Arany-Tóth Katalin: LÉLEKSIKOLY

Nem kell, hogy megszeress. Közelségedben tanulom
az elfogadást, kutatom az ártó szándékban megbúvó
hiányt. Tanulmány vagy. Fejlődésem íratlan könyve,
a megértés záloga, mely hozzád közelebb emel. Jelek
mögé rejtőző, sebzett ártatlanságod vörös köntösében
szánalomért szűköl a szó, fohászt suttog az alázattá
térdelő megbocsátás. Ágaskodó, bősz viharok tépnek.
Magaddal sodornál mindent, mi lápos utadba téved.
Hallgatlak, szánlak és tűrlek. Léleksikolyod vagyok.