Közel kétszáz éve született a nagy mesemondó
Koszorúzással emlékeztek meg ma Komárom város leghíresebb szülöttéről, Jókai Mórról. Berecz Gyula szobránál, a Szent András-bazilika harangjátékára pontosan négy órakor, Jókai születésének időpontjában, helyezték el a koszorúkat a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a Csemadok komáromi alapszervezete tagjai.
Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke a szerény megemlékezésen Jókairól szóló kevésbé ismert anekdotákat, történeteket osztott meg. Ezek szerint a Jókay Móricként anyakönyvezett prózaíró keresztnevét édesapja a híres utazó, Benyovszky Móric iránti tiszteletből adta. Tóth Lőrinc okleveles ügyvéd, drámaíró szólította elsőként Mórnak egy Jókainak szánt levelében. A viszontválasz sem maradt el: Jókai Tóth Lőrhöz intézett levelében már szándékosan elmaradt az „inc”. Jókaiból pedig így lett Mór.
A temesvári születésű (1948), Kolozsváron felnőtt, de 49 esztendőnyi itt tartózkodás után immár kézdivásárhelyivé vedlett, a magyar kultúra napján, 2022. január 22-én Háromszék Kultúrájáért díjban részesült Vetró András szobrászművésszel beszélgettünk múltról, jelenről, álmokról és tervekről a céhes városban található műtermében.
Nemcsak Ady szavaival, hanem a valóságban is mintha gyorsabban kellene száguldania Szent Illés tüzes szekerének, ezt követeli napjaink ritmusa. Alvégen sem lehet megállni egy percig sem. Megrakodva még két falu – Aldoboly és Sepsiszentkirály – gondjaival, most előre kell masíroznia Illés szekerének, soha hátra. Bőven vannak a tüzes szekéren mai óhajok, tetejében egy súlyosabbal, az autópálya tervezett nyomvonalának nehezen oldódó aggodalmaival.
Torockószentgyörgy Nagyenyedtől mintegy tizenkilenckilométer távolságra van, és Torockóval együtt – melyhez közigazgatásilag tartozik – a Torockói-medence egyik legjelentősebb települése. A Székelykő szomszédságában, a Havas és Szilas folyók medrében fekvő település a szomszédos falvakkal együtt a 13. század második felétől kezdődően az Ákos nemzetségből származó Thoroczkay család birtoka volt. Összeállításunkban a torockószentgyörgyi Thoroczkay–Rudnyánszky-kúriát mutatjuk be. A település birtokain a Thoroczkay család három ágának – a nemesi, bárói és grófi ág – leszármazottjai osztoztak.
„Mondd az igazat.
Február 12-e Pozsony gyásznapja. 103 évvel ezelőtt ugyanis napra pontosan, 1919. február 12-én az ősi magyar koronázó fővárost, Pozsonyt 1919. január elsején megszálló cseh legionárius csapatok a megszállás ellen fellépő tömegbe lőttek a Vásárcsarnok előtt.
A vallási kisebbségek jobb védelmét követelték helyi keresztények a Pakisztán legnagyobb városában, Karacsiban tartott hétfői megmozdulásukon egy anglikán lelkész meggyilkolása és az ország keresztény közösségei elleni folyamatos támadások miatt.
Egyre több támadás éri a határt védő rendőröket és katonákat. A kormány közösségi oldalán azt írja, hogy már fegyverrel is fenyegetnek a déli határon az országba betörni kész migránsok. Ahogyan az a nyilvánosságra hozott felvételeken látható, botokkal, kövekkel, csúzlikkal és létrákkal felszerelkezett, érthetetlenül és artikulálatlanul üvöltöző migránsok támadták meg a magyar határt, valamint a határt védő rendőröket és katonákat is.
Halkó Petra külpolitikai szakértő
Tovább nőtt a hitük miatt üldözött keresztények száma, az üldöztetés valamely formája Jézus minden hetedik követőjét és a Föld országainak egyharmadát érinti. „Ez a legnagyobb és legelhallgatottabb emberi jogi válság.”
Amikor mai korunk történésein, változásain végigtekintünk, akkor világos és egyértelmű annak az alább közölt, pontokba szedett utasításhalmaznak a valóra váltása, amely amely a II. Vatikáni Zsinattal egy időben 1962-ben kelt, majd 1993-ban újrafogalmazták., hogy az egyházak lerombolásának az ütemét meggyorsítsák. Az irat minden pontjából süt, hogy ma valóban olyan úton haladunk, amilyen utat kijelölt az egyház(ak) számára. A templomok belső tereinek átalakítása, a liturgikus terek megcsonkítása, a szerzetesrendek elvilágiasodása, a liturgikus zene elértéktelenedése… etc… egyre inkább erősödik, és visszafordíthatatlannak tűnő változásokat eredményez, úgy a vallásgyakorlásban, mint lelkiekben.
Az 1945. február 11-i budai kitörés a második világháború egyik legkilátástalanabb és legvéresebb epizódja volt. Hiába telt el több mint harminc esztendő a rendszerváltozás óta, az 1945-től hosszú évtizedeken át belénk sulykolt „osztályharcos” történelmi látásmód és az „utolsó csatlós” jelző a mai napig második világháborús emlékezetünk részét képezi, ami igaz a kitörés évfordulójára és annak megítélésére is.
„Tönkretettek egy fiatal lányt. Fölemelték a magasba, és a mélységbe taszították! …”
Kilátás a Kárpát-medencei drónról
