltán, Áprily Lajos fia, a Nyugat „harmadik” költői nemzedékéhez tartozó, kétszeres József Attila-díjas, és posztumusz Kossuth-díjas költő, műfordító. Nagyenyeden született 1913. április 24-én. A Szent György-napi születéséről az „Aki Szent György napján született” és a „Szent György-komplexum” című verseiben emlékezik.
„Az utazónak minden idegen ajtón kopogtatnia kell, hogy a sajátjához jusson, és minden külső világot be kell járnia, hogy a végén elérje a legbelső szentélyt.”
Helyzetjelentések címmel emlékezik a nyolcvan éve született Cseh Tamásra a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) keddtől látható kiállítása.
Nagyernye a hajdani Marosszék legészakibb faluja. Nevét az Ernyei nevű főúri családról kapta, mely az Árpád-házi királyok korában nagy szerepet játszott; a család István nevű tagja 1303-ban az ország nádora volt. Orbán Balázs említést tesz arról, hogy a falura a területén levő sok vízforrás, ér okán az Ernyés nevet használták, mely idővel Ernyévé alakult át. Ezúttal a nagyernyei Bálintitt-kastélyt mutatjuk be olvasóinknak.
A második világháború után újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. Az Edvard Beneš államfő által életbe léptetett 141 dekrétum közül 33 közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, egyik pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól is. 1945–46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre, ahol sokszor rabszolgaként bántak velük. A rendeletek lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, állásukból való elbocsátásukat, a hivatalos nyelvhasználat és minden kulturális egyesület betiltását. Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgárságú személyt, internálták a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat, lakásaikat elkobozták. 1946. február 27-én lakosságcsere-egyezményt írtak alá. A magyar lakosság Felvidékről való kitelepítése 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-ig tartott. Április 12-ét a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává nyilvánította a magyar Országgyűlés 2012-ben. Ebből az alkalomból Történelmünk rovatunkban Vigh Károly az Élet és Tudomány folyóirat 1992. évi első számában megjelent írását közöljük. A szerző a jelzett időszakban a Magyar Külügyminisztérium Pest megyei összekötője volt a csehszlovák bizottságnál.
Marosvásárhely „föld alatti városában” jártunk, ahová Puskás Attila történelemtanár vezetett le bennünket. A római katolikus Keresztelő Szent János Plébánia – egykori jezsuita templom – északi mellékoltárai alatti kriptát a kétezres évek elején fedezték fel újra, a Csató Béla főesperes idejében végzett restaurálási munkálatok során. 1903-ban ugyanis lezárták a majdnem kétszáz éves, templom alatti temetkezési helyet. Kik nyugszanak a templom alatt, és miért pont ott? – fogalmazódott meg bennünk a kérdés, amelyre meg is kaptuk a válaszokat idegenvezetőnktől.
A húsvéti ünnepkör és egyben a fehér hét záró napja fehérvasárnap. Neve onnan származik, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek, vagyis a keresztelésre előkészülő felnőttek, illetve az első gyónás és áldozás előtt álló ifjak ekkor vetették le fehér ruhájukat. Nevezik kicsi húsvétnak is, néhol mátkázóvasárnapként tartják számon. Azon gyerekek, akiknek előző hétfőn nem jutott piros tojás, most ismét próbálkozhatnak a keresztanyjuknál, ám régen a komálás jelentette e jeles nap igazi kuriózumát.
Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottságának elnöke az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének napján, nemzeti ünnepünkön tanulmányt tett közzé a Petőfi-csoport nevű közösségi oldalon, amelyben Petőfinek a segesvári csatában való eltűnése.
A budai várnegyedben székelő Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében szép számban találhatóak a gótika korából származó szárnyas oltárok és hozzájuk szorosan kapcsolódó, fából készült szakrális kisemlékek, szobrok. A késő gótikus szárnyas oltárokat felölelő állandó tárlat legértékesebb darabja a kisszebeni Keresztelő Szent János-plébániatemplomból származó főoltár és a két mellékoltár.
