Ahogy nappal és éj összeér, szerelmünk úgy fonódik egybe: rozsdaszín boldogságot ígér bőrömnek az ujjaid selyme.
Létem, mint olvadó gleccserek: zuhog rád a tiszta áradás, s úgy simul hozzám szomjas ...
Ahogy nappal és éj összeér, szerelmünk úgy fonódik egybe: rozsdaszín boldogságot ígér bőrömnek az ujjaid selyme.
Létem, mint olvadó gleccserek: zuhog rád a tiszta áradás, s úgy simul hozzám szomjas ...
A vonat a mindennapok megszokott, természetes zakatolásával haladt pályáján ezen a szeptemberi délutánon is, mint az év bármely napján és órájában. A fülkék zsúfoltak voltak, és a nyomasztóan nehéz, elhasznált ...
A vonat a mindennapok megszokott, természetes zakatolásával haladt pályáján ezen a szeptemberi délutánon is, mint az év bármely napján és órájában. A fülkék zsúfoltak voltak, és a nyomasztóan nehéz, elhasznált ...
Van, kinek gyermeket nem ad az Ég, Van, ki eldobja gyáván szülöttjét. Van, kinek hiába fogod kezét, Van, ki veled élné le életét. Van, ki másban keresi a hibát, Van, ki sosem védi meg igazát. Van, ki szerény, ...
Van, kinek gyermeket nem ad az Ég, Van, ki eldobja gyáván szülöttjét. Van, kinek hiába fogod kezét, Van, ki veled élné le életét. Van, ki másban keresi a hibát, Van, ki sosem védi meg igazát. Van, ki szerény, ...
Te vagy a szó a csöndek mélyén, te vagy a meghitt hallgatás.
Szemed a fény az árnyak szélén, csókod a holdfény ragyogás.
Karod az égbolt csillagpajzsa, szíved az élet: dobbanás!
Szavad a vágyak ...
Te vagy a szó a csöndek mélyén, te vagy a meghitt hallgatás.
Szemed a fény az árnyak szélén, csókod a holdfény ragyogás.
Karod az égbolt csillagpajzsa, szíved az élet: dobbanás!
Szavad a vágyak ...
Tűnődöm, hogyan maradjak tiszta ennyi szennyes szó között? A burjánzó hazugság, mint Isten adta átok zúg fejem fölött.
Mocsár-mélybe süppedő, csonka, beteg lélek az, kit uralni bűn emel. Szánni nincs ...
Tűnődöm, hogyan maradjak tiszta ennyi szennyes szó között? A burjánzó hazugság, mint Isten adta átok zúg fejem fölött.
Mocsár-mélybe süppedő, csonka, beteg lélek az, kit uralni bűn emel. Szánni nincs ...
– A HARAG ELLEN –
Nem elfojtani. Értelmetlenné ölelni okát. Nem megtagadni. Tudni: valami jobb van odaát. Nem megtartani, s felborzolni, mint gyenge szél a fát. Nem nem érteni, mint büntető szülő a ...
– A HARAG ELLEN –
Nem elfojtani. Értelmetlenné ölelni okát. Nem megtagadni. Tudni: valami jobb van odaát. Nem megtartani, s felborzolni, mint gyenge szél a fát. Nem nem érteni, mint büntető szülő a ...
Gúnyoltátok és üldöztétek. Mély megvetésben fürdettétek – félelmetektől porzott az út.
Kínoztátok és megöltétek. Ma vérén kúszva követnétek – aljas bűnökön trónol a múlt.
Gúnyoltátok és üldöztétek. Mély megvetésben fürdettétek – félelmetektől porzott az út.
Kínoztátok és megöltétek. Ma vérén kúszva követnétek – aljas bűnökön trónol a múlt.
Mióta elválasztottak minket a megüresedett évek, én már csak távolról szemléllek.
Sokáig úgy kerestelek, mint elhintett magvakat a varjak, s hogy nélküled éhen ne haljak,
maradtam fekete árnyad: magadhoz ...
Mióta elválasztottak minket a megüresedett évek, én már csak távolról szemléllek.
Sokáig úgy kerestelek, mint elhintett magvakat a varjak, s hogy nélküled éhen ne haljak,
maradtam fekete árnyad: magadhoz ...
Ahogy kibontja fényét a napsugár, én úgy ragyognék benned, időtlenül. Lélegzetnyi csöndem most csak arra vár, hogy ott keress szerelmet, hol szívem ül.
Hajamba tűzöl egy nyíló virágot, a mezőn majd ...
Ahogy kibontja fényét a napsugár, én úgy ragyognék benned, időtlenül. Lélegzetnyi csöndem most csak arra vár, hogy ott keress szerelmet, hol szívem ül.
Hajamba tűzöl egy nyíló virágot, a mezőn majd ...
Olykor visszatér egy boldog emlék, s azt, hogy velem történt, elhiszem. Képzeletben ma is úgy ragyognék, mintha nem fakulna semmi sem.
Olykor megállok az utcazajban – menedéknyi lélegzet a csönd. Míg ...
Olykor visszatér egy boldog emlék, s azt, hogy velem történt, elhiszem. Képzeletben ma is úgy ragyognék, mintha nem fakulna semmi sem.
Olykor megállok az utcazajban – menedéknyi lélegzet a csönd. Míg ...
Tarka színekbe öltöztek az ágak, a levelek rozsda-táncot járnak. Mint farsangkor a búcsúzó február, a szeptember is új kapuban áll. Átlép küszöbén a borérlelő ősz, és napról napra hűs széllel időz. Vállunkra ...
Tarka színekbe öltöztek az ágak, a levelek rozsda-táncot járnak. Mint farsangkor a búcsúzó február, a szeptember is új kapuban áll. Átlép küszöbén a borérlelő ősz, és napról napra hűs széllel időz. Vállunkra ...
Levegőért fuldoklom. Ingerlik torkom a ki nem mondott szavak.
Míg zúzmarás csönddé nő bennem az idő, csontomig fagy a harag.
Börtönödből menekül, s mellkasomra ül. Mégis hiszlek, s tartalak.
Levegőért fuldoklom. Ingerlik torkom a ki nem mondott szavak.
Míg zúzmarás csönddé nő bennem az idő, csontomig fagy a harag.
Börtönödből menekül, s mellkasomra ül. Mégis hiszlek, s tartalak.
Csendesült az éji hang, s pirkadattal elsuhant. Messze tűnt a gondolat: csillagokkal úgy haladt, mint az élet. Alkonyat – benne árva önmagad.
Karba venne kék remény – pillanatnyi gyenge fény – s átölelne ...
Csendesült az éji hang, s pirkadattal elsuhant. Messze tűnt a gondolat: csillagokkal úgy haladt, mint az élet. Alkonyat – benne árva önmagad.
Karba venne kék remény – pillanatnyi gyenge fény – s átölelne ...
Hol hitvány a minta, ott üres a cél. A bűnösök ellen még megküzdenél, de tiszta és nemes csak belül maradsz. A törtetők torkán ma úgy fennakadsz, mint ragadós mócsing az ujjak hegyén. Ne keress oltalmat, ...
Hol hitvány a minta, ott üres a cél. A bűnösök ellen még megküzdenél, de tiszta és nemes csak belül maradsz. A törtetők torkán ma úgy fennakadsz, mint ragadós mócsing az ujjak hegyén. Ne keress oltalmat, ...
Már közönyt üvölt bennem hiányod. Elmúlásba szendereg az élet. A létem – láthatod – szavakká lett, csak a múlt vet rám árnyék-világot.
Téged suttognak a homokszemek. A barkaág bársonya téged hív. Vérző ...
Már közönyt üvölt bennem hiányod. Elmúlásba szendereg az élet. A létem – láthatod – szavakká lett, csak a múlt vet rám árnyék-világot.
Téged suttognak a homokszemek. A barkaág bársonya téged hív. Vérző ...
Nem kell, hogy megszeress. Közelségedben tanulom az elfogadást, kutatom az ártó szándékban megbúvó hiányt. Tanulmány vagy. Fejlődésem íratlan könyve, a megértés záloga, mely hozzád közelebb emel.
...
Nem kell, hogy megszeress. Közelségedben tanulom az elfogadást, kutatom az ártó szándékban megbúvó hiányt. Tanulmány vagy. Fejlődésem íratlan könyve, a megértés záloga, mely hozzád közelebb emel. Jelek ...
Nézlek, ahogy fáradtan mozdul törékeny tested… Gyengülő erőd titkolva, válladon pihen kereszted.
Nézlek, ahogy sápadtan a múlt terhét vonszolod; reményed könnyekbe rejted, s csak szótlanul hordozod. ...
Nézlek, ahogy fáradtan mozdul törékeny tested… Gyengülő erőd titkolva, válladon pihen kereszted.
Nézlek, ahogy sápadtan a múlt terhét vonszolod; reményed könnyekbe rejted, s csak szótlanul hordozod. ...
Kettétört bennünk sokadik sóhajtásra a bizakodás: megbántásokká hasadt a jövő.
*
Sebeink lázas fájdalmát felszakítva gerjed új harag: lélek-lázadás. Veszélyes játék.
*
Feltorlódtak az ...
vétkezel-e ha tetteid másnak fájnak ha bérence lettél gennyes hazugságnak s felmenthet-e a cinkos hallgatás nyugtod van-e ha másnak ártasz s konokul hiszed eltakargat majd a látszat felülír-e a testbeszéd ...
vétkezel-e ha tetteid másnak fájnak ha bérence lettél gennyes hazugságnak s felmenthet-e a cinkos hallgatás nyugtod van-e ha másnak ártasz s konokul hiszed eltakargat majd a látszat felülír-e a testbeszéd ...
Csak a szeretet hiányzik tovatűnő életünkből, mit a reggeli ébredés oly várakozással fogad. Vágyainkat úgy rejtjük el, miképp a búcsú szavából a „várlak” kimarad.
Csak a szeretet hiányzik a szűkölő ölelésből. ...
Csak a szeretet hiányzik tovatűnő életünkből, mit a reggeli ébredés oly várakozással fogad. Vágyainkat úgy rejtjük el, miképp a búcsú szavából a „várlak” kimarad.
Csak a szeretet hiányzik a szűkölő ölelésből. ...
Rozsdaszínű kabátban ül az ősz-illat a fákon. Utcák zajába csendesül mosdatlan magányom.
Esőt hozz rám, tisztíts, Uram! A szenny egészen átfon. Éj borítja sáros utam, s nehéz a léptem. Fázom.